Cím:
A vámpírok legnagyobbja – Kölcsönös harag
Író:
Ayu
Besorolás:
+12
Szereplők:
Jimin, Taehyung, Jungkook
Páros:
VKookMin
Figyelmeztetés:
yaoi
Műfaj:
fantasy
Megjegyzés:
Tudom, sokat késtem, sajnálom is, csak annyi minden történt velem az elmúlt hetekben,
hogy egyszerűen csoda, hogy még egyáltalán le tudtam ülni most írni. :’D Nem
önsajnáltatás meg semmi, de mondom így két hét kihagyás után már tényleg fel
kéne tenni egy részt, s előreláthatólag majd fogok tudni hozni azért hetente
egy részt, de már inkább nem is ígérek semmit, nehogy az legyen, hogy nem
tartom be. Azért igyekszem! Jó olvasást! ^^
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!
Mikor
meglátom, hogy Jimin magához húzza Jungkookot, hogy megcsókolhassa, furcsa
érzés járja át a mellkasom. A szívem hevesebben kezd verni, pedig jól tudom,
hogy ő a hármasunkat akarja, ráadásul mindkettejüket szeretem, így azt sem
tudom, hogy kire vagyok féltékeny. Lényegében az nem tetszik, ahogy aztán rám
néz azokkal a pajzánul csillogó szemeivel, majd el is mosolyodik ajkaik
játékának közben, ez pedig éppen elég ahhoz, hogy tudtomra adja, szándékosan
húzza az agyam. Nem mondom, hogy alaptalanul tesz így, viszont ezért egy szavam
sem lehet. Kezdem bánni, hogy egyáltalán megfordult a fejemben, hogy ellene
fordulok, de közben Kookra is haragszom, amiért kihallgatott, de Jiminre is,
amiért képes volt kezet emelni rám. Belegondolva az ő helyzetébe, persze én is
így tettem volna, de ez akkor is nagyon fáj, nem csak fizikailag, de lelkileg
is eléggé rendesen megvisel. Annyira ambivalens érzéseim vannak, hogy
egyszerűen képtelen vagyok bármit is tenni. Szeretem mindkettejüket, és ha
hátba is próbálnám szúrni Jimint, azzal nem csak neki, de Jungkooknak, nem
utolsósorban még saját magamnak is csak bajt okoznék. Talán bocsánatot kellene
kérnem, de nem fogom megtenni. Ő sem kért tőlem soha semmiért elnézést, miért
nekem kellene? Szerintem teljesen érthető, hogy miért fordult meg a fejemben a
gondolat, hogy a szüleim mellé kellene álljak.
Mikor felébredek, lassan nyitom ki
szemeim, nagyokat pislogva, s ami először szemeim elé tárul az Jungkook alakja,
majd rögtön utána Jiminé is, akik egymással szemben ülnek az ágyon, közvetlen
mellettem. Beszélgetnek, az ő hangjuk keltett fel, pedig tényleg nem hangosak,
látszik, hogy figyelnek rám. Szeretnék hallgatózni, de mintha csak ezt
megérezné, időm sincs lehunyni szemeim, fogva tartónk máris rám pillant.
- Nekem
még van egy kis dolgom, úgyhogy magatokra hagylak benneteket – fordul vissza a
vele szemben ülőhöz, majd nyomban ajkaira is hajol, hogy egy elnyújtott
búcsúcsókkal köszönjön el, aminek a végéről elmaradhatatlan a hangos cuppanó
hang, mire szemeim égnek emelem és hangosan sóhajtok fel. – Majd később jövök,
ne menjetek messzire. – Azzal el is hagyja a szobát, mire azzal egy időben ülök
fel.
- Jézusom,
Tae! – rezzen össze Jungkook, mire kissé álmoskásan fordulok felé. – A szívbajt
hozod rám! Mióta vagy ébren?
- Éppen
elég ideje ahhoz, hogy lássam, amit nem kellene – sóhajtok fel mélyen, ezzel
elérve, hogy a másik értetlenül ráncolja szemöldökét. – Ne nézz így, áruló!
- Ó,
most jön az a rész, hogy fújni fogsz rám?
- Nem,
bocsi, csak bosszant ez az egész helyzet – támasztom meg homlokom tenyeremen. –
Tudom, hogy nem fog egyhamar megbocsátani, és azt is nagyon jól tudom, hogy
mire készültem, de még csak nem is gondoltam végig rendesen. Még te sem hagytál
időt nekem, rögtön nekem kellett állnod, aminek láthatod, mi lett a vége!
- Még
szép, hogy neked álltam! Nem gondoltad, hogy majd ölbe tett kézzel fogom
végignézni, ahogy tönkreteszel minket? Kinézem belőled, hogy bármikor képes
lennél a szüleid oldalára állni, de azt sem fogom hagyni, hogy emiatt Jimin
bántson téged. – Ekkor mélyet sóhajt. – Figyelj, gondolj bele az ő helyzetébe
is. Veszélyeztetnéd az életét, vele együtt az enyémet is és nem utolsósorban a
sajátodat is. Ezt szeretnéd? Ő az oldalára akar állítani, ráadásul miattad így
is sokkal engedékenyebb, még a szüleidet is láthattad.
- Akikkel
ezek után ki tudja, mi lesz! Mi van, ha bántani fogja őket, mert megtudta, hogy
mégsem segítenek neki 100%-osan? Most elengedte őket, de ettől függetlenül a
helyzet nem változott. Tudja, hogy ellene akarnak fordulni, tudja, hogy bennem
is megvan a hajlam, éppen ezért biztos vagyok benne, hogy tenni fog valamit
velük, hogy teljesen behódoljak neki, hogy meg se forduljon a fejemben a
lázadás.
- Na,
látod! Ezért kellene kibékítened és megmutatnod neki, hogy igenis mellette
állsz, és nem fogsz ellene fordulni, de ezt csak akkor tedd, ha tényleg így is
gondolod. Szeretném, ha így gondolnád, mivel szereted őt és… és azt mondtad,
hogy engem is. Még ez sem elég erős ahhoz, hogy velünk maradj? Én már nem tudok
neked segíteni, TaeTae, ezt te is tudod. Lehet, ha készülnél valamire, akkor
váratlanul téged is megharapna. El nem tudod képzelni, hogy egy ilyen harapás
mekkora fájdalommal jár.
Ujjaimat hajamba vezetve borzolom
össze tincseimet. Időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat, hogy hol a
helyem a világban, mit kellene tennem, mit kellene hagynom mások számára, ami
úgy nem fog menni, ha valaki más mindig meg akarja mondani, mit csináljak. Majd
azt én eldöntöm.
Az
elkövetkezendő napok hasonlóan telnek, mint az eddigiek. Sokat gondolkozom,
Jungkook sem zaklat már, Jimin pedig továbbra is tartja a távolságot, viszont
egyre gyakrabban fordul elő, hogy magához vonja a fiatalabbat, hogy
megcsókolhassa, amivel alapvetően nem is lenne gond, de az esetek többségében
állandó jelleggel engem bámul közben. Olyan érzésem van, mintha csak azt akarná
elérni, hogy féltékeny legyek, hogy dühössé váljak, amit szép lassan el is fog
érni, de nem szeretnék ilyen miatt robbanni. Mindkettejüket szeretem, de ez
most pont egy olyan időszak, amikor képtelen vagyok bármit is lépni. Közéjük
sem állhatok, elvégre is úgyis össze leszünk zárva egy életen át hárman, így
jobban is tenném, ha hagynám őket összemelegedni, mégis úgy érzem, hogy nem
tetszik, ha egymással nyalakodnak. Azt szeretném, hogy velem foglalkozzanak,
engem szeretgessenek, de ez a közeljövőben nem hiszem, hogy be fog következni.
A legrosszabb pillanat, mikor úgy nyitok
be a szobába, hogy ők pont mindketten ott tartózkodnak és kivételesen biztosan
nem miattam estek egymásnak, de ahogy szemeim elé tárul a látvány, hogy ott
fetrengenek félmeztelenül az ágyon, érkezésemre pedig nyomban fel is kapják
kissé ijedten a fejüket, elönt a féltékenység, a méreg tüze. Ahelyett, hogy
esetleg beszállnék, esetleg így már az amúgy is megölt hangulatot tovább
fokoznám, inkább visszahátrálok, bezárom az ajtót és a lehető legmesszebbre
próbálok menni. Sietősre fogom lépteim, nem szeretnék beszélni egyikkőjükkel
sem. Az egyetlen cél, ami a szemeim előtt lebeg, hogy a kastély egy olyan
távoli pontjára érjek a lehető leghamarabb, ahol remélhetőleg nem találnak meg.
Tudom, hogy ez szinte lehetetlen, képtelenség, hiszen könnyen kiszagolnak,
mivel tudtommal én vagyok az egyetlen emberi lény ezen falak között, de mégis
bennem van a remény, hogyha jól elzárkózom, akkor időt nyerek, mert később
találnak rám.
