[9/25] Stalker with love [+18]

Cím: Stalker with love

Író: Ayu

Besorolás: +18

Szereplők: Taehyung, Jungkook

Páros: VKook

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: AU, bdsm

Leírás: Taehyung egy középréteghez tartozó 27 éves férfi, aki egy kávézóban dolgozik, ahová az egyik nap belép egy igazán elegáns férfi. Azonnal magával ragadja a kisugárzása, a külseje, de sugárzik belőle valami olyasmi, amitől rettegnie kellene. De vajon miért érez így? Mit rejteget ez a férfi?

Megjegyzés: Még nem olvastam át, de javítani fogom! J Remélem, tetszeni fog, jó olvasást! ^^

U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Először teljesen ledermedek szavai hatására, s alig bírom felfogni, mi történik velem, mikor is már nyakamhoz hajolva csókol fehér bőrömre, amitől megborzongok. Halk sóhaj szökik ki ajkaim résén át, s egy rövidke pillanat erejéig még le is hunyom szemeim, élvezve érintésének nyomát, majd csak aztán kapok észbe, mit művelünk. Szemeim a kétszeresükre nőnek, majd kapcsolva, abba az irányba fordítom fejem, ahol ő férkőzik hozzám, így meggátolva benne, hogy tovább kényeztethessen. Időben le kell vakarnom magamról, mielőtt még elfajulnának a dolgok, különben nem fogom tudni megállítani, de ami a legrosszabb, hogy biztos vagyok benne, hogy saját magamat sem fogom tudni visszafogni.

            -          Mit csinálsz? – remeg meg hangom, s közben hisztérikusan emelkedik is meg, amitől zavarba jövök, ugyanis már egyetlen kis csókjától a nyakamon annyira elbódított, hogy a saját hangomat se találom.

            -          Már mondtam – mosolyodik el haloványan. – Szeretkezni fogunk.

            Szemöldököm ráncolom, majd nem is telik bele sokba, hogy kezeim megtalálják vállát, hogy félrelökjem, de ő erőszakosan kitart, hiába próbálkozom.

            -          Nem! – vágom hozzá, miközben tovább próbálkozom ficánkolva alatta, mire úgy tűnik, megelégeli a helyzetet, így először egyik kezem, majd a másikat is megfogva csuklómnál szorítja le, fejem két oldalára. – Engedj el! – figyelmeztetem, de meg se rezzen.

            Újból lehajol hozzám egyenesen nyakam célozva meg, folytatva ott a munkálatát, ahol félbehagyta. Szám szorosan összezárom, szemeim is ugyanígy hunyom le, s megpróbálok nem arra koncentrálni, mennyire puhák az ajkai, viszont úgy tűnik, a testem nem akar együttműködni velem. Alhasam megremeg, s automatikusan húzom össze combjaim. Nem akarom, hogy rájöjjön, máris megmozgatott bennem valamit, mivel azzal ő győzedelmeskedne, tudná, hogy nyert ügye van nálam, amit nem engedhetek meg. Nem hagyhatom, hogy nyeregben érezze magát. Nem feküdhetünk le!

            Újból megpróbálkozom a ficánkolással, hátha valahogyan kicsusszanhatok alóla, mire ő is helyezkedik, és immáron szűkebb helyen fogja lábai közé enyéim. Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen, tartanom kell magam, nem mehetek csak úgy bele, mint egy hímringyó! Tökéletesen úgy festenék, ha most nem tudnék változtatni, ezért is nem hagyom abba a mozgolódást, ami láthatólag nem tetszik neki, s ennek szó szerint nyomot is hagy. Érzékeny bőröm erősen szívja meg, mire nyomban tágra nyílnak szemeim, s ajkaim is elnyílnak egymástól, ahogy egy elhaló nyögés szökik ki rajtuk.

            -          Gyönyörű hangod van, Tae – suttogja, mikor egy gyöngéd csókot lehel az imént megszívott felületre, ami kellemes. – Engedd el magad, hadd halljam többször!

            -          Ne mondj ilyeneket! – pirulok el egy pillanat alatt, s el is fordulok az ellenkező irányba fejemmel, hogy ne kelljen ránéznem. – Engedj el inkább! – próbálom meg karjaim is kiszabadítani a fogságból, de azokat olyan biztosan tartja, mint az acél.

