Író:
Ayu
Besorolás:
+18
Szereplők:
Jimin, Taehyung
Páros:
VKookMin
Figyelmeztetés:
yaoi
Műfaj:
fantasy
Megjegyzés:
Sziasztok! : ) Nos, megint elég sokára, de itt van az újabb rész ebből is!
Ígérem, majd bele fogok lendülni, de… nem most, mert jelenleg a másik futó
történetemre koncentrálok + egyéb más elfoglaltságok, amik miatt nem tudok két
történetet vezetni. Viszont most úgy gondoltam, ideje ezt is frissíteni, hogy
ismételten lássátok, nem szűnt meg létezni a történet. :) Remélem, tetszeni fog
minden olvasónak! ^^Jó szórakozást hozzá! <3
Jimin POV
A
vámpírokat vittem a mai napon vadászni, abból térek vissza, majd egy gyors
ellenőrzést tartok az alagsorban és azokban a szobákban, ahol többnyire a nők
vannak. A születésnapom óta továbbra is minden a legnagyobb rendben megy, a
légkör békés, mindenki éli az életét, nem is szaporodunk emberekből, viszont a
mérget még mindig nem sikerült kiderítenem, hogy miféle, ami fél évvel ezelőtt
lebénította Jungkookot. Már a nagybátyám is tud a dologról, próbálja
kitudakolni, de nem jut előrébb, mint én, így ugyanolyan tudatlanok maradunk,
mindenesetre nem adjuk fel a reményt. Ki fogjuk deríteni, mi ez, mert ha
esetleg fegyverrel lőnének ránk, ami szintén ilyen mérgezett, akkor a
közelünkbe sem kell jönniük az embereknek, hogy ártalmatlanná tegyenek. Az idő
ketyeg, lassan itt lesz az ideje a támadásnak is, viszont előbb még az
emberekkel kell kezdenem valamit, amiből lehet, valóban az lesz, amit az a nő
ajánlott, hogy változtassam át őket. Nem tudom, kiben bízhatok meg, így én
magam fogok beszélni pár emberrel, hogy lássam, kit érdemes eme nemes feladatra
kinevezni.
Gondterhelten túrok hajamba, pedig
jelenleg nincs is semmi probléma, mindössze tudom, hogy az én kezemben a felelősség,
a kastélyban élők sorsa, így nem pihenhetek. Egy kis alvás is rám férne már az
utóbbi napok után, hiszen régen pihentem már, de lehet, elegendő lenne egy kis
kényeztetés is. Automatikusan jelenik meg lelki szemeim előtt a kép, amint egy
jó forró fürdőben el fekve a sok hab között, Taehyung és Jungkook csillogó
szemekkel keni el rajtam a tusfürdőt, miközben masszírozgatnak.
Orromat megcsapja a kellemes,
egyedi, ínycsiklandó vérnek illata, így felcsillanó szemekkel nézek az egyik
sarokra, ahonnan nem sokkal később kifordul Tae, s amint meglát, meglepetten
pislog párat, majd elmosolyodva lép hozzám, míg én megállok, hogy bevárjam.
Meglepő módon nem áll meg velem szemben, hanem amint elég közel ér, karjait
nyitja is, s derekamnál fogva ölel magához, amit először nem tudok hova tenni,
végül viszonzom tettét.
- Szeretet
hiányod van? – mosolygom, mire csak szorosabban von magához.
- Ha
rólad van szó, akkor mindig. Minden alkalmat ki kell használni, amikor a
közeledbe lehet férkőzni anélkül, hogy flegmáznál. Ilyenkor jobban sugárzik
belőled a szeretet, az emberi érzések. Én mondom, jól áll neked a szerelem –
bólogat aprókat magában, én pedig hangosan nevetek fel megfogalmazásán.
- Tudod,
ha sokáig így ölelgetsz, akkor kicsit később fogunk felmenni a hálóba –
suttogom fülébe, mibe láthatóan borzong bele, de azért nem enged el.
- Hogy
neked mindig el kell rontanod az ilyen romantikus pillanatokat!
- Nem
tehetek róla, hogy vonzó vagy.
- Menj,
szólj rá a szüleimre, hogy hogyan is mertek ilyen vonzó férfit a világra hozni,
mint én – húzódik el, s mosolyogva néz szemeimbe.
- Helyette
inkább megköszönöm nekik, különben most nem lehetnél itt velem.
- Most
azt mondod, ha nem néznék ki így, akkor nem is hoztál volna el? Mekkora egy
tapintatlan seggfej vagy! – húzza fel orrát sértetten, s teljesen ki is
bontakozik az ölelésből, viszont látni rajta, hogy csak szórakozik.
- Valakinek
ezt a szerepet is be kell töltenie – rántok vállat, következőleg pedig nem
várom, hogy válaszoljon.
Jobb kezem tarkójára vezetem, s úgy
húzom magamhoz, hogy ajkaira tapadjak, ő pedig semmi jelét nem adja
ellenkezésnek, így bátran mélyítem el a csókot, közelebb húzva magamhoz
derekánál fogva. Kezeivel karomhoz kap, abban kapaszkodik meg, végül egy
hosszadalmasabb nyelvtánc után csillogó szemekkel válunk el egymástól. Még
mindig imádom azt, ahogy csókol, olyan érzés, mintha soha nem tudnék ráunni,
viszont ugyanígy vagyok a fiatalabbal is. Őt is képes lennék naphosszakat
csókolgatni. A legnagyobb baj az egésszel, hogy egyszerre mindkettejüket nem
lehet, pedig imádnám, bár már így is imádom, hogy a hőn áhított hármasom
összejött végül, még ha nem is éppen a terveim szerint, de együtt vagyunk.
Olyan, mint egy álom, már csak az egyetlen kis bibi benne az, hogy Taehyung még
ember. Nem tudom, mit kellene tennem, mikor változtassam át, hogy egyáltalán
szükséges-e – bár ez hülye kérdés, persze, hogy szükséges -, vigyem-e háborúba
vagy inkább védjem meg itt. Mi lesz, ha Jungkookkal együtt odavesznek a
csatában? Azt soha nem bocsátanám meg magamnak. Ha az emberek kifejlesztették
azt a szert, ami képes minket legyengíteni, akkor az sem kizárt, hogy őket
telibe találják, onnantól pedig szabad a pálya a karónak, úgysem tudnak
védekezni.
- Jimin
– vezeti mindkét kezét tarkómra, s ujjait tincseimbe fúrja, mely kellemes
érzéssel tölt el, főleg úgy, hogy ő érint ilyen gyengéden. – Egyszer te is meg
fogsz öregedni?
- Tessék?
– húzom fel meglepetten szemöldökeim.
- A
nagybátyád, Jihu is idősebbnek néz ki így nyolcszáz éves korára. Olyan, mintha
egy negyvenes éveiben járó férfi lenne. Ha valamelyik vámpír akár több ezer
évet is megél, ősz lesz és ráncos, mint bárki más az emberek között?
- Nem
tudom – felelem őszintén. – Az elmúlt kétszáz évemben egyetlen egyszer sem
találkoztam olyannal, aki öregnek nézett volna ki. Valamilyen szinten
változunk, de hacsak nem szíven döfnek karóval, nem fogunk meghalni.
- Félek…
- süti le szemeit. – Az átváltoztatott vámpírok is ugyanolyanok, mint mondjuk
te? Nekik is végtelen az életük?
- Annyi
badarságon töröd a fejed, ahelyett, hogy arra koncentrálnál, ami most van,
jelenleg pedig itt állok előtted a folyosó közepén, mellettünk pedig csak
tájékoztatásul közlöm, hogy van egy hálószoba, és nem mellékesen nagyon
csábítóan nézel ki.
- Csak
akkor, ha most nem leszek passzív! – enged el és tesz egy lépést hátra mindent
tudó mosollyal, hogy tisztes távolságból tárgyaljon, mire elnevetem magam.
- Majd
ezt kérd Jungkooktól, ő biztosan szíves örömest szétteszi neked a lábát.