Nem szabadna így éreznem, mégis a
keserűség másodpercek leforgása alatt elönti egész testemet, s úgy érzem,
legszívesebben felrobbannék. Tudom, hogy hármas, tudom, hogy szeretem őket,
tudom, hogy volt közük egymáshoz, tudom, hogy nem lehetek mindig ott, ha épp
rájuk jön a vágy, mégis olyan szinten kirekesztettnek érzem magam, hogy jelen
pillanatban a szemükbe sem bírnék nézni. Annyit tudok, hogy a lehető
legtávolabb akarok jutni, ahol nem találnak rám.
Legközelebb már a hatalmas bejárati
ajtónál találom magam, s egy pillanat erejéig meg is torpanok, hogy hova
kerültem, mert nem így gondoltam a minél távolabbra eső pontot. Ha most
kimennék, Jimin rám találna, pórul járnék, csak még jobban magamra haragítanám.
Hogyan is szól a mondás? Ha dühös vagy, vagy szomorú, akkor ne dönts? Ne hozz
meggondolatlan döntéseket, különben később még megbánthatod. Meg kellene
fogadnom ezt a tanácsot, de egyszerűen képtelen vagyok ezek között a falak
között maradni. Elegem van az egész kialakult helyzetből, hogy napok múltán
egyre csak romlik a kapcsolatom Jiminnel, s már Jungkook sem zaklat az
ostobaságaival. Tudom, én kértem rá, hogy hagyjon, hogy időre van szükségem, de
azt nem úgy értettem, hogy legyek teljesen levegőnek nézve. Az úgy megint nem
egy ésszerű megoldás.
Idegesen borzolom össze hajam, hangosan
nyüszítve fel, ahogy a lehetőségeimen töprengek. Ha most kimegyek, akkor
ugyanúgy járok, mint Jungkook, hiszen mesélte, hogy egyszer ő is
megpróbálkozott egy ilyennel. A szüleim ellenem fordultak, kihasználnak, Jimin
haragszik rám, Jungkook sem akar segíteni, teljesen magamra vagyok maradva.
Tehetetlen vagyok, sodródom az árral, és bármennyire is makacs vagyok,
mindenképp Jimin mellett fogok maradni, hiszen a jövőmet nézve nincs más út. A
szüleim mellé valóban nem állhatok, mivel ők maguk mondták, hogy azért kellek,
hogy a vámpírokat kiirthassák, azokat, akiket szeretek, hogy forduljak az ellen
a személy ellen, aki sokat jelent számomra. De ők mégis a szüleim, ellenük sem
fordulhatok, mindennek ellenére nagyon szeretem őket - mert miért is ne
szeretném -, ezért nem tudok ellenük se fordulni. A saját érdekeimet nézve
pedig nem állhatok melléjük, de az ő érdekeiket nézve olyanokat is bajba
sodornék, akiket nem akarok. Ha eltűnnék a Föld színéről, akkor megoldódnának a
dolgok? Nem lenne ennyi probléma, nem kellene döntenem élet és halál között.
Nem szeretnék gyengének tűnni, de
szemeim mardossák kitörni készülő könnyeim, s izmaim is felmondják a
szolgálatot, így a hideg padlóra ülök. Halkan szipogok, próbálok nem hangot
adni annak, hogy milyen keserűen tör elő megállíthatatlanul szomorúságom forrása.
Elegem van az egész helyzetből! Csak azt szeretném, ha végre nem kellene ilyen
dolgok miatt aggódnom, ha végre túl lehetnék a nehezén, de tudom, hogy még
messze a vége, hogy még nagyon sok minden fog történni, amit nem tudok
meggátolni, nekem viszont döntenem kell minél hamarabb, hogy végül kinek az
oldalára fogok állni.
A gondolataim mély bugyraiba merülve fel
se tűnik, hogy már nem vagyok egyedül, csupán akkor veszem észre, mikor kezeket
érzek meg vállaimon, s nyakamon érzem valaki más leheletét. Mély levegőt veszek,
fejem az ellenkező irányba fordítom, nem akarom, hogy bárki is lássa, hogy
sírtam. Elég erőt veszek magamon ahhoz, hogy visszafojtsam további könnyeim, s
meg is törlöm pulóverem ujjában arcom, ahogy minél mélyebb levegőt véve
próbálom rendbe szedni magam. A vállamon pihenő ujjakra esik pillantásom, így
rögtön tudom is, hogy ki az, aki idejött hozzám.
Jimin.
- Hova
készültél? – töri meg a hosszú másodpercekig tartó csendet.
