[4/?] A vámpírok legnagyobbja - A büntetés (+18)

Írta: Ayu

Jimin POV

            Kilépve az üzletből gyorsan szétnézek az utcában. Nem úgy tűnik, mintha bárki csavarogna ilyenkor, így egy pillanat alatt futásnak eredek, amiből ha mégis lát bárki bármit, akkor csak értetlenül állhat a jelenséghez, mert számára egyik pillanatban még ott állok egy pontban, a következőben pedig eltűnök. Kiérve a kisvárosból használatba veszem denevér szárnyaim. Láthatóvá válnak, szétnyitom őket és egy magabiztos csapással már a levegőt szelem, így nagyon hamar érkezem meg a kastélyhoz. Pillanatokon belül felrántom a bejárati kaput és hosszú lépésekkel veszem az irányt az alagsorba vezető lépcső felé. Lépteim visszhangot vernek a kőfalakon. Alig futok össze pár vámpír társammal, ők is fülüket, farkukat behúzva állnak odébb. Normál esetben bizonyára megállítanának egy-egy szóra, de tudom, milyennek látnak kívülről. Még a szárnyaim is ugyanolyan láthatóak, tekintetem villámokat szór. Amint egy bizonyos ajtó elé érek, ahová két őrt is állítattam, ők szó nélkül állnak félre.

-        Elmehettek. – Parancsolom nekik ridegen. – Majd vigyázok én rá egy kicsit, ha ti nem tudtok. – Nézek fel szemeimmel sorba mindkettőre.

Veszik az adást. Valószínűleg még nem jöttek rá, hogy a drága foglyunk használatba vette a telefonját, de azt határozottan felfogták, hogy valamit elrontottak, így mindketten távoznak. Én pedig előveszem a kulcsot és elfordítom a zárban. A hideg kilincsre teszem kezem és benyitok. Azonnal be is lépek rajta és érezve vérének illatát meg is találom. Az ágy szélén ül és a rémülettől tágra nyílt szemekkel néz rám.

-        Nem mondtam már elégszer, hogy minden apró lépésedről tudok? – Kérdezem teljes hidegséggel hangomban.

Jungkook reszketni kezd. Pár gyertya fénye pislákol a helyiségben, tökéletesen bevilágítva azt, így lábammal hátra se nézve berúgom az ajtót.

-        Nem csináltam semmi rosszat! – Mentegetőzik, de hangja is megremeg.

Felkacagok és lassú kimért léptekkel indulok meg felé. Érzem rajta, hogy mozdulni akarna, de mégse teszi. Nem képes rá. És ha meg is tenné, akkor csak neki lenne rosszabb. Valószínűleg már felmérte a helyzetet.

-        Ó, pedig elég peches vagy. – Vigyorgok szemtelenül. – Tudod, a drága barátodnál voltam éppen. Kár, hogy nem tudja, milyen jó hallással rendelkezem. – Állok meg előtte.

-        Akkor azt is hallanod kellett, hogy nem mondtam semmi konkrétat! – Próbálkozik tovább, de már nagyon elkésett a védekezéssel.

-        Csakúgy, mint legutóbb? – Jobb kezem arcához emelem és végigsimítok sima bőrén.

-        Azt már megbeszéltük. – Nyel egy nagyot.

Igaza van. Megbeszéltük még este. Mikor már észnél volt, folyamatosan csak magyarázott és védte magát és Taehyungot is. Bár egy kissé lealacsonyította barátját, bár véleményem szerint inkább csak reménykedik benne, hogy van olyan ostoba, hogy ne fogja a jeleket. Ezt is csak azért, mert fél tőlem. Akkor még láncon volt fogva, de elengedtem. Láttam rajta, mennyire rosszul van. És nekem még szükségem lesz rá. Mindkettejükre.

-        Mivel ennyire lázadsz – folytatom tovább, mire felmászik az ágyra és próbál távolabb mászni tőlem, de beleütközik a végébe. – Tízszeresen fogom behajtani rajtad, amit tegnap elkezdtem.

-        Nem! – Húzza össze magát és tenyerébe temeti arcát.

Reméltem, hogy érteni fogja a célzást. Előző éjszaka, mikor a karjaimba vettem és lefektettem az ágyra aludni, tudtam, hogy nagyon fáradt az ellenkezéshez, ezért kihasználtam az alkalmat és egy aprócska csókot leheltem ajkaira. Erre persze rögtön éber lett, de nem terveztem többet, így távoztam is.

-        Ugyan már! Hiszen te is tudod, hogy nem ér semmit az ellenkezésed. – Mosolygok rá kicsit oldalra döntve fejem. – Bár, ha te jobban preferálod az erőszakot…

-        Nem! – Veszi el kezeit arcától és még rémültebben néz szemeimbe.

-        Nekem aztán édes mindegy. Minden módon élvezem. – Nyalom végig alsó ajkam és ledobva magamról a cipőt és kabátot, felmászom hozzá az ágyra, miközben szárnyaimat is eltűntetem a kíváncsi szemek elöl. – Tudod, az én legfőbb célom, hogy a másik fél is élvezze a dolgot. Eddigi életem során még nemigen fordult elő, hogy ez ne teljesült volna. És kétlem, hogy te lennél, aki megtöri ezt a láncot. – Felé mászva mondom neki e szavakat.

Amikor kellő közelségbe kerülünk, ismét végigsimítok arcán. Végigmérem ajkai tökéletes vonalát, kerek arcát, ami az aranyos és férfias közötti keverék. Pillanatnyilag az előbbit erősíti. Fizikailag és lelkileg is vonz ez a tekintet. Akarom őt. Most. És nincs apelláta! Ujjaim azon nyomban hátravezetem tarkójához, beletúrok hajába és közelebb rántom magamhoz. Ajkait szorosan összezárja, szemeivel is ugyanígy tesz.

-        Milyen kis ellenálló vagy! – Kuncogom.

Szabad kezem állához vezetem és meghúzom a bőrét éppen annyira, hogy megtudjam csókolni. Próbálja elfordítani arcát, de nem sikerül neki. Túl stabilan tartom magam felé. Több se kell, puha bőrét szorosan nyomom enyémhez. Nem is várok az ellenkezésén kívül mást elsőre, de nem hagyom ennyiben a dolgot. Erőszakosan szétnyitom ajkait, így végre rendesen megtudom csókolni. Ahogy mozgatni kezdem, lassan az övéit is belevonom a munkába. Hamarabb megadja magát, mint gondoltam. Lassan nyelvemmel is betolakodom szájába, de ő erőszakosan próbálja visszatolni a helyére. Nem bírom ki, hogy ne kuncogjak. Itt is egészen hamar sikerült elérnem célom. Sőt, állítom, hogy élvezettel simogatja nyelvével enyémet.

Kezeim levezetem mellkasán, egészen a felsőjének aljáig, ami alá becsúsztatom hideg ujjaim. Kirázza a hideg, nyomban a kezemhez kap.

-        Ne! – Kérlel megszakítva csókunk.

Tekintetéből sugárzik a félelem, de mindennek ellenére csak tovább vezetem felfelé karom. Mikor elérek bimbójához, fülcimpájába harapok, miközben érzékenyebb pontján erőteljesen dörzsölni kezdem, majd masszírozni, majd ugyanezt megcsinálom a másikkal is. Halk sóhajok hagyják el ajkait és ficánkolni kezd, amivel csak azt éri el, hogy kifekszik az ágyon, felgyűrve jobban a pólóját.

-        Nyughass! – Szólok rá és egyik lábam átlendítem csípője felett.

Még ezek után sem hagyja abba az ellenkezést, ezért büntetés képen nyakába harapok, ügyelve arra, hogy szemfogaim ne nőjenek meg, mert nem szeretném, hogy elveszítse az eszméletét.

-        Áhh! – Nyög fel a fájdalomtól. – Ez fáj! Kérlek, ne! – Nyöszörög.

Arca fölé hajolva adom meg a választ.

-        Azt hiszed csak szórakozni jöttem? Büntetésben vagy! – Veszem fogaim közé alsó ajkát és elhúzom.

-        Mm... ne! – Mozgatja fejét jobbra-balra, megszabadulva fogaim szorításától.

Ráülök csípőjére és a nadrágom övét kicsatolva, kihúzom azt a helyéről. Jungkookie csuklóit letámadom és a feje fölé emelem, így összekötve őket jó szorosan, majd lehajolok hozzá egy újabb csókot lopva. Belemarkolok pólójába és egy határozott mozdulattal kettészakítom.

-        Hé! – Szól rám. – Nincs másom!

Nevetve dobom félre az anyagdarabokat. Kulcscsontjától kezdve végigsimítom testét, végig követve szemeimmel a vonalat. Izmos, jól kidolgozott kockái vannak. Mély levegőt veszek és ajkamba harapok.

-        Tudod te, mennyire kívánatos vagy? – Stírölöm újra és újra.

-        Hallgass el! – Teszi összekötött kezeit arca elé, de tisztán kivehető, mennyire pirospozsgás az zavarában.

-        Látni szeretném az arcod. – Fogok az övre és ismét feje fölé teszem.

A plafonra mered. Nem mer a szemembe nézni, bár már az életem évei során elégszer találkoztam ehhez hasonló reakciókkal, így hozzá vagyok szokva.

-        Ha jól mondom, szűz vagy még, nemde? – Gombolom ki nadrágját és húzom le cipzárját, majd egy gyors mozdulattal lentebb rántom

-        Nem veled fogom ezt megosztani! – Néz végre rám, miközben szemei villámokat szórnak.

-        Szóval igen. – Vigyorgok.

Lemászom róla, hogy könnyebben levehessem róla a nadrágot. Magamról is pillanatok alatt lekapom a felsőt és ismét fölé hajolok. Örömmel veszem észre, hogy sikerül meglepnem saját külsőmmel. Nagyon is tisztában vagyok vele, milyen alkatom van. Izmosabb vagyok, mint ő, de természetesen ő se panaszkodhat. Újabb csókért hajolok hozzá, de nem szakítom félbe ezúttal. Viszonozza azt, miközben mellkasán simítom végig kezem, haladva egyre csak lentebb, végig a kis kockáin, elérve a bokszere vonalát, de ez sem gátol meg a folytatásban. Mintha észre se venném, haladok tovább, végigsimítva férfiasságán, mire csókunkba sóhajt. Elmosolyodok, majd egyidejűleg, ahogy rámarkolok lent, úgy harapok ajkába is.

-        Háhh! – Fordítja félre arcát nyögve.

Állán húzom végig fogaim, miközben rutinosan kezdem kényeztetni. Kéjes sóhajokkal nyugtázza munkám, amivel csak még inkább beindít. Már így is nagyon szűkösen férek el a nadrágomban, de a hangja csak még inkább rátesz egy lapáttal. De a célom, hogy kínozzam. Hogy nagyon is élvezze, hogy könyörögjön azért, hogy ne hagyjam abba, de direkt fogok másképp tenni. Folyamatosan a végletek határait súrolva, beleőrjítve őt.

Ujjaim alsóneműjének szélébe dugom, és lassan lehúzom róla. Nyakán a vékony bőrt kezdem szívogatni, majd egyre lentebb haladva, erőteljesen megszívva mindenhol, hogy biztosan nyoma maradjon. Esélye se legyen elfelejteni miben volt része. Közben oldalát simogatom, mikor pedig elérek középpontjához, felnézek rá sokatmondó pillantással. Folyamatosan rajta tartom a szemem, ahogy nyelvemmel végigmegyek teljes hosszán. Benne reked a levegő, az övet karmolássza és egy hangos sóhaj hagyja el ajkait. Ezt látva és hallva, felbátorodva veszem ajkaim közé végét és nyelvemmel a legérzékenyebb ponton körözgetek. Próbálja magába tartani a hangokat, de gyors mozdulattal teljes hosszát beveszem. Torkomnál érzem végét, mire végre kiszakad belőle egy elégedett nyögés. Lassan mozdítom fejem ellenkező irányba. Combját markolászva fokozom gyönyörét. Körözgetek nyelvemmel, ütemesen mozgatom fejem, makkjánál többször is elidőzve.