- Nem
értem, miért nem engeded meg. Már túl vagyunk a kezdeti státuszon, a
kapcsolatunk is eléggé bensőségesre sikeredett, én meg már egyébként is
dugtalak meg, akkor miért ne lehetne párszor, hogy mondjuk, te hagyod magad
nekünk? – teszi csípőre kezeit.
- Az
egy kivételes eset volt. A körülmények így hozták, de ez nem az én asztalom. Én
irányítani születtem.
- Passzívként
is lehet irányítani.
- Tudom,
téged is irányítottalak. – Szavaim hatására csak égnek emeli szemeit és mélyet
sóhajt, de azért a mosolya törhetetlen. – Ne is próbáld meg beadni nekem, hogy
nem akarsz bejönni a hálóba, mikor az előbb már beleegyeztél, csak szabod itt
feleslegesen a feltételeket – kuncogom.
- Mekkora
egy… - A mondat végére összepréseli ajkait, így magába fojtva, amit akart, s
ilyenkor irigylem Jungkook képességét.
Nem kell sokáig töprengnem azon, vajon
mit akarhatott, ugyanis következőleg már újból ajkaimra van tapadva, s nyakam
köré fonva karjait bújik hozzám szorosan. Legutoljára, mikor kettesben
lehettünk ilyen intim közelségben, fél évvel ezelőtt volt. Nem mintha a
hármasunknak nem örülnék, mert annál jobbat aligha tudok elképzelni, mint ami
néhány napja történt, viszont Taevel úgy, hogy csak mi ketten legyünk, olyan
már nagyon régen történt. Azt hiszem, a zongorán volt utoljára, amin fekszik a
rajzon is. Mennyire kis huncut! Biztosan gondolt rá, hogy mi volt ott, mikor
eldöntötték, hol rajzoljanak.
Egy hosszas csók után megragadva karját
már húzom is be a legközelebbi szobába, ott pedig a kulcs az ajtóban van, így
magunkra is zárom azonnal, majd nem is kell több, hogy újból egymásnak essünk.
Úgy fogom két kezem közé arcát, hogy ne tudjon kibontakozni közülük. Ő kezeit
csuklóimra teszi, de nem próbál meg eltolni, sőt, sokkal vadabbul mar
párnáimra, amivel csak jobban beindít. Lassan, botladozva indulunk a franciaágy
irányába, s különösen áldom az eget, hogy ebben a szobában senki nincs
megszállva, mert így nem kellett gyorsan keresgélni egy helyet, ahol egymásra
fordíthatjuk minden figyelmünket.
Az ágyhoz érve, elengedem arcát, majd
egy könnyed mozdulattal dobom fel a párnák közé törékeny testét, mire
meglepetten nyög fel, s kapja fel fejét, viszont felülni már nem tud, ugyanis
követem, s már felette is támaszkodom, így ő alkarjain megtámaszkodva marad, s
úgy esünk újból egymásnak. Nem ostromolom sokáig ajkait, áttérek nyakának puha,
még barna bőrére, mire hátára fekszik, karjaival pedig hajamba túr.
- Vámpírként
könnyebben fel fogok izgulni, mint te? – kuncogja egy nyögés közepette, mire
erősebben szívom meg.
- Majd
megtudod – suttogom fülébe, majd azon nyalok végig, ő pedig kéjesen sóhajtozva,
lehunyt pillákkal élvezi, amit teszek.
A kisimult arca, mely a vágyat tükrözi,
arra ösztönöz, hogy minél hamarabb tegyem a magamévá, de közben mégis bánjak
vele gyengéden. Ezt az arcát szeretném látni még sokszor, ameddig csak lehet.
Imádom látni, mennyire élvezi, amit teszek vele.
Nyaka ostromlása után lerántom róla
felsőjét, amihez hozzásegít azzal, hogy megemeli magát, karjait pedig a magasba
emelve várja, hogy lehúzzam róla az anyagot. Rögtön ezután vissza is dobja
magát a puha garnitúrára, s mosolyogva vonaglik meg alattam, csípőjével pedig
fellök, jelezve türelmetlenségét. Karjait végig feje fölött tartja lustán,
viszont így az egész helyzetből annyira kívánatosan jön ki, hogy fejem rázva
hajolok vissza le hozzá.