            Torkom vonalára tér át, ott lep el csókjaival, mire újból gondolkodás nélkül döntöm hátra fejem, hogy kényelmesebben hozzám férjen, amit halkan megkuncog, de nem szólok érte. Egyszerre akarom, hogy megérintsen, csak engem kényeztessen, s azt, hogy menjen el innen, mert csak a rosszba csábít. Ezek az ellentétes érzések összezavarnak, s így mozdulni sem bírok egyik irányba sem, hogy mit tegyek. Lökjem félre vagy húzzam magamhoz? Melyik lenne a megfelelő megoldás?

            Döntésképtelen vagyok, így hagyom magam sodródni az árral. Nem teszek semmit, csak hagyom, hogy ő azt tegyen, amit akar, amiben egyébként sem tudnám meggátolni. Gyenge vagyok hozzá képest, róla már ránézésre meg lehet mondani a ruha takarásában is, hogy mennyire izmos. Valószínűleg sokat edz, én viszont a kis nyurga karjaimmal tehetetlennek bizonyulok vele szemben, ami valamilyen szinten nem zavar. Jó érzés, hogy van valaki, akinek én kellek, aki vezetni szeretne, aki akar engem annyira, hogy elmenjen messzire. Gazdag, így ki is használja ezt a fölényességét, hogy felszedjen. Vásárolni szeretne nekem? Tegye meg, ha őt ez boldoggá teszi, habár engem nem tud felvásárolni, de tudom, hogy ez is nagy szerepet játszik. Ő maga is megmondta, hogy szeretne ellepni ajándékokkal.

            Kulcscsontom érinti mézédes párnáival, melyeket oly szívesen éreznék sajátomon, de az biztos, hogy nem fogok kezdeményezni. Nincs hozzá bátorságom, így sem tudom eldönteni, mit kellene tennem, így csak hagyom magam, ami szintén nem egy normális megoldás, de képtelen vagyok másképp tenni. Inkább élvezem, hogy kényeztet, hogy úgy csókol, mintha egy törékeny porcelán lennék, s meglep, hogy ennyire gyengéd, hiszen azt hittem, hogy durvábban fog bánni velem még akkor is, ha szeretkezünk. Legalább annyit várnék, hogy kiszívja a bőröm mindenhol, de nem tesz így. Úgy kezel, akár egy ritka kincset.

            A fülem mögötti részt kényezteti, mire tudat alatt szalad ki ajkaimon egy kéjes sóhaj, s ezúttal is türelmetlenül mozdulok meg, viszont nem azért, mert menekülni akarnék, hanem sokkal inkább a kéj miatt. Azon a ponton folytatja csókjai halmozását, amitől teljesen elködösödik az elmém, s újra és újra mocorgok alatta, ami feltűnik neki is, s elhúzódva tőlem néz mindent tudó mosollyal szemeimbe. Zavartan pislogok fel rá, máris hiányolva kényeztetését, viszont nem hajol vissza hozzám. Óvatosan, s lassan engedi el csuklóim, melyek ott maradnak, ahol hagyja őket, mozdulni képtelen vagyok. Hevesen dobogó szívvel figyelem, mit tesz, mi fog következni, mire felsőm végét fogva meg húzza fel rajtam, s széles mosollyal hajol le újból mellkasomhoz, mikor már addig húzza az anyagot. Amint megérzem forró leheletét bőrömön, lehunyom szemeim, átadva magam az érzések tömkelegének, majd már újból csókokkal hint.

Kedvem támad elnevetni magam attól, ahogyan velem bánik, de nem szeretném tönkretenni a pillanatot. Túl édes, túl vonzó, ahogy próbál megnyerni magának, s azt hiszem, sikerrel is jár, ugyanis hozzáérni még nem érek, de nem is menekülök, csupán hagyom, hogy a felhők fölé repítsen. Imádom az érzés, ahogy velem törődik, hogy úgy kezel, mint egy ritka kincset, még ha tudom is, hogy ez a későbbiekben változni fog, ha belemegyek a kis játékába. Jelen pillanatban ez egy cseppet sem tud érdekelni, csak a jelenre fókuszálok.

