[14/25] Stalker with love [2.évad]

Cím: Stalker with love – 2.évad

Író: Ayu

Besorolás: +12

Szereplők: Taehyung, Jungkook

Páros: VKook

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: AU, bdsm

Leírás: Taehyung huszonhét éves korára végül újból megtalálta a szerelmet, melynek látszólag csúfos vége van. Mit fog kezdeni a történtek után? Hogyan fog túllépni az egészen, ami pedig a legfontosabb… túl fog egyáltalán?

Megjegyzés: Sziasztok! ^^ Gyorsan kiteszem a részt, nem szaporítom a szót, mert sietnem kell. Jó olvasást! :D

Az éjjel nem aludva túl jól indulok neki az újabb napnak, karikás szemekkel, gondterhelten sóhajtozva. Mikor munkába állok, Hoseok még nem érkezik meg, ő későbbi órától van beírva, mint én, ami nem is zavar, egyáltalán nem probléma, elvagyok egyedül is, egyébként is volt már rá példa. Mára összesen hárman vagyunk beírva egész napra, a harmadik fél pedig csak délelőttre, bizonyára dolga van később, de úgy fogják váltani egymást Hoseokkal. A nap első fele nyugisan telik le, senki sem panaszkodik a vendégek közül, mindenki elvan, végzi a dolgát, végül elérkezik az óra, mikor barátom is munkába áll, tekintete pedig értetlenségről árulkodik, mikor rám vezeti pillantását. Mivel éppen nincsen semmi dolgunk, megragadja az alkalmat, hogy mellettem törölgetve a pultot és a poharakat, rákérdezzen, mi történt.

            -          Úgy nézel ki, mint aki semmit nem aludt. Együtt voltatok Jungkookkal? – húzódnak perverz mosolyra ajkai, mire csak szemeim forgatom.

            -          Nem, tegnap már nem – sóhajtom. – Nem aludtam túl jól, lehet, azért, mert hozzászoktam a kényelemhez, a társasághoz, így nem olyan jó már otthon aludnom.

            -          Akkor költözz hozzá – kuncogja.

            -          Valószínű, majd ennyi idő után már rohanok is – mosolyodom el én is. – Szimplán fáradt vagyok, de inkább beszéljünk rólad, veled mi történt a napokban?

            -          Voltam otthon, rokonlátogatás, tudod, a szokásos – ránt vállat. – Viszont megismertem valakit – csillannak fel szemei, mire én is felhúzom szemöldököm, kíváncsian hallgatva, mi történt vele. – Egyik nap lementem uncsimékhoz, ott pedig ott volt az egyik barátnője, akit így volt szerencsém megismerni. Aranyos lány, sokat beszéltünk, azt hiszem, még tökéletes összhangban is voltunk. Az érdeklődési körünk is hasonló, még a filmekből is azok a kedvencei, amik nekem is – legalábbis néhány. Szóval az van, hogy meghívtam a kis bulira, amit tervezünk, amiről egyébként beszélnem kell veled – fordul felém teljes testtel, mire kérdő pillantásokkal illetem. – Először is, ugye neked se baj, ha jön? Minjaet már megkérdeztem róla.

            -          Persze, hogy nem probléma.

            -          Annak örülök – mosolyodik el. – A másik az lenne, hogy már mi kitaláltuk, hova menjünk, és igazából a ma estét terveztük be. Eredetileg a tegnapot akartuk, de mivel Jungkooknál voltál, ezért átettük. Úgy voltunk vele, ha ma se jönnél haza, elrángatunk onnan vagy nem is tudom. Mindenesetre ma megyünk.

            -          Hű, ez gyors – pislogok nagyokat.

            -          És volna még valami.

            -          Ne kímélj!

            -          Tegnap be voltam osztva dolgozni, és képzelheted, mennyire meglepődtem, de bent volt az a fickó, azt hiszem… Yoongi? – Szívem nagyot dobban, érzem, hogy elsápadok, s nagyot is kell nyelnem, miközben várom, hogy folytassa mondandóját. – Azt mondta, meghívtad, hogy nyugodtan kérdezzelek meg róla, de egyértelmű, hogy elhittem neki, feleslegesen meg nem zargatlak, mikor biztosan így történt… vagy nem? – szűkíti résnyire szemeit, miközben az én arcomat bámulja.

            -          D-de, elhívtam, igen… - sütöm le szemeim. – Igazából véletlen volt, de mindegy. Jungkookkal veszekedtünk, mikor egyszer felhívott, én meg pont vele voltam, és a hirtelen hévvel elhívtam.