- Most
már érdekel, mit csinálok? – vetem neki gúnyosan, s még mosoly is kúszik
arcomra, mire érzem, ahogy ujjai megrándulnak, így tudom, hogy nem tetszik neki
a feleselésem.
- Örülnék,
ha leállnál ezzel a viselkedéssel.
- Miféle
viselkedéssel? – fordulok felé, s kezeit és lerázom magamról. – Miért nem
maradtál inkább Jungkookkal? Ahogy elnéztem, elég jól elvoltatok egymás
társaságában. Miattam igazán nem kellett volna félbehagynotok.
- Féltékeny
vagy? – mosolyodik el, ezzel pedig csak még inkább azt éri el, hogy
felbosszantson.
- Nem
vagyok féltékeny! – emelem meg hangom, de ezzel csak azt érem el, hogy mosolya
egyre szélesedik. – Ne vigyorogj így, különben…
- Különben?
- Elmegyek
innen – fújom fel arcom, de nagyon úgy tűnik, hogy egy cseppet sem hatják meg
szavaim. – Elmegyek jó messzire, talán még a szüleimnek is segítek. Felkeresem
őket, ellenetek fordulok, aztán…
- Aztán
meghalsz, mert veszíteni fogtok velünk szemben. Igazán hősies vég, de nem fogom
hagyni, hogy ezt műveld – áll fel, mire én is követem példáját, hogy mégse a
koszos földön feküdjek.
- Ki
mondta, hogy kell az engedélyed hozzá? Ha én ezt akarom tenni, akkor ezt is
fogom. Nem fogsz tudni meggátolni benne, ugyanis jól tudom, hogy nem lennél
képes komolyabban ártani nekem, nem véletlenül adsz vért, hogy gyógyuljak meg
minél hamarabb, a lehető legszebb formában. Múltkor is hogy bántál velem? Azt
hiszed, hogy ezt el fogom tűrni csak azért, mert vámpír vagy? Ahogyan te
mondtad, egyszer én is az leszek, nem? – húzom fel kíváncsian szemöldökömet. – Én
nem fogok behódolni, mint Jungkook.
- Jungkook
igazán hűséges, példát vehetnél róla. Egyetlen rossz szavad se lehet rá, a
védelmem alatt van. Nem fogom bántani, ahogyan téged sem. Vannak sokkal hatásosabb
módszerek arra, hogy megadd magad. Példának okáért, máris az én oldalamon
állsz, különben nem ültél volna itt sírva – szűkülnek résnyire szemei, ahogy
mosolyra húzódnak ajkai.
- Nem
sírtam, csak nagyon viszketett a szemem, ezért túlvakartam – pillantok oldalra,
mire felnevet.
- Gyere
vissza fel hozzánk.
- Nem
fogok lefeküdni egyikkőtökkel sem! – fújom fel magam. – Menj, enyelegj csak
tovább Kookkal, majd vagy két óra múlva lehet, benézek. Annyi idő remélem,
elegendő, hogy letudjátok.
- Milyen
kis édes vagy, mikor féltékenykedsz – vigyorogja továbbra is jókedvűen. – Annyira
makacs vagy, pedig ezzel csak magadnak ártasz. Engedd, hogy leromboljuk ezt a
falat körüled, és utána minden úgy mehet tovább, ahogyan kell. Csak
megnehezíted a dolgom.
- Annak
nagyon örülök! – kapom fel a fejem az utolsó kijelentésére. – Ennél szebb
dolgot nem is mondhattál volna. Ha ezzel megnehezítem a dolgod, akkor továbbra
is ilyen maradok, hogy nehogy túl könnyen elérd a célod.
- Mintha
te nem örülnél neki, mikor mindkettőnket szeretsz – teszi csípőre kezeit, nekem
pedig több se kell, hogy arcomat elöntse a pír. Ezt az ő szájából hallani
egészen más, ráadásul én mikor is mondtam neki, hogy mindkettejüket szeretem?
- Te
honna… akarom mondani, miből gondolod, hogy szeretlek mindkettőtöket? Meg
egyébként is – pislogok nagyokat. – ha így is volt, nem gondolod, hogy az
utóbbi napokban változtak az érzéseim? Miből gondolod, hogy még mindig
szeretnélek titeket, mikor így álltok hozzám? Elegem van mind a kettőtökből,
hogy ennyire semmibe vesztek, hogy állandóan előttem nyalakodtok, mintha ott se
lennék, és te is folyton bámulsz közben! Tudom ám, hogy mire megy ki a játék,
de ez nálam nem fog működni, Jimin!
