[56/?] A vámpírok legnagyobbja - Ne hazudj!

Cím: A vámpírok legnagyobbja – Ne hazudj!

Író: Ayu

Besorolás: +12

Szereplők: Jimin, Jungkook, Taehyung

Páros: VKookMin

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: fantasy

Megjegyzés: Kissé kései órákban, de próbálok minél sűrűbben hozni részeket, hogy azért haladjon is ez a történet valahova, úgyhogy… jó olvasást! ^^

U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Jungkook POV

Idegesen járkálok jobbra-balra a szobában, amit Tae az ágyon törökülésben ülve követ figyelemmel. Elmondtam neki, hogy Jimin hol van, hova kellett mennie, és láss csodát, neki se tetszett az ötlet! Tenni persze nem tudunk ellene, hiszen valóban ő a nagyfejes, akkor muszáj, hogy intézkedjen, ha elszabadulna a pokol, márpedig az a nő nagyon rá van cuppanva. Együtt táncoltak, ami alapból nem tetszett, de mikor mi is beszéltünk vele, már akkor furcsán viselkedett. Tudatlan, azt hiszi, hogy annyira okos, közben sehol semmi, de nőből van, tehát biztos vagyok benne, hogy ki akarja majd használni, hogy vele nem bánhat egy férfi kegyetlenül. Nekem nem lennének gátlásaim, könnyedén nyomnám bele a fejét a közeli patakba, hogy aztán fel se jöjjön onnan.

            Mélyet sóhajtva rázom fejem. Túl féltékeny vagyok a semmiért. Nem történ semmi, Jimin pedig megígérte, hogy siet, úgyhogy… HOL A FENÉBEN VAN MÁR?!

            Ekkor, mintha csak végszó lenne, kinyílik az ajtó, amin az a személy lép be, akire eddig vártunk. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, majd szinte automatikusan nyúlok le mélyen az elmém bugyraiba, hogy felnyissam azokat a kapukat, melyek segítségével tudok a gondolatokban olvasni. Az övét akarom hallani, hiába tudom, hogy nem szabadna, de amiről nem tud, az nem is fáj neki. Valamiért most bizalmatlan vagyok vele szemben, de nagyon remélem, hogy csak badarságokat képzelek. Biztosan nem ért hozzá, nem történt köztük semmi, csak beszélgettek. Ugye?!

            -          Azt mondtad, sietsz! – vágom hozzá szinte azonnal, mire haloványan elmosolyodik, majd lesüti szemeit, ami máris azt az előérzetet kelti, hogy valami nincs rendben, de a gondolatai kuszák, nem tudok kijönni belőlük, ha pedig éppen nem ez van, akkor teljesen üres a feje. Mintha csak nézne ki a fejéből, megszűntetve a külvilágot maga körül. Nem gondol semmire.

            -          Nem maradtam én olyan sokáig – feleli újból szemeimbe nézve. – Hamarabb is eljöttem volna, de egy nő ódákat tud zengeni – forgatja szemeit, majd egy mélyebb sóhaj kíséretében indul meg a fürdőszoba irányába.

            -          Hova mész? – fújtatok idegesen, de az egyértelműn kívül nem ad más választ. Tehát a fürdőbe megy, de minek?

            -          Jimin – szólal meg végre Tae is, de ez sem hat a harmadik félre. – Azt hiszem, egy kicsit komolyabban le kellene ülnünk és beszélgetni bizonyos dolgokról.

            Még engem is megrendít ezzel a kijelentésével, pedig tudom, hogy rám nem haragudhat jelen pillanatban, de legalább azt is elérjük, hogy a másik megtorpanjon, majd kíváncsian forduljon Tae felé. Kíváncsian húzza fel szemöldökét, de nem szól semmit. Tae ekkor rám néz jelentőségteljesen, mire szinte tudván, mit kell tennem, azonnal az ő gondolataira fókuszálok. Azt akarja, hogy Jimint tartsuk itt bezárva, amíg el nem mond mindent, így zárjam be a fürdő ajtaját a másikkal együtt. A kulcsok persze megtalálhatóak a szobában, így azonnal ugrok is, hogy eleget tegyek kérésének, amit a vörös hajú meglepetten pislogva néz végig, ugyanis csak annyit látnak belőlem, ahogy a helyemet változtatom másodpercenként, majd zsebre vágom a kulcsokat, hogy nehogy hozzájuk tudjon férni.

            -          Köszönöm – biccent felém Tae. – Most már beszélgethetünk.

            -          Mi van veletek? – ráncolja szemöldökét, majd kissé idegesen teszi csípőre kezeit. – Mi olyan fontos, amiről beszélnünk kell, és ahhoz szükség volt az ajtók bezárására? Mi ez? Revans, amiért én is bezártalak titeket régebben?

            -          Hm… ez nem is lenne olyan rossz. Amikor fordul a kocka és Park Jimin bezárva! – mosolyogja Tae. – De nyugodj meg, azért néhanapján benézünk hozzád, hogy ne érezd magad egyedül, de csak addig, hogy megdugjunk, utána megyünk tovább. – Nem bírom ki, muszáj felnevetnem, a vicc viszont egyedül Jiminnek nem tetszik. Ő csak szemeit forgatja, habár halovány mosoly megjelenik arcán, de látszik, hogy nem tetszik neki, hogy a fejéhez vágjuk a történteket.

            -          Ha be lennék zárva, se dugnátok meg. Talán én titeket, de ti engem soha – mélyül el hangja végére.

            -          Ezzel már elkéstél. Velem így kezdted, hogy széttetted a lábad! – Még inkább rám tör a nevetés, ugyanis Tae ügyesen dobja be a labdákat, ezzel egyre inkább felhúzva a másikat, de láthatólag ez egy cseppet sem zavarja.

            Jimin keresztbe fonja karjait mellkasa előtt. Kérdőn húzza fel szemöldökét, hogy végre beszéljen valamelyikünk, de valójában fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanunk. Hiába hallgatok bele Jimin gondolataiba, az se segít, ugyanis jelen pillanatban tökéletesen eltereltük más irányba őket, így eszébe sem jut az, hogy nem is olyan rég még azzal a kis nőcskével volt lent az alagsorban. Jelenleg inkább feldühítettük, mikor itt hármunk közül egyedül neki nincs joga ehhez, de az érzéseit nem befolyásolhatjuk.

            -          Tényleg elég hosszú ideig elvoltál. Mit csináltál? Mit akart az a nő? – kérdezi Tae, mire nyomban kapcsolok is, hogy odafigyeljek, mennyire lesznek ellentmondásosak a gondolatai kimondott szavaival. – Ráadásul minek mennél ezután a fürdőszobába?

            -          Már nem mehetek oda? – „Milyen kérdések ezek? Nem bíznak bennem? Ezek után mondjuk, még magamnak is adnék egy pofont, de nem tettem semmi rosszat.” – Tudtommal ez az én kastélyom, azt csinálok benne, amit csak akarok.

            -          Embereket is belevéve? Vagy átváltoztattad? Megharaptad? Megkóstoltad a bőrének ízét?

            -          „Nem kóstoltam, bármennyire is volt csábító az ajánlata. A fenébe is, még mindig előttem van az alakja!”

            -          Sokáig voltál el, a fürdőbe akarsz menni. Mégis mi a fenét csináltatok? – emeli meg hangját, mire Jimin is ijedten nyitja tágra szemeit, mintha csak valami rosszat csinált volna, így nem is állok le gondolatainak hallgatásával.

            -          Nem csináltam semmit, nem ment el az eszem, nyugodj meg! – „Az nem számít megcsalásnak, ha megnéztem magamnak, igaz? Még soha nem voltam ilyen kapcsolatban senkivel, mint velük, így fogalmam sincs, mivel hogyan kellene számolnom. Most kapcsolatban vagyunk? Ez járás? Ha igen, akkor megcsalás, ha elgondolkozom egy másik lehetőségen, de közben bennem van az is, hogy ezt nem tehetem meg, mert vannak itt ketten is, akiket szeretek?”

            -          Akkor mit csináltatok? Mit akart tőled? – folytatja Tae a faggatását, de én érzem, ahogy lassacskán elsápadok, majd szívem hevesen verdes, amint tudatosul bennem, hogy mi történhetett odalent.

            -          Miért érdekel titeket ez most ennyire? Csak egy ajánlatot tett – vezeti rám is pillantását, bennem pedig eltörik a mécses.

            -          A… ajánlatot? Amit te nem fogadtál el, hiába volt csábító? – remeg meg hangom, mire egy pillanat alatt hűl el arca.

            -          Te hallottad, hogy én mit…

            -          Nem tudod eldönteni ennek ellenére, hogy a mi kapcsolatunk minek felel meg? Nem tudod biztosan kijelenteni, hogy járunk? Igen, ezt így hívják, Jimin, bármennyire is nehéz felfognod! Tudom, hogy Taehyungnak elmondtad, hogy szereted, és nekem is tettél rá utalásokat, így elnézem, hogy nem voltál konkrét. Nem is olyan a személyiséged, de akkor ezek után, hogy van képed másra nézni? Megrökönyödtél? Nem tudtad, mit tegyél? Ajánlatot tett? Miféle ajánlatot, ami ennyire csábító volt, hogy megrendültél az irányunkba? – hadarom el, mire mindketten csak nagy szemeket meresztve néznek rám, de Taen látszik, hogy leesik neki, mit hallhattam. Kezeim is ökölbe szorulnak az idegtől, de próbálom türtőztetni magam, nehogy kárt tegyek a végén valakiben vagy valamiben, ugyanis azzal egyikünk se járna jól. Nyugodtan kell megbeszélnünk, hogy mi is a helyzet most.

            -          Jungkook, félreérted! – próbálkozik tovább, de idegesen rázom meg fejem hátrálva egy lépést. – Nem tettem semmit! Nem olyan ajánlatot tett, amilyenre gondolsz! Önfeláldozó személy, így a többi foglyul ejtett emberen akart volna segíteni, és úgy gondolta, hogy ő bármire képes lenne azért, hogy én ennek a kérésének eleget tegyek.

            -          Szóval ezért gondoltál az alakjára! – csettintek, ahogy megvilágosodom, viszont ő sokkal feszültebbnek tűnik ettől. – Csak nem felajánlotta a testét, hogy nyugodtan tegyél vele, amit csak akarsz? Csak nem csinos? Túl szexi és formás? Hiányzik már, hogy melleket foghass, vagy csak szimplán kényelmesebbnek gondolod a nőket, mint a férfiakat? Végül is, édes mindegy, felőlem aztán menj vissza hozzá és dugd agyon, de akkor hozzám ne gyere vissza többé!

            -          Jungkook! – túr idegesen hajába, majd a következő pillanatban már előttem is terem gyorsaságának köszönhetően, én viszont teszek két lépést hátra, hogy ne legyen ennyire közel hozzám. – Most miért csinálod ezt? – remeg meg egész lényében. – Nem éltem a lehetőséggel és ez a lényeg, nem? Hiába adott csábító ajánlatot, nem engedtem neki, pontosan miattatok!

            -          De… hé! – pattan fel az ágyról Tae is és megáll mellettünk. – Ha haboztál, az rég nem jelent semmi jót. Ha valóban szeretnél minket, akkor meg se fordult volna a fejedben, hogy engedj-e neki.

            -          Nem is terveztem engedni neki! – hördül fel. – Próbált meggyőzni, és valójában nagyon is jó ötletet adott, de ő mindenáron most akart dűlőre jutni, úgyhogy bevetette a női bájait, de nem csináltam semmit! Ott hagytam! – „Habár való igaz, haboztam, de csak azért, mert alapvetően is kielégületlenül mentem le hozzá, de akkor is eljöttem! Nem értem, mit kell ezen hisztiznijük!”