            -          Alapvetően nem akartad?

            -          Nem gondolkodtam, de már mindegy – nézek mindenfele csak rá nem, ajkam is beharapva. – Miért, mit beszéltetek?

            -          Elmondtam neki, hogy ma megyünk, azt is, hogy hova. Majd ő is érkezni fog valamikor, nem tudom, mikor, azt nem említette, de számíts rá, hogy biztosan jön, mert már elmondtam neki. Nem kellett volna? Olyan furcsán nézel, Tae! Valami baj van?

            Fejem rázom válaszképp, majd szokásos rutinnal már elő is kapom a leltározási papírokat, hogy körbenézzek a pultnál lévő raktárban. Nem tudnék értelmes szót kinyögni Hoseoknak, azt meg nem fogom az orrára kötni, ki is ez a fickó. Ebből sehogy sem jövök már ki jól, pedig el kellett volna intéznem, hogy mégse jöjjön, de már tudja, hol keressen, ha nagyon szeretne találkozni velem, amit megint csak nem tudok hova tenni. Mit akar tőlem? Tegnap felhívott éppen a bulival kapcsolatban, akkor utána érkezett volna ide? Ennyire jönni akar? Miért? Mit akar? Azt hiszem, jobb lesz, ha ma éjszaka nem iszom túl sokat, jobb, ha józan maradok. Nem lenne túl célravezető, ha bátran nekiállnék, hogy mit képzel magáról, aztán megpróbáljak összeverekedni vele, amit szívesen megtennék, de jobb, ha visszafogom magam. Ha iszom, kiszámíthatatlan vagyok, Jungkooknak is kikotyogtam az első ilyen alkalmunkkor, hogy meg akarom csókolni, akkor Yoonginak miért ne vernék be egy isteneset? Beszélnem kell Jungkookkal, de nem tudom, hogyan mondjam el neki, hogy kutakodtam a cuccai között, aztán találtam egy közös képet, amiből rájöttem, hogy az exével találkozgatom. Ennek minden egyes szava egy újabb döfés lenne a szívébe!

            Ideges vagyok, egész nap feszengve végzem a munkám, ami Hoseoknak is feltűnik, de betudja annyival, hogy fáradt vagyok, nyűgös és még sorolhatnám. Szerencsére elég hatásos, hogy karikás a szemem, így el is hiszi, hogy ennyi a problémám, főleg, hogy nem is adom jelét, hogy más lenne, amikor közlöm vele. Ilyenkor bezzeg tudok színészkedni, Yoonginak meg nem bírtam kitalálni semmilyen hazugságot, hogy miért ne jöjjön velünk!

            A nap vége felé hívásom érkezik, így megkérem barátomat, hogy tartsa a frontot, ugyanis éppen Kook hív, ezt pedig megértve enged hátra, hogy fogadhassam a hívását.

            -          Nem szeretnélek zavarni, mert tudom, hogy dolgozol, csak nem sikerült erről beszélnünk, mikor hazavittelek. Kiment a fejemből, pedig meg akartam kérdezni – vág bele a téma közepébe a köszönést követően. – Munka után érted mennék, ha nem is maradnék nálad éjszakára, csak egy rövid időre, de nálad lehetnénk.

            Szívem izgatottan verdes mellkasomban, majd tudatosul bennem, hogy vissza kell utasítanom ezt az ajánlatát, pedig még akár arra is rávehetném, hogy aludjon nálam, akkor talán kényelmesebb lenne. A francba is, hogy a hátam mögött kellett elintézni a buli időpontját! Miért éppen ma?

            -          Annyira szeretném, ha jöhetnél, de nem lehet – sóhajtom csalódottan.

            -          Miért?

            -          A többiek kitalálták, hogy ma menjünk el szórakozni valamerre, még azt sem tudom, merre, mert nem mondták el, de eltervezték, hogy a mai legyen az a nap. Hoseok azt mondta, hogy tegnap akartak menni, de ugye nálad voltam még akkor – bár csak nap közben -, de így átrakták mára. Igazából már egy ideje tervezzük, hogy elmegyünk valamerre, csak még nem egyeztettünk, hogy hova, mikor meg ilyesmi. Örülnék, ha jöhetnél, de így nincs értelme átjönnöd hozzám. Csak azt figyelnéd, hogyan készülődöm, de most sok a dolgod úgyis, ezért jobb, ha nem jössz. Neked egyébként is eléggé árt az alkohol, még ha múltkor élveztem is vigyázni rád – kuncogom el a végét.

