[31/?] A vámpírok legnagyobbja - Uralkodni

Cím: A vámpírok legnagyobbja – Uralkodni

Író: Ayu

Besorolás: +18

Szereplők: Jungkook, Jimin

Páros: VKookMin

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: fantasy

Megjegyzés: Na, itt is volnék ennek a folytatásával is, így, hogy lezártam a másik történetem. Remélem, tetszeni fog nektek, és megpróbálom sűrűbben hozni ebből is a részeket. Jó olvasást! ^^

U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Jimin POV

Hosszas napok múltán továbbra is ugyanolyan összezavartnak, nyugtalannak érzem magam legbelül, leginkább akkor, mikor Taehyungra gondolok. Elég sűrűn jár a fejemben, főleg azóta, mióta lementem hozzá, és még saját magamat is meglepő módon vettem birtokba ajkait. Többször is megbántam már, hogy akkor benéztem hozzá, de kénytelen voltam, hiszen sanyargatná magát, ha pedig valami pozitívat elértem ezzel, akkor az az, hogy legalább üresen jönnek vissza a konyhára a tányérok. A vámpírom, aki elkészíti számára az ételeket, mindig elmondja, hogy mennyit evett, ezt pedig tudja abból, hogy az őrök mit visznek vissza neki. Örülök neki, ezek szerint jól is főz, máskülönben nem enné meg a rossz ízű kosztot.

            Gondterhelten fújom ki a levegőt ajkaim rése közül, hajamba túrva, úgy dobva le magam ágyamra egy szokásos nap után, mikor a városban kellett intézkednem. Szerencsére a két fiúnak a rokoni szálaival nem lesz több gondom, habár egyre feszültebb a légkör. Többféle szóbeszéd járja az utcákat, miszerint furcsa dolgokat szoktak látni az emberek néhanapján, vagy hallani bizonyos dolgokat, amitől rögtön arra asszociálnak, mintha valaki inna valamit, de szokatlanul gusztustalan hangok közepette. Néhány embertől fél füllel hallottam, hogy a kastélyt is bevonták a beszélgetésükbe, hogy biztosan el van átkozva, vagy ősi szellemek tanyáznak ott, így senki nem is meri megközelíteni, de biztosak benne, hogy amiatt vannak ezek a dolgok. Pár nap után rá kellett, döbbenjek, valószínűleg a többi vámpír közül, akik messzi földről érkeztek, kijárkálnak éjszaka, és elcsípnek 1-2 embert. A gond ott kezdődik, hogy ez egy kisváros, tehát feltűnő az emberveszteség, így ki kell derítenem, kik viselkednek barbár módjára, mikor a kastélyban is kaphatnak tőlem vért, ha szükségük van rá, vagy esetleg elmehetnének állatokra vadászni. Az emberi vérre nem feltétlen van szükség, mivel állatival is túléljük, csupán annak nincs olyan hatása a szervezetünkre, nem ad kellő erőt.

            A fürdőszoba ajtaja hangosan csapódik ki, én pedig nyomban felülök, kissé ijedt szemekkel nézve az azon kilépő fiúra, aki egy törölközővel éppen a haját szárítja, s testét sem takarja több, csupán a derekára kötött anyag. Szemérmetlenül mérem végig alakját, s öntudatlanul dugom ki nyelvem számból, hogy benedvesítsem ajkaim.

            Hogy mennyire szexi így! Egyébként is jól néz ki, de az, hogy mindössze ennyire takarja magát, s a hajából is tincsenként csöpög a víz, hiába törli, megmozgatja a fantáziám. Szeretném magam alatt látni, és kíváncsi is vagyok, milyen lenne most, hogy már vámpír, de egyelőre nem történt azóta köztünk semmi. Azon voltam, hogy szokja az új testét, az új énjét, s tanítsam. Ráadásul most még rendkívül erős, habár lassacskán a kezdeti túltengő ereje kezd csillapodni. Talán most megközelíthetném ilyen napok után.

            -          Álmodozz csak, Park Jimin! – szakítja félbe gondolataim, én pedig rögtön levágom, hogy kihallgatott. Rezzenéstelen arccal nézek szemeibe, s próbálok nem gondolkodni, így beszélni kezdek, hogy arra figyeljen.

            -          Mióta hallgatsz ki? Már az ajtó mögül is a gondolataimat hallgattad? Előnyös, hogy ez a képességed – amire számítottam, mikor elhoztalak magammal -, de igazán visszafoghatnád magad. Tudod kontrollálni, és egyébként is ígéretet tettél nekem még emberkorodból – mosolyodom el a végére féloldalasan, s fejem is jobbra döntöm, ahogy egyik kezemen támaszkodom magam mögött, felé fordulva, arra utalva, hogy azt mondta, őgy fog táncolni, ahogyan én fütyülök.

            -          Hallottam egy s mást, de csak azért, mert kíváncsi voltam valamire. – A következő pillanatban már leül velem szemben az ágyra, egyik lábát felhúzva, a másikat lelógatva, így a törölköző is fentebb-, és szétcsúszik kissé, az én tekintetem pedig vonzza a látvány. Már igazán kíváncsi vagyok, milyen lenne vele így, hogy vámpír, s szemeim is felcsillannak. – Ne utánam nyáladdzál, hanem inkább avass be, hogy mik is ezek a hírek a városból. Mintha valami olyasmin töprengtél volna, hogy…

            -          Nem tudnád visszafogni magad? – mordulok fel. – Ne hallgass ki! Semmi jogod hozzá, ha pedig így folytatod, akkor nem fogok sokáig tétlenül ülni.

            -          Ú, igazi fenyegetés! – kuncogja, mire szúrós pillantásokkal illetem. – Igazából kezdek nagyon is örülni neki, hogy átváltoztattál. Tudod, ez így most elég kényelmes helyzet számomra, mivel akkor hallgatok ki valakit, amikor csak akarok. Ráadásul már erőfölényben sem vagy túlzottan, bár be kell, valljam, már nem érzem ugyanúgy magam, mint az elején. Sok kérdésem lenne még hozzád, de szerintem magamtól is rá fogok jönni dolgokra, így maradjunk az eredeti témánál. Ha kell a segítségem, akkor így is-úgyis be kell avatnod a történtekbe, szóval hadd halljam, hogy milyen pletykák terjengnek a városban!

            Kénytelenül mesélek el neki mindent, amiről tudok, viszont nem adom tudtára, hogy gyanakszom 1-2 vámpír családra a kastélyban, bár láthatólag ő is biztos benne, hogy az itteniek folytatják a lázadást. Figyelmesen hallgat, s bólogat egy-egy részletnél, majd ő is elmerül a gondolataiban, hiszen ez nem egy egyszerű ügy. Ennek visszhangja lesz, annak pedig nem lesz jó vége. Aki ezt teszi annak az a célja, hogy egymásnak uszítson bennünket, így lemondva az uralomról a Földön. Nem értem, miért nem lehet összefogni, és együtt átvenni az irányítást.

            -          Jól van, ezért nem hallgatlak ki tovább – dobja félre azt a törölközőt, mellyel eddig haját törölgette, majd azzal a mozdulattal hátra is dől, én pedig beharapom ajkam, s úgy kerülök fölé szinte ugyanabban a pillanatban a gyorsaságomnak köszönhetően. Meglepetten nyílnak tágra szemei, én pedig pajzán mosolyt villantok. – Nem! Nem úgy értettem, hogy akkor most azt tehetsz velem, amit csak akarsz. Ne feledd, hogy akármelyik pillanatban tudhatom, hogy éppen mit…

            -          Gyerünk! Hallgasd csak ki most, mire gondolok! – Szemeim egy vonallá húzódnak, s az alattam fekvő szemei még nagyobbra nyílnak, de csak fejét rázza válaszként. – Eddig annyira büszkén fitogtattad a képességed, most pedig nem mered ellenem fordítani? Miért? Mitől tartasz, csúnya dolgokat fogsz hallani? – kuncogok végére, ő pedig ekkor már magabiztosan állja tekintetem, én viszont füléhez hajolok, s ott hintek el pár csókot.

            Tudom, hogy sikerül eléggé kíváncsivá tennem, ezért az alaphelyzetre rájátszom kicsit, hogy sokkal inkább zavarban érezze magát, így nem szimplán gondolok rá, hanem egyenesen megszólítom.

            -          „Imádom a fehér, puha bőröd csókolni, azt, ahogy vonaglasz alattam a kéjtől eltorzult arccal.” – Ekkor erősebben szívom meg nyakán a bőrt, mire halkan felnyög, s arcára pillantva látom, hogy vörösödni kezd. – „Szeretem, hogy ilyen intenzíven reagálsz, hogy ennyire érzékeny vagy.” – Végigsimítok kockás hasán, fel mellkasáig, mindeközben torka vonalát csókolom végig, álláig haladva, onnan tovább szája széléhez. – „Tudom, hogy akarod, ne kéresd magad!” – nézek szemeibe, melyekben látom, ahogy egy új fény csillan, s a következő pillanatban már karjait nyakam köré fonva húz magához, s mar ajkaimra, így invitálva egy forró, szenvedélyes csókba.

            Rendesen tépi ajkaim, s nyelvével is hamar bejut hozzám, én viszont nem engedem, hogy ő vezessen, visszatuszkolom nyelvét szájába, bár nehezen megy, mivel eléggé ki akaratosan próbálja tartani a vezető szerepet, amit úgyse fogok hagyni neki. Fogaival alsó ajkamra fog, s miután megrágcsálja, elhúzza azt, végül elengedve újból ajkaim után kap, s fordít helyzetünkön, hogy ő kerüljön felülre. Törölközője már alig áll csípőjén, én pedig kéjsóvár tekintettel várom, hogy megadja magát, viszont olyan szenvedéllyel csókol, hogy kénytelen vagyok arra figyelni, s szemeim is lehunyni.

            A napok feszültsége után szükségem van erre a fajta kényeztetésre, s nem is csodálom, hogy nem bírom türtőztetni magam, s a gondolataim, hiszen mióta Jungkookot átváltoztattam, azóta az éjszaka óta nem létesítettem szexuális kapcsolatot senkivel. Taehyunghoz nem merek hozzáérni, egyszerűen képtelen vagyok rá. Mióta elcsattant közöttünk az a furcsa csók, azóta nem tudok ránézni, s hiába látogatok néha le hozzá, ha egyszerűen újból úgy érzem magam, s éppen ezért nem merem megérinteni, legalábbis úgy, ahogyan szeretném. Igen, őt is kívánom, csakúgy, mint Jungkookot, mégis képtelen vagyok rá, hogy bármit tegyek vele, mert attól félek, talán erősödik majd ez az érzés, én pedig szeretném, ha elmúlna.

            Jungkook váratlanul ül fel, s mászik le rólam, s kissé lihegve, pironkodó arccal néz le rám, majd fordítja el tekintetét. Na, nem, ilyet nem játszunk, már felizgatott, és tudom, hogy ő sincs ezzel másképp. Nem hagyjuk félbe, ha már elkezdtük.

            -          É-én nem… nem akarom – nyögi ki, mire nyomban felülök. – Menj inkább Taehyunghoz, de nekem ez nem megy.

            -          Hogy érted azt, hogy nem megy? Miért mennék hozzá, ha te mozgattál meg, és nem ő? Még mindig jelentéktelennek érzed magad? – sóhajtom, mivel egyáltalán nincs kedvem újból az ő nyafogását hallgatni.

            -          Taehyunggal szemben nem érzem tisztességesnek. Azok után, hogy elárultad magad, hogy többet érzel iránta…

            -          Nem érzek többet – morgom. – Ne próbáld megfejteni a gondolataim, azok az enyéim, majd én helyre teszem őket. Pillanatnyilag csak annyit tudok, hogy itt ülsz előttem félmeztelenül, és rendkívül ki vagyok éhezve, szóval…

            Nem foglalkozom azzal, hogy ő még beszélne, rögtön odahajolok hozzá, s tarkójánál fogva húzom magamhoz, hogy újabb csókban forrjunk össze. Annak ellenére, hogy állítása szerint nem akarja, nyomban viszonozza is ugyanolyan hévvel, mire egyik kezem derekára vezetem, s könnyedén penderítem át a másik oldalamra, a párnák közé, így egy aprócska nyögés hagyja el száját. Ezzel egy időben törölközője is megadja magát, így tökéletes rálátásom nyílik teljes valójára, s most már, ha akarná, se tudná beadagolni nekem, hogy nem kíván. Végigsimítok oldalán, miközben kulcscsontjánál csókolgatom, majd haladok szegycsontjára, úgy haladva egyik mellbimbójához, hogy ajkaim közé véve azt is jól megkínozhassam. Megszívogatom, majd nyelvemmel kezdem cirógatni, mire ő hajamba kap mindkét kezével, s úgy szorítja meg tincseim hangosan sóhajtozva. Sokkal erősebben szorít, mint előtte, mikor még nem volt vámpír, ezért én is durvábban kényeztetem, amitől fájdalmasan nyög fel. Harapdálni kezdem, majd ugyanezt eljátszom másik bimbójával is. Rutinosan haladnék tovább le, viszont ekkor újból ellök magától, így én hanyatt esek, ő pedig fölém tornyosul. Szemfogai nagyra nőnek, s szemei is színt váltogatnak, miközben úgy fúj rám, mint egy kígyó.

            -          Tán elfelejtetted, hogy már nem az a kis könnyű fiúcska vagyok? – teszi fel a kérdést, miközben mélyet szippant a levegőből, s következőleg már ketté is tépi felsőmet, szétcincálja, apró darabokra. – Hah, ez, de jó érzés! – csillannak fel szemei vigyorra szélesedő ajkakkal, én pedig hagyom, had tegye azt, amit csak szeretne, de csak egy kis ideig, hogy úgy érezze, ő dominál.

            Nem fogja vissza magát, mellkasomhoz hajolva erősen kezdi szívni bőröm, mire hátravetem fejem, s szám is nagyra nyílik a kéjtől, ahogy sóhajtozom érintései alatt. Cirógatja szabaddá vált bőröm, s gondol rá, hogy mindenhol hagyjon rajtam nyomot, ami biztosítja abban, hogy megszerzett magának, én pedig örülök, ha örül. Ha ő ettől jobban érzi magát, akkor szívesen fekszem alá, de persze csak bizonyos kereteken belül. Amíg ilyen foltos leszek, végképp nem közelíthetem meg Taehyungot, így inkább kiélvezem a Jungkookkal tölthető perceimet. Ő amúgy is hűséges hozzám, s mondjon bármit, úgyis az oldalamon fog maradni, hiszen megígérte, és nincs is hova mennie. Vámpírként már sehol nem fogják őt elfogadni, ezt pedig nem fogja tudni titokban tartani. A szülei is elpártoltak tőle, tekintve, hogy tudattam velük a tényeket, mert igen, ellátogattam hozzájuk is a napokban, hogy közvetítsek a fiúkról, amire megkértek. Feltűnően félnek tőlem, de miután közöltem velük a tényeket, s hogy melletted áll a gyermekük, még elkeseredettebbek lettek. Milyen sajnálatra méltóak!

            Nadrágom is szabályosan letépi rólam, mire tágra nyílnak szemeim, de mielőtt bármit mondhatnék, már bokszeralsómmal is így tesz, én pedig hüledezve ülök fel, mire ő is így tesz, s szabályosan belemozog ölembe, úgy nézve rám vágyakozva, karjait nyakam köré fonva.

            -          Meg kellene tanulnod visszafogni az erődet. Lehet ezt finoman is csinálni.

            -          Abban mi lenne az élvezet? Így sokkal jobban mutatsz, és élvezem, hogy csak így meg tudlak fosztani a ruháidtól – kuncogja, miközben végigsimít felsőtestemen, végigkövetve a foltokat, melyeket hagyott rajtam.

Önelégülten mosolyog, mire belőlem is kicsal egy mosolyt, de a következő pillanatban, már a simogató kezével lök rajtam, így én ismét hátraborulok, ő pedig lentebb mászik. Ajkaival ezúttal belső combom ostromolja, s ott sem finomkodik, erősen szívogatja bőröm, s nem is kell sokat várnom, már ujjait hosszom köré is fonva, hogy lassan mozgatni kezdje rajta kezét, s szabad kezével masszírozgat, simogat, ahol csak ér. Csókjaival alhasam támadja, s ott időzik egy ideig, feszegetve a határokat, egyszer közelebb érve érzékeny pontomhoz, egyszer eltávolodva tőle. Türelmetlenül szusszantok fel, s lenézve rá az önelégült tekintetével találom szembe magam. Kihasználja az alkalmat, hogy figyelem, s ekkor nyelvét kidugva nyal végig farkamon, tövétől kezdve, mire megremegek, s egy halk sóhaj szökik ki ajkaim közül, de nem szakítom meg a szemkontaktust. Elmosolyodik, majd felhúzza fél szemöldökét, s eközben nyelvét makkom kis nyílásához vezeti, s kezd ott ingerelni, mire nem bírom tovább, és hátravetem fejem megremegő testtel. Egyik lábam felhúzom, és egyik kezemmel hajába túrok, míg ő apró csókokkal lepi el ékességem.

-          Ne szórakozz! – hördülök fel, s csípőmmel is fellökök, hogy térjen végre a lényegre, de már csak azért se vesz ajkai közé. Helyette kezével folytatja izgatásom, s csókokkal lepi el alhasam, s tér egyre fentebb, míg nem eléri nyakam. – Jungkook… - szólnék rá, de ekkor testével hozzám simul, s kettőnk közé nyúlva férfiasságunkra fog, s úgy folytatja kényeztetésem, csípőjével is belemozogva keze munkájába, amitől még ő is lehunyja szemeit, s ajkait elnyitva egymástól kezd lihegni, ahogy egyre gyorsabb ütemben kezdi mozgatni csuklóját.

Kihasználom az alkalmat, hogy el van foglalva azzal, hogy mellettem saját magát is kényeztesse, így hátára simítok kezeimmel, s levezetem egészen fenekéig, melynek két partjába belemarkolok. Ujjaimmal megtalálom nyílását, s körülötte kezdem masszírozgatni, mire kinyitja szemeit, s enyéimbe nézve áll meg mindennemű mozgásban, én pedig nem várom meg, hogy esetleg elmozduljon, nem kertelve nyomom belé mutatóujjam, mitől ő hangosan nyög fel, részben a meglepettségtől, részben a fájdalomtól. Elengedi férfiasságunkat, s helyette fejem mellett kétoldalt támaszkodik meg alkarjain, fejével pedig nyakamba borul, úgy lihegve bőrömre, fenekét jobban kitolva nekem.

-          Kegyetlen vagy – nyögi, mire csak elmosolyodom. – Ez… fáj… annyira… száraz… - nyöszörög, én viszont tovább folytatom az ujjammal a körözgetést benne, amit ő nyöszörögve tűr. – Én akartam… ezt… veled.

-          Hogy a szavaiddal éljek; álmodozz csak, Jeon Jungkook! – kuncogok, mire összeszedi magát annyira, hogy nyakamba harapjon, így én is felszisszenek.

Hosszas percekig simogatom szabad kezemmel, s fogok néha hosszára, hogy elvonjam a figyelmét a fájdalomról, ő pedig csak úgy bújik hozzám, s meg-megvonaglik teste, míg végül ujjaimmal meg nem találom prosztatáját, és kezdem masszírozgatni azt a pontját, ő pedig ekkor vállamra kap, száját nagyra nyitja, szemei is fennakadnak, s úgy feszül ívbe háta. Élvezettel masszírozgatom legérzékenyebb pontján, majd kihúzva belőle ujjaim, ülök fel vele együtt.

-          Ülj rám – suttogom ajkaira a szavakat, s nem is kell több parancs, már teszi is, amire kérem, s férfiasságomra fogva, megemelve csípőjét vezeti magába szép lassan teljes hosszom. Fejét hátraveti, szemeit is szorosan összezárja, majd amint biztosan bepozícionálta magát, karjait nyakam köré fonja, és pedig ezt az alkalmat választom arra, hogy felálljak, s egy másodperc alatt döntsem a fürdőszoba ajtó mellett a falnak. Hangosan nyög fel, s lábait automatikusan fonja derekam köré. – Ma meg kell mutatnod, mikre vagy képes most már – suttogom ajkaira a szavakat, majd nyakába hajolok, s úgy kezdek mozogni benne, mélyeket lökve, belőle minden egyes mozdulatnál egy hangos nyögést váltva ki. Úgy érzem, hosszú éjszakának nézünk elébe.

*

Kissé kimerülve a hosszú órákon át tartó szextől fekszünk el egymás mellett az ágyamban. Hajamba túrok, így kisöpröm a rakoncátlan tincseket homlokomból, amit amint oldalra pillantok, látom, hogy a mellettem fekvő csillogó szemekkel néz végig. Huncut mosolyra húzódnak ajkaim, mire ő elpirul, s inkább elfordul, hogy a plafont kémlelje.