Újabb és újabb csók, melyekkel megtalálja mellbimbóm, s azt is ugyanolyan gyengéden veszi ajkai közé, mintha csak attól félne, egyetlen rossz mozdulat és darabokra török. Úgy érzem magam, mintha szűz volnék, s való igaz, hogy igénylem a törődést, elvégre is anno Jimin is gyengéden bánt velem, ráadásul tényleg alig volt olyan alkalom, hogy én volnék a passzív, viszont túlzásba sem kell esni.

Kifejezve türelmetlenségem mocorgok alatta türelmetlenül, amit elég halható kuncogással reagál le, s váratlanul szívja meg erősebben bimbóm, mire fejem abban a pillanatban hátradobom, karjaim pedig szintén gondolkodás nélkül emelem, hogy tincsei közé fúrjam ujjaim, erősen húzva meg őket, mire felmordul, de nem szól rám. Újból megszívogatja az érzékeny területet, mire kidomborítom neki mellkasom, többért könyörögve. Levakarhatatlan vigyorral tér át a másik oldalra, ott is ugyanúgy megkínozva, amit kisebb sóhajokkal nyugtázok, ezzel őt is jobban felcsigázva. Úgy tűnik, tényleg tetszik neki a hangom, ugyanis szemei úgy csillognak sóhajaim után, mint még soha – legalábbis én nem láttam ilyennek.

Vártalanul ül fel, majd fog kezeimre, hogy engem is felhúzzon magához, így túl közel kerülünk egymáshoz, s pillantása is ajkaimra esik, mire automatikusan harapom be az alsót, amit ő megigézve figyel. A póló, mivel a felülés következtében visszaesett rám, újból érte nyúl, miközben közelebb hajol arcomhoz, s úgy húzza egyre feljebb a ruhadarabot. Mikor újból felér mellkasomig, ajkam szélére lehel egy aprócska csókot, mibe beleremegek, s rendesen éget belülről az érzés, hogy én többet akarok, de mikor ajkai után kapnék, elhúzódik és mosolyogva néz szemeimbe.

-          Emeld fel a karjaid – kér csendesen, mire már teszem is, amire kér, így egy másodperccel később már le is kerül rólam a felső ruházat, mely az ágy mellett köt ki a földön.

Karjaim leengedem, azonnal nyaka köré tekerem, s úgy húzom magamhoz közelebb, majd már hajolnék is ajkaira, de az utolsó pillanatban egy széles mosollyal kerüli ki és támad le ismét a fülem mögötti érzékeny kis részemnél. Oldalra döntöm fejem, hogy kényelmesebben hozzám férjen, majd magammal húzva őt is, dőlök hátra. Mindeközben nem áll meg, csókjaival mindenhol ellep, haladva egyre lentebb, elérve a köldökömig, ahová bevezetve nyelvét ingerel, s az érzésre újból hajába kapok mindkét kezemmel. Akarom ezt még érezni sokszor. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen, hogy én legyek neki is a mindene, akiért bármit megtenne. Azt akarom, hogy megcsókoljon végre.

Elér testnadrágom korcáig, melybe bedugva ujjait, könnyedén húzza egyre lentebb rajtam, s erre rásegítek azzal is, hogy megemelem csípőm. Jobban belegondolva nem, hogy nem teszek semmit inkább, még rá is segítek, hogy könnyebb dolga legyen. Milyen szégyentelen vagyok!

Felülve, engem nézve gombolja ki ingjének minden gombját, amit csillogó szemekkel nézek végig, mozdulni ezúttal nem bírok, csak élvezem a műsort, a látványt, amit nekem nyújt. Látni akarom őt, hogy mennyire férfias, hogy valóban olyan izmos-e, mint gondoltam, s ez beigazolódni látszik, ahogy egyre több felületet tesz láthatóvá. Ajkam beharapva figyelem minden mozdulatát, a vágytól elsötétült szemeit, melyek enyéimbe fúródnak.

-          Lassú vagy – csúszik ki a számon, mire fél szemöldökét felhúzva néz le rám, s hamar meg is bánom beszólásom, ugyanis leengedve karjain a könnyű kis anyagot dobja azt félre, majd azonnal fölém is hajol, újból ott támaszkodva az ágyon, mire ismét ajkaira esik pillantásom.

