Cím:
A vámpírok legnagyobbja – Gyógyulj meg!
Író:
Ayu
Besorolás:
+12
Szereplők:
Jimin, Taehyung, Jungkook
Páros:
VKookMin
Figyelmeztetés:
yaoi
Műfaj:
fantasy
Megjegyzés:
És a kérdés, vajon Taehyunggal mi is lesz, ebben a részben ki is derül. Jó
olvasást!^^
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!
Jungkook POV
Aggódva
meresztek nagy szemeket Taehyung irányába, aki váratlanul döfött karjába valami
fémeset a szagból ítélve, de ha ez nem volna elég, még tovább is sértette magát
azzal, hogy végigszántotta magában a kis eszközt, így vére könnyedén buggyant
ki bőrének rejtekéből. A vérének illata túlságosan vonz magához, én pedig alig
bírok nyugton maradni Jimin fogságában, ugyanis annak ellenére, hogy az ő
figyelme is másfele terelődött, ugyanolyan biztosan tart engem a falhoz. Csak
akkor enged el, mikor egy pillanat alatt terem a másik előtt, aki éppen arra
készül, hogy fejét is összekoccintsa a padlóval, de szerencséjére idejében
érkezik a segítség. Én képtelen vagyok elmozdulni a helyemről, csupán nagyokat
nyelek próbálva visszafogni magam, nehogy rárontsak a kibuggyanó vér miatt,
amivel úgy látom, az őrünk sincs másképp, hiszen ő is hasonlóképp meglepetten
nézi a jelenetet, mint én. Bizonyára ennyi mennyiségű láttán már ő is elgondolkozik
azon, hogy mit tegyen, habár neki sokkal egyszerűbb, hiszen valószínűleg vagy
vámpírként született, vagy Jimint ismerve még régebben változtatta át, így
kénytelen a szolgálataiban maradni. Azt hiszem, ez utóbbit valószínűbbnek
gondolom, elvégre is egy vámpírnak, aki már alapból annak született, mi értelme
lenne így alávetnie magát? Igen, ez lesz a megfelelő magyarázat.
Jimin először nem fogja vissza
magát, hangosan kel ki magából, hogy mégis mi a francot képzel TaeTae, miért
szúrta meg magát ilyen mélyen. Ez egy elég mély seb, s amint meglátja az
okozóját, még inkább elképed, és tovább kiabál szerencsétlennel, amiért
legszívesebben rászólnék, hogy nem beszélhet így vele, de képtelen vagyok egyetlen
szót is kinyögni. Ráadásul igaza van, hiszen egy rozsdás szöget egy embernek
magába szúrni több mint kockázatos. Már most veszített erejéből, s szinte érzem
rajta, hogy legyengül, én pedig próbálok nem a vérre koncentrálni, hiszen a
barátom, és éppenséggel akár meg is halhat, ha most nem segítünk rajta
valamilyen módon, de fogalmam sincs, ezt mégis hogyan lehetne helyrehozni.
Kórházba kellene vinni, de Jimin biztosan nem viszi el oda, emiatt pedig a
félelem is eluralkodik rajtam, mivel nem vagyok hajlandó ezt végignézni, ahogy
a legjobb barátom, aki olyan volt, mintha a testvérem lenne, most pedig már
több annál, így haljon meg. Nem, nem és nem! Ezt nem fogom végignézni, ez nem
történhet meg! Kell lennie valamiféle megoldásnak, különben megkeresem a
megoldást, hogyan pusztíthatom el saját magamat is. Akkor nem fog érdekelni az
örök élet, ha az egyetlen, akit igazán szeretek nem lehet velem.
A következő pillanatban Jimin
szájához emeli bal csuklóját, s látom, amint szemfogai nagyobb méretet öltenek,
s rögtön ezután már magába is mélyeszti azokat, amitől automatikusan rezdülök
össze, hiszen nem a legszebb látvány. Amint kihúzza magából fogait Taehyung
felé nyújtja azt.
- Igyál!