            -          Tudok vigyázni magamra – dünnyögi. – Nem üt ki annyira az alkohol, az csak egy kivételes alkalom volt. – Hitetlenségemnek hangot adva nevetek fel. – Ettől függetlenül nyugodtan hívhattál volna engem is.

            -          Miért, talán szórakozóhelyre szeretnél járni velünk? Nem gondoltam volna, hogy ilyen irányba változik az életed majd mellettem. Vigyázz, a végén még beleviszlek a rosszba, de majd ápollak, ha visszajönne az ital.

            -          Vicces vagy – dörmögi. – Most komolyan fontosabb az a buli, mint én?

            -          Nem fontosabb a buli, mint te – lágyulok el. – A barátaim is fontosak nekem, ezért szeretnék velük is egy kis időt eltölteni, ha nem gond. Most így is napokig veled voltam, ne légy telhetetlen!

            -          De hát ma még nem is találkoztunk!

            -          Tudom, de majd akkor találkozunk holnap – húzom fel vállaim.

            -          Most nem akarod, hogy veletek legyek? Már láttalak részegen nem is egyszer, akkor mi ezzel a probléma? Félsz, hogy ezúttal szabadabb leszel, mint az első alkalommal? – kuncogja.

            Felnevetek feltételezésére, ugyanis automatikusan megjelenik lelki szemeim előtt, ahogyan valóban nyíltan leteperem, viszont rögtön utána Yoongi rondít a képbe, amit fej rázva próbálok elhessegetni. Nem találkozhatnak, semmiképpen nem történhet ez meg, különben ki tudja, mi fog történni. Szívesen mondanám, hogy jöjjön ő is, elvégre Hoseok is hozza a kiszemeltjét, akkor én miért ne vihetném a párom? Másképp kell elsimítanom a dolgokat, viszont Jungkook nem lehet ma éjjel mellettem, különben találkozna azzal a személlyel, akivel nem engedhetem meg. Így is alig bírom meggyógyítani, hogy erős legyen. Ha találkoznának, minden eddigi elért eredménynek annyi lenne, a próbálkozások kudarcba fulladnának.

            -          A barátaimra szeretnék figyelni, majd holnap értem jöhetsz, sőt, örülnék, ha ezúttal te aludnál nálam, csak hogy kiszakadj a gazdag levegőből – szippantok mélyet.

            -          Most komolyan? Mondd meg nekik, hogy mivel nélküled szervezték meg, nem mész, nem érsz rá!

            -          Persze! Állandóan veled vagyok, nem fogok nemet mondani nekik, mikor én is benne voltam a kezdetektől fogva, hogy menjünk el valamerre! Mondom, hogy majd holnap értem jöhetsz.

            -          Egyszer még ki foglak rúgni – sóhajt mélyet, nekem pedig hitetlenül nyílnak tágra szemeim. – Akkor legalább kénytelen leszel mellettem lenni.

            -          Bírj magaddal! Nem leszek többet melletted, ha kirúgsz! Ne bosszants fel, szimplán fogadd el, hogy nem érek rá éppenséggel, mert vannak barátaim, akikkel ugyanúgy szeretnék időt tölteni. Veled voltam több napot is, úgyhogy most már álljál le! Felnőttek volnánk, viselkedj ahhoz mérten!

            -          Akkor megyek én is.

            -          Nem! Mármint – harapok ajkamba, szemeim is szorosan lehunyva, miközben értetlenkedését hallgatom a vonal túlsó végéről. – Figyelj, most szeretnék velük lenni, oké? Nincsen azzal semmi baj, hogy jönnél, csak akkor elvonnád a figyelmem, meg nem is tudom…

            -          Keresd csak a kifogásokat! Furcsa vagy te nekem – vált át komor hangnembe, mire egész lényemben ledermedek. – Tegnap hazajövök, nekem esel, aztán félrelöksz azzal, hogy mégsem jó neked, aztán hirtelen már haza akarsz menni, de amikor én kérdezem, egyszer sem szeretnél, most meg egyenesen megtiltod, hogy veletek menjek, mikor már voltam nálad fent, amikor hárman összeültetek estére, abból se volt semmi. Nem innék, vigyáznék rád, haza tudnálak vinni utána, hogy ne legyen bajod, akkor mégis miért tiltakozol ennyire? Talán a két barátod nem engedi?

