Jungkook POV
Szinte
nem is vagyok ura önmagamnak. Sose viselkedtem még így vele. A végén kiderül,
hogy igaza van és Jimin tényleg annyira telebeszélte a fejem, hogy ilyenné
váltam. De nem. Ha belegondolok, valóban minden igaz, amit mondok, hiszen
tényleg így éreztem, érzek. Meggyőzve saját magam, lenyelem az utolsó
ellenálló, feszengő kis gombócot a torkomban és rég nem látott barátom felett
átvetem lábam, csípőjére ülve. Ajkába harapva néz szemeimbe, mintha félne
másfele tekinteni. Ezt a gátlását le kell vetkőztetnem, bár ez nem csak
lelkiekre szól. Tenyereimen támaszkodom meg felette és hajolok egyre közelebb
arcához, hogy ajkait ismét kisajátítsam, de mielőtt ez megtörténne, megszakítja
mozdulatom azzal, hogy kezeit vállamra teszi és éppen annyira tart magától,
hogy ne érhessek hozzá.
-
Komolyan gondoltad? – Kérdezi csillogó
szemekkel.
-
Azt, hogy megduglak? Ja. – Vágom rá lazán,
mire kikerekednek szemei.
-
Nem arra értettem! – Köszörüli meg torkát.
-
Az nincs ellenedre? – Húzom fel
szemöldököm meglepetten.
-
Hah, idióta! – Lök egyet rajtam, így
pillanatokon belül változtatva helyzetünkön és lábaim közé térdelve emelkedik
felém. – Több vagyok neked, mint egy egyszerű barát? – Rebegteti meg szempilláit.
A
gombóc visszatelepszik torkomra, szívem hevesebben ver, ahogy felettem
támaszkodik. Tetszik a felállás, de akkor is én leszek benne és nem fordítva!
Nem érdekel az se, mennyire ártatlanul pislog rám! Nem leszek kisfiú!
Megmutatom, milyen is tudok lenni valójában. Ahogy mindig is szerettem volna
legbelül.
-
Szándékosan csinálod? – Biggyesztem le
ajkaim sértetten.
-
Látod, most is kisfiús vagy! Nagyon
aranyosan festesz így. – Vigyorog.
Nem
vagyok valami jó vele szemben legalábbis a vitatkozásban, így ahogy mindig is,
erővel győzöm meg. Ha ennyire fölényeskedni akar, tegye rendesen! Ha kell,
rásegítek. És így is teszek. Lábaim a levegőbe emelem és a csípője köré fonom,
olyan erővel rántva magamhoz, hogy elveszti egyensúlyát és egyenesen rám hasal,
így mindkettőnkből egy fájdalmas nyögés tör fel. Megemeli fejét, felnézve rám,
mire egy perverz vigyorral szorítom jobban magamhoz, miközben tincseibe fúrom
ujjaim. Mozdulni szeretne, de alig bír tőlem, így kicsit engedek fogásomon, ő
pedig kihasználva az alkalmat alkarján megtámaszkodik, és fentebb tolja magát.
Azzal nem számol egyedül, hogy így férfiasságunk ennek következtében egymásénak
dörzsölődik, mindkettőnkbe szorítva a levegőt. Még ennyi anyagon keresztül is
feltüzel. Már a tudat is éppen elég, hogy tudom, ott van, és alig kell valami,
hogy teljesen egymásba olvadjunk. Hogy testünk eggyé váljon úgy, ahogy teremtve
lettünk. Bőr a bőrhöz, kéz a kézhez, ajkak összefonódása. És ezt éppen vele.
Vele érzem olyan lenyűgözőnek. Elég durva szexben volt már részem Jiminnel.
Akármennyire keménydiónak szeretnék tűnni, én nem ezt szeretném. Igazán érzéki
akarok lenni, hogy megmutathassam, mennyire is szeretem valójában, milyenek a
valódi érzéseim, hogy nem bánnék vele rosszul, gyöngéd lennék és vigyáznék rá
örök időkig. Ez nem ugyanaz, mint a szex, vagy a kefélés, ki hogy hívja! Az én
célom más. A bizalmát szeretném mindezek után is.
-
Szeretkezni akarok veled. – Sóhajtom
közelebb húzva arcát, forró csókba invitálva, amit először remegő ajkakkal,
lassan, de biztosan viszonoz.