- Milyen
kis hímringyó vagy – kuncogom, majd csókokkal ajándékozom mellkasát. – Nem
mintha ez nem tetszene.
- Mondanám,
hogy ne a szád járjon, de az járhatna, csak ne beszédre – kuncogja ő is.
- Szemtelen
– lehelem bőrére, majd máris megszívom egyik mellbimbóját, amitől ő a párnákba
markol, mellkasát pedig kidomborítja nekem egy kisebb nyögés kíséretében. –
Szóval ezt szeretnéd? – csípem meg másik kis kavicsát, ő pedig szemérmetlenül
nyög fel és vonaglik meg érintésem alatt. – Imádom a hangod.
- Fogd
be!
- Zavarba
jössz? – morzsolgatom tovább érzékeny kis pontján, ő pedig nyüszögve mocorog
alattam. – Engem az sem érdekel, mivel igazán édes vagy, mikor elpirulsz –
mosolygom, ő pedig inkább hátraveti fejét lehunyt szemekkel, hogy ne kelljen
szemeimbe néznie.
Ezután nem szólok többet, helyette újból
ajkaim közé veszem bimbóját, végül ezt megunva haladok tovább édes kis
pocakjához, mely tökéletesen ellentétes Jungkookéval, de éppen ezért szeretem
őket. A fiatalabb izmos, ő pedig kis édes a teljesen hétköznapi testével, ami
nem kigyúrt, de nem is nyurga, hanem a kettő között van. Tökéletesek számomra.
Nadrágja korcához érve alhasát lepem el
kényeztető, gyengéd érintésű csókjaimmal, amit láthatólag élvez, s mégis többet
akar, viszont kínzom még egy darabig, csak aztán szabadítom meg a cipőtől is,
míg végül nem egyetlen alsónadrágban fekszik el. Már automatikusan dobnám le
magamról is felsőm, ha nem ülne fel és szólna rám kétségbeesetten, hogy ne
tegyek így. Szerelmes tekintettel húz magához egy csókra, majd akárcsak én, ő
is nyakam veszi ostrom alá, én pedig élvezettel döntöm hátra lábaimon ülve
fejem, s hagyom, hadd tegyen velem, amit csak akar. Ha már annyira szeretett
volna irányítani, akkor ennyit hagyok neki, viszont abban biztos lehet, hogy ő
nem tesz be nekem sehova semmit.
A felsőruházatomtól pillanatok alatt
szabadít meg, hogy aztán visszahajolva hozzám, szegycsontomon keresztül
szívogassa meg bőröm. Karjaimra fogva húz magához, miközben feltérdel, így én
is így teszek, s csak ekkor tér vissza ajkaimra újból, viszont kihasználva a
helyzetet, fordít a felálláson, s így másodpercekkel később már én fekszem
hanyatt az ágyon, míg ő csípőmre ülve kényeztet tovább.
- Remélem,
tudatában vagy annak, hogy csinálj bármit, akkor sem cserélünk szerepet –
szólok közbe, mikor hasam csókolgatja, kijelentésemre pedig azonnal felül és
játszott sértettséggel néz le rám.
- Igazán?
Jobban örülnél neki, ha nem tennék semmit? – húzza fel szemöldökeit, miközben
hasamnál simogat. – Mondjuk… - nyúl be nadrágomba, s azonnal férfiasságom köré
fonja ujjait, amitől egy kéjes nyögés hagyja el ajkaim – ilyet se?
- Nem
foglak megakadályozni benne – helyezkedem el kényelmesebben, karjaim pedig
fejem alá helyezem, azokon támaszkodom meg, hogy tökéletes panorámám nyíljon
arra, amit csinál, ő pedig szemét forgatva mosolyodik el, de azért folytatja,
amit elkezdett.