            -          Nem, nem erről van szó, csak kell egy tisztes távolság. Annyira nem vagyunk együtt régóta, felnőttek vagyunk, bírd ki nélkülem egy kicsit. Holnap találkozunk.

            -          Ne gyere nekem állandóan ezzel a szöveggel, hogy felnőttek vagyunk! Nem tetszel nekem. Most vagy titkolsz valamit vagy… szakítani akarsz? – halkul el, nekem pedig keserűen dobban szívem, szemeim tágra nyílnak, ahogy rájövök, bele se gondoltam, ő mit érezhet a viselkedésem miatt. – Ennyire rosszul érintett, ahogyan bántam veled a féltékenység miatt, hogy elhidegülsz tőlem? Esetleg nem tudsz elfogadni, mert olyan a múltam amilyen? Ennyire szörnyű embernek tartasz miatta?

            -          Hé-hé, Jungkook! Ezt most azonnal fejezd be! – váltok ezúttal elég határozott komolyságba, így sikerül elhallgattatnom. – Nem fogom kétszer mondani, úgyhogy figyelmesen hallgass! Engem egyáltalán nem zavar, min mentél keresztül, hogy mi miatt lettél ilyen, mert tudom, hogy legbelül igenis ugyanolyan érző lény vagy, mint bárki más. Elfogadlak, így ahogy vagy, nem érdekel, mi történt, hogy hogyan bántál velem nemrég, mert szeretlek. Csak hagyj a barátaimmal lenni ma éjjel, oké? Holnap pedig megkérlek, hogy gyere értem munka után, pakolj össze, és nálam alszol bent. Kárpótollak az elmúlt napokért – húzódnak huncut mosolyra ajkaim.

            -          Az el kéne. – Hangjából sugárzik a megkönnyebbülés, s szinte érzem, hogy az ő arcára is sikerült mosolyt csalnom. – Ettől függetlenül nem tetszel nekem.

            -          Figyelj, nem szeretnék veszekedni. Inkább tegyük le, majd még beszélünk – teszem csípőre szabad kezem, felkészülve arra, hogy végre előremenjek a pultba. – Dolgozom, nem érek rá sokáig beszélgetni.

            -          Jó-jó, menj vissza, nem tartalak fel – sóhajtja megadóan, így gyorsan elköszönve bontjuk is a vonalat.

            Lelkiismeret furdalással megyek vissza a vendégek közé, hogy segítsek Hoseoknak az asztaloknál, majd takarítsak is fel. A kezdeti rossz érzésem eltűnik, amivel eddig egész nap kapcsolatban voltam, most viszont még az is társul hozzá, hogy megbántottam Jungkookot. Azt a személyt, akit szeretek, megbántottam, azt hiszi, problémám van vele, és ami azt illeti, valóban a lehető legrosszabbkor jöttem rá, ki is Yoongi, sőt, egyáltalán ő maga, hogy belépett az életembe, már rosszkor volt, de az egész léte az. A fiatalabb éppen csak kezd megnyílni felém, egyre többet engedni, én pedig képes vagyok ilyen kegyetlenül bánni vele, eltaszítani, mikor ugyanúgy vágyom rá, mint fordítva, mindössze olyan rémesen érzem magam, hogy képtelen vagyok egyetlen mosolyt is elengedni. Komolyan azt hitte, szakítani akarok? Ennyire rosszul viseli, hogy nem szeretném, ha jönne? Mit művelek? Helyre kellene hoznom, amit elrontottam, viszont a ma éjjel ezt biztosan megteszem. Nem mehetnek így tovább a dolgok. Meg kell szakítanom mindennemű kapcsolatot Yoongival, majd elmondani az igazat Kooknak, hogy mire is jöttem rá, mivel egy kapcsolat az őszinteségen alapul, de legalább már úgy állhatnék elé, hogy elintéztem mindent, nem kell aggódnia. Igen, ezt mindenképpen el kell ma rendeznem, különben a kapcsolatunk olyan fordulatot vehet, aminek nem lesz jó vége. Nem veszíthetem el emiatt, nem, nem!

Este elkészülve elmegyek Hoseokhoz, hogy tőle induljunk el együtt taxival, ugyanis Minjaet út közben szedjük össze, mert pont útba fog esni, viszont, mikor megtudom a címet, merre megyünk, egyáltalán nem lesz jobb kedvem. Már barátom mellett kezdtem egészen jól érezni magam, de amikor már hárman együtt ülünk az autóban, s bemondják a sofőrnek a címet, egy pillanat alatt fagyok le. Tehát ezért lesz ott Yoongi! Rögtön felismerem az utca nevét, ahol jártam nemrégiben ebédelni vele, így nem nyugtat meg, hogy a lakhelye közelében leszek. Miért nem marad otthon? Miért nem választottak inkább a város másik végében egy helyet? Miért éppen ide?