Biztos
vagyok benne, hogy ez többet jelent majd számára is, mint amit Jiminnel töltött
együtt, alkalmak. Mély nyomot szeretnék hagyni a szívében, hogy sose felejthesse
el, én, Jungkook voltam az, aki férfi maradtam mellette, de közben olyan
gyöngéd és kedves voltam, mint egy ártatlan kisfiú. Talán nem is olyan rossz ez
a szerep. Csak a pozitív oldalát kell nézni.
Ajkaink
elválásának halk cuppanós hang ad jelet. Mélyen szemeimbe néz, látom bennük a
tanácstalanságot, a válaszképtelenséget. Valószínűleg nem számított rá, hogy
ilyen leszek. Őszintén, én se számoltam vele, hogy így lángra lobbannak az
érzelmeim.
-
Azt hiszem, értem, mit kedvel benned Jimin
annyira. – Jegyzi meg csendesen, mire kérdőn nézek fel rá. – Én is szívesen
látnálak így alattam nap, mint nap. – Mosolyog.
Kijelentésével
sikerül annyira zavarba hoznia, hogy fülig piruljak. És mindezt azok után, hogy
miket mondtam, tettem és tenni is fogok. Újból ajkaimra húzom, amit már sokkal
könnyedebben, rutinosan fogad, majd fészkelődni kezdek alatta, hogy minél
inkább ingereljem gyenge pontján. Büszkén jelenthetem ki, hogy határozott
változást lehet észrevenni rajta. Sikerül egyre keményebbé varázsolnom, és
egyszerűen imádom a tudatot, hogy ezt én váltom ki belőle. Imádom őt, imádom
minden egyes porcikáját, mind testileg, mind lelkileg.
Egy
pillanatra beugrik szüleim képe szemem elé, de ezt a pillanatot nem szeretném
ezzel tönkretenni, megszakítani. Oly régóta várok már erre. Anya és apa, biztos
vagyok benne, hogy mindketten biztonságban vannak. Hiszen mi bajuk is lehetne?
Jimin engem fogott el, engem spécizett ki magának. Miért is ártana a közeli
rokonaimnak? Mi értelme lenne? Azt se tudja, kik ők, nemhogy felkeresse őket.
És mégis célja lenne azzal, hogy ellenük tesz bármit? Nem engedem meg. Bármi
terve is van velem annak a vámpírnak, azt soha az életben nem fogom hagyni,
hogy a szüleimet bántsa! Csak egy ujjal merjen hozzájuk érni, velem gyűlik meg
a baja! Biztosan jól vannak és keresnek engem naphosszakat aggódva, én pedig
itt roskadok, most mégis mennyire élvezem a helyzetet! Szörnyű ember vagyok.
Azon
kapom magam, hogy egy könnycsepp buggyan ki szemem sarkából, halántékom felé
véve útját, hajamba olvadva, benedvesítve azt.
-
Rosszul érzed magad? – Válnak el ajkaink.
– Mi a baj, Jungkook?
A
lágy hang, amin megszólít, amilyen hangsúllyal a nevem elhagyja száját, és
hüvelyujja, mellyel letörli a könnyem húzta csíkot, megdobogtatja szívem. Fejem
rázom kérdésére és halovány mosolyt erőltetek arcomra. Nem szeretném, ha
miattam aggodalmaskodna. Most itt van velem, legalább ő, és ez a legfontosabb
jelen pillanatban. Lábaim ledobom két oldalára, hogy megszabaduljon szorító
fogságomtól és szabadon mozoghasson. Gyorsan felülök, majd ölébe mászom,
miközben nyakának puha bőrére tapadok, kezemmel pedig pólója alá nyúlok és
simogatom, érintem minden egyes centiméterét, minden kis kockáját. Karjait
hátamra teszi és úgy fog körbe, mintha sosem akarna elengedni. Néhol erősebben
szívom meg, mire magába fojt egy nyögést, amit hallani szeretnék.
-
Ne fojtsd magadba! – Harapok fülébe, majd
nyelvem éppen csak érintve hozzá nedvesítem körbe, mire felsóhajt.
Egyre
fentebb húzva felsőjét ülök közelebb csípőjéhez, míg nem elérem, és abban a
pillanatban már emeli is karjait a magasba, hogy a felesleges anyag a földön
végezhesse. Éhes szemekkel mérem végig alsó ajkam beszívva és harapdálva.