– adja ki neki parancsba, de a másik arca csak fintorba húzódik, és elfordítja
fejét tőle. – Na, ne szórakozz! Nem most van itt annak az ideje, hogy
fintorogj! Ha nem iszol belőle, akkor… - Itt félbeszakítja mondandóját, s
látom, amint nagyot nyel, mikor újból folytatja. – Ez segíteni fog! Hamar
begyógyítja a sebed, csak annyi a dolgod, hogy igyál belőle! Gyerünk! – nyomja szájához,
de mindennek ellenére a sérültünk csak összepréseli ajkait, s erőtlenül kezdi
rázni fejét. – Az isten szerelmére, Taehyung! Igyál, ez nem játék! Meg akarsz
halni?! Nem fogom hagyni, nehogy azt hidd, tehát igyál!
- Nem
– nyögi ki válaszát a másik, ezzel elérve, hogy Jimin szemei tányérméretűre
nőjenek. – Túl… erőszakos vagy – sóhajtozza nehezen.
Jimin hitetlenül nevet fel
hátravetve fejét, s ezután csak még idegesebb lesz, de próbálja megitatni
TaeTaevel vérét, de továbbra is elutasításra talál. Bárhogyan próbálkozik,
akármennyire nyomja oda csuklóját, csak apró köpködések a válaszok, vagy
fejforgatások, hogy minél inkább ellenálljon a kényszernek. Bennem is hamar
felmegy a pumpa, hiszen nem igaz, hogy ennyire nem érdekli őt a saját épsége.
Lehet, hogy bele kellene hallgatnom a gondolataiba, de akkor tudom, hogy nem
bízna meg bennem többé, így inkább tartom magam, akármennyire is kecsegtető a
gondolat, hogy megtudjam, mi ösztönzi arra, hogy kockáztassa a saját életét.
Elég erőt veszek magamon, hogy
odamenjek legalább az ágyhoz, s arra leülve essen nagyobb rálátásom arra, mi is
történik éppen, így összefonódik tekintetem a sérültével, aki viszont nem bírja
sokáig állni, hátrabicsaklik feje, amit Jimin helyez biztosan karjára.
Pillantásom nyomban a vérző felületre esik, s érzem, hogy minden porcikám húz
felé, hogy kóstoljam meg, szívjam ki az egészet, amennyit csak bírok, amíg fér
belém, de próbálom tartani magam, hiszen nem ez a legmegfelelőbb alkalom arra,
hogy elveszítsem a fejem véletlenül. Az előbb már egy kis vértől is megvesztem,
most pedig muszáj tartanom magam. Már megkóstolhattam, még az ajkát is szétharapdáltam,
hogy onnan is nyerjek egy kevéskét, de ezzel csak azt értem el, hogy jobban
vágyom rá, mint előtte. Nem, nem szabad! Tartanom kell magam, mert szeretem őt,
és nem eshet baja, de mégis miért ilyen nehéz visszafognom magam?!
- Taehyung,
ez egyáltalán nem játék téma! Felőlem akkor hisztizel, amikor csak akarsz, de
az életeddel nem hagyom, hogy játssz! Igyál! – próbálja továbbra is rávenni.
- Nem…
ha bántod… ha bántod Jungkookot, akkor nem – nyöszörgi, s egy verejtékcsepp
gurul végig halántékától indulva le egészen a nyakáig. Sugárzik róla, mennyire
szenved, de mégsem hajlandó inni a vérből, s amit mond, az még jobban lesokkol.
Rémülten nyílnak tágra szemeim, hogy képes értem ezt tenni, csak azért, hogy
nekem ne essen bajom.
- Bolond
vagy, TaeTae – csúszik ki számon keserűen. – Miattam ne tedd ezt.
- Ne
essetek egymásnak! – vesz erőt magán, s ettől csak még inkább megrémülök. – Ez
neked is ugyanúgy szól! Ah! – nyög fel sérült karjához kapva, s ajkába harapva,
szorosan hunyja le szemeit.
- Ez
most nem alkalmas időpont az üzletelésre. Igyál, különben komolyabb problémáid
is lehetnek! Felfogtad, hogy mit tettél? Igyál, mert más nem fog segíteni
rajtad! – nyomja csuklóját újból a másik szájához, aki továbbra is fintorog, s
elfordítja fejét az ellenkező irányba, hogy még csak ne is kelljen látnia azt,
aki éppen meg akarná menteni az életét.