-          Szeretnéd, ha másképp bánnék veled? Az is megoldható, szépségem. Én szíves örömest benne vagyok a durvább verzióban is – simít végig jobb kezével arcomon, mire fülig pirulok.

-          Mindjárt elveszed a kedvem az egésztől – forgatom szemem, mire váratlanul fog rám bokszeren keresztül, mire egy aprócska nyögés szökik ki számon, amit ő megmosolyog.

-          Nekem nem úgy tűnik, mintha annyira elmenne a kedved.

Kezét nem veszi le rólam, masszírozgatni kezd, mire félig lehunyom pilláim, úgy élvezem, amit tesz. Nem szólok vissza semmit, jól már úgysem jövök ki belőle, na meg a keze éppen olyan helyen jár, ahol nem akarnám, hogy a kelleténél jobban rám szorítson egy rossz elszólásom miatt.

Lentebb mászik az ágyon, majd lábaim akkora terpeszbe húzza, hogy közéjük férjen, mire egyik karom szemeimre hajtom, hogy ne lássam, mit művel, mivel tekintete elég zavarba ejtő. Az utolsó ruhadarabtól, ami még takarja testem, hamar megszabadít, így férfiasságom megcsapja a hűvösebb levegő, amibe beleborzongok, viszont nem sokáig érzem ezt, ugyanis megérzem ujjait köré fonódni, majd lassan mozgatni kezdi csuklóját hozzá. Szabad kezével lábamra fog és fentebb húzza, hogy belső combom lepje el csókjaival, melyekkel egyre közelebb halad középpontomhoz. Ajkam harapdálva élvezem minden mozdulatát, minden egyes csókját, a keze forróságát, mellyel vágyam kényezteti, húzgálva rajta a bőrt fel a makkomig, majd vissza le, ezzel folyamatos remegésre késztetve. Már maga a tudat, hogy ő ér hozzám, a fellegekbe repít, viszont egyébként is perzselő érintése van, pont olyan személy, akinek bárki széttenné a lábát, csak ő tegye a magáévá. Nem szívesen állok be az alávetettek sorába, de, ha cserébe ezt kapom, ilyen kényeztetést, akkor örömmel vetem bele magam az élvezetek hullámába. Engedem, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, csak hadd élvezzem egyedül én a társaságát, az érintését, a kényeztetését.

Gondolataimból ajkai puhasága zökkent ki, melyek makkom köré fonódnak, s nyelvével a kis nyílásomnál ingerel, próbálva beledugni. Felnyögök az érzésre, melyet már olyan régen nem üdvözölhettem, így nem vagyok képes palástolni az érzéseim. Elveszem karom szemeimtől, majd lenézve a másikra látom, ahogy ártatlan szemekkel pislog fel rám, mintha nem éppen merevedésem tartaná szájában és kezében egyaránt. Ezt a pillanatot választja arra, hogy mélyebbre vegyen, de nem finomkodik, gyorsan nyeli el hosszom nagy részét, mire az orgazmus egyik előhulláma fut végig minden porcikámon. Lehunyom szemeim és visszadobom fejem a párnák közé, míg kezeimmel újból hajába túrok, nem engedve, hogy elengedjen, s nem is gátol meg ebben.

Belém ivódott a tekintete, azok a gyönyörű szemek, a puha ajkak, melyekkel engem kényeztet. Az a látvány, amit soha nem akarok elengedni, s a férfit magát sem. Nem is lenne annál jobb érzés, ha ő csak az enyém lehetne, s talán, ha aláírnám a szerződést és hosszú időtartamot szabnék meg, akkor nem mehetne máshoz, akkor tényleg kisajátíthatnám, ahogyan ő is engem magának, én pedig szívesen leszek az övé.

Néha lassan, néha ütemesebben mozgatja fejét, meg-megszívogatva erősen, ilyenkor egy kéjes nyögést váltva ki belőlem. Nyelvét gyakorlottan mozgatja, érzem és tudom is, hogy milyen háttér van mögötte, így egyetlen rossz szavam se lehet a munkájára, viszont nem tudom ezt túl sokáig élvezni, ugyanis egy utolsó szívás közepette enged ki ajkai közül, amit egy elégedetlen nyüszítéssel reagálok le, s rutinszerűen lökök egyet csípőmmel, hogy folytassa.

Kezeit hátam mögé csúsztatja, úgy emel meg éppen annyira, hogy könnyebben hozzám férjen, majd egyik kezét elvéve fog fenekemre, hogy valamennyire széthúzza, s úgy hajol először heréimhez, melyet szájába végig nyal körbe, tovább ingerelve. Így halad lassan, de biztosan bejáratomhoz, ahol nyelvét kidugva nedvesít be, felkészítve a továbbiakra, én pedig csak halkan sóhajtozva élvezem minden tették. Élvezem, hogy úgy bánik velem, mintha érdekelné a lelki világom, mikor ő maga mondta ki világosan, hogy azért nem szereti a romantikát, mert nincs kedve a partnere lelkiállapotára odafigyelni. Gondolom, ezért alakult ki nála ez a furcsa fétis a szadista dolgok iránt, ami bizonyos kereteken belül nem lehet olyan rossz. Kíváncsi vagyok, mit tenne velem.

Kellően nedvesít be, nyelvét bedugva nyílásomba, mire a lepedőt markolászom magam alatt. Úgy mozgatja ízlelőszervét, hogy szinte észre se veszem, mikor már ujjával is körözget bejáratom körül, egyre bentebb haladva, de csak szép lassan, odafigyelve, hogy ne fájjon. Mikor végre elmeríti bennem az elsőt, érzem, hogy feszít, de nem fáj, ami meglep. Annyira sikerült ellazítania, hogy nem érzek ennyitől még fájdalmat, ez pedig felbátorít a folytatásra, s egyetlen ujjának körözgetésébe belemozgok, viszont ekkor a csípőmnél lévő ujjait bőrömbe mélyeszti, ezzel tudtomra adva, hogy ne mozogjak, s így nyelvével sem áll meg továbbra sem. Úgy kényeztet, annyira odafigyel rám, amire senkitől sem számítanék, s úgy érzem, még túl sokáig is tágít az elsővel, így újból türelmetlenül lökök egyet csípőmmel, mire rajta a sor, hogy felmorduljon, de nem húzódik el.

Második ujját is csatlakoztatja az elsőhöz, ami újból feszít, s jobban, mint az első, mire fájdalomtól torzul el arcom, s a lepedőt is erősebben markolom. Nem vagyok már szűz, az öt év ide vagy oda, akkor is volt már ebben részem, és nem egyszer, habár nem is sokszor. Tudom, milyen érzés, így nem lep meg, mindössze szokatlan, mert régen éreztem már. Ha igazából számításba akarom venni, hogy Jiminnel mikor csináltuk fordítva, akkor nem csak öt évet mondanék, hanem olyan hatot biztosan. Nem szeretett aktív lenni, valahogy imádta, ha ő benne mozgok, én pedig imádtam, hogy benne lehetek.

Ollózgat ujjaival, kellő időt fordítva arra, hogy ellazuljak, amire rásegít azzal is, hogy hosszomhoz hajol, s azt nyalja végig makkomig, mire ekkor végre a kéjtől nyögök fel hangosan. Lenézve rá látom szemeiben, hogy valójában mennyire türelmetlen már, hogy legszívesebben máris bennem lenne és mélyen mozogna, amit már én is várok.

Végül csatlakoztatja harmadik ujját is, és erre is ugyanolyan figyelmet szentel, mint a többire, így a kezdeti fájdalmam viszonylag hamar elmúlik, főleg nyelvének mozgásától meredező vágyamon. Kihúzza kezét alólam, s felmászik hozzám úgy, hogy ujjait továbbra is bennem mozgatja, majd lehajolva hozzám arcomra hint egy forró csókot, mire lehunyom szemeim. Lábaim feljebb húzom, hogy kényelmesebben elférjen, közöttük, majd ezúttal én fogok a szépen vasalt fekete nadrágjára, s rántok rajta egy határozottat, ezzel jelezve számára, hogy ideje lenne levennie neki is, mire kuncogni kezd, s ellepi arcom és homlokom csókjaival, majd fülemre is külön rátér. Természetesen élvezek mindent, amit csak tesz velem, minden egyes csókját, de bosszant, hogy egyedül az ajkaim hagyja ki, melyek már bizseregnek érte, hogy érintse meg övéivel, de folyton elkerüli. Esküszöm, minden porcikámat végigcsókolta már, csak ott nem érintett, ami rendkívül zavar.

Ajkai után kapok, mire csak vigyorogva húzódik az ellenkező irányba, mire sértetten fújtatok, s rögtön utána újra próbálkozom, s ekkor már nem menekül. Már súrolják ajkaink egymásét, mikor ujjaival olyan pontot talál el bennem, amitől elvesztem egy pillanat alatt a józaneszem. A világot vörös ködben látom, a testem minden porcikámban bizsereg, s csak ezt az érzést akarom érezni, de elmúlik. Fejem visszaejtem a párnába, miközben szaggatottan nyögök, s ez úgy tűnik, a másiknak nagyon is imponál, ugyanis az ő szemei is elködösülnek, ahogy engem bámul.

-          Szeretnéd még? – mélyül el hangja, mire csak bólintok, így ő ujjaival megtalálja érzékenypontom, amitől hátam ívbe feszül, szemeim szinte kipattannak, s úgy nyögök fel, lábaim nagyobb terpeszbe húzva, a felettem támaszkodó vállát kapva el, azt szorítva, levezetve az ujjbegyemig futó érzést.

Ezúttal nem húzza el onnan ujját, tovább masszírozgatja azt az egy pontot, mire úgy remegek alatta, mint a nyárfalevél, fejem hátravetve, szemeim szorosan lehunyva. Egyszerűen nem bírom, annyira istenfeletti ez az érzés, hogy beleőrülök. El akarok élvezni, érzem is az orgazmus hullámait, melyek folyamatosan átsöpörnek testemen, de nem következik be a beteljesülés. Ujjait kihúzza belőlem, mire csalódottan, de mégis remegve nézek fel rá, amit ő továbbra is mosolyogva figyel.

Megemelkedve hamar leküzdi magáról nadrágját a bokszerével együtt, majd a zokniját is félredobja, s végül így tornyosul felém, kezébe fogva férfiasságát, melyre azonnal lepillantok, s szemeim tágra nyílnak méretétől. Hát nem mondanám, hogy bánom, hogy azt mondtam, szűz vagyok, de, hogy Jimin ehhez képest sokkal kisebb, az is biztos. Azt hiszem, mégis szűznek mondhatom magam Jungkookkal szemben.

-          Csukd be a szád, berepül rajta a légy! – figyelmeztet, mire szemeibe nézek, s meg is bánom, ugyanis önelégült tekintete mindent elmond. Tisztában van vele, hogy mit gondolok. – Készülj fel és próbálj meg nem a fájdalomra koncentrálni! – csókol újból arcomra, majd szavait követően már meg is érzem makkját bejáratomnál, melyet elég lassan merít el bennem, de nem is bánom, ugyanis ez már a szó szoros értelmében fáj.

Fejem hátravetem, fájdalmasan nyögök fel szaporán véve a levegőt. Próbálok én nem a fájdalomra koncentrálni, de nem számítottam rá, hogy ekkora! Dicséretre méltó, hogy még alig merül el bennem, mégis megáll és vár, s úgy lep el csókjaival, a nyakamat, a fülemet, a mögötte lévő érzékeny részt, ami roppant mód jólesik most. Míg ezzel próbálja elvonni figyelmem, szépen lassan tovább meríti bennem vágyát, ami fáj, nagyon fáj, így tudat alatt nyúlok férfiasságomért, hogy gyorsan verni kezdjem, ezzel is elvonva a figyelmem, hogy az élvezetre koncentráljak, ne pedig a fájdalomra.

-          Lazulj el! – suttogja ajkaimra, s annak szélére hint csókot.

-          Könnyű azt mondani! Nem a te hátsódba dugnak fel valamit! – morgom.

-          Ó, sajnálom, ez a szerződésben nem állt, hogy mekkora mérettel rendelkezem – pislog le rám öntelt mosollyal, mire csak hátravetem fejem szem forgatva, viszont erre állam fogai közé veszi és gyengéden harapja meg. – Ne forgasd a szemed!

-          Miért ne? Mit fogsz tenni, ha forgatom? – forgatom meg újból, viszont válasz helyett tövig merül bennem, mire szemeim fennakadnak, hátam ívbe feszül, lábaim pedig, ha lehet, még nagyobb terpeszbe húzom.

