Írta: Brina
Besorolás: egyelőre legyen mondjuk +12, de később ez a szám nőni fog
Figyelmeztetés: csak azoknak ajánlom akik képesek lesznek végigolvasni a későbbi pokoli szenvedéseket is
Megjegyzés: Nos, hát ide is elérkeztünk. Végre Brina, azaz én is megosztok valamit. Ez egyelőre a sok-sok történet ötletem közül az egyiknek a bevezetése, de ha van érdeklődés, akkor igyekszem minnél hamarabb hozni majd egy első részt is.
A főszereplő páros kilétére a bevezető elolvasásával fény derül, de ne aggódjatok, a későbbiekben lesznek ám más párosokról is történetek az oldalon, ugyanis jópár érdekes párosítás tervben van már, csak hát a nagy érettségi felkészülés közben valamikor időt is kellene keríteni azok megírására.
Jó olvasást mindenkinek, véleményeket és észrevételeket szívesen fogadok ha akad.
Jimin
Az
utam ismét egy sötét sikátoron vezet át. Régen halálra rémültem volna, ha egy
ilyen helyre tévedek, mint most. De az régen volt. Azóta teljesen más ember
lettem. Mintha valaki kitépte volna a szívem, s apró pici darabokra zúzta volna
össze, majd visszaadta, s azt mondta: „Élj ezzel együtt!”. Megpróbáltam ezzel a
törött szívvel élni. Megpróbáltam a darabjait újra összeilleszteni... Nem ment.
Képtelen voltam tovább élni, és nem is akartam. A régi énem a víz alá merült, s
többé nem tért vissza. A testem mégis itt maradt. A bensőm olyan üres, akár egy
elhagyatott ház. Kívülről még lehet, hogy szép is, de belül nincsen más, csak
az üresség.
A
szívemből hátramaradt apró kis darabok is szertefoszlottak már. Teljesen üres
vagyok. Mégsem találhatom meg a hőn áhított nyugalmat. A zavaros gondolatok és
a zavaros emlékek kínoznak éjjel-nappal. Ha lehunyom a szemem, minden rossz
emlék visszatér. Képtelen vagyok szabadulni tőlük. Korábban csak futottam, el
az emlékek elől. De már belefáradtam. Nem bírok tovább futni.
Amint
átértem a sikátoron, végre megpillantottam a házat, amit már oly régóta
keresek.
-
Mit akar? – kérdezte a ház előtt álló
sötét alak.
Ahogy
a tekintetem végig futtattam a házon, rossz érzés fogott el. Csak egy egyszerű kétemeletes
lakóház, de a város talán legsötétebbnek mondható utcácskájában áll. Ép eszű
ember nem jön erre a helyre, mert tele van bűnösebbnél bűnösebb lelkekkel. Gyakran
mondják, hogy az a maradék kis eszem is elment, ami volt. Talán igaz. Hiszen
most itt vagyok. De nekem jó okom van rá.
-
Kim Sun Hee-t keresem – válaszoltam határozottan.
A
férfi arcán egy pillanatig félelem tükröződött, majd azonnal bekísért a házba,
s levezetett az alagsorba. Nem is csoda, hogy már csak a nő nevének említésétől
is összerezzent. Nem egy hétköznapi nőről van szó.
-
Ki mer megzavarni? – hallatszott Kim Sun Hee
hangja, mikor a férfi kopogott.
-
A következő kliens megérkezett –
válaszolta a mellettem álló.
-
Jöjjön csak be! – mondta a kellemes hang,
s én eleget is tettem a boszorkány utasításának. Igen, ő egy boszorkány. Éppen
ezért fordulok hozzá segítségért… – Áhh Mr. Park! Mit tehetek önért?
-
Segítenie kell nekem!
-
Miben? – kérdezte érdeklődve.
-
Vissza kell kapnom a szerelmemet!
Tetőtől
talpig végig mért, majd elgondolkodott. Ennyire nehéz eldöntenie, hogy segít-e vagy
nem?
-
Az bizony nem lesz olcsó mulatság – törte
meg a csendet.
-
Ne aggódjon! A pénz nem akadály – vágtam
rá azonnal.
-
Nos, akkor lássuk csak mit is tudunk tenni
az ügy érdekében.
„Az
életem árán is, de visszaszerezlek téged, Jeon Jungkook!” – mondtam magamban,
s ezzel ráléptem a boldogságom felé vezető útra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése