[Extra] Stalker with love [2.évad] [+18]

Sziasztok! :)

Itt volnék az extra résszel, amit ígértem egy szavazásért cserébe. Hosszú időbe tartott, mire megírtam, de itt van és kész van. Remélem, tetszeni fog nektek ez a kis szösszenet, ami bár nem lett hosszú, azért a lényeg benne. A sztorit így végleg elengedem, örültem nektek! ^^ Jó olvasást és köszönök mindent! ^^

 

A poggyászunkat már felvitték az előre lefoglalt szobába, így ezzel nem kell bajlódnunk – bár mire is számítottam! Jeon Jungkook, a Jeon’s vállalat örököse – aki olyan gazdag, hogy fürödhetne a pénzben, be is gyújthatna vele, ha kandallója lenne a házában -, természetesen a legjobb szállodák egyikét választotta ki, ahol a nászutunk alatt megpihenhetünk. Sokat vitatkoztunk rajta, merre menjünk, ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy felejthetetlenné tegyük ezt az élményt. Valójában nem kellett túl sokáig győzködnie, de azért mégis csak tartottam magam, mivel nem szeretnék rajta élősködni – még ha házastársakként közös is a vagyon.

            Milyen furcsa is belegondolni! Tulajdonképpen gazdag lettem a múlt éjjel. Összeházasodtunk Thaiföldön, ami szintén milliókba került, ez mégis, meg se kottyant a fiatalabbnak és a családjának, akik készségesen segítettek mindenben. Az én szüleim persze kicsit rosszul érezték magukat, amiért ilyen szempontból nem tudták támogatni a boldogságunkat, viszont ennek örömére lelkesen vetették bele magukat mindenbe, amiben csak segíteni lehetett és nem a pénzzel kapcsolatos – gondolok itt az előkészületekre.

            Az egész egy megvalósult álom. Soha nem hittem volna, hogy megélem a napot, hogy én egy ilyen férfi mellett élhessem le az életem. Tudom, hogy így lesz, hiszen túl sok, túl mélyre nyúló szálak kötnek minket össze. Soha nem lennék képes elengedni őt.

            Soha.

            -           Here you are! This will be the card of the room – nyújt át a recepció mögött álló nő egy kártyát a fiatalabbnak, aki szó nélkül elveszi azt, én viszont csak nagyokat pislogok értetlenségemben. Soha nem tanultam még angolt, ezért egyetlen szót sem értek az elhangzottakból.

            -           Thank you – szól csendesen a balomon álló, amit történetesen pont megértek. – Mehetünk – mosolyog rám, én pedig nagy szemeket meresztve indulok el vele az oldalamon.

            -           Mit mondott?

            -           Semmi érdekeset, Tae – kuncogja, miközben megállunk a liftnél. – Úgy érzem, kell egy pár nyelvleckét venned.

            -           Ó, nem arra semmi szük…

            -           Mármint most is megteheted. Van rá pár napunk, hogy sokat gyakorolhass – vet rám egy csintalan pillantást, mire azonnal elpirulok, amint tudatosul bennem, hogy nem éppen az angol nyelv tanulására gondol.

            -           Igazad van. Köszönöm, hogy ismételten nekem hagysz teret. Legalább gyakorolhatom a felkészítésedet síkosító nélkül – hümmögök helyeslően, ő pedig hangosan nevet fel.

            -           Olyan naiv vagy – simít állam alá, hogy biztosan rá nézzek, én pedig elvarázsolt tekintettel nézek mélyen szemeibe, melyek csak úgy csillognak, sugározzák magukból a boldogságot s a csintalanságot egyaránt.

            Nem nyitunk vitát, már megszokott az ilyesféle civakodás közöttünk, s ő akármennyire tartózkodik ettől, tisztában van vele, hogy ezekben a napokban nem marad érintetlenül a hátsója. Lehet felőlem bármennyire a dominánsabb kettőnk közül, akkor is egyenlő felek vagyunk, főleg most, hogy összeházasodtunk. Ha akarom, én is kikötözhetem az ágyhoz, hogy aztán bekötve a szemét dugjam szét azt a formás fenekét.

            A lift nem kicsi, mégis szűkösnek érzem a helyet, pedig csak ketten tartózkodunk benne. A férjem – mert most már ezt is kimondhatom -, benyomja a megfelelő emelet számának gombját, majd a jobbomon megállva néz oldalra a tükörbe, melyen keresztül én is éppen őt lesem, így mind a kettőnk szája széle felfelé görbül. Szívem csak úgy verdes mellkasomban, s hiába próbálom légzésem rendszerezni, tudom jól, hogy a mellettem állónak feltűnik izgatottságom.

            Egy ujjat érzek meg kezemhez simulni, mely lágyan cirógatja bőröm, miközben továbbra is a tükör torz világán keresztül álljuk egymás tekintetét. Nem fordulok vele szembe, hagyom, hogy ez a kis semminek tűnő játék fokozza az izgalmam. Érzem is, amint a kisujját az enyém köré tekeri, majd halad a többivel, hogy végül szép lassan összekulcsolja kezünket. Nem bírom tovább, s úgy tűnik ő sem, ugyanis egyszerre fordulunk a másikhoz, s hajolunk csókra. Szabad kezem arcára simítom, ő pedig derekamnál fogva húzza testünket közelebb egymáshoz, hogy ne legyen közöttünk más a ruha anyagán kívül.

            Beleszusszantok ajkaink játékába, s hevességétől résnyire nyílik szám, ahogyan kiszalad belőlem egy kisebb nyögés a kéj hatására, mely belengi a liftet. Ezt a pillanatot választja arra, hogy nyelvét átcsúsztassa számba, melytől bukfencet vág a gyomrom, az endorfin hihetetlen gyorsasággal terjed szét a testemben.

            A szerkezet megáll és abban a pillanatban szétrebbenünk. Egy nő és egy férfi lép be mellénk, először kissé nagy szemeket meresztve ránk, végül inkább hátat fordítva nyomják be ők is a megfelelő emelet gombját, s így indulunk tovább fel.

            A tükörbe pillantva kipirult arcom és csillogó íriszeim köszönnek vissza. Az öltöny kissé ferdén áll rajtam az előbbi kis incidens miatt, de megnyugtat a tudat, hogy Jungkook haja is borzosabb a kelleténél. Azt hiszem, az ujjaim kicsit tovább kóricáltak az arcáról.

            Az előttünk álló pár óvatosan vet ránk egy-egy pillantást, s észrevehető, hogy sejtenek valamit a külsőnkből adódóan, főleg, hogy az ajtó már nyílt is, mikor mi még éppen elengedtük egymást. Szerencsénkre ez a kínos csend nem tart sokáig, ugyanis ők két szinttel hamarabb elhagyják a felvonót, mint mi, ekkor pedig belőlünk egyszerre tör ki a nevetés.

            Elérjük a lakosztályunk ajtaját anélkül, hogy bármi történne, viszont a sejtelmes mosolyokat nem hagyjuk el. Az endorfin hihetetlen gyorsasággal és kitartással terjed szét testemben. Azt az érzés kelti, mintha soha nem érnének véget ezek a boldog, szép napok. Természetesen azt kívánom, ez legyen így, legbelül mégis tisztában vagyok az igazsággal, miszerint nem lesz zökkenőmentes az életünk, de ezért a férfiért bármilyen harcot képes lennék megvívni. Az elmúlt pár hónap eseményei után sodorhat elém bármilyen akadályt az élet, könnyedén küzdök majd meg mindennel, ha cserébe örökké amellett lehetek, akit teljes szívemből szeretek.

            Párom előkapja a kártyát, mely nyitja a zárat, s a hozzá tartozó készülékhez emeli, mely egy csippanó hang kíséretében jelzi, hogy szabad az átjárás. Ezt követően ki is tárja előttünk az ajtót, én pedig már automatikusan lépnék be, ha ekkor hátulról nem éreznék meg hátamnál és térdhajlatomnál egy-egy kart. Meglepetten nyögök fel, mikor már a fiatalabbal egészen közelről nézünk farkasszemet, ő viszont csak önelégülten mosolyog rám. Karjaim nyaka köré fonom, hogy biztosan helyezkedjek el, ekkor pedig átlépi a küszöböt, majd lábával csapja be mögöttünk az ajtót.

            -           Tegyél le! Mire volt ez jó? – pirulok el fülig, ő pedig mielőtt eleget tenne kérésemnek, homlokomra hint egy forró csókot.

            -           Elűztem a gonosz szellemeket azzal, hogy a menyasszonyt nem vették észre, hogy átlépi a küszöböt – mosolyog édesen, engem pedig elkap a nevetés, de közben mellkason is taszítom – természetesen játékosan. – Most hiába ütögetsz, nem véletlenül vagy fehérben – húzogatja szemöldökét önelégülten.