-        Ah, istenem! – Nyögi.

Tovább kínzom, hol lassan, hol gyorsan mozogva.

-        Gyorsabbanh! – Háta ívbe feszül, ahogy közeledik a csúcs felé, de ekkor megállok. Teljes hosszával a számban, felnézve rá és várva a reakcióját. – M-miért álltál meg? – Emeli meg fejét.

Várok pár másodperc erejéig, míg eléggé lecsillapszik, majd ajkaimmal kicsit szorosabban fogva felfelé indulok meg, mire azonnal hátra veti a fejét és felmordul. Ekkor megint várni kezdek.

-        Miért csinálod ezt? – Fészkelődik alattam.

Még fentebb haladok, míg nem már csak makkjával játszadozom. Gyorsan veszi a levegőt, már nem bír értelmes szavakat kreálni, csak összevissza nyög és fordítja a fejét.

-        Kérlekh! – Nyöszörög, de felhagyok kényeztetésével és bármi figyelmeztetés nélkül belévezetem első ujjam. – Áhh!

Körözgetni kezdek, miközben ki-be húzogatom. Hamar csatlakoztatom második ujjam is, amit már kevésbé tűr.

-         Ne! Ez fáj! – Zárná össze lábát, de megfogom szabad kezemmel az egyiket és terpeszbe állítva kényelmesen elhelyezkedem fölötte, alkarommal mellkasa mellett támaszkodva.

Kicsit tovább mozgatom két ujjam és mikor már úgy látom, hogy egészen elfogadta az érzést, következik a harmadik is.

-        Ez nem jó! Nagyon nem jó! Hagyd abba! – Szemei könnyel telnek meg.

-        Nem tehetem. – Lehelem ajkaira. – Különben túlságosan fájni fog. Na, nem mintha így nem fájna majd.

Rémülten nyílnak tágra szemei.

-        Tudod, segítenék rajtad – hunyom le szemeim, orrom hajába vezetem és mélyet szippantok illatából. Ennek hatására egész testében megremeg, de nem a kellemetlenségtől. – De sajnos rossz voltál.

-        Nem tettem semmi rosszat! – Nyöszörög.

-        Azt majd én eldöntöm, mi a rossz és mi a jó. – Sziszegem kihúzva belőle ujjaim, mire megkönnyebbülten sóhajt fel, de nem sokáig hagyom, hogy ilyen nyugodt legyen, ugyanis felülök, pillanatok alatt lerángatom magamról a nadrágom, bokszeremmel együtt és teljes hosszommal belé hatolok.

Szemei tágra nyílnak a meglepettségtől. Ajkai O alakot formáznak, de egyetlen hang sem jön ki rajta. Háta megfeszül, még a levegő is belé szorul. Nem szeretném már az első alkalmát egy pokollá változtatni, így türtőztetem magam mindennek ellenére. Pedig forrósága és amilyen szűk, elviselhetetlen számomra. Már képes lennék ettől elélvezni, de alkaromon megtámaszkodom és nyakába temetem arcom. Mindketten lihegni kezdünk ellentétes okokból.

-        Szólj, ha kész vagy. – Morgom.

Bólint, mire csókokkal kezdem elhalmozni nyakát, utána végighaladva torka vonalán, fel egészen az álláig és elérve a puha ajkait. Lágy, szenvedélyes csókba hívom, ami nincs ellenére, ráadásul ennek hatására sikerül enyhítenem fájdalmain.

-        M-mozogjh… - súgja összekötött karjait átdobva felettem és tarkómnál megfogva húz magához, nehogy el tudjak mozdulni onnan.

Eleget teszek kérésének. Lassan mozdulok, de erre csak fájdalmasan összeszorítja szemeit és ajkait is, de egy szót se szól. Mielőtt még teljesen kihúzódnék belőle, gyorsan irányt változtatok. Ezt így folytatom egészen addig, amíg fel nem oldódik és halk sóhajok nem hagyják el ajkait.

-        Milyen kis imádnivaló vagy. – Mosolygok le rá és rabul ejtem ajkait.

Egyre gyorsabb tempót diktálok, majd váratlanul férfiasságára fogok. Abban a pillanatban csókunkba nyög, de nem hagyom, hogy elváljunk, tovább tépem ajkait. Mozgolódom kicsit, hogy kicsit más szögből hatolhassak belé. Lábait is felhúzom, hogy könnyebb dolgom legyen. Ekkor végre megtalálom a megfelelő pozíciót és eltalálom benne a legérzékenyebb pontot.

-        Ó, igen! – Nyög fel hosszan. – Még, ott! Kérlekh!

Teljesítem kérését. A lehető legtöbbször próbálom eltalálni ott, amitől már szinte azt se tudja, merre jár. Tudom, mit érez, ezért élvezettel lököm újra és újra. Végül, mikor már látom, hogy nem kell sok hátra neki változtatok a beálláson és lassabb tempóra is váltok.

-        Ne! Még! Kérlek! Mindjárt! – Nyögi összevissza a szavakat.

-        Nem fogsz te ilyen hamar megszabadulni tőlem. – Vigyorgok.

Kínzó lassúsággal folytatom, amivel a saját határaimat feszegetem, de nekem jóval több tapasztalatom van már ilyen téren, mint neki, így tudom szabályozni, mikor menjek el. Végül újra gyors tempóra kapcsolok, majd lassúra, újra gyorsra, változtatok a szögön, eltalálom prosztatáját, ő pedig ficánkol alattam az érzéstől. Egészen addig folytatom ezt, amíg már nem érzem úgy, hogy elég volt.

-        Ahh, Jungkook! – Nyögöm nevét és nyakába harapok, miközben forró nedvem belé engedem.

-        Jimiiinh! Ahh! Nem bírooom! – Nyöszörög tovább, de nem hagyom, hogy elélvezzen.

Pár levezető lökést adok még, ügyelve arra, hogy nehogy elmenjen. Néhány másodpercig még megpihenek rajta, aztán kihúzódom belőle és mintha mi sem történt volna, kezdek visszaöltözni.

-        M-mit csinálsz? – Néz rám meglepetten.

-        Megkaptad a büntetésed. – Vigyorgok rá szemtelenül, ahogy nadrágom gombolom vissza.

Nem öltözöm tovább, helyette inkább leülök mellé és lefogom kezeit a feje felett tartva, nehogy esetleg önkielégítéshez folyamodjon. Kiélvezem, hogy olyan tehetetlen és nem palástolva, mennyire tetszik a látvány nézem meg magamnak.

-        Ezt nem teheted! – Dühödik be. – Ha már erre kényszerítettél, fejezd is be rendesen!

-        Mióta is parancsolgathatsz te itt nekem?

Tekintetemmel azonnal sikerül elhallgattatnom. Ezután folytatom az öltözést, összeszedve az ő ruháit is és odadobva mellé az ágyra. Ő is felül, de nem tud mit tenni összekötött csuklóitól.

-        Majd el is felejtettem! – Nevetek fel és odalépek hozzá. Megszabadítom az övtől és saját nadrágomba helyezem vissza. – Ha legközelebb többet szeretnél, akkor megtanulod, hogy mi a helyes viselkedés. – Egy rövid csók erejéig lehajolok hozzá, de nem szívesen viszonozza. – Azt is meg kell tanulnod, hogy ha megcsókollak, nem csinálhatsz ilyet, mint most! – Figyelmeztetem, mire csak lesüti a szemét.

-        Mintha lenne legközelebb. – Köpi a szavakat halkan, ahogy az ajtó felé indulok.

-        Már csak ezért a kijelentésed miatt is lesz. – Nézek vissza és kacsintok rá egyet, mire azonnal elpirul.

Én pedig békésen távozom a helyszínről.