Megszabadít engem is a ruháimtól,
viszont vele ellentétben az alsómat nem hagyja rajtam, így legközelebb már
teljesen fedetlen testem fölé kerekedik, hogy alhasamra csókoljon, kezébe pedig
újból vágyam vegye. Elégedetten mordulok fel, amit megmosolyog, majd körbe
csókolgat, s letér belső combomhoz, hol megszívogatja bőröm, viszont
tekintetével a lehető legtöbbször keresi az enyémet. Imádom, hogy ennyire el
tudja engedni magát, hogy ha kell, akkor pironkodva fordul el, de ha úgy van,
akkor igazán odateszi magát és csábítóan pislogva mered rám. Akárcsak az első
alkalommal, mikor sikerült hármunkat összehoznom. Mikor belelendült, akkor
sokszor kereste a tekintetem, s azok a sötét íriszek teljesen elvették az
eszem. Csak úgy sugárzott magából valamit, valami olyasmit, amivel vonzz
magához, mellyel Jungkookot is levette a lábáról.
Nem kertel, azonnal beveszi
férfiasságom, amennyire csak tudja, mire hangosabban sóhajtok fel, s szemeim is
lehunyom egy pillanatra, miközben mocorogni kezdek, hogy kényelmesebben el
tudjon ő is helyezkedni lábaim között. Mikor újból lenézek rá, szemeivel
találom szembe magam, miközben lassan enged ki szájából majdnem teljesen, végül
az utolsó pillanatban irányt vált, s helyezkedve picit, pillantását is elvéve
rólam vesz tövig, s meg is érzem torka vonalát, melytől egy kisebb nyögés is
kiszökik belőlem, amit fokoz azzal, ahogy rám szív.
- Istenem,
Tae! – nyögöm, s nem bírom ki, hogy ne markoljak hajába, így nyomva vissza
fejét, hogy újból tövig vegyen be, a forró szájába, melybe beleborzongok,
viszont tettem miatt ő felmordul, ami számomra csak még jobb érzést kelt, így
elkuncogom magam, de azért enyhítek a szorításon, hogy tudjon mozogni. – Ha
tudnád, milyen féltékeny voltam, mikor Jungkookkal együtt voltatok, csak ti
ketten!
- Miért
voltál féltékeny és kire? – vesz ki szájából, s szüzeket nem becsülve nyalja
körbe ajkait, a lehető legszexisebben nézve le rám borzos hajával.
- Jungkookkal
nem szakadt meg a kapcsolatom, így őt nem is hiányolhattam. A te érintésed
hiányzott – nyúlok fel arcához, mire tenyerembe bújik.
- Most
azt mondod, hogy Jungkookot nem hiányolod? Pedig szerintem vele lenni együtt
igazán érzéki – mosolyodik el ábrándozva, mire újból hanyatt fekvésbe lököm.
- Tudod,
hogy értem, akkor ne forgasd ki a szavaim! Nagyon jól tudod, hogy nekem mind a
ketten ugyanolyan fontosak vagytok – suttogom ajkaira, ő pedig szemtelenül
mosolyog tovább, így birtokba veszem párnáit, végül az sem marad el, hogy róla
is lekerüljön az utolsó ruhadarab is, ami még fedi testét.
Lábai közé férkőzve simulok hozzá,
miközben folyamatosan csak ajkait csókolom, mintha soha nem tudnék betelni
vele, viszont úgy tűnik, ezzel ő sincsen másképp, hiszen nem tol el magától,
nem fordul el, nem kér testével másra fel. Nem enged el, karjaival körbefog,
egyikkel oldalam simogatja, másikkal tincseimmel játszadozik. Mindkettőnket ugyanaz
hajt, az a fékezhetetlen vágy, mely már hosszú ideje őrlődik bennünk, hogy
kettesben lehessünk, s úgy kényeztessük egymás testét, nem gondolva semmi
másra. Ketten együtt, csak ketten már fél éve nem érintkeztünk, ha a kis
hármast leszámítjuk. Imádom én a fiatalabbat is, viszont mindkettejükre
szükségem van, nekem mindketten kellenek, éppen ezért Taehyung hiánya fájó
volt, még ha én magam is tehetek róla, hogy nem történt semmi.