            -          Ó, fogd rám, hogy felizgultál rá! – köpöm hozzá a szavakat, mire már csak az hiányzik, hogy szó szerint lángoljon az egész teste a dühtől.

            -          Örülnék, ha nem hallgatóznál! Ha a ti kerülnétek ilyen helyzetbe, megnézném én azt, mennyire fordulnátok el habozás nélkül, főleg úgy, hogy még egyikőtök sem volt nővel, de tudom, hogy biszexek vagytok – mosolyodik el, bedobva az aduászt.

            -          Ennek az az oka, hogy te megfosztottál minket ettől a lehetőségtől – vág vissza Tae.

            -          Helyette nyújtottam számotokra egy sokkal jobbat. Mellettem lehettek, ráadásul semmiben sem szenvedtek hiányt. Nem jártok iskolába, rávilágítottalak titeket arra, hogy mit is éreztek valójában – mutat rám –, és nem utolsósorban nagyon kegyes vagyok veletek.

            -          Nagyon nehéz lenne kimondani, mit érzel? Sokkal kellemesebb lenne a te szádból hallani, akkor talán nem kellene tovább folytatnunk ezt a vitát – ajánlom fel, de csak egy szusszantást váltok ki belőle, majd hajába túr. – Bocs, nem tudtam, hogy egy kapcsolatban ez nagy kérés, főleg nem azután, hogy ekkora bunkó, paraszt vagy.

            -          A mi…

            -          Nem elég, hogy megnézted magadnak – folytatja Tae. – Még a fejünkhöz is vágod azt a tényt, amiről nem mi tehetünk, ugyanis te hoztál el ide magaddal, és legyen akármennyire igaz, hogy azóta mi a helyzet, és nem is hiányzik, hogy egy nő legyen mellettem, de ez nagyon csúnya volt a részedről.

            -          Nekem ti ne mondjátok meg, hogy mit mondhatok! – szorítja ökölbe kezeit.

            -          Gyere, Jungkook – ragad karon a másik, mire kíváncsian pislogok rá. – Szeretnék veled kettesben lenni, ahol az ilyen – és ekkor a lehető legcsúnyább szavakkal illeti Jimint, hogy milyen, melyekbe rendesen belepirulok, de csak jó néhány jelző után folytatja mondanivalóját – nem találhat ránk.

            Még Jimin szája is tátva marad, majd hiába nyitja szólásra száját, hang nem jön ki rajta. Tae úgy tűnik, komolyan gondolja, amit, ugyanis zsebembe nyúlva veszi ki a kulcsokat, hogy aztán kinyissa azt, amelyik a folyosóra vezet, de amint kilépünk, vissza is zárja azt. Jimin későn kapcsol, halljuk, amint dörömbölni kezd a falapon és parancsolja nekünk, hogy azonnal nyissuk ki, de nem teszünk semmit. Végül még egyet utoljára erősen belerúg, de csak nem akarja kitörni a saját szobájának ajtaját, így nem is jut ki. Ha nagyon ki akar, akkor az erkélyen ki tud repülni, de nagyon remélem, hogy nem fog így tenni.

            Kérdőn nézek Taere, aki már szomorúan biggyeszti le ajkait, majd összekulcsolva ujjainkat indul el a hosszú folyosón, szép lassan téve meg a lépéseket. Az ő gondolataiba felesleges belehallgatnom, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mit érez, hiszen én is ugyanolyan értéktelennek érzem magam, mint ő magát.

            Megszorongatom kezét, mire rám emeli könnyektől csillogó íriszeit, ami megrémít. Nem szeretném, ha sírna, így bátorítóan mosolygok rá, hátha tudok vele egy kis életet csempészni az életébe, s meg is könnyebbülök, ahogy viszonozza gesztusom.

            -          Örülök, hogy elvettük a kulcsokat. Szerinted meddig tartsuk ott bezárva? Egy napig? Nem is, inkább egy hétig! Várj, az is kevés, akkor egy hónap! Egy év! – csettint a levegőbe szabad kezével, amit megkuncogok.

            -          Az ő börtönbüntetését már években kell számolni.

            -          Igazad van.

            Megáll, majd szembefordulva velem vállamra hajtja homlokát, de ujjaival továbbra is az enyéimet szorongatja, amellyel megdobogtatja a szívem. Törékenynek tűnő testét derekánál fogva húzom magamhoz, hogy megadjam számára azt a biztonságot, amit megérdemel, mire ő szabad kezét felvezeti mellkasomra, s ott szorongatja meg felsőmet. Jimin szavaira gondolva az én szívem is majd meghasad, de Tae szavai is eléggé lesokkoltak, hogy mi mindennek elhordta őt. Én nem mertem volna ilyen lépést tenni, míg az ő száján olyan könnyűszerrel csúsztak ki a szavak, mintha mindennapos lenne.

            Valami forrót érzek szétterjedni vállamnál a ruhám anyagán, majd ez kezd sokszorosodni, mire tudatosul bennem; ezek könnyek. Szinte reflexszerűen tolnám el magamtól, hogy a saját szememmel lássam, valóban sír, de az utolsó pillanatban meggondolom magam. Helyette sokkal szorosabban vonom magamhoz, mire eddig mellkasomon pihenő keze nyakam köré tekeredik, de ujjainkat továbbra sem választjuk szét.

            Érzem, ahogy meghasad a szívem. Nem szeretem szomorúnak látni, főleg nem összetörtnek. Hiába nem tett semmit Jimin, ahelyett, hogy elismerné a bűnösségét, helyette visszavág, ráadásul elég sértő módon. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy az a ribanc képes volt ilyenre! Megpróbált Jiminhez férkőzni, amivel nem is lenne baj, ha éppenséggel nem fordult volna meg a fejében, hogy éljen-e a lehetőséggel. Mondanám, hogy bosszút kell állni a nőn, de nem bántanám, hiszen ember, ráadásul… nő. Akármennyire is gyűlölöm jelen pillanatban, képtelen lennék arra, hogy kezet emeljek rá.

            -          Tae – szólítom meg csendesen, mire csak hüppög. – Szerintem… az volna a legjobb megoldás, ha megmutatnánk Jiminnek, hogy mit veszítene, ha nem lennénk többé mellette. Emlékezz rá, hogy milyen őszintén mondta neked, hogy szeret! Gondolj csak bele, hogy mennyire tudnánk húzni az agyát! – adom az ötletet, amit figyelmesen hallgat. – Mutassuk meg, hogy mi sokkal többet érünk egy olyan kis cafkánál! Legyünk olyanok, akik után sírna, ha elveszítené, akik után nem lenne bőr a képén más után nézni. Mi képesek leszünk rá, mert… mert szerintem mi vagyunk az elsők, akik idáig eljutottak Jiminnél – gondolkozom el, hiszen ezért nem lehet tisztában a saját érzéseivel.

            Tae megemeli arcát rólam, majd szemeimbe néz. Szemei még mindig könnyesek, s pillái is össze vannak ragadva tőle. Arca kipirosodott, rá van száradva a könny, mire mosolyogva engedem el ölelő karommal, hogy arcán végigsimítsak.

            -          Szeretlek, Jungkook – suttogja. – Nagyon szeretlek. Nagyon…

            -          Én is téged – kuncogok, ugyanis rendkívül aranyosan fest.

            Kimért léptek hangja töri meg a meghitt pillanatot, mire a folyosó azon végébe nézünk, amerre menni készültünk, s ahonnan most valaki közeledik.

            -          Azt hittem, rosszabb állapotban leszel, de ahogyan elnézem, ép és egészséges vagy – áll meg néhány méterre Jihu, Jimin nagybátyja, mire meglepetten nézünk szembe vele, aki viszont Taehyungot nézi meg magának meglepetten. – Nocsak! Hát veled meg mi van? – céloz könnyes arcára, mire a kérdezett azonnal elfordul tőle és kezemet is elengedi, hogy arcát törölgesse.

            Miért most kellett jönnie?