[Prológus] Lovesick Fool

Cím: Lovesick Fool

Író: Ayu

Besorolás: +12

Szereplők: Jungkook, Yoongi

Páros: YoonKook

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: AU, romantikus, dráma

Leírás: Fiatalság bolondság, szokták mondani. De mi van akkor, ha az életed fenekestül felfordul egy váratlan fordulat miatt? Jeon Jungkook bátyjával és édesapjával él együtt, mióta az édesanyja belehalt a szülésbe. Soha nem láthatta, így nem is érezheti hiányát, mégis megkeserítik az életét élete első percei. A családi helyzete bonyolultabbá válik, mint gondolná, arra pedig nem számít, hogy éppen az a személy fog betoppanni majd, akiről azt képzelte, soha többé nem fogja látni. A fiú, aki valaha is képes volt megdobogtatni kicsiny szívét.

Megjegyzés: Sziasztok! :D Ma sokat foglalkoztam az új történettel, így meg is írtam a prológusát, amit így szándékozok is megosztani veletek, azt viszont nem mondom meg előre, mikor lesz első rész. Egyelőre itt van egy kis ízelítő. Remélem, van, akinek már ez is felkelti az érdeklődését, és kíváncsian fogja várni, milyen sztori is sül ki ebből. :) Jó olvasást és előre is köszönöm a kommenteket! ^^

Szeretett Yoongim,

Kíváncsi vagyok, vajon hogy érzed magad külföldön? Jól vagy? Egészségben élsz és szeretetben, amit megérdemelsz? Mindenki megérdemli a törődést, a figyelmet.

Fogalmam sincs, hol kellene kezdenem, mit papírra kívánok vetni. Távol áll tőlem, hogy nyálas legyek, de úgy érzem, te kihozod belőlem ezt is. Nem kellene így éreznem, tudom, hogy az érzéseim nem elfogadottak egy ilyen világban, mint a mai, mégis bizakodó vagyok, hogy elfogadsz legalább te.

Valószínűleg egy kis esetlen fiúcskának ismertél meg, akiről nem is vettél különösebben tudomást, mindössze a bátyám miatt tudtál rólam. Ezt leszámítva az iskolában észre sem vettél egyetlen egyszer sem, pedig az általánost egy helyen végeztük. Én minden szünetben téged kerestelek, lestem, mikor, merre, kivel és mit csinálsz, viszont te rám se hederítettél. Őszintén szólva kicsit féltékeny voltam a bátyámra, féltem, hogy elrabol tőlem, holott semmi közünk egymáshoz. Nem is vagy az enyém, én sem a tiéd, mégis minden éjjel féltékenységtől összeszorult mellkassal hajtottam álomra fejem.

... Szeretlek ...

Hű, ezt sokáig tartott leírnom. A szívem még most is szaporán ver, pedig ezt a levelet biztosan nem fogod soha látni. Elköltöztél, messze élsz már, ahol sose érlek el. Még a bátyám sem hajlandó mondani semmit. Tudod, milyen velem... ez nem meglepő.

Azt hiszem, te vagy életem első és utolsó igaz szerelme. Rettentő nyálas és... ez nem én vagyok. Miattad egy olyasvalakit látok a tükörben visszapillantani, aki nem én vagyok. Tudom, hogy ez badarság, de így van. Annyiszor el szerettem volna mondani neked, mit érzek, mégis képtelen voltam rá. Majdnem öt évvel idősebb vagy nálam és ezt mindig is sugároztad felém, mikor nálunk jártál.

Miért változtál meg?

Minden olyan nyugis volt addig a napig... addig az éjszakáig, amíg fel nem borítottál bennem mindent, pecsétet helyezve rám, miszerint örökkön-örökké téged kell szeresselek. Pedig milyen rég is történt már!

Emlékszel? Aznap megcsókoltál.

Miért tetted ezt? Miért tűntél el egyik pillanatról a másikra? Miért történt akkor, azon az éjszakán az, ami? Fogok-e valaha választ kapni ki nem mondott kérdéseimre? Valószínűleg nem, hiszen soha nem fogom megmutatni ezt senkinek, csupán... ki kell adnom magamból, ami legbelül nyomja a lelkem.

Remélem, minden jól megy feléd. A legjobbakat kívánom neked, bárhogyan is legyen!

Titkos szeretőd,

Jeon Jungkook