Csókunkba sóhajt, mikor éppen annyira
elválunk egymástól, hogy levegőt vegyünk, amire mindkettőnknek szükségünk van,
mikor is összefogom vágyunk, amibe csípőnkkel is belemozgunk. Nem, én most
egyáltalán nem egyszerűen megdugni akarom. Ez sokkal több annál. Ebbe minden
érzésemet, hiányomat belefektetem, s azt, amit iránta érzek, a hiányát, a
melegséget, mely átjárja mellkasom.
Menet közben elkezdem felkészíteni a
folytatásra, amit grimaszba torzult arccal próbál megszokni, viszont
bármennyire is fájdalmas, már jól ismeri a menetet, tudja jól, hogy pár perc
múlva mennyire is fogja élvezni az egészet, így nyakát csókolom tovább,
miközben alkaromon támaszkodom feje mellett. Egyik lábát jobban fel is húzza,
hogy kényelmesebben férhessek hozzá, én pedig haloványan mosolyodom el már
tudat alatt is önelégülten, élvezve, ahogy átadja magát nekem.
Később újból ajkain mozgatom enyéim,
végül a hosszas felkészítés után én magam foglalom el helyem benne, amitől
egész lényében összerezzen, de nem szakítja félbe csókunkat, sőt, ha lehet,
sokkal szenvedélyesebbre vált. Nem emelkedem meg, nem távolodom el tőle, így
közöttünk férfiassága folyamatos ingernek van kitéve, amit alig bír nyögések
nélkül hagyni, viszont egyetlen egyről sem maradok le. Érzem a saját számban,
hiszen nem válik el tőlem.
Úgy helyezkedem, hogy lábaim nagyobb
terpeszben legyenek, így az övéit is szélesebbre tárva, s nem is kell több,
hogy derekam köré fonja őket, úgy húzva magára. Folyamatosan simogat,
markolgatja testem, hol a hátam, az oldalam, hol a karom, a vállam, a nyakam
véve célba a kéjtől elködösülve. Hangja zene füleimnek, mikor is magasabban és
hangosabban nyög fel, mint eddig, ebből pedig tudom, hogy sikerült most is
megtalálnom prosztatáját, így próbálok úgy mozogni, hogy az neki a lehető
legjobb legyen, hogy emlékezetessé varázsoljam ezt a szeretkezést számára.
- Ó, Jimin – nyögi ajkaimra, melyektől
továbbra sem válik meg, s nevem kiejtve is végig simogatja övéivel enyéim. –
Szeretlek! – Erre mélyebbet lökök benne, mint eddig, s fejét hátra is veti az
érzés hatására, nekem pedig elég volt ez a pár szó, hogy elérjen a
beteljesülés. Lehet, túl hamar, bírhattam volna még tovább egy kicsit, de az,
amint a nevemet nyögi, majd kijelenti, mit érez irántam, olyat mozgat meg
bennem, amit nem tudok irányítani.
Megfeszülő testtel engedem belé magom,
majd amint észhez térek, tovább mozgok benne, levezetve a bennem felgyülemlett
feszültséget, s őt is tovább juttatva a csúcs közelébe. Szemeim elé tárul a
látvány, ahogy izzadt teste mozog alattam kicsit fentebb, majd lentebb,
lökéseim ritmusával tökéletesen egyszerre. Fejét hátravetve, szemeit lehunyva,
nyögdécselve élvezi minden mozdulatom, mikor is újból nyakához hajolok, hogy
megszívjam bőrét, melytől hangosabban és magasabb hangon nyög, s remeg meg.
Tudom, hogy már neki sem kell sok, így gyorsítok, hiszen én sem bírom így sokáig
már.
Szemeim felcsillannak, ahogy végigmérem
még barnább, emberi melegséggel átjárt bőrét. Szemeit szorosan zárja össze,
ajkait nyitva hagyva enged utat hangjának, miközben körém feszül, ami számára
és számomra is végpontot jelent, csak éppenséggel más értelemben. Számára az
aktus végét jelenti, számomra valaminek a végét, az elengedését, mely soha nem
fog visszaköszönni, ha megteszem, de úgy érzem, meg kell tennem.