Egyszerűen tökéletes számomra. Pont olyan, amilyennek lennie kell, amilyennek
képzeltem. Felemelő érzés, hogy most végre hosszas várakozások után, az én
örömömre fog szolgálni ez a test. Már a látványa is éppen elég ahhoz, hogy elég
szűkösen férjek el alsóneműmben, így türelmetlenül lökök egyet csípőmmel, őt is
kellőképp feltüzelve. Mielőtt bármit tehetne, hanyatt fektetem és ismét
elfoglalva megszokott helyem csípőjén, lekapom magamról is a pulóvert és a
pólót. Két tenyeremmel fölé támaszkodva hajolok le hozzá egy gyors csókot
lopva. Tovább haladok állára, állkapocsvonalán is végighaladva, le a nyakára,
óvatosan megszívogatva, majd kulcscsontjához érve, azon a környéken is kis
ideig elidőzve, hogy mindenhol apró puszikkal hintsem be bársonyos nem is
barna, de nem is túl fehér bőrét. Imádom úgy, ahogy van. Mintha csak nekem
teremtették volna. Ahogy egyre csak lentebb haladok, csípőm hozzá lököm, egy
sóhajt csikarva ki belőle, majd lábai közé térdelek, amiket készségesen rak
akkora terpeszbe, hogy kényelmesen elférjek közöttük és végezhessem munkálataim
tovább. Egyik mellbimbóját elérve, kidugom nyelvem és úgy ingerlem vele éppen
csak érintve, majd az egész felületen végignyalok. Szabad kezemmel, mellyel nem
támaszkodom, oldalát simogatom, kiélvezve minden percét annak, amit vele
tölthetek. Kéjes sóhajokkal nyugtázza minden egyes mozdulatom, amit élvezettel
hajtok végre. Ajkaim közé veszem és erősen megszívom, így apró nyögést hallat.
Elvigyorodva, nyelvemmel nem hagyva abba a kényeztetését nézek fel rá. Elkapom
tekintetét, mire pirospozsgás arca erősebb színt vesz fel. Hátraveti fejét,
miközben áttérek másik bimbójára, hogy azt is kellőképp megdolgozzam, amit
ugyanolyan reakciókkal illet, mint az előzőt. Megemelkedve arcához hajolok,
hogy újabb csókot csenhessek tőle, amit végül megdupláz, én pedig triplázok. De
mielőtt komolyabbra fordulna csatánk, füléhez hajolok, és csendesen sóhajtva
hintek apró puszit a mögötte lévő érzékeny bőrre.
-
Szeretlek, TaeTae! – Suttogom, mibe
beleborzong és kezeit tarkóm körül összekulcsolva húz ajkaira.
Választ
ugyan nem kapok, de nekem ez is éppen elég ahhoz, hogy tudjam, ő sem épp
közömbös érzelmeket táplál. Valamilyen szinten vonzódik hozzám, különben nem
hagyná, hogy ezt tegyem vele. Tudom, hogy milyen, ha igazán nem akar valamit.
Most viszont kár is lenne meghazudtolnia magát nekem, hiszen érzem, milyen
keményre dolgoztam már.
Lehúz
annyira, hogy nyakamra nyomhasson csókot, beleharapva bőrömbe. Vele ellentétben
én nem tudom magamban tartani ilyen profin az élvezetem hangját, így nem is
próbálkozom vele, fülébe nyögök.
Felpezsdíti
a vérem, felforrósítja a levegőt, elhomályosítja a látásom, elveszi az eszem.
Minderre egyedül ő képes és én élvezettel engedem is. Bőre forró, ég a vágytól,
szíve hevesen dobog, akárcsak az enyém. És ha rajtam múlik, fog ennél még
jobban is verni.
Míg
vállamra hint csókokat, nadrágja övével kezdek bajlódni, de szerencsére nem
nehéz szétszedni. A gomb és cipzár ezután már nem jelent gondot, hamar
megszabadítom szorításuktól, majd megemelkedek róla, hogy le tudjam húzni a
zavaró tényezőt, ügyelve rá az elején, minél többször simítsak végig hosszán.
Kínzó lassúsággal vetkőztetem, lehajolva belső combját nedvesítve be. Minden
apróságtól megszabadítom, kivéve egyetlen egytől. A bokszere továbbra is
takarja a lényeget, így alhasához hajolva folytatom ingerlését apró kis
csókjaimmal.
-
Vedd le! – Nyöszörgi fellökve csípőjével.
-
Ne légy ilyen türelmetlen! – Dorgálom.
Látszik
rajta, mennyire nem bír már magával, én pedig gonosz módon nem tervezek
könnyíteni rajta. Combját cirógatom ujjaim hegyével, majd ráhajolva, a vékony
anyagon keresztül veszem számba. Hangos sóhajjal veti hátra fejét és markol a
lepedőbe. Zavarja nyelvem az utolsó kis szövet, de kínlódó arckifejezésének
látványa mindenben kárpótol. Ez adja az erőt a folytatáshoz. Szeretném az
egekig repíteni, a csillagos égig, fel a menny határához, ahonnan aztán
váratlanul visszaesik, majd újra tovább húzva a célig, de továbbra se tárva fel
neki a kaput, amelyen átlépve a forróság vár, az öröm, miközben a fellegekben
jár mit se törődve azzal, mi folyik körülötte. Csak arra tud koncentrálni,
milyen jó munkát végeztem. Ugyanezeket a határokat feszegette Jimin is nálam,
így pontosan tudom, milyen istenfeletti érzés, ha nem sietünk el semmit.
Végül
megunom a játszadozást, lehúzom a bokszert, félredobva, majd ráfogok kőkemény
férfiasságára és lassan, de biztosan kezdek dolgozni rajta. Míg kezemmel
kényeztetem, felmászom hozzá, hogy újabb csókot csenhessek. Mintha csak a
jutalmamat akarnám bezsebelni minden egyes alkalommal. Szeretem ezt a férfit
úgy, ahogy van. Áhítozom csókjáért, hogy a puha kis párnák enyéim simogassák.
-
Jungkook – sóhajtja, mikor elválunk
egymástól. – Ne szórakozz! – Szól rám. – Ha már igazán férfinak akarod mutatni
magad, akkor dugj meg végre! – Kel ki magából.
Belém
szorul a levegő a hallottak után. Ennyire nem bírná? Vagy csak engem tesztel?
Akkor sem fogom kihagyni a legjobb részt. Most már így is fejezem be, ha már
így kezdtem el. Nem fog meggátolni a türelmetlensége.
-
Nyughass! – Rivallok rá. – Nem sietünk! Az
első ok, hogy szűz a segged, - kezdek bele, mire felkuncog. – A másik az, hogy
láttad már Jimint. – Bólint. – Na, nekem nagyobb, mint neki. Biztos ez az oka,
hogy nem hagyta sose, hogy én aktívkodjak. Még a végén félt volna, hogy nagyon
fájna. – Töprengek el.
Akkor
kapok észhez, mikor már el kell rántanom kezem róla, mert nadrágomba dugja
ujjait és lehúz magára.
-
Mutasd meg, hogy elhiggyem! – Nyalja körbe
ajkait kihívó tűzzel égve szemeiben.
Fogaim összeszorítva próbálom
türtőztetni magam, majd összeszedem magam és egy pajzán mosoly kíséretében
mászom le középpontjához és nem várva tovább egyből végigvezetem tövétől a
végéig nyelvem. Ugyanezt a mozdulatsort ismétlem még párszor, kezemmel is
rásegítve. Néha-néha felpillantok, hogy lássam élvezkedő arcát. Légzései egyre
szaporábbá válik, mikor makkját számba veszem és nyelvemmel körkörös
mozdulatokat írok le rajta.
-
Még! – Nyögi mindkét kezét fejemre téve és
nyomva le tövig, ő kéjes nyögéssel nyugtázva tettét, én pedig az öklendezést
próbálom elkerülni.
Kezei
irányításának valamennyire ellenállva próbálok minél lassabban mozogni rajta,
de így nehezebben megy, mint gondoltam. Ajkaimmal néhol rászorítok, hogy
fokozzam élvezetét, nyelvemmel a végsőkig kitartva, nyalogatva, mintha valami
édes fagylalt lenne. Melegséggel önt el, mikor tekintetünk találkozik és, míg
nem fordul el kéjtől eltorzult arccal, őszinte szeretetet láttam megcsillanni
benne.
Elrántom
kezeit, mikor már elégnek érzem ezt a fajta kényeztetést. Kiveszem számból és
combját markolászva csókolom körbe tövénél, golyóira áttérve, majd haladva
egyre gyengébb pontokhoz, hol ajkaimmal érem akaratlanul is megremeg egész
testében.