- Akkor
engem… engem sem érdekel, mit gondolsz!
Taehyung egyre szaporábban veszi a
levegőt, s izzadságcseppjei is csak szaporodnak. Néha megereszt egy kisebb
nyögést, s lassan ficánkolni is kezd könnyesedő szemekkel, nekem pedig majd
megszakad a szívem a látványtól, hogy mennyire nagy fájdalmakkal küzd. A
francba is, hogy magába kellett szúrnia ilyen kegyetlenül azt a szart!
- Ennyire…
ennyire zavar? De hát már vámpír, meg tudja magát védeni! Ha ember lenne, nem
esnék neki, ahogy téged sem bántalak!
Taehyung nagy nyöszörgések közepette
elmosolyodik, s egy erőtlen nevetésre futja tőle, mikor újból válaszolni kezd.
- Azt
akarod mondani… - Ekkor nagyot nyel. – Ha én is ilyen leszek, akkor így nekem
fogsz esni?
- Nem
erről van szó, csak még tudom, hogy ő milyen, ezért jobb, ha nem húzzátok
egymás agyát! A kezdeti stádiumban ez még elég veszélyes, és nem szeretném, ha
bajod esne ebből kifolyólag. Azt pedig már többször is említettem, hogy nem
fordulhattok ellenem. Azért löktem így félre Jungkookot, mert tudtam, hogy egy
kedves szó ebben a helyzetben nem fog hatni semmit, mivel nem bír magával, és
ebből kifolyólag rontott nekem ő is. Nehezen tudja lehűteni magát, ezért is nem
tetszett túlzottan az ötlet, hogy ti ketten találkozzatok, de idővel úgyis muszáj
lenne, és hozzá kell szoknia az emberi vérhez, ha pedig melletted nyugalomban
elvan, akkor onnantól nem lehet probléma, de mint látom, egyelőre még igenis
szüksége van időre. Én nem bántanám őt se úgy, ahogy tudnám, hogy valóban kárt
tennék benne! Félreérted a helyzetet, Taehyung. A dolgok már cseppet sem úgy
mennek, mint előtte, mikor mindketten emberek voltatok. Sokkal nehezebb most,
bonyolódtak a dolgok, és ezt meg kell értened.
- Hogyan
érthetném meg, ha… ha nem… nem mondasz semmit? Fogalmam sincs… hogyan mennek a
dolgok – ficánkol tovább fájdalmában, a sérült karját is erősebben szorongatja.
- Tae!
– húzza magához jobban, én pedig nem tudok mit hozzáfűzni. Jiminnek igaza van,
teljes mértékben igaza van, semmi pluszt nem tudnék hozzáadni, de még csak
megcáfolni sem. Nehezen bírom türtőztetni magam, ez a fiú pedig, akit szeretek,
még húzta is az agyam szándékosan, aminek végképp nem bírtam ellenállni. Időre
van szükségem, ezt pedig kénytelen lesz megérteni. Mikor eljön az ő napja is,
rá fog jönni, hogy nem ennyire egyszerűek a dolgok, mint ahogyan azt ő
gondolja. – Nem is fogok tudni mondani semmit, ha most nem iszol a kibaszott
véremből! Igyál! – kel ki magából teljesen, s szemei is vörösen izzanak fel.
- Ígérd
meg, hogy nem fogsz titkolózni! – vesz újból erőt magán TaeTae, s kihívóan néz
a másik szemeibe, mire annak megfeszülnek állkapcsán izmai. – Ígérd meg!
Jimin teljes valójában megfeszül, s
alig bírja szólásra nyitni száját, ettől pedig én is sokkal idegesebb leszek,
hiszen minden egyes másodperc sokat számít, mivel úgy tűnik, valóban csak egy
vámpír vére lehet az, ami megmenti az életét, viszont, ha nem ígéri meg, akkor
vesztett ügye van. Nem csak neki, de még nekem is, s a szomorúságot nem bírnám
elviselni, ezért biztos vagyok benne, hogy követném a túlvilágra az egyetlent,
aki sokat jelent számomra.