-          Ezt – suttogja fülembe, majd megharapdálja fülcimpám.

Szólni nem bírok, a fájdalom túl erős, s nem szeretnék még egy ilyet, így inkább türelmesen várok, hogy megszokjam méretét, mely már lüktet bennem, ez az érzés pedig nem írható le szavakkal. Szerencsére már Kook sem szemtelenkedik, valóban odafigyel rám, s vár, hogy hozzászokjak, ami hosszas percek után be is következik, így csípőmmel fellökve jelzem számára, hogy mozoghat. Először csak lassan húzódik ki belőlem, majd ugyanígy vissza be, de félúton megáll és fordít az irányon, így ismét teljesen kihúzza magát belőlem. Ezt így folytatja egy darabig, amíg úgy nem látja az arcomon, hogy eléggé bírom, mikor pedig hozzászokok, már nem húzódik ki, viszont sokkal mélyebbeket lökve merül el bennem teljesen. Egyetlen lökését sem vagyok képes nyögés nélkül hagyni, hiába is próbálom visszafogni magam, hogy ne érezze magát ennyire nyeregben, habár ezen már változtatni aligha lehet. Az egója valahol az eget verdesi, s azt hiszem, nem is panaszkodhatom, van mire. Jól néz ki, gazdag, ráadásul úgy készített fel, amire nem számítottam volna. Azt hittem, gyorsabb lesz, bántani fog, de nem ez történt.

Tarkójánál fogva húzom le magamhoz egy csók reményében, de ismét csak a szám szélére kapok, büntetésül pedig erősebben szorítok rá izmaimmal, mire tágra nyílnak szemei és ezúttal ő nyög fel kéjesen. Felcsillannak szemeim hangjára, mely olyan egyedi, olyan édes, mint a cukor, s arcom el is önti a forróság tőle. Megemelem csípőm, türelmetlenül mordulva fel, gyorsabb mozgásra ösztönözve, amit nem rest megtenni, én pedig újra és újra rászorítok, amit ő ugyanazzal a nyögéssel díjaz. Élvezem, hogy ezt váltom ki belőle, hogy ilyen hatással vagyok rá.

Megemelkedik, lábaim még jobban széthúzza, s nagyobb terpeszben helyezkedve el mozog bennem még gyorsabban, mint eddig, amit lehunyt szemekkel élvezek nyögdécselve. Még hosszomra is fog, hogy minél hamarabb elérjem az orgazmust, s érzem is, hogy néha átsöpör gerincemen az érzés, de ez csak gyülemlik és gyülemlik, amíg végül nem fog egyszerre robbanni az egész.

Helyezkedni kezd, mire egyszer csak újból eléri érzékeny pontom, s olyan magas hangos és hosszan nyögök, sőt szinte visítok fel, hogy biztos vagyok benne, később még el fogom szégyellni magam miatta. Jungkook ebben a pontban mozog bennem tovább, hogy minél többször eltaláljon ott, s minden egyes ilyen alkalomkor ívbe feszül hátam. Szinte már vergődöm alatta, fejem jobbra-balra dobálom, hol a lepedőt markolászom, hol a párnát, vagy csak a kezem szorítom ökölbe.

-          Ah, gyönyörű vagy – nyögi, mikor újból változtat helyzetén és tenyerén támaszkodva kerül fölém.

Gyors tempójába beiktatja a mélyebb, erőteljesebb lökéseket, s szemeit is lehunyja, ahogy átadja magát az érzéseknek. Érzem, ahogy nekem is egyre közelebb az orgazmus, így tarkójáért kapok, s amint érzem, hogy nekem itt a vég, lehúzom magamhoz, s már neki sincs kapacitása ellenkezni. Ajkaink végre találkoznak, egészen összesimulnak, de nem bírok a csókra koncentrálni. Fogaim közé veszem alsó ajkát, azt húzva el nyögök, ahogy elmémet teljesen ellepi az orgazmus köde. Remegek, mint már nagyon régen, s az, hogy továbbra is mozog bennem, csak elnyújtja élvezetem. Érzem, mikor őt is eléri a beteljesülés, így nem kímélve élvez egyenesen belém. Hangosan nyög fel nyakamba bújva, felhevült bőrömre lihegve, én pedig szorosan ölelem magamhoz, mintha el sem akarnám engedni soha, de talán ez nem is olyan nagy hazugság.