            Meg kell, mondjam, egészen más volt így dugni vele, hiszen ő se fárad el most már egykönnyen, s az első menet után áhítozott a folytatásért, én pedig örömmel húztam az agyát, hogy ne elégüljön ki olyan könnyen a továbbiakban. Többször is át akarta venni a vezetést, s nyúlt fenekemhez, de elhúztam onnan kezeit, mikor úgy éreztem, rosszban sántikál. Még az erkélyemet is megjártuk, mert friss levegőre vágyott, s a korlátba kapaszkodva pucsított nekem, s mivel hamarabb ment el, mint én, ugyanitt szopott is le, sokkal érzékibben, mint előtte bármikor. Természetesen a kisebb sebek elkerülhetetlenné váltak, hiszen kevésbé tudja magát kontrollálni, hiszen vámpírként most először volt része szexben, így ehhez is szoknia kellett, én pedig szíves örömest tanítottam, hogy mikor mennyire fogja vissza magát, ő pedig ügyesen, s gyorsan tanult. Kész kis ribancot faragtam belőle, ő pedig élvezte.

            -          Fáradt vagy? – emelem karjaim fejem felé, s nyújtózkodom, majd felé fordulva, vállára hintek egy forró csókot, úgy nézve szemeibe.

            -          Nem – rázza fejét. – Annyira furcsa, de még ezek után sem. – Most, hogy jobban belegondolok, ez most sokkal nagyobb odafigyelést igényelt. Nem hittem, hogy ilyen érzés vámpírként dugni – nevet fel jóízűen.

            -          Egy nap Taehyungnak is meg kell ezt tanulnia. Ő sem marad örökké ember. Talán megengedem, hogy te avasd be, de csak akkor, ha már egészen biztosan tudom, hogy nem okozol benne kárt, mikor már valóban bírni fogod az embervért. Erre nagyon oda kell figyelned.

            -          Wah, Taehyung – fordul felém csillogó szemekkel. – Ezt… ezt neki is át kell éreznie. Ha úgyis át akarod változtatni, miért nem teszed meg most? Menj le hozzá, harapd meg, és tanítsd meg neki is a dolgokat, mint nekem.

            -          Ez nem így megy, Jungkook – sóhajtom. – Téged sem szerettelek volna még, habár nincs ellenemre, hogy már ilyen vagy. Így már teljes egészében az enyém vagy. – Az én szemeim is felcsillannak, ahogy végigmérem prédámat.

            -          Persze, őt még egyszer sem haraptad meg, engem bezzeg már kétszer is. Ez azért van, mert szereted, mi? – Felhorkantok szavaira, s sértetten nézek rá, tagadva állítását, ő pedig csak égnek emeli szemeit. – Mintha nem lenne egyértelmű. Persze, annak örülök, hogy legalább az elmúlt néhány órában csak rám gondoltál…

            -          Te végig hallgattál engem?

            -          Nem egészen, csak néha, mikor kíváncsi voltam, de volt olyan is, mikor nem volt erőm kontrollálni, ezért egyik pillanatban hallottalak, a másikban már nem, és ez így váltakozott. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy rajtad tartom a szemem. Csak, hogy tudd, attól még, hogy te magad előtt tagadod, én tisztában vagyok a saját érzéseimmel, és én szeretem Taehyungot – jelenti ki magabiztosan, s valamiért újból elfog egy furcsa érzés szavainak hatására. – Te magad világítottál rá erre, éppen ezért vigyázni fogok rá. Még, ha most vámpír is vagyok, de szükségem van rá, hogy láthassam, hogy vele lehessek. Reggel menjünk le hozzá. Látni akarom, és hiányzik is.

            Idegesen fújom ki a levegőt, s valamiért hirtelen nem is szeretném, ha találkoznának, ebből kifolyólag pedig nehezen tudok beleegyezni kérésébe, de végül bólintok egyet, aminek ő roppantul örül. Nem vagyok felkészülve egy ilyen találkozásra, és, ha Kook is ott lesz, akkor biztosan nem marad ülepedve a hármunk témája, így lelkiekben el is kezdem felkészíteni magam.