[44/?] A vámpírok legnagyobbja - Rejtegetett vágyak

Cím: A vámpírok legnagyobbja – Rejtegetett vágyak

Író: Ayu

Besorolás: +18

Szereplők: Jimin, Taehyung, Jungkook

Páros: VKookMin

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: fantasy

Megjegyzés: Na, megint itt vagyok, most az egy hetes kereten belül, úgyhogy büszke vagyok magamra. Hah, sikerült betartanom a határidőmet! xD Jó olvasást nektek az újabb részhez! ^^
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Jimin POV

Taehyung és köztem annyiban változott meg a légkör, hogy akárhányszor Jungkook közelébe kerültem, állandó jelleggel hangos köhögésbe kezdett, ha pedig éppen nem fulladozással próbálta magára hívni a figyelmet, akkor egészen „véletlenül” kiejtett a kezéből valamit, ami azokban a másodpercekben a kezébe került. Eleinte értetlenül fordultunk felé, de végül leesett mindkettőnknek, hogy szándékosan csinálja, így Jungkooknak nem is kellett több, félrehívta beszélgetni a másikat. Elvonultak valamerre, de mivel megbízom bennük, nem is mentem utánuk hallgatózni. Megtehettem volna, de inkább maradtam a helyemen, úgyis helyre kell hozni a közöttük lévő kapcsolatot is, ami az utóbbi napokban romlani kezdett. Taehyung sosem ismerné be, de az ő hibája, hogy így történt, amire persze tudom, hogy meglenne a maga kis válasza, hogy nem kellett volna ennek az egésznek megtörténnie, hogy elhozom őket, de a háború egyébként is elkerülhetetlen. Inkább örülnie kellene, hogy megmentem az életét, mert ha az emberek között maradna, akkor nagyobb valószínűséggel kerülne ki halva ebből az egészből, mint élve.

            Alkaromra helyezkedve támaszkodom meg az erkély korlátján. Már a mai teendőimet befejeztem, a vámpírokat eleget képeztem, lassan engednem kell őket egyedüli utakra, de csak kisebb csoportokban. Nem igazán érek rájuk, így talán fel kellene kérnem valakit, hogy néha vegye át a kisebb csoportok felett az irányítást. Taehyung is csak a plusz munkát csinálja nekem, az ő szavaival élve pedig, folytatni is fogja, hogy minél inkább keresztbe tudjon tenni nekem. Bevallom, még mindig fáj, hogy így áll hozzám, de közben bennem van az is, hogy mikor a bejáratnál megtaláltam és magamhoz húztam, akkor elsötétült a tekintete, s szinte sóvárgott ajkaim érintése után, amit hiába is tagad, tudom, hogy akarta. Szívesen birtokba vettem volna az ő puha párnáit, de haragszom rá. Tanulja csak meg, hol a helye.

Való igaz, sokszor azért csókoltam meg Jungkookot, hogy húzzam az agyát, mert jelen esetben ez felhúzza az idegeit. Azt akarom, hogy beadja a derekát, hogy elismerje, hogy szeret minket annyira, hogy félretegye a büszkeségét és behódoljon nekem. Rossz látni, hogy ennyire makacs, s tudom jól, hogy az ő szemszögéből nézve milyen ez az egész, hogy hiányoznak a szülei, de nem bántottam őket! Egyelőre nem bántottam, tehát innentől kezdve egyetlen rossz szava sem lehet. Valahogyan a lelkére kellene beszélnem, hogy a szülei számára semmit sem ér, hiszen valóban csak ellenem akarják felhasználni, még hazudtak is neki emiatt. Egyedül töltött hosszú éjszakákat.

Emlékszem még, mikor elhoztam ide első alkalommal, hogy találkozhasson a barátjával. Már akkor is túl kedvesen viszonyultam hozzá, de nem bánom, mert elértem, hogy belém szeressen. Aznap este, mikor visszakísértem a házukhoz, megköszönte nekem, hogy elvittem magammal. Jól tudta, hogy mit tettem, mégis köszönetet mondott, mert legalább láthatta a szüleit, találkozhatott velük egy rövidke időre. Bizonyára fáj neki, hogy így hátba szúrják, ezért időre van szüksége, hogy feldolgozza ezt a sok változást.

Belegondolva Jungkookkal már a kezdetektől fogva kegyetlenebbül bántam. Már kicsit bánom, de legalább hűséges hozzám, amit szintén, ki gondolt volna, hogy így lesz? Szereti Taehyungot, a felém való érzéseiről pedig nem sokat tudok, de biztosan nem vagyok közömbös számára, különben nem állna így hozzám. Talán ő is szeretne? Az utóbbi napokban megpróbáltam a Taehyung féltékennyé tevése mellett hozzá is másképp viszonyulni, hogy lássa, nem vagyok olyan kegyetlen, mint gondolná. Megmutatta már elégszer, hogy ő tényleg mellettem fog állni, történjék bármi, ez a hozzáállása pedig annyira imponáló, hogy úgy érzem, folyamatos jutalomban kellene részesítenem. A mai napon is, olyan édesen mosolygott rám, annyira gyönyörű így vámpírként, a hófehér bőrével, hogy csak úgy vonz magához, aminek nem tudok ellenállni. Mint az ellentétes pólusú mágnesek. Úgy érzem, többet kell érte tennem, nem érdemli meg, hogy rosszul bánjak vele. Így is hosszú ideig érezte magát kirekesztettnek, így el kell érnem, hogy ez változzon.

-          Jimin – hallom meg a gondolataimban szereplő személynek hangját, mire 180 fokos fordulatot veszek, hogy szemeibe tudjak nézni. – Nagyon fáradt vagyok.

-          Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy te is pihenj – mérem végig teljes alakját, ahogy kimerülten dől neki az ajtófélfának, s karikás szemekkel pislog lassan rám.

-          De úgy érzem, hogy fel se tudnék kelni. Legszívesebben átaludnám az egész hetet. – Akaratlanul nevetek fel kijelentésére, hiszen édes, mennyire kimerült.

-          Néhány órával ezelőtt még eléggé elemedben voltál – célzok arra, ha Taehyung nem nyit ránk, akkor biztosan ájulásig dugom.

-          Már akkor is fáradt voltam. Nagyon rég nem aludtam már.

-          Mert bolond vagy – sóhajtom. – Ki mondta, hogy nem aludhatsz?

-          Segíteni akarok neked, ezért mindig ébren vagyok, nehogy lemaradjak valamiről.

-          Nem fogok belehalni néhány órába. Menj csak, dőlj be az ágyba, majd később én is megyek. Nyugodtan kényszerítsd csak be Taehyungot is, hadd pihenjen veled – adom ki sorban az utasításokat, mire fáradtan nyüszít fel.

-          Taehyung most éppenséggel fürdik, de képzeld! – vesz váratlanul erőt magán és kihúzza magát. – Annyira hihetetlen a viselkedése! Annyira makacs, egyszerűen semmit nem akar elfogadni. Tényleg, mindent mondtam már neki, rávilágítottam a legmélyebb lényegre is, de mit se foglalkozik azzal. Tartja magát ahhoz, hogy meg van sértődve, és így tőlem is tartja a távolságot. – Ajkait lebiggyeszti, s szemeit is lesüti, ahogy ujjait piszkálgatja a másikkal. – Szeretném, ha újra olyan lenne, mint régen, ha nem állna így hozzánk, ha tényleg elfogadná a helyzetet, mert én… én még mindig nagyon szeretem őt és rosszul esik, hogy így viszonyul kettőnkhöz.

-          Édes vagy – mosolyodom el és közvetlen elé lépek, így elérve, hogy szemeimbe nézzen. Ahogy elsötétülnek szemei, úgy érzem újból felébredni magamban a vágyat, amit még a nap folyamán ébresztett bennem, s nem tudtam kielégíteni. – Szóval te is szeretnéd a hármast? – Arca egy pillanat alatt vált át vörös színbe, mire elkuncogom magam.

-          Hát, én… - nagyot nyel, viszont nem hagyom, hogy bármit is mondhasson. Egyértelműen kimutatja igenlő válaszát, aminek roppantmód örülök, így jobb kezem arcára vezetve simítom végig puha bőrét, másikkal pedig vállánál fogok rá, úgy húzom magamhoz, hogy megcsókolhassam. Karjai rögtön derekam köré fonódnak, s nem is kell küzdenem érte, máris átadja magát nekem, az érzéseknek, viszont határozottan érződik rajta, tényleg nagyon fáradt, így viszonylag hamar elválok tőle. – Menj aludni, mielőtt még összeesel – mosolygom, mire megforgatja szemeit, de teszi, amire kértem. Nem is telik bele hosszú időbe, már olyan mélyen alszik, hogy akár bombát is robbanthatnék mellette, valószínűleg arra sem kelne fel.

Ahogy telnek a percek, úgy követem Taehyung mozgásának irányát. Érzem vérének illatát, pontosan tudom, hogy az ajtón túl, a fürdőszobában éppen merre jár. Úgy érzem, nem szívesen jönne ki onnan, de egyszer úgyis muszáj lesz így tenni, én pedig készségesen kivárom. Nem tervezek semmi különösebbet, csupán rajta szeretném tartani a szemem. Jungkook is beszélt a fejével, ennek ellenére még mindig makacskodik. Talán holnapra kicsit változna, talán beletelik még egy hétbe, mindenesetre nem érünk rá örökké a gyönge kis érzéseivel foglalkozni. Félreértés ne essék, érdekel a lelki állapota, de ami sok az sok. Ideje lenne elfogadnia a tényeket, hogy örökre velünk marad, hogy egy napon vámpír lesz, s ez ellen nem lehet egyetlen szava sem.

Kilép az ajtó mögül, s szinte azonnal összefonódik tekintetünk. Már magára kapott egy lenge kis pizsamaként szolgáló ruhát, majd szó nélkül indul az ágy irányába, megkerülve azt, hogy Jungkook mellé fekhessen. Azt gondolnám, hogy a kis beszélgetésük után tartózkodni fog tőle, de egészen közel fekszik a másikhoz, így az ágy közepén helyezkedve el, majd néhány másodperccel később már le is hunyja szemeit, hogy követhesse Kook példáját, és az álmok mezejére léphessen.

Nem mozdulok, szándékosan várok hosszú percekig, amíg úgy nem látom, hogy egyenletessé nem válik légzése, ezzel jelezve számomra, hogy már mély álomba merült. Az ágy széléhez lépek, onnan figyelem mindkettejüket, ahogy kisimult arcvonásokkal szuszognak egymással szembefordulva. Valamiért úgy érzem, megnyugtat ez a látvány, ahogyan ők alszanak, békésen, bármi gond nélkül, egymás mellett. Haloványan elmosolyodom, s érzem, hogy egy kellemes melegség önti el testem minden porcikáját.

Szeretem őket.

A felismerés úgy ér, akár a villámcsapás. Szívem hevesebben kezd kalapálni bordám fogásában, mire nyomban odakapom kezem, s kissé ijedten nyílnak tágra szemeim. Fejem rázom, miközben szorosan összezárom szemeim arra gondolva, hogy badarság, amit az imént gondoltam. Bár, miért is magyarázkodom saját magamnak? Hát persze, hogy szeretem őket! Szeretem, mint szeretőket, de… azok iránt nem így éreztem. Egészen más volt velük, s megint teljesen más kettejükkel. Komolyan szeretném őket? Úgy igazán? Szerelemből? Képtelenség, lehetetlen egyszerre két… Taehyung is mindkettőnket szeret, akkor nem képtelenség. Semmi baj, amiről nem tudnak, nem fáj nekik. Biztos vagyok benne, hogy nem tudják meg. Ha rajtam múlik, akkor soha. Nem gyengülhetek el senkivel szemben, különben ki fogják használni és veszíteni fogok. Nekem nem szabad veszítenem, győztesként kell kikerülnöm ebből a háborúból! Apám elkezdte, nekem folytatnom kell. Ő maga tanított meg arra, hogy ne kerüljek senkihez se érzelmileg olyan közel, hogy az legyengítsen, hogy többet tegyek érte, mint kellene, mert abból jól nem jöhetek ki. Ő tanította, mert ő nagyon tapasztalt volt, jól tudta, mit jelent, ha valaki iránt így érez.

Óvatosan fekszem be az ágyba, magamra húzva a takarónak kis részét, amennyi alá még beférek. Nem mozdulok többet, hosszas percekig csak mozdulatlanul fekszem mellettük, vigyázva, nehogy felébredjenek, de amint konstatálom, hogy ez nem fog megtörténni, közelebb araszolok a középen fekvőhöz, s tarkójára szusszantok, mire kicsit mocorogni kezd, de nem ébred fel. Elmosolyodom, s már emelem is karom, hogy karjának puha bőrét cirógathassam. Erre sem ébred fel, ugyanolyan egyenletesen szuszog, mint előtte, így lentebb vándoroltatom ujjaim, s combjánál állapodok meg, mire picit mocorogni kezd, így én is félbehagyom a mozgást, s várok egy ideig, attól tartva, esetleg felébredt, vagy ha nem is teljesen, de félig fent van. Miután már biztos vagyok benne, hogy ez nincs így, folytatom eddigi tevékenységem, hogy álmában is elterelődjön a vonal a vágy irányába.

Beharapom ajkam, ahogy nadrágján keresztül végigvezetem ujjaim férfiasságán, s lágyan masszírozgatom, miközben alig érintve csókolok nyakára. Láthatóan borzong bele az érintésbe, így újból megállok mindennemű mozgásban, hogy nehogy idő előtt felébredjen. Ezúttal nem várok túl sokáig, hogy éledező vágyát tovább tudjam kényeztetni, így fentebb vezetem kezem, benyúlva felsője alá, alhasát cirógatva, majd óvatosan nyúlva be nadrágjába. Meglepetten nyílnak tágra szemeim, hiszen nincs rajta bokszeralsó, pedig biztosan talál, ha keres, de ezek szerint arra már nem volt kapacitása. Bizonyára úgy gondolta, hogy a nadrág úgyis eleget véd, nem kell alá semmi. Ezért nem is haragszom, sőt, sokkal inkább örülök, hogy megkönnyítette a dolgomat. Perverz mosollyal fogok hosszára, s lágyan dolgozok rajta, így érezhetően lesz egyre keményebb, viszont erre már sokkal sűrűbben mozdul meg, míg nem végül halkan fel nem nyöszörög. Hüvelykujjam makkjára vezetem, s ott masszírozgatom és körözgetek, mire lök egyet csípőjével, s nem sokba telik, hogy fel ne nevessek hangosan.

Szabad kezem úgy helyezem, hogy formás kis fenekéhez érhessek kényelmesen, így először belemarkolok nadrágon keresztül, viszont úgy tűnik, ez a végpont számára. Fejét felém fordítja, s álmos szemekkel pislog rám, mire én csak széles mosollyal húzom fel fél szemöldököm. Kezem, mellyel fenekét markoltam, ajkaim elé emelem, s halkan jelzem neki, hogy maradjon csendben, mire értetlenül húzza össze szemöldökét, viszont nekem több se kell, be is nyúlok másik kezemmel is nadrágjába, s bármiféle kertelés nélkül nyomom fel neki mutatóujjam, mire szemei szinte kiugranak, száját pedig nagyra nyitja, ahogy egy elfojtott nyögést hallat. Visszafordul Jungkook irányába, s karjaiba temeti arcát. Bizonyára rájött, hogy ez ellen úgysem tud mit csinálni, ugyanis, ha megpróbálkozna az ellenkezéssel, akkor csak jobban rászorítanék, amivel ő járna rosszabbul, ha pedig hangoskodni mer vagy túl nagy mozdulatokat tenni, azzal nem kizárt, hogy felkelti a fiatalabbat, ami azért se jó, mert elég kínosan jönne ki a szituációból.

Hosszú percekig dolgozom rajta, s újabb ujjamat társítom az előzőhöz, amint úgy érzem, itt az ideje. Végül mikor már harmadik ujjamat is megszokja magában, s már ajkait is sebesre harapdálja, kihúzom belőle őket, majd gyorsan kiszabadítom meredező vágyam, nadrágom fogságából, hogy aztán makkomat elmeríthessem benne. Halkan nyüszít fel, s megremeg egész lényében, ami számomra csak imponáló, jobban felizgat azzal, ahogy próbál mozdulatlan lenni, s hangját sem szeretné kiengedni. Jófiú, gondol a barátjára, a másik szerelmére.

Elengedem férfiasságát, s csípőjére markolva húzom magam felé, ő pedig értve a célzást pucsít, hogy jobban hozzáférhessek, hogy majd kényelmesebb szögben mozoghassak benne. Ekkor mindketten ledermedünk, ugyanis a velünk szemben fekvő nyújtózni kezd, s nem tisztelve másokat, nagy mozdulatokkal fordul meg, így hátat fordítva nekünk. Néhány másodpercig még mozdulatlanul fekszünk, de végül látni, ahogy Kook tovább alszik, így kihasználva, hogy Tae is belefeledkezett a másikba, teljes hosszommal merülök el benne, mire kiszökik belőle egy kicsit hangosabb nyögés, de nyomban szája elé is kapja mindkét kezét, melyeket el se vesz onnan. Helyes, legalább biztosra megy.

Csípőjét szorosan fogva kezdek mozogni benne alig észrevehető mozdulatokkal. Óvatosan, s lassan mozgok, nehogy felkeltsük a másikat, de valóban nagyon kimerülhetett, ha nem kelt még fel. Én személy szerint könnyen felébredek, ha úgy alszom el, hogy nem vagyok túlságosan fáradt, viszont az ő állapotában, ha már tényleg nagyon rég nem aludtam és nagyon fáradt vagyok, akkor mellettem csinálhatnak akármit, úgysem fogok felébredni rá, amíg teljesen ki nem pihenem magam.

Taehyung hossza köré fonja ujjait, s ütemesen kezdi verni magának, míg másik kezét továbbra is szája elé szorítja. Nyakát csókolgatom, néhol harapdálom, miközben próbálok sokkal mélyebbeket, sokkal erőteljesebbeket lökni, hogy mihamarabb elérjük az orgazmust. Szeretnék sokkal gyorsabban mozogni, úgy megdugni, hogy visítson, hogy könyörögjön a kielégülésért, de ez most nem megvalósítható. Viszont, ahogy egyre közelebb érzem magam a beteljesüléshez, úgy vetem hátra fejem, s már lassan nem is foglalkozom azzal, hogyan nyekereg az ágy alattunk, vagy mennyire vagyunk feltűnőek, hogy véletlenül felkelthetjük a másikat. Egyetlen cél lebeg szemeim előtt, mégpedig az, hogy a csinos kis hátsójába élvezzek, amire nem is kell sokáig várnom már, s halkan morranok fel, ahogy végigjárja a bizsergés testemet, s belé engedhetem magam. Mindezek után nem hagyom abba a mozgást, amit félig levezetésnek szánok, félig pedig annak, hogy ő is elélvezhessen, ami nem sokkal később őt is eléri. Tenyerébe harap, úgy vezeti le a feltörő érzést, nehogy felnyögjön. Elmosolyodom, míg végül ki nem húzódom belőle, nadrágom visszahúzom, amivel ő is ugyanígy tesz. Hosszas percekig csak pihegünk ugyanúgy fekve, mint előtte, majd végül Taehyung az, aki nyit irányomba, s szembefordul velem. Látszik rajta, hogy most elégült ki nemrég, de közben próbál mérgesen nézni, amivel nem tud meghatni.

-          Ezt mégis hogy gondoltad? – sziszegi, mire mosolyom vigyorrá szélesedik.

-          Ó, az egész éjszakát átdugnám veled, ettől ne félj. Csupán ember vagy, hamar elfáradnál, na meg itt van Jungkook is – suttogom vissza alig hallhatóan, mire sértetten húzza fel ajkait. – Ne csinálj úgy, mintha nem élvezted volna.

-          Nem vagy normális! És ha felébred? Mit csinálunk akkor?

-          A takaró nagyon sokat takar. Pillanatok alatt megoldottuk volna, de ez egyébként sem következett be, tehát most már csak örülj neki, hogy részed lehetett egy jó kis orgazmusban – kuncogom.

-          Perverz! – vág mellkason, de csak büszkén húzom ki magam.

-          Köszönöm, ezt eddig is tudtam, de igazán megtisztelő, hogy te is így gondolod, édesem – fogom ujjaim közé állát, s közelebb hajolok hozzá, de nem teszek semmit. Ő újból ajkaimra pillant, majd szemeimbe néz, s sértetten fújtat egyet, mire mindent tudó mosoly kúszik arcomra.

-          Ne csinálj úgy, mintha meg akarnál csókolni, ha nem is fogsz úgy tenni! Idegesítő! – fog csuklómra és hátrább is húzódik.

-          Szeretnéd, ha megcsókolnálak? – húzom fel szemöldököm, mire szemeit forgatja. – Csak egy szavadba kerül, Taehyung. Kérj meg rá! – unszolom, mire kétkedően néz szemeimbe. – Félsz tőlem? – kuncogok. – Nem mersz megkérni?

-          Csókolj meg! – csuklik el hangja végére, mire egy pillanat alatt kerekedek fölé, s ajkainkat alig választja el néhány milliméternyi távolság. Az éjszaka csendjében hallom, ahogy szaporábban ver a szíve, így még közelebb hajolok, hogy párnáink simogassák egymást, ő pedig izgatottan várja, hogy tegyem meg, amire kért.

-          Szerepet cserélünk – jelentem ki váratlanul, mire meglepetten nyílnak tágra szemei. – Most te leszel az, aki hajtani fog a bizalmamért. Csak akkor csókolhatsz meg, ha elnyerted. Egyelőre nem bízom benned – szűkítem résnyire szemeim, majd megemelkedem, s tisztes távolságba húzódom tőle az ágyban, magára hagyva a gondolataival.