Ezzel csak azt fogod elérni, hogy nagyon felbosszantasz, de nem azt,
hogy jobban beléd essek vagy akár Jung… - Nem tudom befejezni a mondatot,
ugyanis egy lépéssel átszeli a köztünk lévő kis távolságot, s derekam után
kapva húz magához, mire meglepetten nyílnak tágra szemeim. Nyomban ajkaira
pillantok, majd vissza szemeibe, s szinte érzem, ahogy sóvárgok érte, hogy
csókoljon meg azokkal a puha, dús ajkaival, amik néhány másodpercen belül máris
mosolyra húzódnak.
- Nem-e?
– kuncogja. – Azt mondod, nem értem el vele semmit? Talán már nem szeretsz?
Azért melegedtél már így ki ennyitől? Szeretnéd, ha veled foglalkoznék annyit,
mint Jungkookieval, nem igaz? Vagy talán azt szeretnéd, ha csak veled törődnék?
– Képtelen vagyok bármily nemű válasz adására, ugyanis lesokkol kérdéseivel, s
az, hogy ennyire magabiztos, bosszantó.
- Én…
nem! – veszek elég erőt magamon, hogy ellökjem. – Ne szállj el magadtól. Jó,
visszamegyek, de nehogy azt hidd, hogy változott bármit a véleményem, mert nem.
Még mindig haragszom rád.
- Ezt
én is ugyanúgy elmondhatnám – vált át komolyba, mire kissé ledermedek, de nem
hagyom, hogy megrémítsen. Tudom, hogy úgyse bántana.
- Akkor
ez kölcsönös – tekintem lezártnak a témát, azzal hátat fordítva neki indulok el
a lépcső felé, hogy felmehessünk a hálószobába, ahol a legfiatalabb is
tartózkodik minden bizonnyal.
Meg kell mondjam nem a kedvenc részem. Tae kiakaszt. Neki áll feljebb hogy nem torodnek vele a fiuk. Hogy vele kéne foglalkozniuk. Jiminek inkabb vele kéne lennie. Hogy el van hanyagolva. Igaz. Mostanában ez van de valjukbe a legtobbszor Jimin azert csokolta meg Kookit h féltekenye tegye Taet. Jo most lefekudtem volna maguktol de kicsit felhaborot. Kook nap mint nap ezeket kapta es nem csak par napig. Rajta tobbszor neztek at ot tobbszor bantotta Jimin.... nem tudom most inkabb merges vagyok Taere. Az a baja h nincs a kozeppontban. Mindegy. Kicsit kiakadtan attol fuggetlen nagyon jo resz lett es varom a folytatást is ^-^
VálaszTörlésMajd változik ez még, Tae kis makacs, nyehahahaha :D Meglátjuk, Jimin mit kezd majd a kialakult helyzettel, vagy egyáltalán Tae hogyan fog reagálni mindenre. Magába néz majd, vagy tovább duzzog? Hm... kiderül ;D
TörlésÖrülök, hogy azért tetszett, hogy kiakasztott Tae viselkedése :D <3
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésnyuh, most én is késtem pár napot, pedig már egy ideje elolvastam, eh ^•^"
VálaszTörlésAnnyira szeretem Jimin karakterét. Ugyan, a valóságban szívesen picsán rúgnám, mert annyira egy fölényeskedő kiskirályfi, de a történetben totál belé szerettem. :D Ennek ellenére, még mindig nem tudom megérteni teljes mértékben az ő álláspontját, még mindig Tae mellett állok úgy igazán, akkor is, ha a szülei elviekben kihasználták.. túl személyeskedő tudok lenni a szülő témával kapcsolatban, ne haragudj. :'DD
Azért bízom abban, végül elintézik a dolgokat egymás között, és Jiminnek, illetve Jungkookie-nak, sikerül majd lerombolnia azt a falat Taebae körül :3
Óh, örülök, hogy írtál! ^^
TörlésVégre, valaki, aki nem utálja Jimint, hanem szereti :'D Ezt a napot is megéltük, ez meglepett. XD Eddig bárkit kérdeztem, mindenki azt mondta, hogy utálja, szóval örülök, hogy van, akinek tetszik x'D
Annak is örülök, hogy Tae mellett állsz, Zsuzsi meg pont ellene van, hogy milyen makacs :DD Imádom, hogy ilyen ellentétesek az érzéseitek ezzel kapcsolatban.
Meglátjuk, mi lesz még itt ;) Örülök, hogy tetszett, sietek a folytatással, remélhetőleg még most hétvégén :D