Szemfogaim nagyobb méretet öltenek, majd
nem várva, kihasználom az alkalmat, hogy őt eléri az orgazmus, s ennél
tökéletesebb pillanatot nem is találhattam volna rá, hogy megtegyem. Nem kell
keresnem, érzem, hova kell tennem, így bőréhez nyomom fogaim, melyet pillanatok
alatt szúrok át vénájába hatolva. Érzem, amint újból megfeszül, de közben még
benne van az élvezet hulláma. Karjaival erősebben kap vállaimra, körmeit
belemélyeszti, mozdulni pedig nem bír tovább. Élvezettel szívom vérét magamba,
mely olyan finom, annyira édes, olyan különleges, amilyet még másnál nem
kóstoltam. Szinte elvesztem a fejem, s fel is mordulok a kellemes érzésre.
Érzem, amint feltöltődöm energiával, ez pedig felszabadító érzés. Olyan, mintha
legyőzhetetlenné válnék, mintha olyan hatalommal ruházódnék fel, amilyenről
eddig álmodni sem mertem. Elképesztő, hogy valóban milyen érzés, ha iszom a
véréből, s belegondolva, hogy ebből Jihu is kapott… biztos vagyok benne, hogy
hosszú ideig erős marad még. Ez még engem is érzem, hogy sebezhetetlenné tesz,
s ezt imádom. Imádom ezt az érzést, s legszívesebben az egészet kiinnám, ami
csak van benne, az utolsó cseppig, de ezt nem tehetem meg. A megfelelő
pillanatban meg kell állnom, akárcsak Jungkooknál.
Kihúzom belőle fogaim, mikor már tudom,
hogy elértem arra a pontra, ahonnan nem mehetek tovább, s körbenyalom ajkaim,
elégedetten hümmögve, miközben kihúzódom a másikból, aki erőtlenül fekszik el
egyelőre az ágyon, s szaporán veszi a levegőt. Szemeit szorosan lehunyva
tartja, majd erőt véve magán nyúl egyik kezével újonnan szerzett sebéhez, a két
kis lyukhoz a nyakán, viszont továbbra is szenved. Oldalra mászom, onnan nézem
tovább izgatottan, mi történik vele, ahogyan kapkod a levegő után, s jobban
izzad, mint eddig. Nyüszít, fájdalomtól kiált fel, én viszont türelmesen várok.
Várok, amíg végbe nem megy szervezetében az átváltozás folyamata, mely tudom
jól, hogy mekkora fájdalmakkal járhat, de ezen túl kell esni.
Váratlanul ül fel, majd felém fordul,
miközben kezét továbbra is nyakánál tartja, s csak aztán nyitja ki szemeit… az
új szemeit, melyek frissében vörösen izzanak fel.
ÚR
VálaszTörlésISTEN
HÁT ÉN MOST DOBOK EGY HÁTAST
ÁTVÁKTOZTATTA VÉGRE
Bár, most hogy Tae is vámpír, kicsit furcsa a gondolat, hisz akkor nincs többé az a gyenge ember, akit Jimin és Jungkook olyan nagy szeretettel védhet :c Szed, de ennek is meg kellett történnie. Nagyon tetszett! Imáááádom!! Kíváncsi vagyok a folytatásra és Kook reakciójára!!!
Hihi, meglátjuk, mi lesz még ebből *sunyi mosoly* Örülök, hogy még mindig olvasod és szereted a történetet *-* Azt hittem, már kb senki nem olvassa XD De köszönöööm <3
TörlésOmg
VálaszTörlésOmg omg
Hat en meghaltam
Uristen nagyon kivancsi vagyoook mi lesz ezutan:333
Nagyon nagyon imadom ezt ficit,alig varom a folytatast*—*
Úristen! Imádom ezt a sztorit! *-*
VálaszTörlésKérlek, mondd, hogy még lesz folytatása! <3
Annyira király ez a könyv!!!! Azt szeretném kérdezni, hogy várható még ennek a könyvnek a folytatása? Annyira jó lenne. Köszönöm az eddigi részeket. Nagyon örülnek a folytatásnak is!��❤❤❤
VálaszTörlésKrisztina
Szia mikor lesz folytása a könyvnek? ❤�� Imádom
VálaszTörlés