-
Mintha ezer éve ezt csinálnád! – Nyögi,
mire az utolsó csókokkal jutalmazom meg és visszamászom arcához.
-
Tudod, TaeTae, volt kitől tanulnom. –
Vigyorgok, mire szemforgatást kapok válaszul.
Forró,
szenvedélyes csókba invitálom, amit türelmetlenül viszonoz. Kezeivel végigsimít
mellkasomon, végig a hasamon, míg nem megállapodik nadrágomnál, amit hamar
leránt rólam bokszerrel együtt. Felülök és teljesen kibújok minden maradt
ruhából, ami még rajtam ékeskedik, majd immár anyaszült meztelenül kerekedem
ismét felé és a szeme láttára nedvesítem be két ujjam, amit vágytól elsötétült
szemekkel néz végig. Miután megfelelőnek gondolom őket, nyakához hajolok, és
azt lepem el csókokkal és gyöngéd szívásokkal. Azt szeretném, ha nem figyelne
majd a fájdalomra, így minden tőlem telhetőt megteszek, hogy óvatos legyek.
Combjaira teszem kezeim és nagyobb terpeszbe tolom őket, hogy minél könnyebben
hozzáférhessek. Csókjaimmal kulcscsontjára is letérek, miközben első ujjammal
kezdek körözgetni bejárata körül, amit szép lassan egyre bentebb viszek, míg
nem belé csúsztatom. Felnyög, és a paplant szorongatja. Pontosan tudom, milyen
szokatlan és furcsa érzés ez most számára. Volt alkalmam megtapasztalni, milyen
érzés, ha valaki a hátsó részem körül koslat és kegyelmet nem ismerően dugja
fel magát. Körözgetni kezdek ki-be húzgálva egyetlen csepp ujjam, egészen
addig, míg arckifejezése el nem hagyja teljesen a fájdalmat és türelmetlenül
nem néz szemeimbe.
-
Hogy te milyen vagy! – Hitetlenkedem, mire
széles vigyorral válaszol.
Óvatosan
a második ujjam is társítom az első mellé, ezzel tovább elidőzve, mint az
imént. Arca ismét fintorba húzódik és keze is megtalálja a legrosszabb pontot
ebben a helyzetben. Hosszomra vezeti kezét és arra markol rá mit se törődve
azzal, hogy mennyire meglepett ezzel. Belőlem is egy halk nyögés tör fel, mire
rám pillant, és perverz vigyorral nyugtázza tettét. Amilyen tempóban mozgok
benne, ugyanazt a ritmust átvéve mozgatja kezét rajtam.
-
Csókolj meg! – Lihegi váratlanul.
Lesokkol
a kérésével. Nem számítottam volna rá, hogy a nap folyamán erre fog kérni vagy
egyáltalán az életben bármikor. Szívem kihagy egy ütemet. Annyira boldog
vagyok, hogy ő mondta ki először! Szó nélkül teszem, amire kér. Míg már harmadik
ujjammal tágítom, olyan vadul tépi ajkaim is, hogy levezesse fájdalmát.
Csókjában érzem, mikor áll készen, így mikor már lágyan puszilgat, kihúzom
belőle ujjait és ő is elengedi férfiasságom, amit bejáratához pozícionálok.
Térdeit felhúzom, majd kisebb terpeszbe helyezkedve vezetem belé magam. Karom
után kap, amibe belemarkol. Még alig vagyok benne, de megállok és várok, hogy
szokja. Forrósága, viszont ahogy körbeölel, engem is feltüzel, így nem bírok
magammal, nyomulok tovább, de félúton ismét megállok. Túl szűk! Nem fogom bírni,
el fogok robbanni idő előtt.
-
Lazíts! – Nyögöm nyakába hajolva. – Nagyon
feszít!
-
P-próbálok! – Veti hátra fejét. – Ha
valaki, akkor te tudhatnád, milyen könnyű mondani! – Céloz arra, hogy én még
sose voltam domináns.
-
Ne szólj be! – Szólok rá játszott
sértettséggel.