            Megérkezünk a kért címre, fizetünk, majd a szórakozóhelyre is befizetjük magunkat, úgy ülünk le a pillanatnyilag üres helyekre a pultnál, így kikérve az első kör italt. Szétnézve ugyanolyan, mint bármelyik másik, a tömeg is egészen nagy, ami nyugtat. Minél többen vannak, annál biztonságosabb. Ahogyan elnézem, biztonsági őrökből is van bőven, így megkönnyebbülve fordulok barátaimhoz, elengedve magam, elfeledve, hogy más is érkezik még.

            -          Azt hittem, hogy már az a nő is jönni fog velünk, úgy mondtad, hogy elhívtad – mosolygok Hoseokra.

            -          Ja, félreérthető lehetett, de ő külön érkezik, viszont nemsokára már itt kell lennie. Alig várom, hogy bemutathassam nektek. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, főleg a tiedre Tae, mert rólad tudom, hogy a szavaid nem rejtenek majd hátsó szándékot.

            -          Most bántod, mert meleg? – szól közbe Minjae, mire elnevetem magam. – Az én véleményem már nem is érdekel? Nekem van szemem a nőkhöz, ha én azt mondom, hogy hű, na, ő tényleg szemrevaló, megéri próbálkoznod vele, akkor az tényleg azt is jelenti, de Tae? Ő maximum megmondja, hogy ja, jól néz ki, de látott már jobbat is. Kockás has és izmos combok társaságában, amik egy vállalatörököshöz tartoznak.

            -          Ja, bocs – nevet fel, de engem sem zavar, hogy miket beszél, mivel igaza van. Hozzászoktam már, hogy csipkelődnek, de tudom, hogy így szeretnek, elfogadnak, ezért is imádom mindkettőt. – Kérnénk még egyszer ugyanebből – szól a pultosnak, aki már önti is mindhármunknak az italt. – Egyébként nem csak a külső a fontos, nála éppen ez az, hogy a belső tulajdonságai fogtak meg, pedig egyetlen egyszer találkoztunk, de rengeteget beszéltünk, meg azért egész sokáig ott voltam a rokonoknál, volt időnk ismerkedni. Volt, hogy kettesben maradtunk, akkor sem volt kínos csend, elbeszélgettük az időt, és ez nagyon jó! Köszönjük – húzza magához a saját italát, így koccintva le is húzzuk. – Ő nem egy éjszakás kaland, ő tényleg tetszik. Végre találtam valakit, akivel így érzek – sóhajt mélyet.

            -          Ideje volt már – szólalunk meg Minjaevel egyszerre, mire kitör belőlünk a nevetés.

            -          Persze, tőled még el is fogadom, hogy beszólsz – mutat rám -, de tőled nem! Neked sincsen senkid!

            -          De én nem is akarok jelenleg – fordul a pulthoz, hogy ezúttal ő kérje ki a következő kört, amit megvárva, újból kiisszuk a pohár tartalmát, csak aztán szólal fel újból. – Mióta egy éve szakítottam az előző barátnőmmel, azóta nem szeretnék mást. Nem azért, mert hiányozna, szimplán magamra szeretnék figyelni, aztán ha jön valaki, akkor majd jön, de most nem vagyok kíváncsi senkire.

            -          Én keresgéltem, és lássatok csodát, akkor találtam valakit, amikor nem is számítottam rá. Igaz lehet, hogy akkor fogsz találni magadnak valakit, ha nem is akarsz éppen, vagy nem számítasz rá. Akik nagyon akarnak, azokat elkerüli mindenki. Mint engem! Viszont most kezdtem elfogadni, hogy lehet, nem lesz senkim egy jó darabig, aztán erre tessék!

            -          Még nincs is senkid – vágok közbe szemtelenül, mosolyomat nem leplezve, mire kisebb vitatkozásba kezdünk, de az egész baráti, egyikünk sem veszi komolyan.

            Az idő telik, mi pedig még lehúzva pár felest ültő helyünkben vesszük át a zene ritmusát, felállni nem tervezünk, mivel innen tökéletesen látni, kik érkeznek. Nem is kell olyan sokat várni, mikor az ajtóban megjelenik a várva várt nő, akiről Hoseok annyit beszél a mai nap folyamán, majd észrevéve minket, oda is jön hozzánk, de nincsen egyedül. A társaságában van valaki más is, akiről kiderül menet közben, hogy ő az a bizonyos unokatestvér, így be is mutatkozunk egymásnak. Érthető, hogy nem akart egyedül jönni. A helyében én se tettem volna.

            Őszinte örömmel szemeimben nézem, ahogyan beszélget barátom a kiszemeltjével, hiszen sugárzik róla, mennyire tetszik neki, hogy nem hazudik, valóban meg akarja nyerni magának. Próbálja visszafogni magát, mivel a rokona is eljött, de mégis a legtöbb figyelmét annak a bizonyos lánynak szenteli. Ráfért már a boldogság, jó is látni, hogy van valaki, akivel ilyen jól elvan, viszont Minjaevel így ki vagyunk szorítva. Ezt meg is említjük, szándékosan hangosan, hogy a két vendégünk is tisztán hallja, amitől persze Hoseok zavarba jön, de nem érdekel egyikünket sem.

            -          Hali – fog egy kéz a vállamra, mire úgy összerezzenek, hogy lecsúszom a bárszékről, amin ülök, így már csak a mögöttem álló nevetését hallom, akivel ekkor szembefordulok. – Nem tiszta a lelkiismereted? – Néz egyenesen szemeimbe Yoongi, legbelül pedig ordítom a helyeslő választ.

            -          Szia – köszöntöm, majd a többiekhez fordulok. – Srácok, megjött Yoongi is.

            Mindenki üdvözli egymást, én viszont egy pillanatra sem veszem le a szemem az új jövevényről. Nézem, ahogyan vált néhány szót barátaimmal, majd a két nővel is, akik csatlakoztak hozzánk, de teljesen normálisnak tűnik. Szemeim résnyire szűkítem, miközben tanulmányozom minden egyes megmozdulását, de képtelen vagyok elhinni, hogy ő Jungkook exe. Komornak komor, a tekintete sem sugároz sokféle érzelmet általában, de ettől függetlenül nem látok benne semmi furcsát. A többiekkel egészen jól kijön annak ellenére, hogy alig enged el egy mosolyt, majd mikor kikérünk egy kör italt mindannyiunknak, könnyedén húzza le az alkoholt, s utána sem változik semmit, pedig a második kört is megejtjük közösen. Már lehet, nem kellene többet innom, azt ígértem magamnak, hogy nem részegedem le, de a zene már így is tompít, a sötétben a villódzó fények pedig elveszik a józan eszem. Nem bírok tisztán gondolkodni, érzem, hogy már beütött az az italmennyiség, amit elfogyasztottam, éppen ezért nem engedhetek meg magamnak többet. Oda kell figyelnem arra, mit csinál Yoongi.

            -          Mm… elmegyek a mosdóba – hajolok Minjaehez, s először egy halk megnyilvánulásnak indulna, de mégis hangosan kikiabálom, mit szeretnék. Azt hiszem, tényleg nem ihatok többet.

            -          Ne kiabálj a fülembe! – szól rám. – Hát menjél!

            Csettintek, majd a végén rámutatva már indulok is utamra, amit csak nevetve figyel, hiszen nem állok két lábon a földön. Azt hiszem, kicsit elvetettük a sulykot, amikor még csak hárman voltunk, mert nem két felest húztunk le. Ennyit arról, hogy odafigyelek magamra.

            A mosdóhoz érve a sor kint áll, így kénytelen vagyok én is ott megállni. Hihetetlen, hogy még a férfimosdóban is annyian vannak jelenleg, hogy várakozni kell! Mindenesetre, így legalább elszabadultam a nagy táncoló tömegtől, és attól, hogy újabb körbe be kelljen szállnom. Az lenne a legjobb, ha ki tudnám szellőztetni a fejem, talán ki kellene mennem egy kis időre a szabad levegőre, bár azzal nem vagyok tisztában, hogy visszaengednének-e. Ha felmutatom a blokkot, miszerint kifizettem a belépőt, csak beengednek, nem? Lehet, nem.

            A sor hamar lemegy, így végre bejutok a mosdóba, de utána sem érzem sokkal jobban magam. Ez is csak azért zavar, mert nem terveztem ennyit inni. Ha alapvetően úgy jövök el, hogy teszek mindenre, akkor már sokkal részegebb lennék, de most ez is zavar, hogy ennyire szédelgek, s szűkül a látásom.

            Kilépve véletlenül nekimegyek egy fickónak, majd ráütve még egyet a karjára, amit simogatásnak szánok, úgy kérek elnézést, s megyek tovább, viszont mielőtt még két lépést tudnék tenni, érzem, hogy ujjak fonódnak csuklóm köré, majd már szembe is találom magam egy vadidegen fickóval, aki nem tűnik túl jókedvűnek. Értetlenül pislogok rá, mert nem rémlik az arca, mintha őt ütöttem volna meg az imént.

            -          Mit gondolsz, ki vagy te itt, hogy ilyen flegmán odébb állj, miután nekimész valakinek? – engedi el csuklóm, de túl közel merészkedik hozzám, ami nem tetszik.

            -          Tán téged találtalak el? Nyugi van – rázom fejem értetlenül.

            -          Na, ide figyelj! Nekem te ne magyarázz! – taszít el mellkasomnál fogva, mire elvesztve egyensúlyom, alig bírok megállni lábaimon.

            -          Azért jöttél ide, hogy kötözködj? Találj valami jobb elfoglaltságot – morgom.

            -          Nem bírom az ilyen nyámnyila képűeket, mint te. Tipikus, anyuci pici fia – lök még egyet rajtam, viszont ezúttal egy pillanat alatt megy fel bennem a pumpa.

            -          Bazd meg! – kiabálok rá kikelve magamból, majd már neki is ugrok.

            Egy vadidegen magyaráz nekem, aki egyértelműen csak azért jött el ide, mert nincsen jobb dolga és el akarja mondani a haveroknak, mennyire kemény gyerek volt, amiért összeverekedett valakivel és győztesen jött ki belőle. Utálom az ilyeneket, legszívesebben a földbe tipornám, de erősebbnek bizonyul nálam, akárhogy próbálkozom. Először én is csak lökdösődöm, amit ő viszonoz, viszont végül olyan erőset taszítok rajta, hogy meg is botlik, azzal a hévvel pedig beveti minden erejét, hogy engem végre padlón tudhasson. Hangosan nyögök fel, ahogy a kemény földre esek, majd fel se bírom fogni, mi történik, már felém térdel, és öklét emelve ver be egy isteneset. Fájdalmasan kiáltok fel, majd kapok is orromhoz, amiből érzem, amint valami forró távozik, így el se merem venni onnan kezeim. Felnézve az idegenre látom, hogy ideges és ütne újból, de ekkor egy ismerős alak jelenik meg mellettünk, majd néhány gyakorlott mozdulattal szedi le rólam a fickót, aki nekem esett, majd mérgesen nekiáll, hogy mit képzel magáról, ekkor pedig már egy biztonsági őr is megjelenik mellettünk, de addigra már látszólag csillapodnak a kedélyek.

            -          Jól vagy? – guggol le hozzám Yoongi, aki meglepő módon segített rajtam, ezt pedig nem is tudom leplezni, szemeim tágra nyílnak, miközben hagyom, hogy segítsen felülni, majd fel is állni, mivel kezeim nem vagyok hajlandó elvenni orromtól. – Engedd el, hadd nézzem! – Fejem rázom válaszképp. – Az alkoholtól nem érzed, mennyire fáj, hadd nézzem! – Újból csak nemlegesen rázom fejem. – Taehyung! – komorodik el. – Jesszusom, te vérzel! – kerekednek el ezúttal az ő szemei, én viszont jobban meglepődök azon, hogy ő meglepődik. Olyan őszintének tűnik…

            -          Nem kell segíteni, jól vagyok – dünnyögöm, viszont ekkor már erőszakosabban húzza el kezem, melyre lenézve látom, hogy valóban tiszta vér. Vajon hogyan nézhetek ki? – Van zsebkendőd?

            -          Nincs, de rémesen nézel ki – rázza fejét. – Még jó, hogy erre jöttem pont! Gyakran előfordul veled az ilyesmi? – Fej rázás. – Figyelj, ez így nem maradhat, nem is engedem, hogy többet igyál így, meg egyébként is… lényegtelen, pihenned kell, és egy kis ellátásra is szükséged van. Itt lakom a közelben, van fent nálam minden, ami csak kellhet. Máshol nem sérültél meg?

            -          Nem kell segíteni, jól vagyok! Igazán nem kell ennyire odafigyelned rám – teszek egy lépést hátra, mire szemöldökét ráncolja.

            -          Aztán, ha komolyabb bajod lesz, az én lelkemen szárad. Itt lakom az utcában, gyere fel, segítek! – fog csuklómra, s már húz is maga után, én pedig teljesen elképedve követem lépteit, még ha néha meg is akadok, hogy ne vigyen sehova, ő erősebb, ami bizonyára azért van, mert nem ivott annyit.

            Az utcára kilépve megcsap a hűvösebb levegő, majd ekkor bekapcsol a vészjelzőm, így kirántom csuklóm szorításából. Értetlenül, s egyben kíváncsisággal teli szemekkel mered rám, de nem szólalok meg. Hosszas másodpercekig csak áll a csend közöttünk, egyikünk sem tesz semmit, így az alkoholtól mámoros állapotban mérem végig alakját. Pontosan olyan, mint azon a képen, de mégis segít rajtam, akkor mi ez az egész?

            -          Van ikertestvéred? – csúszik ki számon a kérdés, mire először látok igazi, őszinte meglepettséget arcán.

            -          Nem tudok róla – rázza fejét. – Miért?

            -          Mindegy – legyintek.

            Kihasználja az alkalmat, hogy éppen nem figyelek oda rá, így elkapva húz tovább magával, majd egészen hamar el is érkezünk a célhoz, ami egy társasház, így bepötyögve pár számot, az ajtó nyílik is lent, úgy megyünk be, én pedig egyre inkább nem tudom, mit kellene gondolnom róla. Benyomja a lift hívógombját, majd míg az érkezik, rajtam legelteti szemeit, az orromat veszi szemügyre leginkább, majd mikor elkapja pillantásom, fejét rázza. Olyan, mintha tényleg érdekelné a sorsom, de ez nekem túlságosan is bűzlik.

            A lakásához felérve, mikor beérünk az ajtók mögé, egy pillanat erejéig megfeszül minden izmom, de az alkoholtól továbbra is kábultan követem, mikor hellyel kínál egy asztalnál. Elmondása szerint elmegy az elsősegély dobozáért, így fejem fogva várom, míg visszatér, ami másodperceken belül meg is történik. Leteszi az asztalra a dobozt, majd letörölgetve a vért arcomról, a kezembe nyom egy köteg papírt, melyet az orromhoz is nyomok, hogy elálljon a vérzés.

            -          Remélem, nem lesz komolyabb bajod – sóhajtja. – Jobb, ha most pihensz, de ha bármire szükséged van, szólj.

            -          Egy pohár vizet… elfogadnék – nyelek nagyot, mire már fel is pattan a székből, hogy teljesítse kérésem.

            Lehet, hogy összekevertem valakivel és valójában nem is ő Jungkook exe. Félreismertem, az embereknek vannak hasonmásai, biztosan csak nagyon durván hasonlítanak, vagy valóban van egy eltitkolt ikertestvér a pakliban. Esetleg egy egyszerű testvér, azoknál is megesik az ilyen szintű hasonlóság. Lehet, én nem figyeltem elég jól a képen lévő férfi kinézetére. Jobban át kellett volna tanulmányoznom, mindenesetre, ő nem lehet az a férfi, aki Jungkookot bántotta régen. Akkor nem viselkedne így.

            -          Tessék – teszi le elém, én pedig elvéve a véres törlőkendőket orromtól, megfogom a poharat, hogy igyak belőle. – Na, máris jobb, nem folyik a vér már. Van pénzed? Haza tudsz menni taxival?

            -          Nem, arra nincsen, én messze lakom innen – felelem gyorsan, ahogy elhúzom a poharat számtól, hogy tudjak válaszolni, de a víz olyan jól esik szervezetemnek, hogy rögtön utána folytatom is. – Gondolom, te sem tudsz hazavinni.

            -          Sajnos nem, de ha gondolod, megelőlegezhetem a taxi árát.

            -          Ja… az… jó… lenne – felelem kómásan, alig bírva kiejteni a szavakat egymás után, mire megrázom fejem és kiiszom az egész pohár tartalmát, hátha az kijózanít, mivel egyre rémesebben érzem magam. – Szédülök – veszem szaporán a levegőt, viszont az arcán nem látok semmilyen érzelmet, ami gyanús. – Yoongi? Homályos vagy. – Ekkor a hátam mögé, egyenesen felém néz, következőleg pedig kezek takarják el előttem a kilátást, végül a hangok is megszűnnek számomra létezni. Egyetlen gond van csak. Ezek a kezek nem lehettek a velem szemben ülőéi.