            -           Az kérlek, az anyám miatt van! Ő ragaszkodott ehhez – emelem szemeim égnek.

            Nem is kell sok, hogy fogai közé vegye alsó párnám, óvatosan harapdálva az érzékeny felületet. Tudom jól, hogy a szemforgatásomért esik nekem ilyen hirtelen, de persze az is rátesz, hogy ez most már a nászéjszakánk. Igaza van, beszédnek nincsen helye itt.

            A hőmérséklet felmelegszik, ajkai pedig túl puhának bizonyulnak, nem bírok betelni velük. A hév elkap mind a kettőnket, így tépjük, szívogatjuk egymás száját vörösen duzzadtra, de mindez nem érdekel. Élvezem, amint a lehelete számban visszhangzik, ahogyan nyelvünk egymásét simogatja, nem törődve azzal sem, hogy az a kevéske smink, ami ránk került, szét fog kenődni. Azt akarom, hogy olyan zilált és szétesett külseje legyen, amilyen csak lehet. A hónapok alatt meghosszabbodott tincseit, melyeket az esküvőre szépen belőttek neki, szét akarom túrni, egész éjjel markolni akarom, mégis simogatni mindenütt.

            Testéhez hullámzom enyémmel, miközben lecsúsztatja karomon zakómat, mely így a földön köt ki, de semmi sem érdekel már. Nem zavar, hogy koszos vagy gyűrött lesz. Mindenen látni akarom a szenvedélyünk nyomát, mivel ez a férfi az enyém, s én pedig az övé örökkön örökké. Ez az az éjszaka, mely megpecsételi a sorsunkat, ahol elkezdjük közös életünket, ahol megfeleződik a vagyon, egy házon osztozunk, s egymáson is egyenest egymásban.

            -           Képtelenség betelni veled – lök neki a falnak, mire egy nyikkanó hangot hallatok.

            Nyakamra cuppan rá, akárcsak egy pióca, s kellően megszívogatja érzékeny, fehér bőröm, miközben az ingem gombjaival foglaltatja el ujjait, melyek ügyesen haladnak végig a soron, hogy meztelen bőröm felfedjék azelőtt a személy előtt, akihez tartozik, aki birtokolhatja, s birtokolja is. Amint az is a földre kerül a nyakkendőmmel együtt, türelmetlenül tépem le szinte a szó szoros értelmében róla is a felső ruházatát, melyben készségesen a segítségemre siet, minél hamarabb megszabaduljunk tőle. Csak ezt követően kapunk észbe, hogy a cipőt le kellene vedleni magunkról, melyeket félrerúgva esünk ismételten egymásnak.

            Fenekem alá nyúlva emel a levegőbe, így lábaim nyomban dereka köré is fonom, s így löki hátam vissza a falnak, mely rendkívül hűvösnek hat vágytól forrongó bőrömön. Mellkasunk egymásénak feszül, érzem heves szívdobogását pontosan az enyém mellett. Boldogsággal önt el a tudat, hogy épp olyan gyorsan verdes övé, akárcsak az enyém.

            Ízlelőszerveink ismét táncot lejtenek, újdonsült férjem pedig ezt a pillanatot választja arra, hogy csípőjét mozgásba lendítve nyomja fenekemhez anyagon keresztül már eléggé éledt tagját, s így hullámzik bele teljes testével is. A csókba szusszantok ettől az erotikus megmozdulásától, s csak szorosabban fonom köré lábaim, mikor is újfent megismétli a mozdulatot.

            -           Ha ezt csinálod, nem lesz türelmem a tágításhoz – mordulok fel, mire önelégült vigyort villant felém.

            -           Az csak neked fog fájni, asszonykám – harap államra, én viszont hitetlenül nevetek fel a megnevezés hallatán.

            -           Neked is fájhat, ha ma éjjel te leszel az asszony és nem én – vágom rá gondolkodás nélkül, viszont nem sikerül letörnöm a szarvait. Túl magabiztos, tudja, hogy úgyis könnyedén megkap. Nem kell túl sokáig győzködnie arról, ha ő akar az aktív fél lenni.

            Biztosan tart karjai között, mikor is ellépve a faltól indul be a hálóba, viszont ajkaira tapadva nem hagyom, hogy könnyedén oda tudjon figyelni, merre megy. Ennek a hatását hamar meg is érezzük, amint egy hangos koppanás, majd puffanó hang után az egyik bőröndünk a földön fekszik el, viszont mi is követjük példáját. Az egyensúlyt a fiatalabb elveszti, én pedig gyorsan dobom le lábaim a biztos talajra, hogy megtartsam magunkat vajmi kevés sikerrel. Hátsómra pottyanva húzom magam után a másikat is, s a deja vu érzés elhatalmasodik felettem. Eszembe jut, amikor nála a konyhában elcsúsztunk a kövön, mikor mosogatás közben elszaladt velünk a ló, így kitör belőlem a nevetés, ezzel valamennyire kizökkentve magunkat az erotikus hangulatból – amihez mondjuk már az előbbi esésünk is hozzátett.

            -           Olyan kárörvendő vagy – szólal fel nyüszögve.

            -           Hát nem ismerős a helyzet?

            -           Ha tovább kuncogsz ezen, a padlón foglak megdugni, nem kell ide ágy – sötétül el pillantása, ezzel belém rekesztve a szót, bármennyire is izgató a gondolata annak, hogy ő bárhol bármikor képes lenne a magáévá tenni. – Helyes, ezt már szeretem.

            Szinte fel se fogom, hogyan, de néhány percen belül már az ágyban fekszünk anyaszült meztelenül, egymást csókolva, kényeztetve. Sosem tudnék betelni vele, hiába az elmúlt hónapok, amiket együtt töltöttünk. Olyan érzés, mintha mindig újat tudna mutatni, pedig ugyanaz a férfi áll előttem nap, mint nap. Általában még csak nem is alkalmazunk különféle eszközöket a szex során, aminek roppant mód örülök, hiszen ez mutatja, hogy igenis helyre tudtam hozni lelkileg. Vannak napok, amikor természetesen kedvem támad nekem is egy kis változatosságra, olyankor előkapunk egy-két játékszert a szobájában.

Igen, a szobájában, mivel a vörös szoba átalakításon megy át már egy jó ideje. Jungkook ragaszkodott hozzá, hogy ott legyen mindig, amikor csinálják, nehogy valami ne úgy süljön el, ahogyan elterveztük, viszont ő nem tud ott lenni a munkája miatt. Ebből adódik, hogy az újítás rettentő hosszú ideje tart, már néhány hete, mivel nem enged be oda egyetlen szakembert sem a saját jelenléte mellőzésével.

Óvatosan veszi fogai közé mellbimbóm, amitől egy kellemes, mégis fájdalmas borzongás járja át testem. A bizsergés végigszalad gerincem vonalán, végül az ágyékomnál összpontosul, keményebbé varázsolva, mint eddig. Mellkasom már automatikusan domborítom ki neki, miközben ujjaim fürtjei között találnak megnyugvásra, amint azokat szorongatva húzom jobban magamra. Ízlelőszervét is kidugja, miközben csillogó, éjsötét szemekkel néz fel rám, s úgy nedvesíti be kis kavicsom. Kéjes sóhaj szökik ki ajkaim résén át, majd az alsót beharapva nyomom lentebb fejét magamon, szinte tudat alatt téve meg ezt a mozdulatot. Azt akarom, hogy lentebb kényeztessen, találja meg középpontom, merítsen el forrongó szájában, hadd érezzem azt a meleg leheletét magamon, amint csak azért dolgozik, hogy engem a fellegek fölé repítsen.

-           Türelmetlen vagy – morogja.

-           Mondtam, hogy nem fogok tudni várni! – idézem fel a szobánkba érkezésünkkor tett kijelentésem, miszerint, ha tovább hullámzik a testemhez, isten bizony vagy én merülök el benne, vagy ráülök, de az hót szent, hogy nem fogok bírni magammal.

-           Édes.

-           Csak csináld! – Feleletemre elkuncogja magát.

Szerencsémre nem várat, ő is eléggé fel van tüzelve ahhoz, hogy ne kelljen kérlelni ilyenekre. Kertelés nélkül veszi ajkai közé nemességem, mire egy elhaló nyögés csúszik ki számon. Akaratlanul is, de fellökök csípőmmel, mire ő maga is felmordul, ezzel ismét olyan rezgést kibocsátva, melytől végigfut bőröm alatt a bizsergés, szemeim pedig égnek emelve hunyom le. Rendesen meglep, amint azonnal erőteljesen szív rajtam, majd már újból el is nyel, s körbetáncoltatja tagom körül kis izmát.

Fejem hátravetve nyomom azt a párnák közé, próbálva visszafogni nyögéseim, nehogy már ennyitől úgy szenvedjek alatta, mint egy hímringyó. Bármennyire is vagyok számára szívesen a hímkurvája, valamennyire próbálom tartani a férfi méltóságom, ami neki még akkor is jobban megy, amikor ő a passzív fél.

Ajkam harapdálom izgalmamban, s szívem is hevesen verdes mellkasomban, míg a fiatalabb mesterien dolgozik rajtam. Folyamatosan megremegek, még az orgazmus előhulláma is erőteljesen söpör végig a lábujjam hegyétől a fejem tetejéig mindenhol. Érzem, hogy nincsen sokra szükségem és robbanni fogok, viszont mielőtt ez megtörténhetne, a már elővett síkosítós tubusból ujjaira nyom egy keveset, majd jól bedörzsölve vezeti kis végtagjait bejáratomhoz. Szabad kezével tovább kényezteti vágyam, míg elmeríti bennem első ujját, viszont nem vár tovább, azonnal küldi utána a másodikat is. Izmaim megfeszülnek, a levegő bennem reked. Nem fáj, mégis kellemetlen hirtelen két ujjat is megérezni magamban akkor is, ha már hozzá vagyok nagyjából szokva. Férfiból volnék, kell a kellő felkészítés, de én se bírok a véremmel, akarom Jungkookot. Most. Azonnal.

Eltekintve a kellemetlenségtől, csípőmmel belemozgok munkájába, ami egyszerre váltja ki nemtetszését, mivel zavarom a tevékenységében, és közben mégis látom a szemén, hogyan csillan fel, végigmérve testem minden porcikáját, amint csakis neki vonaglok a kéjtől. Bár már jól ismer, tudja, milyen vagyok, mégis minden egyes aktus során úgy pillant rám, mintha egy újonnan szerzett kincs lennék, mely megfizethetetlen, ő mégis megkaparintotta. Nem tudok betelni ezzel, hogy ennyire sokat jelentek számára. Egyszerűen hihetetlen.

-           Szeretlek – suttogja fülemhez hajolva, mikor már harmadik ujjával tágít, én pedig elkapva tarkójánál fogva hívom táncra nyelvét, melyet azon nyomban viszonoz is.

Türelmetlenül mocorgok alatta, miközben egymás ajkait faljuk, ő pedig belekuncog a csókba. Azon dolgozik, hogy a lehető legkényelmesebb legyen számomra, ezért időzik el kicsit három ujjával, én viszont nem bírok magammal. Akarom őt.

-           Dugj már meg! – hördülök fel, miközben kezére fogva ösztönzöm mozgásra, miszerint húzza ki belőlem ujjait.

-           Hova ilyen sietősen TaeTae? – kuncogja, nekem pedig itt telik be a pohár.

Egy erőteljes lökéssel fordítom hanyatt fekvésbe, én pedig lábam átvetve csípője felett, támaszkodom meg mellkasán. Meglepetten pislog fel rám, viszont ezt hamar átváltja a kíváncsiság, s szemérmetlenül mér végig. Combomon is végigsimít, majd csípőmön megállapodnak ujjai, ott cirógatja bőröm. Úgy érzem, csak még keményebb leszek látványától, amint kiszolgáltatottan fekszik alattam, gyönyörűen kidolgozott izmos testével. Lehajolva hozzá, kis izmom kidugva számból, benedvesítem mellkasának bőrét, megcirógatom vele kavicsát, mire felmordul, én pedig végig szemeibe nézek. Természetesen türelmetlen vagyok, mindössze nehéz betelni a teste adta adottságokkal, viszont ezt követően kihúzom magam, felkapom a félrerakott síkosítót és lentebb csúszva rajta kezelésbe veszem hosszát. Gyengéden, mégis erőteljesen masszírozgatom, fel-le mozgatva kezeim, kellően bekenegetve a síkos, hűs anyaggal. Kezeit elveszi rólam, s helyezkedve, alkarjain támasztja meg fejét, úgy méreget, mit is teszek, ettől pedig kissé zavarba is jövök, de nem eléggé ahhoz, hogy ne vigyem végbe tervem.

Visszahelyezkedem középpontjához, s biztos támaszra lelve combján, melyet felhúzott, szabad kezemmel férfiasságára fogok, s úgy pozícionálom be magamhoz, hogy aztán egy határozott mozdulattal magamba fogadhassam. Felnyögök az érzésre, ahogyan az ő száján is kicsúszik egy aprócska hang, szemei pedig először tágra nyílnak, majd szinte lehunyja pilláit, úgy emeli égnek íriszeit.

Egyszerre feszít, mégis élvezem, hogy magamban érezhetem már kőkemény nemességét, még ha nem is teljesen. Először próbálok hozzászokni az érzéshez, viszont saját magamnak sem adok elegendő időt. Teljesen ráülök, magamba fogadom hosszának minden kis milliméterét, ettől pedig olyan kéjes hang hagyja el ajkaim, hogy fülig pirulok. Jungkook is újfent rám vezeti pillantását, ajkait nyalogatva vezeti végig újra és újra rajtam szemeit, én pedig ezt a pillanatot választom arra, hogy meg is mozduljak. Nem számítok arra a reakcióra, amit kiváltok a fiatalabból ezzel az aprócska tettemmel, ugyanis azonnal elveszi karjait maga alól, s csípőmre marva állít meg.

-           Ne! – lihegi. – Várj még egy kicsit!

-           De nem fáj annyira – rázom fejem, s kezeit megfogva húzom el magamtól, majd nyomom azokat a párnák közé, összekulcsolva ujjainkat.

-           Taehyung, ez így nem… ahh! – nyög fel, amint se szó, se beszéd, újból mozdulok csípőmmel.

-           Azt akarom, hogy élvezd ki Mr Jeon szolgáltatásait – lehelem ajkaira magamra gondolva, miszerint nevét felvettem a mai nap folyamán, majd egy aprócska csókot nyomok rájuk, úgy emelkedem meg annyira, hogy kezeink továbbra is össze legyenek kulcsolva.

-           Vagy Mrs – mosolyodik el, én pedig erre valóban mozgásba lendítem csípőm, rászorítva izmaimmal, az ő szája pedig tátva marad, de ez a büntetése.

Alig lökök kettőt, magamtól állok meg mindennemű mozgásban, szemeim tágra nyílnak, egy elhaló nyögést hallatok, s próbálom feldolgozni, mi is történik éppen. Jungkook lehunyja szemeit szorosan, kezeit kihúzza fogságomból, majd beletemeti arcát egy hosszas nyögés kíséretében, melyet lentebb érzek, mi váltja ki belőle. Úgy engedi magját belém, mintha már hosszú-hosszú percek óta mozognék rajta, de alig tettem két-három lökést csípőmmel, ő már el is sült.

-           Ó, Jungkook… ennyire elkapott a nász? – húzódnak pimasz mosolyra ajkaim, így kénytelen vagyok az alsót beharapni, hogy ne nevessek fel hangosan. Ilyen még sosem fordult elő velünk az együttléteink során.

-           Fogd be! – nyög fel, viszont kezeit továbbra sem veszi el arcától.

-           Még bele se lendültem. Azt se vártad meg, hogy teljesen ellazuljak…

-           Mondtam, hogy ne mozogj! – kukucskál ki ujjai közül, nekem pedig itt a végpont, nem bírom magamban tartani, hangosan nevetek fel. – Ne nevess! Taehyung, azt mondtam, hogy fejezd be! – ül fel, én pedig megemelve magam szállok le róla és nevetek egyre jóízűebben.

-           Ez még egy perc se volt, Jungkookie! – fogok arcára és csipkedem meg, mint a mamókák, ő viszont elsötétült pillantással néz rám mereven. – Én még ki se elégültem, és már vége az éjszakának? Mekkora szívás! Jobban oda kellett volna figyelnem, kinek mondok igent.

-           Úgy meg leszel baszva, hogy a holnapi programra sírva fogsz jönni! – suttogja ijesztő komolysággal, az én kedvem viszont nem szegi, csak jobban rákezdek a nevetésre.

-           Hogyan tennél te velem bármit is, mikor már rég elsültél?

A következő pillanatban, hanyatt vágódom az ágyon, ő pedig teljesen hozzám simulva harap nyakamba, így mosolyom arcomra fagy, mégis azonnal felkelti bennem a vágyat újból. Karjaim automatikusan mozdulnak, hogy magamhoz húzzam ölelésre testét, így élvezem, ahogyan simogat, s ajkaival kényeztet.

Habár ő hamarabb elment, gondoskodik róla, hogy én is kövessem, s attól sem kell félni, hogy itt véget érne az éjszakánk. Nem, ez egy olyan éjszaka, melynek sosincs vége. Nem alszunk, nem eszünk – legalábbis nem ételt -, nem gondolunk semmi másra, csak a pillanatnak élünk. Így szeretkezzük át az éjszakát, egymásba gabalyodva, szerelmesen, piszkálódva, de mégis kedvesen. Mert mától közös a vagyon, közös a név, közös a test és közös hév.