Rémülten nézek hol Jiminre, hol
Taehyungra, hogy történjen már valami, mert egyszerűen képtelen vagyok
elviselni ezt a feszültséget, végül Jimin mély levegőt vesz, s lehunyva szemeit
szól.
- Ígérem.
- Nézz
a szemembe! Úgy mondd, hogy a szemembe nézel! Nekem ne hazudj! – Ekkor Jimin
valóban szemeibe néz, s határozottan jelenti ki, hogy megígéri, tartja a szavát
ehhez, majd következőleg Taehyung arcán halovány mosoly terül szét, s végül
újból hátrabicsaklik feje, s hangosan nyög fel a fájdalomtól.
Az idő, mintha lelassulna. Látom,
amint Taehyung felhördül, s ki is fordulna a biztos karokból fájdalmában, úgy
vergődik már, de Jimin ettől sokkal erősebb, s nem engedi, hogy a koszos padlón
kössön ki. Csuklóját nyomban a másik ajkaihoz nyomja, aki végre nem fordul el,
s mintha az volna az éltető levegő, úgy kap karjaival a másikért, melyet erősen
szorít, s húz úgy magához, hogy az számára kényelmesebb legyen. Először gyengén
próbálkozik, hogy szívjon a harapott felületből, s újból fintorba húzódnak
arcizmai, de amint lenyeli, úgy kap újból a csuklójáért, s erősebben kezdi
szívni, s nyelni a vért, megpróbálva minden erejét beleadni, mire Jimin
láthatóan remeg meg, de úgy tűnik, számára is fontosabb az, hogy a másik
felépüljön. Egy kis ideig még szívogatja a vért, míg végül el nem tolja magától
az idősebb karját, s mély levegőt véve borul vissza az őt tartó karra, s
szemeit is lehunyja, ahogy szaporán veszi a levegőt. A seb nem tűnik el
karjáról, ettől pedig csak felgyülemlik bennem is a düh, miszerint Jimin
rosszul gondolta, ez nem is segít rajta, de mielőtt bármit szólhatnék, a
légzése csillapodik, míg végül észre sem lehet venni, hogy lélegzik, s karjai
is erőtlenül csúsznak oldalra.
- Mi…
mi történt vele? – remeg meg hangom, ahogy eluralkodik rajtam a pánik, hiszen
pont úgy fest, mint aki vagy elájult, vagy aláírta az útlevelét a túlvilágra. –
Jimin, mi az isten történt? Miért nem kell fel? Miért… mi van vele?
- Nyughass!
– emeli rám tekintetét, amik olyan parancsolóak, hogy meghunyászkodom előtte. –
Te menj az őrhöz, én viszem Taehyungot. Visszamegyünk a kastélyba, addig pedig
egyetlen szót se halljak! Amíg nem ébred fel, addig semmiben sem lehetünk
biztosak.
- Azt
mondod, nem is segített rajta a véred?! – sipítozom.
- De
igen! Segítenie kell! Még egészen jól magánál volt, és nem keveset ivott, tehát
helyre kell jönnie. Bár elég sokáig húzta az időt, azért még segítenie kell –
pislog le a fiatalabbra, mire összeszorul a torkom.
Néhány
órával később már Jimin szobájában az ágyon fekszünk el mindhárman, s Taehyung
azóta is eszméletlenül fekszik, szemeit még csak résnyire se nyitotta. Mikor
megérkeztünk, Jimin letette középre sérültünket, majd idegesen hagyta el a
szobát, mintha csak olyan sok fontosabb dolga lenne, minthogy rajtunk tartsa
most a szemét. Az út alatt látványosan javult az alkarján húzódó seb, ami
megnyugtat, s végül fogva tartónk is hamar visszajött a szobába, egy kis tálkával,
melybe vizes rongyot áztatott, s úgy tisztogatta meg körbe az ép bőrfelületet,
hogy ne maradjon rászáradva a vér, s így engem se ingereljen a kelleténél
jobban.
