[25/25] Stalker with love [1.ÉVAD BEFEJEZŐ RÉSZE]

Cím: Stalker with love

Író: Ayu

Besorolás: +12

Szereplők: Taehyung, Jungkook, Jimin

Páros: VKook

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: AU, bdsm

Leírás: Taehyung egy középréteghez tartozó 27 éves férfi, aki egy kávézóban dolgozik, ahová az egyik nap belép egy igazán elegáns férfi. Azonnal magával ragadja a kisugárzása, a külseje, de sugárzik belőle valami olyasmi, amitől rettegnie kellene. De vajon miért érez így? Mit rejteget ez a férfi?

Megjegyzés: Sziasztok! ^^ Gyerekek, nem bírtam magammal. Kész vagyok. XD Hát… túlélést az elolvasáshoz, ne bosszantsátok fel magatokat nagyon! Jó olvasást, remélem, tetszeni fog az évadzáró rész, majd nemsokára jelentkezem Jungkook szemszöggel! <3

U.i.: Elnézést az elírásokért, még ezt nem javítottam. xD Majd átolvasom, addig is, nézzétek el! <3

 

Idegeim pattanásig feszülnek, s egyszerre többféle gondolat cikázik végig fejemben. A lehetőségek tárháza hatalmas, s jelen pillanatban képtelen vagyok eldönteni, melyik opció a lehetséges, hogy mégis mi a fenét keres itt Jimin. Évek óta nem láttam már, pontosabban szólva öt szép éve, s nem mondom, sokat változott azóta, igazán helyes, férfias felnőtt lett belőle, de még mindig sugározza magából azt az ártatlanságot, azt a szépséget, melyet régen. Nagyot kell nyelnem, mielőtt újból megszólalok, de nem tudom, mit mondhatnék, csak hebegek, de nem én vagyok az egyetlen, aki kellemetlenül érzi magát, mivel a másikról is sugárzik, hogy nem tudja, mit kellene kezdenie a jelenlegi helyzettel, végül mégis ő az, aki hamarabb megtalálja hangját.

            -           Hallottam, hogy jössz, de elmenni már nem szerettem volna, ha itt vagyok. Mr Kim-től hallottam, hogy érkezel, ő mondta, hogy jobban tenném, ha elmennék, de nem voltam rá képes – préseli össze ajkait, s szemeimbe alig mer belenézni, amitől csak idegesebb leszek. – Tudom, hogy most nagyon ideges vagy, én is az lennék a helyedben, mivel tudom, hogy miért vagy itt. – Ekkor veszi a bátorságot, hogy újból összenézzen velem, nekem pedig ökölbe szorulnak kezeim.

            -           Mégis mit tudsz te? – mérem végig grimaszt vágva, s érzem, hogy szívem egyre jobban összefacsarodik.

            -           Gondolom, nem lett belőled üzletember, úgyhogy csak azért lehetsz itt, amiért én is.

            -           Mi az, hogy azért vagyok itt, amiért te? – Hátrafordulok, s meglátom, hogy Namjoon ott áll az ajtóban, és kissé kétségbeesetten kapkodja tekintetét közöttünk, így következőleg rá rivallok. – Ezért nem akarta, hogy idejöjjek, jól mondom? Nem akarta, hogy találkozzunk, mert tudja, mi a helyzet velünk, igaz? Jimin hamarabb érkezett, már jó ideje itt van és vár, és mivel én később találtam ki, hogy át akarok jönni, ezért valahogyan meg kellett oldani, hogy ne találkozzunk! Legalább annyi lehetne bennetek, hogy elmondjátok, mi ez az egész! – fordulok vissza Jiminhez, aki egyelőre kitartóan állja pillantásom. – Két lehetőséget látok, miért lehetsz itt, csak az a helyzet, hogy te egyikből sem jössz ki jól – mutatok rá, mire látom, hogy neki is le kell gyűrnie a gombócot torkából.

            -           Nem igazán értem, mire célzol. Miért jönnék ki belőle rosszul?

            -           Az egyik lehetőség az, amiből Jungkook is rosszul jönne ki, mivel ő keresett fel téged, ezért tűnt el, érted ment, elhozott, és most nem veszi fel a telefont nekem, mert tudja, hogy hülyeséget csinált velem szemben, mikor megbeszéltük, hogy nem lehet több vasat tartani a tűzben! – szorítom ökölbe kezeim, s dobbantok is egyet lábammal, mire exem haloványan rezzen össze. Elképesztő, hogy még mindig olyan ártatlan, mint volt. – A másik meg… ha tudod, hogy miért vagyok itt, és ez nem az első… akkor te vagy az, aki többször is aláírta a szerződést – mosolyodom el haloványan, s lesütöm szemeim, miközben mély levegőt kell vennem, mit hangosan fújok ki, próbálva lenyugtatni magam.

            -           Tae…

            -           Viszont, ha ez igaz, akkor… akkor kibaszottul gyűlöllek! – szelem át a köztünk lévő távolságot, mire automatikusan lépdel hátra tágra nyílt szemekkel, viszont a szekrények útjába állnak, én pedig sarokba szorítom. – Azt mondtad, hogy azért akarsz szakítani, mert találtál egy jobb lehetőséget. Álmomban sem mertem volna hinni, hogy éppen te, igen, te a kis ártatlan szíveddel képes lennél megcsalni!

            -           Tae, ez…

            -           Nincs Tae! – Azzal mellkason taszítom, s erőteljesen lököm neki a szekrénynek, melyen így hangosan csörrennek a tárgyak felborulva, s a másik is fájdalmasan nyög fel. – Csak annyit mondj, hogy nem ő hozott ide, hanem magadtól jöttél! – ragadom meg grabancánál, mire kezeimre fog, s kétségbeesett tekintettel mered rám. – Ennyit igazán megérdemlek, hogy ezek után őszinte legyél velem, minekután én végig… végig azt hittem, hogy jó ember vagy.

            -           Mr Kim! – szól közbe Namjoon, mire felhördülök. – Ne csináljon butaságot, kérem! Ne romboljanak! – áll mellénk, lágyan téve kezét miénkre, mellyel éppen fogva tartom a kisebbet. – Az erőszak semmire sem megoldás! Nem otthon vannak, kérem! – szól megkeményedett hanggal, amivel sikerül elérnie, hogy elengedve exem lépjek hátra.

            -           Csak válaszolj! – sziszegem.

            -           Magamtól jöttem – feleli rekedtesen. – Nem tudtam, hogy ő nincs itt, akkor mondta Mr Kim, amikor megérkeztem.

            -           Őt bezzeg beengedte – nézek a sofőrre, aki állja pillantásom. – Mégis milyen jogon engedte őt be?! – emelem meg hangom.

            -           Velem így ne beszéljen! Csak a munkámat végzem, amihez ez is hozzátartozik. Nem kaptam olyan utasítást, hogy ne engedhetnék be bizonyos személyeket, de azt tudtam, hogy önöknek, kettejüknek nem szabadott volna találkozni.

            -           Hát ezt nagyon rosszul látja! Örülök, hogy találkoztunk, így legalább már kezd összeállni a kép a múltról – nézek újból a másikra, aki továbbra is kétségbeesetten néz szemeimbe. – Mekkora egy hülye vagyok! – túrok hajamba felnevetve. – Nem csodálom, hogy egykor jártunk, hiszen ugyanúgy gondolkodunk. Ugyanazt csináltam, amit te, mivel te is beleszerettél, igaz? – lágyul el tekintetem, de közben mégis úgy érzem, mintha belül valami megtört volna. – Ezért írtad alá, ezért jöttél vissza többször! És most én is beálltam volna a sorba…

            -           Honnan veszed, hogy többször is visszajöttem? Miből gondolod, hogy megcsaltalak?! – emeli meg ő is hangját, mire szemeimmel újból szikrákat szórok. – Szórod rám a vádakat, mikor nem is magyarázod meg, miből gondolod. Egy szóval nem mondtam, hogy ez igaz lenne! Miből gyártasz ilyen teóriákat?