Fáradtan lihegve fekszünk ugyanúgy, míg Jungkook az utolsó levezető lökéseit is megteszi, majd kipihegve magát végül kihúzódik belőlem, s bal oldalamra fordulva fekszik hanyatt. Csillogó szemekkel, kielégültségről árulkodó arccal néz rám, nekem pedig több sem kell, felé fordulok, és kezem, lábam átvetem felette, úgy ölelem magamhoz. Ha már elérte, hogy ez a találkozás szexbe fulladjon, viselje el, hogy utána bújós vagyok.

-          Meglepő, mennyire gyengéd voltál – mosolyodom el. – Egy ilyen szerződés láttán senki nem gondolná, hogy te képes vagy ilyenre. – Felhorkant.

-          Nem az a célom, hogy kettészakadj és megutált a szexet – ölel magához ő is karjával. – Viszont most már ez nem lehet kifogás. Nálam van síkosító, mindig fel leszel készítve eléggé, hogy ne fájjon. Emiatt nem kell aggódnod – pöcköli meg orrom mutatóujjával, mire grimaszt vágok.

-          Kösz a tájékoztatást – nézek rá szem forgatva, mire fenekemre csap, ami az aktus után még rosszabb, mint egyébként. – Áú, hé! Most mit ütögetsz?

-          Mondtam már, hogy ne forgasd a szemed!

-          Miért zavar az ennyire? – simogatom sajgó hátsó felem.

-          Az ilyen kis idegesítő dolgok mindig felizgatnak – feleli őszintén, mire először csak megrökönyödök, majd hangosan nevetek fel, amit ő láthatólag nem díjaz, de nem bírom magamban tartani, mennyire nevetségesnek találom.

-          Szóval azért van benne a szerződésben, hogy ne csináljam ezt meg azt, mert felizgulsz tőle? – harapok ajkamba, de nem szándékosan, mindössze a nevetést próbálom visszatartani.

-          A helyedben vigyáznék a számra, mivel lemondtam minden mai találkozóm, hogy veled lehessek, úgyhogy holnap reggelig azt tehetek veled, amit csak akarok – cirógatja oldalam, mire nagy szemeket meresztek rá.

-          Nem tehetsz semmit az engedélyem nélkül! Nem írtam alá a szerződést, így még annyi hatalmad sincs felettem, mint lenne.

-          A főnököd vagyok – mosolyodik el szélesen, ártatlanul pislogva, mire szám tátva marad és azonnal fel is ülök, amit megbánok, ugyanis a hátsóféltájam nincsen a legjobb állapotban, aminek hangot is adok egy fájdalmas nyüszítéssel. – A feneked nem hiszem, hogy örülne még egy menetnek jelen pillanatban – kuncogja, mire sötét pillantással illetem, de csak újból beveti gyermeki arcát és ártatlanul pislog rám.

-          Itt akarsz lenni holnap reggelig? Ki hívott meg? – fújtatok.

-          Te! Még bizonyítékom is van, hogy smsben áthívtál! – mosolyogja. – Bőven van időnk megbeszélni mindent és meg is ismerni egymást, aminek örülnék, mielőtt aláírod.

-          Ki mondta, hogy alá fogom írni? – húzom fel fél szemöldököm, mire hátravetett fejjel nevet fel, s ő is felül.

-          Édes vagy, ahogy hadakozol. Egyébként jól néztél ki abban a kis testnadrágban és a nagyobb felsőben. Nekem öltöztél így ki? – pislogja ártatlanul, mire elfordítom tekintetem.

-          Csak szeretnéd – sóhajtom.

-          Elkísérhetlek tisztálkodni? Azt hiszem, rád fér – mér végig, mire az én pillantásom is lentebb esik és látom, hogy a saját élvezetemben fürdök, de természetesen eszem ágában sincs engedni neki.

-          Nem! – vágom rá, majd magamhoz húzva a takarót állok fel az ágyból, s azzal takarva magam lépek a szekrényemhez, hogy kikapjak belőle egy bokszert és egy pólót, majd menjek a fürdőszobába, de végig a másikon tartom a szemem, aki győzelemittasan néz rám az utolsó pillanatig.