Nem
felel, mindössze erőtlen kuncogással reagál, amint körbeölel karjaival szorosan
magához láncolva. Nekisimulok teljes hosszának, ami tovább fokozza élvezetem és
az ő fájdalmait is enyhíti. Apró csókokkal halmozom el nyakát, hogy elvonjam
figyelmét a fájdalomról. Mélyeket lélegzek tartva magam, hogy ne mozogjak
benne. Alkaromon megtámaszkodom és ajkait veszem birtokba. Csókunk szakadozott
folytonos lihegésünk okán. Mikor már úgy érzem, eleget vártam, tovább nyomulok
belé, mire vállamba mar ujjaival. Közénk nyúlva kezelésbe veszem érzékeny
pontját, mire kéjesen sóhajt fel. Ütemesen mozgatom csuklóm, hogy minél
hamarabb elfeledtessem vele a kínt, miközben teljesen elmerülök benne. Ajkába
harapok elhúzva kicsit, majd ismét rátapadok nyelvemmel bejutva hozzá. Ezt így
folytatom egészen addig, míg nem érzem, hogy izmai ellazulnak, és sokkal
szenvedélyesebben viszonozza nyelveink játékát, mint eddig. Csípőjével
türelmetlenül lök egyet, jelezvén, készen áll a folytatásra. Nem kell többször
szólnia, kihúzódom belőle, majd ismét tövig nyomulok, majd ugyanezt a
mozdulatsort végzem el egymás után egyre gyorsabban és kegyelmet nem ismerően.
Mindeközben kezem mozgása sem áll meg rajta, hogy biztosítsam élvezetét.
-
Még jó, hogy Jiminnek nem engedtem ezt. –
Sóhajtja, mire kérdőn pislogok le rá. – Ő biztosan nem várt volna ennyit. –
Vigyorog, mire elpirulok. – Aranyos, hogy ilyen zavarban vagy. – Kuncog,
miközben csípőmmel is félbehagyom a mozgást félúton benne.
-
Most miért kell ilyeneket mondanod? –
Hajolok nyakába zavaromban.
-
Nem azt akartad megmutatni, milyen férfi
vagy? De, ha gondolod, akkor cserélhetünk. – Mormogja fülembe kellemes, mély
hangján.
-
Nem cserélünk! – Támaszkodom meg tenyereimen.
– Bebizonyítom, hogy jobb dugótárs vagyok, mint Jimin! – Fújtatok.
Gyermekies
mosollyal néz fel rám, miközben ismét lök egyet csípőjével, hogy mozogjak.
Lassan indítok, de már nem állok meg, nem húzódom ki. Élvezem, amint minden
egyes mozdulatomnál felnyög, hogy forrósága körbeölel, és egyre kevésbé szorít
rám. Magával ragad az arckifejezése, a szemei fekete csillogása, hangjának mély
búgása, mely az egekbe repít. Változtatok pozíciómon, hogy kitapasztaljam,
honnan találhatom meg a legegyszerűbben gyönyörközpontját. Lábait vállamba
akasztom, ujjaink összekulcsolom. Tovább lököm egyre mélyebben, mire egyszer
csak tágra nyílnak szemei és úgy nyög fel, mint valami rossz ribanc, száját
nagyra tátva, fel-felhördülve.
-
Még! Kérlek! – Nyögi.
Úgy
folytatom mozgásom, hogy minden második lökésnél elérjem legérzékenyebb
pontját, a vég határait feszegetve. Ujjaival olyan erősen szorítja kezem, hogy
elfehérednek. Meg se próbál halkabban adni hangot élvezetének. Olyan, mint akinek
teljesen elvették az eszét. Azt hiszem, ez így is van. Én is imádom azt az
érzést. Másabb, mintha csak benne lennék. Olyan, mint a drog, egyszer megérzed,
mindig többet akarsz majd belőle. És én első alkalommal el sem érhettem azt a
határt. Folyamatosan feszegetve lett, de végül arra lettem ítélve, hogy
kénytelen voltam megvárni, míg lelankad, amit had ne részletezzek, milyen
kínkeserves hosszú percekig tartott. Én nem ezt szeretném neki. Azt szeretném,
ha minden pillanatát élvezné annak, amit velem tölthet, hogy visszakívánjon,
hogy újra és újra akarjon. Mindig, mikor eszébe jutok, oda furakodjon a
gondolatai közé az is, milyen gyönyörben volt része mellettem.
-
Jung… Jungkook… - Nyögi nevem, mikor már
rákapcsolok egy bizonyos gyors tempóra.