            -           Ó, Jimin, hiszen miattad lett megváltoztatva a szerződés! – Nem tudja rejtegetni gondolatait, sugárzik róla, hogy beletaláltam a lényegbe. – Mikor átbeszéltük a benne álló dolgokat, akkor nem értettem, minek van belefogalmazva, hogy nem tarthatunk több vasat a tűzben, mivel ez egyértelmű, nem? – döntöm oldalra fejem szemöldök ráncolva. – Olyan alapvető, hogy nem csalod meg a párod, de az, hogy még neki is hazudtál, titkolóztál előtte! Elképesztő! – nyílnak tágra szemeim, mire újból nagyot nyel. – A lényeg, hogy kérdőre vontam; egy ilyesmit minek kellett beleírni? És akkor mondta, hogy volt egyszer valaki, akivel két hónapig együtt volt, és csak a két hónap leteltével közölte vele, hogy egyébként van párja. Ezután meg lett változtatva a szerződés, te pedig eljöttél hozzám, hogy szakítsunk. Egy ilyen szerződésért nem szakítana szerintem az ember a párjával, azzal, akit szeret, hacsak nem beleszeretett abba a másik személybe, aki jelen esetben Jungkook. Többször is visszajöttél hozzá, összesen háromszor voltál nála, te voltál… te voltál a negyedik. Igaz? – szorítom újból ökölbe kezeim, de válasz helyet összepréseli ajkait, s lesüti szemeit. – A szemembe nézz, ha hozzád beszélek! – fogok állára, hogy megemeljem fejét, így kénytelen rám nézni, viszont ekkor Namjoon újból rám szól, így elengedem. – Ezért nem értél rá soha, ezért hidegültél el tőlem az utolsó hónapokban! Találkoztál vele, utána kis ideig gondolkoztál az ajánlatán, és gondolom, úgy gondoltad, hogy mivel nem áll benne, hogy nem lehet kapcsolatod, mellettem maradtál közben, csakhogy szerelmes lettél, engem meg könnyű szívvel csaltál… két hónapon keresztül?! – Szinte sipítom a szavakat, s nehezemre esik nem nekiesni.

            -           Tae… én… nem szerettem volna haragban elválni. Tudtam, hogy haragudnál rám! – vesz erőt magán, s ki is húzza bátrabban hátát. – Szerettelek! Igen, szerettelek, éppen ezért nem tudtalak elhagyni, de… de Jungkookot sem.

            -           Te kis… - esnék neki, de ekkor már hátulról fog le a sofőr, s el is húz a másiktól, aki már ijedten húzta is össze magát, viszont ezután mégis nyugodtabban húzza ki magát. – Engedjen el! Engedjen, most azonnal! – rivallok rá, de nem tesz így. – Nem fogok neki ugrani, ígérem! Engedjen már! – kapálózom, s ekkor jövök rá, hogy milyen erős is, így nem is kérdés, miért ő dolgozik Kooknak.

            Sikerül elérnem, hogy elengedjen, s meg is igazítom magamon pulcsimat, s táskámon is dobok egyet, hogy ne csússzon le, majd fújtatva, nagy hévvel indulok neki a folyosónak, amit a másik kettő értetlenül néz, s nem meglepő módon jönnek is utánam. Namjoon kérdezget, hogy hova megyek, én pedig nevetve adom meg a választ, hogy természetesen a dolgozószobába. Emlékszem, hogy az íróasztal oldalánál lévő fiókokat nem nézhettem végig, pedig tudom, hogy a szerződéseket ott tartja. Elhúzott onnan, és furcsa módon gyorsan, s hatásosan tudott terelni azzal, hogy elvisz a tengerpartra. Persze, hogy utána már eszembe sem jutott, hogy kutakodjak, elvégre sikeresen elvonta a figyelmem. A kis sunyi dög!

            Idegesen tépem fel az ajtót, amit a másik kettő meg is szól, de engem ez egy cseppet sem érdekel. Az asztal mögé lépek, s a székre le is dobom táskám, hogy ne legyen útban, majd már ki is húzom az első fiókot, melyben rengeteg papír és borítékba rejtett dolgok hevernek. Az egészet egy az egyben kiszedem, majd az asztalra téve lapozom át őket. Itt vannak a megírt szerződések, az előző alávetettek nevei is, ezek mind rajta állnak a borítékokon, de nem különösebben érdekelnek az idegenek. Jimin nevét keresem, amit hamar meg is találok, s kibontva a borítékot lesem be kis csomagjába, melyben rengeteg papír hever, s átlapozva látom is, hogy ott valóban több szerződés fekszik, viszont mögötte kinyomtatott képek is hevernek. Tágra nyílnak szemeim, ahogy kiveszem őket, hogy aztán egyesével átnézzem őket, s meglep, hogy egy-két képen én is ott vagyok a háttérben, esetleg éppen beszélgetünk egymással, de ezek közül egyik sem utal arra, hogy együtt lennénk. Jungkook ezért nem tudhatta, hogy Jiminnek kapcsolata van. Őt is fotóztatta titokban, de mivel egyiken sem tűnik úgy, mintha kapcsolata lenne, biztosan nyugodt volt.

            -           Te ezekről tudtál? – mutatom felé a köteget, mire továbbra is csak rémülten néz. – Gondolom, igen, azért a fotózgatós fétisét nehéz nem észrevenni. Tényleg, akkor gondolom, te nem is állítottad ezzel le! Az a kép… - emlékszem vissza a napra, mikor először mutatta Jiminről a képet, meg egyet kettőnkről, de azokat nem látom a borítékban. – Mutatott egy képet, amin pontosan úgy nézel ki, mint most. Te… hagytad, hogy fotózzon szex után? – mosolyodom el gúnyosan, mire újból lesüti szemeit. – Ezt igennek veszem. Nem válaszolsz szóban, de mégis mindenre egyenes választ adsz. Ezt szeretem – kuncogom fej rázva.

            -           Tae…

            -           Honnan tudta, hogy mi együtt vagyunk? – ráncolom szemöldököm. – Te mondtad el neki? Nem, ő az elején azt mondta, hogy megkérdez téged kettőnkről, ezek szerint nem mondtad el neki, magától jött rá. Honnan volt meg neki kettőnkről a közös fotónk? Mutatott egy képet, amit régen még én készítettem, az neki honnan volt meg?

            -           Volt neki képe kettőnkről? – ráncolja szemöldökét. – Én nem tudok ilyenről, nem mondtam el neki, hogy te voltál a párom, nem mondtam neki semmit, csak annyit, hogy kapcsolatban vagyok, ő meg kikötötte, hogy vagy szakítok, vagy nem lehet köztünk semmi.

            -           Logikus, hah! – csapok az asztalra. – És te inkább velem szakítottad meg a már négy éves kapcsolatot, csak azért, hogy ebbe az őrült játékba belemenj! És most is ezért jöttél vissza, hogy aláírd, mert szereted, és nem tudsz meglenni nélküle – vigyorgom, s hátravetem fejem.

            -           És ha így van?! – csattan fel most már ő is. – Tudom, hogy nem változtathatom meg, tudom, hogy nem hisz a szerelemben, ezért nem is mondtam még el neki. Gondoltam rá, hogy aláírom megint, de az is megfordult a fejemben, hogy bevallom neki, mit érzek, hátha tudok változtatni rajta.

            -           Merd megtenni! – nézek újból rá a lehető leggyilkosabb tekintetemmel, de ezúttal ő is kitartóan állja pillantásom.

            -           Félsz, hogy engem választana helyetted? – húzza fel szemöldökét, s először látok rajta önelégültséget félelem helyett. – Én meg tudom adni neki, amire vágyik, de te? Ha be lettem engedve, az annyit jelent, hogy Jungkooknak nincsen partnere, tudom, mert már előfordult, hogy vissza szerettem volna jönni, de nem lehetett, mert már más volt itt – fonja keresztbe mellkasa előtt karjait. – Nem írtad még alá, igaz? Most el is tűnt, hallom, nincs itt már két napja, ilyet meg még nem tapasztaltam, pedig háromszor voltam már együtt vele.

            -           Ki fogod húzni a gyufát – rándul meg szemöldököm, s valóban elönt a félelem, hogyha Jimint visszaengedte többször is, akkor vonzódik hozzá annyira, hogy talán… engedjen neki többet a kapcsolatukban… de nem! Nem igaz! – Jungkook azt mondta, hogy ő nem hiszi, hogy szeretnéd őt, mindössze azért járkálsz vissza hozzá, mert élvezed, amit veled tesz. Ha tudtam volna, hogy ilyen mazochista vagy!

            -           Nem tűnt még fel, hogy sokat titkolózik? – húzza fel kíváncsian szemöldökét. – Szerinted nincs valami a háttérben, valami fontos, nagydolog, ami miatt ilyeneket mond? Ennyire vak vagy, Tae? Igaz is, ha bennem ennyi éven át bíztál, hogy csak egy békés válás volt, akkor valóban nem látod a fától az erdőt – mosolyodik el pimasz módon, nekem pedig ez a végpont.

            Az első kemény, szilárd dolog, ami a kezembe akad, az egy irattartó, s egyenest nekivágom, amit szerencsére elkap, így nem szóródik szét semmi, de ezalatt az idő alatt megkerülöm az asztalt, s nekiesek. Szó szerint nekiugrom, így elveszti egyensúlyát, s a földön kötünk ki, én pedig rávicsorítva és hördülve emelem kezem ökölbe szorítva, hogy behúzzak neki, de időben elfordul még úgy is, hogy felette támaszkodom, s következőleg már lefogja csuklóm, s szaporán véve a levegőt próbál szabadulni, de ezúttal erősebbnek bizonyulok. Lekiabálom a fejét, hogy mennyire nyomorult, mennyire utálom, sőt, gyűlölöm, s szemeimbe könnyek gyűlnek, de nem engedem el őket. Erősnek kell maradnom, szándékosan húz fel, tudnom kell, hogy Jungkook nem szereti viszont, de akkor mégis miért fáj ennyire?

            Fel se tűnik, hogy menet közben Namjoon eltűnik az ajtóból, s ketten maradunk Jiminnel. Nem tudom elhinni, hogy képes így beszélni velem azok után, hogy én milyen kedves voltam hozzá a szakításunkkor! Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy ennyire megváltozott, hogy Jungkookért képes ilyen messzire elmenni, bezzeg engem könnyű szívvel elhagyott. Nem magyarázta meg, csak elém állt, hogy szakítsunk, én pedig a hirtelen sokktól nem is tudtam mit reagálni, ő pedig folytatta, hogy úgy gondolja, az életben vár rá valami más, egy jobb lehetőség, amit lehet, hogy megtalál hamarosan, esetleg már meg is talált. Nem fogtam fel ezeknek a szavaknak a jelentőségét. Nem értettem meg, hogy ez azt jelenti, megismert valakit, akibe beleszeretett. Rám mosolygott sajnálkozóan, majd bocsánatot kérve, s további szép életet kívánva ment el. Igaza van… vak voltam, és az is vagyok.

            -           Elég! – hallom meg hangját, mire szemeim tágra nyílnak, s az alattam fekvővel egyszerre dermedünk le, majd nézünk fel az ajtó irányába, ahonnan szóltak. – Fejezzétek be! – Tekintete villámokat szór, nekem pedig több se kell, hogy erőteljesen taszítsak még egy utolsót Jiminen, aki így újból fájdalmasan nyög fel, én pedig azzal a lendülettel állok is fel. – Mit képzeltek, mit műveltek az irodámban, a házamban? – emeli meg hangját, majd lehunyja szemeit és nagyot nyel. – Hogy van képetek egyáltalán bejönni ide? – túr hajába idegesen. – Ki engedte meg?

            -           Én nem akartam bejönni, Tae rontott be! – áll fel exem, mire gyilkos pillantással illetem, de szerencsémre Jungkook nem áll ki mellette.

            -           Az engem egy cseppet sem érdekel, hogy ki miért van idebent! Mi ez a rendetlenség az asztalon?! – néz végre arra, majd amint tesz két lépést bentebb, hogy nagyobb rálátása nyíljon arra, mik hevernek ott, szemei tágra nyílnak, s egyértelműen rám vezeti pillantását először. – Tae?

            Elfordítom fejem, s újból felbosszantva magam lépek vissza az asztal mögé, hogy visszadobáljam a papírokat a borítékba, majd vissza is pakolnék a fiókba, ha ekkor nem szúrná ki a szemem néhány lefordított lap, melyeket ekkor veszek ki onnan, s látom, hogy azok rólam készült képek. Amikor a buszmegállóban állok, vagy amikor otthon az ablakomból nézek ki, amit ezek szerint jól sejtettem, hogy látott, s még az is ott van, mikor az utcán állok a frissen festett hajammal. Szóval itt tartotta ezeket a képeket.

            Újból egy elkeseredett mosolyt engedek el, majd teszem le a képeket az asztalra. Felnézve a másik kettőre, ők is csak csendben, s feszülten figyelik minden mozzanatom. Tehát, most rajtam múlik, mi lesz ennek a találkozónak a kimenetele. Legyen, a képekről tudtam, mindössze nem láttam őket, de szerencsére több nincs is, nem fotózgatott tovább, miután leállítottam, ez mégsem nyugtat meg.

            -           Sok mindent tudnék most kérdezni – mosolyodom el újból, s Jiminre esik pillantásom, aki szintén kitartónak bizonyul most, hogy megjelent mindkettőnk szerelme. – Szerettem volna tudni, hova tűntél két napra – nézek a fiatalabbra, aki kíváncsian hallgat. – Hívtalak, de nem vetted fel, még csak ki sem nyomtál, hogy célozz rá, nem akarsz velem beszélni. Tudom, hogy láttad a hívásaim – veszek mély levegőt, s ökölbe szorulnak kezeim. – Meg akartam kérdezni, hogy min zaklattad fel magad, miért sírtál, miért futottál el. Arra egy cseppet sem számítottam, hogy mikor eljövök ide, Jimin itt fog várni. Rád várt – lábadnak újból könnybe szemeim, mire a másik kettő egymásra néz.

            -           Miért jöttél? – kérdezi feszülten Jungkook Jimintől. – Nem küldtek el?

            -           Nem, így én nem is gondoltam, hogy lenne bárkid, azt főleg nem, hogy Taehyung! Honnan tudtad, hogy együtt voltunk? – ráncolja szemöldökét. – Tae azt mondta, hogy van rólunk képed.

            -           Hát az… - vakarja meg tarkóját, s felváltva pillant ránk, ami csak jobban felbosszant. – Az… Láttam a telefonodon – nyögi ki végre a választ, mire szemeink tágra nyílnak. – Egyszer kint hagytad valahol, én meg kíváncsiságból megnéztem a képeid, és átküldtem egy-kettőt magamnak – süti le szemeit, majd megrázza fejét. – Ez mind nem számít, csak nem bíztam benned! Gyanús voltál nekem, féltem, hogy van kapcsolatod, akkor meg megtaláltam pár képet rólatok, de mind régiek, azért kíváncsi voltam és átküldtem magamnak.

            -           A telefonomban turkáltál? – emeli meg hangját, ekkor pedig végre én is közbeszólok.

            -           Fogd be! – csapok az asztalra. – Nem akarom hallani a hangod! Az lenne a legjobb, ha eltakarodnál innen!

            -           Nekem te nem fogod megmondani, mit csináljak! – mutat ezúttal ő rám, a fiatalabb meg meglepetten, s egyben idegesen kapkodja fejét közöttünk.

            -           Annyira kis álszent vagy! Hogy nem sül le a pofádról a bőr? Te…

            -           Az enyémről? Nem is tudom, ki volt a vak! Tehetek én róla, hogy ennyire süsü vagy? – lengeti meg kezét arca előtt, ezzel jobban felbosszantva.

            -           Ne kezdjétek elölről! – szól ránk a legfiatalabb. – Jimin, mit keresel itt? Miért jöttél át hozzám?

            -           Szerinted miért? – fordul felé. – Azért, amiért ő is itt van! – mutat újból rám, mire Kook reményteli tekintettel fordul vissza hozzám. – Átjött, mert aggódott érted, de ő is alá akarja írni a szerződést! Én is ezért vagyok itt – csattan fel, viszont a fiatalabb egyre nagyobb szemeket meresztve néz rám, nekem pedig megszakad a szívem, mégse vagyok képes átnyújtani neki a kitöltött szerződést.

            -           Előbb kellett volna gondolkoznod. Nem csak én vagyok vak, de te is – kezdem higgadtan, mire értetlenül ráncolja szemöldökét. – Tudod – veszem ki táskámból a borítékot -, amikor átjöttél hozzám, eldöntöttem, hogy mit fogok tenni, ezért…

            -           Ezért voltál kedves? Le akartál nyugtatni, hogy ne haragban váljunk el? Nem mész bele akkor se, ha változtatunk? – esik kétségbe, mire fejem rázom, s el is mosolyodom haloványan, majd újból elönt a méreg, s haraggal nézek vissza szemeibe.

            -           Képes voltál egész végig a képembe hazudni! Az orromnál fogva vezettél, végig tudtál mindenről, arról, hogy Jimin történetesen veled csalt meg, te téged ez persze hidegen hagyott, mert csak mész a farkad után, azzal nem foglalkozol, hogy másoknak érzései is vannak! Ezek után még elvárod, hogy belemenjek? Komolyan ennyire idiótának nézel? Igen, képzeld el, úgy döntöttem azon a hajnalban, hogy aláírom, mert melletted akartam lenni, de te elfutottál, amit még most se értek, miért tettél, és azt hiszem, most már nem is érdekel! Nem érdekel, mit miért csinálsz! Végig tudtad, hogy mi a helyzet, és képes lettél volna engem is beállítani a sorba Jimin után. Nem leszek kilencedik, nem leszek sehanyadik, mert bárhogyan is gondoltam pár órával ezelőtt, most már egészen másképp érzek! – kiabálom, mire mindketten megrökönyödve néznek rám.

            -           De Tae… - Nem hagyom, hogy végigmondja, a borítékból kiszedem a szerződést és feltartom, hogy jól lássa.

            -           Kitöltöttem – folytatom nyugodtabb hangon. – Úgy töltöttem ki, ahogyan te akartad – remeg meg hangom, mikor újból megtelnek könnyel szemeim, Jungkook arcáról pedig sokféle érzelem tükröződik egyszerre. – Fél éves időtartam a mai nappal kezdődően – lapozok az adott oldalra, s azt is felé mutatom, hogy láthassa. – És persze alá is írtam, hogy lepecsételjem vele – csuklik el hangom.

            -           Tedd csak le, jól tetted, az nagyon jól van úgy ahogy – szól higgadtan, kezeit is feltartva, mutatva velük, hogy tegyem, amire kér. – Örülök, hogy aláírtad, a többit meg majd később megbeszéljük, rendben? – próbál kedvesen hatni rám, viszont erre váratlanul horkantok fel.

            -           Már megmondtam, hogy megváltoztattam a döntésem – nevetek fel, majd másik kezemmel is megfogom a papírokat, s a közepénél tartva nézek mélyen szemeibe. – Nem érdekel ez a kapcsolat, nem akarok tőled semmit, pontosan azért, mert ez nem nekem való, és átvertél. Miattad ment tönkre Jiminnel a kapcsolatom, most pedig… hát… megint miattad megy tönkre. Jimin negyedjére is itt van, szívesen aláírja helyettem.

            -           Tae… - szól kétségbeesetten, én pedig ezt a pillanatot választom arra, hogy kettétépjem a papírokat, majd összerakva még kétfele szedjem, hogy biztos legyek a dolgomban, így négy darabra szakítva engedem lehullni őket az asztalra. – Taehyung! – lép mellém, s már fogná is meg kezem, de azt elrántom tőle, s felkapva táskám, megkerülve őt indulok a kijárat felé. – Most meg hova mész? Taehyung! – jön utánam, mikor már a folyosón járok. – Ne menj el, kérlek!

            -           Nem megyek bele még egyszer! – szólok hátra meg se fordulva. – Hagyj békén!

            -           De… beszélnünk kell! Nem mehetsz el csak így! Legalább hallgass meg!

            -           Nincs mit meghallgatnom – állok meg a bejárati ajtónál, hogy felhúzzam cipőmet.

            -           De igen, igenis van, mit meghallgatnod! Félreérted az egészet, én nem akartalak magadra hagyni!

            -           Egy kicsit jobban is próbálkozhatnál, mondjuk, kezdhetnéd azzal, hogy nem hazudsz – fordulok szembe vele, majd lépek az ajtóhoz, ahol könnyedén utam állja, nekidől a falapnak, s próbálva összeszedni magát néz szemeimbe. – Engedj ki – szólok először higgadtan.

            -           Nem hazudok, én tényleg nem akartalak kétségek között hagyni. Sajnálom, oké?

            -           Tudod, igazán elképesztő, milyen messzire mész el egy vacak szerződés miatt, mikor ott áll az irodádban egy utolsó rohadék, de annál inkább mazochista, neked való férfi – forgatom szemeim.

            -           Ez… ez most nem a szerződésről szól! – csattan fel, de nem hat meg.

            -           Már mondtam, hogy másnak hazudj, most pedig, ha nem engedsz ki, hívom a rendőrséget zaklatásért – felelem komolyan, mire hitetlenül esik le álla. – Megteszem, tudod, hogy makacs vagyok, úgyhogy a helyedben nem haboznék.

            -           De Tae…

            -           Felejts el! – emelem most már meg hangom. – Nem érdekel! Nem akarom ezt az egész szerződést, én nem azért írtam alá, mert annyira akarnám, én… - Ajkamba harapok, hogy összeszedjem magam, s le is hunyom szemeim. Össze kell szednem magam, nem szabad, hogy egyetlen könnycseppet is hullajtsak érte. Nem éri meg. – Végül is, már olyan mindegy, hogy elmondom-e, neked ez úgyse számít.

            -           Miről beszélsz? – komolyodik el, én pedig szemeibe nézve nem tudom tovább tartani magam. Legurul az első könnyem arcomon, mire ő maga is rémültebbé válik. – Tae… - lép közelebb hozzám, s kezét emelve letörli arcomról a nedvességet, viszont csak fejem rázom tettére.

            -           Ne csináld ezt! Ne tedd nehezebbé! – remeg meg hangom, s hátrálok egy lépést. – Nem vagyok képes rá, hogy aláírjam. Nem tudom megtenni még egyszer. Abban a reményben tettem, hogy meg tudlak változtatni, de aztán rá kellett döbbennem, hogy hülye vagyok, ha azt gondolom, bármikor is meg tudom változtatni a véleményed a szerelemről.

            -           Tessék? – ráncolja szemöldökét.

            -           Ugyanazt tenném, amit Jimin is, úgyhogy a helyedben elküldeném őt is, miután megtudom. Szeret téged, volt időnk megbeszélni – mosolyodom el elkeseredetten. – Nekem volt igazam, Jungkook, ő szeret téged, azért jön vissza újra és újra.

            -           Nem értem, mire akarsz kilyukadni.

            -           Én is szeretlek – suttogom, s könnyeim esőként záporoznak ki szemeimből, s sikerül lesokkolnom a velem szemben állót annyira, hogy ki tudjam kerülni, s elhagyjam a birtokot.

            Életemben másodjára végre szerelmes lettem. Tetszett egy férfi, aki gazdag, jóképű, s ez a vonzalom még kölcsönös is volt, de minden tönkrement, mikor kiderült, hogy Jimin is az alávetettje volt. Nem vagyok képes ezt tovább csinálni. Ha az exemnek nem sikerült megtörnie, nekem sem fog menni. Nem is értem, hogy gondoltam, hogy majd jobb lesz, ha belemegyek a fél évbe. Nem tudnám túltenni magam rajta, ilyen tekintetben pontosan ugyanolyan vagyok, mint Jimin. Újra és újra képes lennék aláírni abban a reményben, hogy sikerül valamit lépnünk a kapcsolatunkban, de csak ki lennék használva, s idővel biztosan tönkremennék érzelmileg. Jimin sokkal kitartóbb nálam, kíváncsi vagyok, hogy most aláírják-e a szerződést, miután eljöttem.

            Nem… nem érdekel ez az egész többé. Legalább tudom, hogy miért ért véget a kapcsolatom Jiminnel, s most már Jungkookkal is. Majd egyszer egy szép napon találok valakit, aki viszont szeret… jaj, csak a könnyeim ne homályosítanák el látásom az így is sötét autópályán.