Taehyung jobb oldalán fekszem hason,
s támaszkodom meg karjaimon, úgy nézve le rá. Folyamatosan szemmel tartom
sérülését, mely szörnyen lassan gyógyul be, de nem is várhatok mást, ha egyszer
ilyen mélyen megvágta magát, ráadásul nem is engedte egy ideig, hogy megkapja a
kellő segítséget. El sem hiszem, hogy képes az életével játszani! Mit ne
mondjak, elég bátor húzás volt tőle, de ebből is látszik, Jimin valóban nagyon
szereti őt, máskülönben simán hagyhatta volna meghalni ennyi hiszti után. Biztos
vagyok benne, hogy előttünk mással sem volt ennyire elnéző, csak most változott
meg a viselkedése, elvégre is mi oka volna éppen velünk kivételezni - legfőképp
Taehyunggal?
Jimin is letelepszik mellénk, s Tae
másik oldalán veszi fel ugyanazt a pozíciót, mint én. Egy ideig csendben ülünk,
s figyeljük, ahogy lassacskán egyre szebben összeforr a seb, mikor is egyszerre
nézünk egymásra. Haloványan elmosolyodik, mire zavartan sütöm le szemeim.
Továbbra is zavarba hoz, ha így néz rám, márpedig ebből a tekintetből sugárzik,
hogy tetszik neki, mennyire össze vagyunk hangolódva.
- Láttam,
kikeltél magadból – vonja magára újból figyelmem, s nem is kell sok, hogy
elöntsön a düh.
- Te…
te nem mentél el?
- De
igen, csak egy ideig a távolból még figyeltelek titeket, hogy biztosan
meglesztek-e. Nem voltam biztos benne, hogy bírni fogod mellette, ezért inkább
egy ideig szemmel tartottalak titeket, de amint láttam, hogy csillapodnak a
kedélyek, tovább is álltam.
- Mennyit…
mennyit is láttál pontosan? – remeg meg ajkam, az övé pedig perverz mosolyra
húzódik.
- Mire
gondolsz? Mit kellett volna látnom? Csak nem rosszalkodtatok már hamarabb is,
mint, amit én láttam? Ha igen, akkor elnézést, hogy közétek rontottam később,
csak éppenséggel én is éreztem a vérét, hogy megsebesült, és ebből kifolyólag
gondoltam, hogy annak ott nem lesz semmiféleképpen sem jó vége.
- Nem
rosszalkodtunk! – fújom fel arcom. – Képzeld el, hogy nagyon is jól tudtam
tartani magam mellette!
- Örömmel
hallom, viszont akkor is időre van még szükséged, bár dicséretre méltó, hogy
ilyen szépen vissza tudtad fogni magad, amikor magába szúrta azt a kis rozsdás
szöget. – Büszkén húzom ki magam, s
mosolygok rá, mire tenyerében támasztja meg állát, s úgy néz rám halovány
mosollyal.
- Tegyük
fel, ha én kerülnék hasonló életveszélybe, értem is így ugranál? – gondolkozom
el, s végül ki is csúszik számon a kérdés, hiszen annyira feleslegesnek érzem
magam, hogy egyszerűen érzem, amint elönti mellkasom az a bizonyos keserűség,
hogy én csak egy felesleges harmadik vagyok.
- Érted
már ugrottam – feleli csendesen, mire értetlenül ráncolom szemöldököm. – Talán
elfelejtetted, miért is változtál át ilyen hamar? Még nem szerettelek volna,
sőt! Valójában téged terveztelek utoljára, hogy előbb Taehyung menjen keresztül
a nehezén, és aztán… aztán könnyebb dolgom legyen, de mint láthatod a dolgok
nem az én terveim szerint alakultak.
- Mert
így nehezebb?
- Azóta
rájöttem, hogy tök mindegy, mikor változtatlak át benneteket, mindkét verzió
ugyanolyan nehéz időszakot ígér. Mindketten ugyanolyan kis lázadók vagytok,
tehát édes mindegy, melyikkőtökkel hogyan birkózom meg.
Hümmögök egyet, hogy tudtára adjam,
felfogtam, mit mond. Lehet, hogy mégse vagyok annyira felesleges? Végül is, már
elmondta, hogy fontos vagyok számára, hogy nem fog elengedni, és egyébként is,
miért tenné, ha már ennyit küzdött velem? Kicsit azt hiszem, jobb is lesz a
kedvem ettől, hogy tudom, én is sokat jelentek, viszont az aggodalmam továbbra
sem csillapszik. Taehyung még mindig nem kelt fel, habár lélegzik, s a sebe is
gyógyul, így bizonyára nem lesz semmi baja, azért adhatna valamiféle életjelet
magáról.
- Egyébként
meg én nyertem meg ezt a békítős kiruccanást. Ő maga mondta, hogy szeret,
szóval nyert ügyem van – húzogatja szemöldökét, mire először meglepetten
pislogok párat, de nem önt el a féltékenység, sőt! Huncut mosolyra húzódnak
ajkaim.
- Ó,
abban biztos lehetsz, hogy engem is hasonlóképp szeret. – Mosolyom vigyorrá
szélesedik. – Nekem is kimondta. – Jimin mosolya egy pillanat alatt hervad le,
habár nem azért, mert esetleg bántaná a dolog, hanem inkább értetlenül.
- Akkor
most valamelyikünknek hazudik? Két személybe nem lehet szerelmes valaki –
horkant fel, én pedig mindent tudó mosollyal válaszolok. – Te tudsz valamit,
nem igaz? Talán kihallgattad a gondolatait?
- Magamtól
én se hittem volna el.
- De
ez képtelenség! Nem hiszem el! De nekem mondta…
- Ahogyan
nekem is – kuncogom, mire Jimin frusztráltan túr hajába. – Fogadd el a tényt,
hogy elég nagy szíve van. Tudtommal örülnöd kellene ennek.
- Ó,
örülök is! – Tekintete újból átvált pajzánba, s úgy mosolyog rám. – El ne merd
mondani neki, hogy tudom, mit érez mindkettőnk irányába! Azt hiszem, ez még jól
jöhet a későbbiekben. – Szinte látom, ahogy forognak a fogaskerekek a fejében,
mire felnevetek, de azért beleegyezem, hogy nem szólok róla. – Mást esetleg nem
tudsz? Nem mondott valami olyasmit… akarom mondani, gondolt-e mást?
- Kissé
bedilizett – nevetem. – Szerintem egy ideig még ne zargassuk túlzottan.
- Akkor
azt hiszem, egy kis segítségre lesz szüksége, ne legyen ekkora dilemmában.
- Már
megint dugni akarsz? – képedek el, ő pedig hangosan nevet fel fejét rázva.
- Azt
majd később, ha nem fogsz veszélyt jelenteni rá nézve. Egyelőre más terveim
vannak…
Ekkor V mocorogni, s nyámmogni kezd,
így mindkettőnk figyelmét magára hívja fel. Megkönnyebbülten eresztem le
vállaim, kifújva a levegőt.
Minden rendben vele.
Okr nem kell mrgvernem Jimint ez nar jo hir XD. Hat Tar makacs mint egx oszvér 😂😂😂 szörnyű. Bar jo latni hogx ilyen fobros neki Kook is. Jimin meg most plusz pontott szerzet nalam. Mind ahogy bant Tar el mind amiket mondott oke kis feltekeny de latszik mind ketten fontosak neki es az utcso megszolalsa h a szexet harmasban akarja ahhhh boldog lettem Xd kivancsi vagxok mi van Tae el es hogy alakul inentol jaj meg h Kookert mar ugtott ott ahhhhh mondtam is magamnak hogx oke most szeretyuk Jimint XD alig varom a folytatast kerlel siess a folytatasal :)
VálaszTörlésSzegény Jimin, állandóan fenyegeted itten őt xD Most megúszta, hogy meg kelljen verned. Hah, igen, TaeTae drága makacs <3 XD Hmhmmm, Jimin pedig... hmhm,... hát persze, hogy nem mondott le erről, neki egyszer nem volt elég a gruppen :x XD Meglátjuk, mik lesznek még itt ;) Sietek! ^^
VálaszTörlés