Lehajolok
hozzá és gyors csókot lopok, hiszen most egyikünk se tud rendesen levegőt
venni. Érzem, amint megremeg alhasam, és tudom, hogy már nincs sok hátra. Az
utolsókat lököm, már egyáltalán nem a gyorsaságra, hanem az érzékiségre hajtva,
hogy minél mélyebbeket lökjek.
-
Mindjárt… - szorítja össze szemeit.
-
Én is… - lihegem.
Rásegítek
élvezetére, férfiasságára fogok és csípőm mozgásával ellentétben gyorsan verem
neki, mire nyomban hátraveti fejét és hosszas nyögést hallat, szabad kezével
vállamba markolva. Fehér folyadéka hasfalát teríti be és kezemre is bőven jut.
Összeszűkül férfiasságom körül, kidomborítja mellkasát. Gyönyörködve nézem
végig csúcspontjára jutását, miközben kezemmel elengedem, de csípőmmel továbbra
is ugyanott találom el, fokozva az élvezetét.
-
Hah, Jungkook! – Nyöszörgi hosszú
másodpercek múltán is.
Ez
megadja számomra is végpontot, a gyönyör végigsöpör testemen, melegség önt el
minden porcikámban, mikor alhasam megremeg és belé engedem élvezetem ugyanolyan
hangosan nyögve fel, akárcsak ő. Nem bírom magamba fojtani hangom, túl
csodálatos érzés, ami hatalmába kerít. És végre én lehettem az aktív fél!
Csodálatos érzés. Legbelül, milyen régóta is vágyom már erre, hogy éppen vele
történjen ez.
Leveszem
vállamról lábait, amik erőtlenül esnek két oldalamra. Nyakába hajtom arcom,
belihegve bőrét, nem érdekelve, hogy az ő élvezetében fürdök.
-
Még egy kicsit… - lökök egyet csípőmmel
levezetésképpen. – Kérlek! – Lihegem.
Összekulcsolt
ujjainkat elengedi, és karjaival szorosan ölel magához.
-
Nyugodtan – feleli.
Lassan,
óvatosan levezető lökéseket adok, majd végleg kifáradva megállok, és csak
fekszünk úgy, ahogy vagyunk. Szívem hevesen ver, érzem, hogy az övé is. Egy
ütemben az enyémmel. Mosolygásra késztet.
-
Szeretlek, hyung! – Jelentem ki másodjára,
minden érzelmemet belevetve.
-
Hyung? Sose hívsz így. – Feleli fáradtan.
-
Megérdemled kivételesen. – Vigyorgok.
Ő
is elmosolyodik és megadóan sóhajt fel.
-
Én is téged, Kookie.
Amint
a szavak elhagyják száját, felkapom a fejem. Jól értettem? Komolyan azt mondta,
hogy ő is szeretne? Viszonozná az érzéseim? Vagy csak, mint testvérbarátot?
Barátság extrákkalként? Nem érdekel. Nem is húzom fel magam ilyeneken. Azt
mondta, ő is engem és ez tökéletesen elég ahhoz, hogy a boldogság szétáradjon
testemben.
Váratlanul
ér, amint tarkómra vezeti kezét és valamit feltűnően kezd szuggerálni rajtam.
Vagy inkább valamiket, ahogy végighalad szemeivel mellkasomon és hasamon is.
-
Egyébként, nem akartam modortalan lenni,
de elég csúnyák ezek a foltok rajtad. – Köszörüli meg torkát.
-
Hogy mi? – Kapok nyakamhoz és nyomban
kihúzódom belőle, mellé térdelve, lábamra ülve.
-
Ha már úgyis itt vagyok, helyre rakom
Jimint. Nem engedem, hogy ilyen csúnya foltokat hagyjon rajtad. Ez szörnyű.
Mióta? – Néz mélyen szemeimbe.
-
A… a hétvégén. – Motyogom.
-
Hétvégén? Melyik nap? – Nyílnak tágra
szemei.
-
Miért érdekel? Ez annyira kínos. – Takarom
el kezeimmel arcom, mire nyomban felül, de meg is bánja, mert közben
felszisszen a fájdalomtól.
-
Tudnom kell! – Fújja ki a levegőt.
-
Egész szombat éjjel. – Felelem, mire
szemeiben ismeretlen düh villan. Valami rosszat mondtam volna?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése