[OS] A hotel varázsa ~TaeMon (+18)

Írta: Ayu

Namjoon POV

            A kényelmes selyempárnás székbe ülve nézek szét a hotel éttermében, amelyben megszálltam. Kezemben az étlappal, az ételsort böngészem, hogy aztán kiválasszam a vacsorára szánt ételemet. Számtalan sok választhatási lehetőség van, telis-tele finomabbnál finomabb exkluzív ételekkel, melyeknek az ára is borsós, de az én tárcámat nem teszi könnyebbé. Mondhatni, fel se fog tűnni, hogy ilyenekre költöm a pénzem, hiszen a fizetésem annyi, hogy osztogathatnám a felét az utcán, akinek csak szeretném, de mégse teszem. Járok jótékonysági bálokra, segítek szervezeteket, és még sorolhatnám, de ez egyáltalán nem érdekes.
            Amint a pincér mellém lép, le is adom neki a rendelésem, majd átnyújtva neki az étlapot, hagy magamra, hogy aztán később felszolgálhassa nekem a frissen sült ételt. A háttérben lágy jazz zene szól halkan, így megadva a kellő hangulatot a helynek és a vacsorázók számára is kellemes élményt nyújtva. Ahogy hátradőlve a székemben, keresztbe tett lábakkal nézek szét az étteremben, konstatálom, hogy félig igencsak tele vagyunk. Páran beszélgetnek egy asztalnál ülve, mosolyogva, vidáman ecsetelve valamit, ami történt vagy a tudomásukra jutott, esetleg saját magukról adnak információkat. Nem véletlenül szálltam meg ebben a hotelben, hiszen nem épp olcsó hely, sőt! A legdrágábbakhoz tartozik, de igencsak megéri az árát. A színek lágy harmóniája, a zene, az itt dolgozó emberek makulátlan kinézete, tökéletes munkája, minden pont olyan, amilyennek az ember csak el tud képzelni, egy ilyen drága, de annál nagyszerűbb helyet.

            Egyszer csak megakad a szemem, a tőlem nem is olyan messzi asztalnál ülő egészen fiatalnak tűnő férfin. A húszas éveiben járhat, tippem szerint olyan 26-27 körül lehet. Az én 33-mamhoz képest ez semmi, szívesen mennék vissza az időben, hogy olyan idős legyek, bár nem minden a külső, nem szabad az alapján megítélni valakit. Haja tökéletesen volt zselézve, elöl felállítva, így homlokára tökéletes rálátás nyílik. Jobban belegondolva ez a frizura is idősebbé teszi, na meg persze a szmoking, az a kissé talán vöröses ruha, melyben mutatkozik. Nyakkendője is szépen van kötve, a ruhái szépen vasaltak, kezei, melyeket összekulcsolva tart maga előtt az asztalon, néz a vele szemben ülőre, aki nekem háttal van, halovány mosollyal. Arcvonása tökéletes, szája formája édes, orra is pont hozzá illő, nem túl nagy, nem is túl kicsi, és a szemei sötétbarna színben pompáznak, melyekkel… váratlanul néz egyenesen enyéimbe. Picit összerezzenek, hiszen nem számítottam arra, hogy bárkivel szemezni fogok, ő pedig egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki meg nem történté akarná nyilvánítani ezt az apróságot. Tovább állja tekintetem teljesen komor ábrázattal, majd rövid időn belül egy kedves mosoly húzódik szét ajkain. Pislogok párat, majd ültemben hátrafordulva nézek szét, hátha van valaki mögöttem, akire így nézhet, és esetleg én képzelek többet a dolgokba, de nem. Senki nincs a háttérben, és mikor visszafordulok, ő haloványan, de felhúzza szemöldökeit, ajkait elnyitja egymástól, majd az előtte lévő pohárhoz nyúl, melyben egy vöröses nedű lötyög, véleményem szerint bor. Elegánsan fogja ujjai közé, mintha csak a vérében lenne az etikett, úgy emeli ajkai közé az üvegpoharat, végig mélyen a szemembe nézve, úgy nyelve két kortyot az italból. Kontaktusunkat az zavarja meg, hogy egy pincér érkezik asztalukhoz, így eltakarva minket egymás elől, míg leteszi mindkettő jobb oldalán az ételt, majd meghajolva távozik is. Azonnal az idegen férfi tekintetét kezdem keresni, de ő már egyáltalán nem rám figyel, hanem a kezébe veszi a szükséges evőeszközöket és a vele szemben ülővel folytatja a társalgást.
            Én egyedül érkeztem a hotelbe, így nincs is kivel megosztanom az asztalom, de ezt egyáltalán nem is bánom. Tökéletesen megvagyok egyedül is, így legalább nincs, aki lefoglalja a gondolataim, rendesen át tudok gondolni mindent, amit csak kell. Van éppen elég elintézni való dolgom, hát még valaki másra figyelni!

            Az idő múltával egész hamar meg is érkezik az én rendelésem is, melynek nyomban nekilátok, hiszen mégse szeretnék egész este e felett ülni, még rendeznem kell az iratokat, melyekhez ma jutottam kézhez, át kell olvasnom pár ügyet, információkat és még sorolhatnám. Néha átpillantok ahhoz az asztalhoz, amelynél a makulátlan férfi ül, de egyetlen egyszer sem sikerül újra összenéznem vele. Lehet, csak beképzeltem volna? Nem, határozottan engem nézett! Miért is érdekel egy ilyen számomra jelentéktelen személy figyelme ennyire? Talán azért, mert egész helyes, sőt, több mint helyes. Még a szépsége is nőket meghazudtoló, olyan, mintha csak egy regény főhőse lenne, akit kivarázsoltak a lapok közül.

            Nem szokásom híresztelni, valójában szinte csak én tudom és azok a személyek, akiket néhanapján ágyba csábítok, de már a serdülőkorom kezdete óta tudom, hogy nem a nőkhöz vonzódom. Eleinte furcsának találtam, próbáltam nem is nagy ügyet keríteni belőle, ugyanúgy éltem az életem, mint addig, de mint minden más ilyen fontosabb dolgot, ezt sem tudtam kizárni az életemből. A baráti körömben soha nem tudtam úgy beszélni a nőkről, mint ők, egyszerűen képtelen voltam rá, így mindig csak egy mosoly kíséretében értettem velük egyet, ha épp valakit kiveséztek alaposan. Szerettem volna, én tényleg próbáltam huzamosabb ideig a nőket figyelni, de egyszerűen nem ment. Semmiféle vonzalmat nem éreztem irántuk, így, ha be is próbálkoztam valakinél próbaképpen, inkább még az elején lepattintottam valamilyen ócska indokkal, hogy miért is nem megfelelő az a nap rá. Nem tehettem róla, ha egyszer nem állt rájuk a farkam, hiába próbáltak volna velem bármit is kezdeni! Csak nekik esett volna rosszul. Végül pedig beletörődtem a sorsomba, hogy az identitástudatomon erővel nem fogok tudni változtatni, így megbékéltem a sorsommal és az egyetem mellett kezdtem el bárokba járni, olyan helyekre, ahol tudtam jól, könnyűszerrel fordulnak meg olyan fickók, akik vállalkoznak egy éjszakára is akár egy velük egyneművel. Ezeket az alkalmakat megragadtam, kihasználtam, de persze az összes alkalom közül egyetlen egyszer próbáltam ki, milyen lehet alárendeltnek lenni, amire csak a kíváncsiság hajtott, és nem is azt mondom, hogy nem élveztem volna, esetleg rossz lett volna, mert nem, de én határozottan nem abba a karsztba tartozom.

            A vacsorával hamarabb végzek, mint a másik asztalnál ülő páros, akiknek egyikével szemeztem egy ideig, de utána már rám se hederített. Kezdem azt hinni, hogy tényleg csak beképzeltem az egészet. Az asztaltól felállva azonnal fogom magam és távozom az étteremből, hogy így a hallba érkezve, majd azt átszelve hosszú léptekkel kerüljek a lifttel szembe, ugyanis a foglalt szobám elég magasan van, így lépcsőzni biztosan nem fogok. Megnyomom a hívógombot, majd nadrágzsebre vágva kezeim várom, hogy megérkezzen a felvonó. Az is lehet, hogy az épület legmagasabb pontjáról érkezik, menet közben pedig sokan szállnak ki és be, így türelmes vagyok, tudom, hogy egy liftet nem lehet sürgetni.

            Mikor végre megérkezik a várva várt felvonó, kinyílik az ajtaja, majd mindenki kiszáll belőle, aki ott tartózkodott, majd amint ez végbemegy, én foglalom el helyüket teljesen egyedül. A gombokhoz fordulva gondolkodás nélkül nyomom be annak az emeletnek a számát, ahová menni szeretnék, majd az ajtóösszezárót is benyomom, mire egy másodperces késéssel, de lassan csukódni is kezdenek a fémajtók, két oldalról közelítve meg egymást. Fáradtan sóhajtok fel, ahogy félig lehunyom szemeim a nehéz nap fáradalmai után, mikor hirtelen valami vagy valaki, de iszonyat erősen nekivágódik az ajtónak, mely így éppen az összezáródása előtt félbehagyja mozdulatsorát. Nyomban felkapom a fejem, kissé ijedten tekintve a kis résre, ahol ujjak fonódnak a fémlapra. Végül a lift megadva magát nyitja ki újból ajtaját, mely mögött lassan láthatóvá válik számomra egy alak. Egy férfi alakja. Szemeim végigvezetem ujjaitól kezdve, a karján át, a nyakát követően az álláig, majd fel egyenesen a hajáig, azt is alaposan megtanulmányozva, végül visszaesve a velem szembenálló éjsötét szemeire, melyek csillogva állják pillantásom. Arca pirospozsgás, ajkai elnyílva állnak egymástól, kissé lihegve szedve a levegőt.

            Ez az a férfi, akivel szemeztem az étteremben!

            A felismerés villámcsapásként ért.

-        Elnézést – biccent felém, belépve a kis kockába, majd látva, hogy teljesen le vagyok döbbenve, megköszörüli torkát, elém lép és benyomja az összezáró gombot, majd az egyik emeletet, így végre tényleg elindul a lift. A váratlan közelségével megcsap parfümjének kellemes, férfias illata, ráadásul azzal a mély, bódító hangjával teljesen ledöbbentett! Egyáltalán nem ilyenre számítottam külsejéből illetőleg. Egyszerűen lenyűgöz, hallani szeretném még! Tetszik, szinte simogatott a hangszálaival, azzal a kellemes tónusával.

Tisztes távolságot tartva áll meg mellettem, ahogy felfelé haladunk. Szemeim egyszerűen képtelen vagyok levenni róla, folyamatosan őt szuggerálom, miközben ő zsebre dugott kezekkel mered maga elé, majd tekintetem ajkaira téved, amit óvatosan beharap. Miért ilyen szexi a látványa?

-        Sokáig bámulsz még vagy meg is szólítasz? – húzódnak széles mosolyra ajkai, mire nyomban összefonódik tekintetünk, én pedig érzem, hogy arcom kezdi felvenni a vörös rózsa színét.

-        Tessék? – kérdezek vissza, mintha nem értettem volna a kérdést, holott tökéletesen értettem minden egyes szót, amit kiejtett azokon a dús, egészen puhának tűnő ajkain. Talán egy kicsit jobban figyeltem párnácskáira, mintsem arra, amit mondott nekem, de hangját is mélyen ittam magamba, hiszen egyszerűen zene füleimnek ez a mély tónus.

-        Komoly embernek tűnsz – mér végig tetőtől talpig, amit nagyokat pislogva tűrök, majd felvéve ugyanazt a pózt, amit ő, vagyis a zsebre vágott kezeket, úgy viszonzom tették és stírölöm én is.

-        Te pedig túl fiatalnak ahhoz, hogy ilyen körökben mozogj – vágom rá szinte gondolkodás nélkül, mire hátravetett fejjel nevet fel, így torka vonalát tökéletesen láthatóvá teszi.

Istenem, miért ilyen vonzó és miért izgat fel már csak a nevetésének hangja és látványa? Valami baj van velem, helyre kell pofoznom magam, különben ennek nem lesz jó vége. Nem volt még rá példa, hogy valakit ilyen szinten, ilyen rövid idő alatt megkívántam volna.

-        Mindig is az idősebb körök vonzottak – billenti felém fejét egy édes mosollyal, amitől menten képes lennék, akár elolvadni is.

-        Én a helyedben megfontolnám, hogyan fogalmazok meg egy ilyen mondatot. Tudod, ez elég sokféleképpen érthető – magyarázom felhúzott szemöldökkel, mire egy pillanatra lehunyja szemeit, majd újból maga elé mered, úgy reagál kijelentésemre.

-        Értsd, ahogy szeretnéd – ránt egyet vállán.

Ekkor tányérméretűre nőnek szemeim. Egyszerűen nem akarom elhinni, amit hallottam! Komolyan mondta? Határozottan érzem a levegőben a flört illatát. Csak úgy nem mondunk ilyet senkinek, főleg úgy, hogy mindkét fél jól tudja, hogy ezeknek a szavaknak mekkora súlyuk van.

-        Mindig ekkora szád van? Merész… - motyogom a végét, mikor a lift megáll, és az ajtó kinyílik az emeletemen, de ő lép elsőnek, amiből rögtön rájövök, hogy egy emeleten tartózkodunk. Válasszal nem illet, mindössze mutató- és középsőujját ajkaihoz nyomja, majd egy kacsintás kíséretében ad egy cuppanós puszit rájuk, azokat felém fújva, csücsörítve.

Állam már a földet verdesi, úgy leesik a meglepettségtől. Eddig tartottam ezt egy kis flörtnek? Ez… ez már több annál, mintha fel akarna szedni, pedig ő is látja, hogy férfi vagyok, akkor mégis miért… hacsak nem ő is meleg és így átlát a szitán.

Sietős léptekkel iramodok utána, hogy gyorsan elkapjam még, de már elég messze sétált ezalatt az idő alatt, míg én azt próbáltam feldolgozni, mit is jelentenek az üzenetei.

-        Várj! – kiáltom el magam, mire megáll és félig hátrafordulva hozzám kíváncsian pislog rám, majd lassan újabb mosoly terül szét arcán. – Ki vagy? – ráncolom szemöldököm, nem épp a legkedvesebben téve fel a kérdést.

-        Kim Taehyung, 618-as szoba. – További szóra nem méltatva lép a hatodik emelet 18-as számú szobájának ajtajához, majd a kártyáját előhúzva zsebéből, azzal lép be a helyiségbe, de még utoljára felém esik pillantása, így az utolsó másodpercig tartjuk a szemkontaktust, aminek végül az ajtó záródása vesz véget.

Hah, el se hiszem! Komolyan meginvitált a szobájába! Hihetetlen ez a csávó! Kezdjük az elején, mégpedig azzal, hogy le se tagadta, hogy fiatal lenne. Már akkor is olyan válasszal illetett, hogy csak lesni bírok. Mégis milyen neveltetésben volt része? Milyen pajzán! És most egyáltalán mit is kéne tennem? Csak úgy most rögtön nem ronthatok be hozzá! Azt se tudnám, mit mondjak neki, miért látogatom meg. Kicsit se venné ki magát furán a dolog.

Mély levegőt véve lépek a saját szobám ajtajához, ami meglepő módon, mintha csak a sors akarná így, a 617-es szobához szól. Kártyaérintéssel lépek be a helyiségbe, majd a tarkómra vezetve kezeim kezdem masszírozni magam a nap fáradalmai után. Halántékomon körözgetve ujjaimmal lépek a táskámhoz, melybe ruhákat hoztam, majd kikapom belőle a szükséges cuccokat, hogy aztán a fürdőt megcélozva megtisztálkodjak. Ahogy beállok a zuhany alá és magamra engedem a kellő hőmérsékletű vizet, a kis cseppek pedig bőrömet érik, azon nyomban az tárul lelki szemeim elé, milyen is lenne, ha most ezt megoszthatnám a szomszédszobában tartózkodóval. Ha itt állhatna velem szemben, azzal a buja tekintetével, és engem bálványozna, simogatna, és csókolna, ahol csak ér.

Megrázom a fejem a piszkos gondolatokra. Nem szabad ilyenekre gondolnom, főleg, hogy úgyse fog ebből egyetlen árva pillanat se teljesülni, így csak saját magamat áltatom vele, magamnak teszek keresztbe. El kell felejtenem, teljesen el kell vonatkoztatnom a gondolataimat tőle. Igen, így lesz helyes, innentől kezdve visszarázódom a rendes kerékvágásba és elintézem, amit amúgy is kitűztem magamnak célnak a mai éjszaka folyamára.

Alig egy órával később a 618-as számmal szemezek.

El se hiszem, hogy képes voltam eljutni arra a pontra, hogy idekerüljek! Mindegy, letudom pár órácska alatt aztán búcsút is inthetünk egymásnak. Neki sem kell több, nekem se. Végülis ő hívott át magához, én csak készségesen eleget teszek kérésének.

Kezem az ajtóhoz emelem, hogy aztán ökölbeszorított kezemmel bekopogjak rajta, de egyszerűen nem visz rá a lélek. Végül lehunyom szemeim, hogy kellő erőt gyűjtsek, majd amint ezt megejtem, kezem már az ajtónak ütődik, így kisebb visszhangot verve a folyosón, de senki sem tartózkodik ott rajtam kívül. Minden másodperc egy örökkévalóságnak tűnik. Még sose voltam ilyen ideges, nem értem, miért van most ez velem, de nincs időm végiggondolni, mi lehet ennek a kiváltó oka, mert az ajtó feltárul előttem, és másik oldalán egy már ismerős arc néz vissza rám, majd amint konstatálja, hogy ki áll vele szemben, széles mosollyal, nyitja tágabbra az ajtót, karjaival mutatva, hogy menjek csak bentebb. Néma kérésének azonnal eleget teszek, nem kell kétszer kérnie. Gyorsan le akarom tudni, hogy ne fantáziáljak tovább róla és kész.

-        Örülök, hogy eljöttél – szól jellegzetes hangján, mire érzem, ahogy libabőrös leszek. – Már kezdtem azt hinni, hogy nem veszed az adást – kuncogott, mire szembefordultam vele.

-        Nem most estem le az almafáról, jól tudom, mire megy ki a játék – mosolygok vissza rá, majd engedek a kísértésnek, hogy végigmérjem. Ahogyan én is, ő is már sokkal lazább öltözetben van, amit nem is bánok. Ezekért a darabokért nem fog fájni a szívem, hogy letépjem róla. Haja már nincs úgy felzselézve, mint eddig, hanem szépen le van fésülve homlokába, így már sokkal aranyosabbnak hatva, mint eddig.

-        És nincs ellenedre? – húzza fel szemöldökeit kíváncsian, mire teszek egy hosszú lépést felé, így egészen közel kerülve arcához. Tekintete azonnal ajkaimra téved, majd nyelvét kidugva nedvesíti be sajátját, úgy néz vissza szemeimbe.

-        Netán úgy nézek ki, mint akinek ellenére van? – lehelem ajkaira felhúzva szemöldökeim is kíváncsian.

-        Akkor mire vársz még mindig? – búgja fülemhez hajolva erotikus hangon, mire több se kell, azonnal az ajtó és magam közé préselem testét, ajkait birtokba véve, hevesen marva, tépve, szívogatva azokat. Nem akartam én ilyen durván kezdeni, de kivívta magának a viselkedésével.

Az, hogy ilyen könnyen adja magát, hogy tulajdonképpen ő kért fel arra, hogy látogassam meg és tegyek vele piszkos dolgokat, elképeszt. Annyira fiatalnak tűnik, főleg, hogy közelebbről is meg tudom szemlélni, mégis látszik rajta, hogy azért tényleg a komoly körökben dolgozik, így egyszerűen nem tudom hova tenni. Persze, nem is most van itt az ismerkedés ideje. Majd talán kérdezek pár dolgot, ha végeztünk.

Karjait nyakam köré tekeri, ujjaival pedig kissé szőkés tincseimbe túr, megragadva azokat, megcincálva, nem kímélve az épségem. Szinte egyszerre indulunk felfedező útra nyelvünkkel a másik szája felé, mire a csókba mosolygok. Kezeimmel bebarangolom testét, ahol csak érem, először oldalán simítva végig, majd csípőjénél megállva egy pillanatra, benyúlva a lenge kis póló alá, megcirógatva bőrét, majd lágyan megcsipkedve azt, belőle kisebb sóhajt kiváltva. Nem sokat időzöm azon a területen, gyorsan tovább állok fenekére, melybe nyomban bele is markolok, úgy húzva közelebb magamhoz, egyenesen a saját ölemnek nyomva övét, éreztetve vele, hogy már nemigen kell tötyörészni, már most annyira kívánom, hogy legszívesebben képes lennék egy pillanat alatt leteperni és a magamévá tenni.

-        Már azóta, hogy kiszúrtalak az ebédlőben, erre várok – morgom két csók között, mire kuncogva nyom még egy cuppanósat ajkaimra.

-        Tudom-tudom, feltűnő voltál. – Felhúzom szemöldököm kijelentésére. Milyen szemtelen! Több se kell, nyakára térek át és nem finomkodva szívom meg érzékeny bőrét, majd fogaim közé véve az ért felületet kezdem harapdálni, hogy minél csúnyább foltot ejthessek azon a túl sima, túl szép, fehér, puha bőrén. Egy hangos nyögéssel, jobban meghúzva tincseimet ujjai között veti hátra fejét, így az összekoccan az ajtóval, de láthatólag nem zavarja.

Ahogy tovább kínzom bőrét, mindenhol alaposan megszívogatva, majd csókokkal is elhalmozva, egyáltalán nem próbálja visszafogni hangját, sőt, mintha csak azon lenne, hogy minél hangosabb legyen. Valószínűleg túl érzékeny, de még nem tapasztaltam ilyet, hogy valaki már csak ennyitől úgy nyögjön a munkám alatt, mint egy olcsó kis ribanc. Ráadásul az a mély hangja, ahogy kisebb magas hangokat is néha produkál, csak még forróbbá tesz, feltüzel. Mintha csak tudná, hogy nekem ettől jobb lesz, mindig az ellenkező irányba dönti fejét, elegendő helyet hagyva ahhoz, hogy kényeztessem.

Egyik kezemmel felsője alá nyúlok, úgy simítok végig enyhén kockás hasán, mellkasán, oldalán. Minden egyes érintésembe beleborzong és sóhajtozik, ami be kell, valljam, nagyon is tetszik. Tetszik, hogy szinte eladja magát nekem, hogy hangot ad mindennek. Mások általában próbálnak csendesebbek lenni, tekintve, hogy a férfi méltóságukat megszeretnék tartani, de ő más. Taehyung… Kim Taehyung más.

Ujjaimmal rátalálok mellbimbójára, így nyomban masszírozgatni kezdem a kis kavicsot, közben ajkaimmal fülcimpájára találva lepem el csókjaimmal. Nyelvemmel körbeízlelem a kis kagylót, majd egyenesen a kis lyukba vezetem ízlelőszervem, így ő újból csak felnyög a több helyről érkező ingerek hatására, ami nekem csak elégtétel.

Ahogy a félig lehunyt pillái alól néz rám, vágytól sötét szemeivel, miközben éppen csak kidugva nyelvét szájából nedvesíti be a sóhajaitól kicserepesedett ajkait, bennem is megmozgat valamit. Megvesznék, ha nem kaphatnám meg! Túl gyönyörű, túl édes, túl… ribancos. Akárki akármit mond, nekem ez tetszik, főleg az utóbbi tulajdonsága. Kiérdemli, hogy istenesen meg legyen dugva, az egyszer biztos.

Egyik pillanatról a másikra váratlanul fordít helyzetünkön, így én préselődöm neki az ajtónak, ő pedig ajkait nyalogatva néz mélyen szemeimbe, majd egy gyors forró csókot váltva tér át ő is nyakamra, hasonlóképp megkínozva bőröm, mint én az övét. Halk morranásokkal adom tudtára tetszésemet, majd ő nem totojázva, megmarkolja felsőm alját és egy határozott mozdulattal lerántja rólam, én pedig készségesen emelem meg karjaim, megkönnyítve dolgát. Kulcscsontomra tér át, miközben elhajítja a ruhadarabot valamerre. Nyelvével körbenyalogatja bőröm, néhol fogaival is megharapdálva bőröm, így térve le mellbimbómra, melyet szintén ajkai közé vesz és erőteljesen megszívja, harapdálja, nyalogatja, így keményítve meg, hogy meredezzen. Halk sóhajok hagyják el szám, amint nyelvével húzva a vonalat, ahol halad, tér át másik bimbómra is, azt is hasonlóképpen megkínozva, mindeközben kezeivel is simogatva, letérve combjaimra, belemarkolva, majd rátérve már egészen merev férfiasságomra, így nadrágon keresztül fogva rá. Azonnal felmordulok, ő pedig ajkaival jobban megszívja már agyongyötört bimbómat.

Lejjebb halad, mindenhol gondosan otthagyva nyálvonalát, majd már fél lábbal letérdelve elém, köldökömbe vezeti ízlelőszervét, mire azonnal odakapom fejem, ő pedig ártatlanul pislogva néz fel rám szemébe lógó hajával, kipirult arccal nyalogatva tovább, néha ott is megszívva bőröm.

Ujjaim hajába vezetem, erőszakosan nyomba lentebb fejét, hogy térjen végre a lényegre, ugyanis nem vagyok hajlandó egész este itt kényeztetni a másikat vagy akármi, ami csak kisülhet belőle. Gyorsan akarom letudni, de mégis durván, hogy megkapja a magáét azért a kis ribancos viselkedéséért. Na, meg, hogy ne rajta járjon végre az eszem.

Teljesíti néma kérésem, és nadrágom korcához nyúlva, beleakasztva ujjait, majd lassan, kínzóan húzza le rólam az anyagot, a lehető legtöbbször érintve vele hosszom, mire türelmetlenül mordulok fel, amit ő egy édes mosollyal nyugtáz, újból körbenyalva ajkait.

-        Nem érek rá egész este, ne húzd az agyam! – szólok rá, mire nyomban lehúzza a zavaró tényezőt, majd bokszeralsómmal is így téve foszt meg minden egyes ruhadarabomból, melyekből pillanatok alatt kilépek és félrerúgva vezetem ujjaim kis fürtjeibe, erőszakosan tolva farkamhoz.

Kisebb nyekkenő hangot hallat, majd egyik kezét combomra helyezve, másikkal tövemnél fogva rám, hogy kedvére játszadozhasson velem, néz fel szemeimbe pislogva. Felhúzott szemöldökökkel várom, hogy tegyen valamit, mire csak újból megnyalja ajkait, majd az alsót beharapja, azt elengedve pedig azzal a forró leheletével köszönti makkom, végül nem szakítva meg a szemkontaktust dugja ki nyelvét szájából, hogy kínzóan, alig érintve kezdjen kényeztetni hegyével. Nagyot nyelek az ingerlő érzésre, ami már-már kínzó számomra. Azt akarom, hogy rendesen szopjon le, ne pedig szórakozzon velem! Ha már ennyire adja magát, akkor tegye is rendesen a dolgát!

Hajánál fogva rántom magamhoz, hogy ajkai érjék vágyam, ami kissé váratlanul éri, de nem hátrál el. Sőt, készségesen nyitja nagyra száját és azonnal tövid vesz ajkai közé, továbbra is végig lesve minden egyes reakcióm, arcrezdülésem. Ahogyan bimbóimnál is tett, úgy tesz itt is. Erőteljesen szívja meg farkam, így belőlem egy mély nyögést váltva ki. Fejem hátravetem az érzésre, ő pedig tovább kínoz. Ajkaival rám szorítva enged ki szájából teljesen, majd csak nyelvével folytatja útját, kezdve makkomnál, a kis lyukba próbálva dugdosni nyelvét, majd halad tovább végig egész hosszomon, körbenyaldosva mindenhol, ahol csak ér, közben azzal a kezével, amelyikkel fog, áttér heréim izgatására, gyömöszölgetve, masszírozva őket, másik kezével combomat markolászva. Sűrű sóhajok hagyják el szám, fürtjeit pedig nem kímélve tépkedem, húzgálom, bár látszólag őt ez egyáltalán nem zavarja. Mintha mindennapos lenne számára az érzés. Bár, belőle pont kinézem, hogy tényleg mindennaposnak tartja az ilyen futó kalandokat.

Váratlanul nyel el ismét tövig, mire egy újabb kisebb, elakadó nyögés tör fel torkomból, ő pedig ugyanúgy megszívja, mint az első alkalommal, majd ezt a mozdulatsort még párszor elismétli, farkam pedig már olyan keményen áll, hogy félő vagyok, pillanatok alatt eldurranok, főleg kezei munkájának rásegítése miatt is. Amilyen határozottan rántottam magamra, olyan határozottan húzom el, mivel nem a szájába szeretnék élvezni, hanem a forróságát akarom, a feneke két partja között, hallva kéjes nyögéseit, ahogy nekem élvez. Már a gondolatra is megremegek.

Állánál fogva húzom fel magamhoz, hogy csókba invitáljam, majd kiszúrva a szoba másik végében elhelyezkedő ágyat, afelé kezdem vezetni, így ő kénytelen hátrálni. Menet közben én is megragadom pólóját és lerántom róla, majd azt félúton elhagyom valahol magunk mögött. Végül lábai beleütköznek az ágy végébe, ő pedig várakozón néz rám, mit fogom most tenni. Nem kell sokáig várnia, ugyanis mellkasánál fogva taszítom el magamtól, hogy aztán hangos nyekkenéssel érkezzen a puha matracra, onnan pislogva fel rám, miközben feljebb tornázza magát rajta, én pedig követem őt, feltérdelve egyenesen lábai közé. Kiszolgáltatottan fekszik el alattam, kicsit kidomborítva mellkasát nekem, ajkát harapdálva, félig lehunyt pillákkal nézve fel rám, testével kiáltva nekem, hogy tegyem a magamévá.

-        Hogy te milyen egy… - kezdenék bele, de ő széles mosollyal teszi mutatóujját ajkaimra, így megállítva mindennemű mozgásban, ugyanis meglep vele.

-        Síkosítót találsz az éjjeli szekrényen – jelenti ki váratlanul, mire nyomban az említett tárgyhoz fordulok és látom, hogy valóban ott áll egy tubussal, mellette egy doboz óvszerrel is.

-        Látom, felkészültél – nevetek fel, mire vállat von ártatlanul pislogva.

-        Reméltem, hogy jössz, és nem kell magamnak kivernem arra gondolva, milyen is lenne, ha te tennéd ezt velem – simít végig ujjával ajkaimon, végig követve szemeivel a vonalat. Kijelentésébe belepirulok, olyan vörös leszek, mint a pipacs, ő pedig kuncogva lök fel csípőjével. – Dugj meg! Tégy a magadévá! – suttogja fülembe, ahogy leránt magához, majd nyakamra csókol. – Érezni akarlak magamban, ahogy lüktetsz bennem, értem esedezve!

Szívem nagyot dobban, alhasam megremeg, hogy végre, ahogy ő is mondta, benne lüktethessen, az ő szűk forróságában.

Pillanatok alatt lerángatom róla a maradék ruhadarabokat, melyek még fedik testét, majd csókokkal lepem el mellkasát, hasát, alhasát, ahogy egyre csak haladok lentebb, türelmetlenül szívogatva meg bőrét, mindenfelé nyomokat hagyva rajta. Amint elérek férfiasságához, azt nyomban markomba veszem és először kínzó lassúsággal kezdek rajta dolgozni, húzogatva a bőrt rajta. Hátravetve fejét nyög fel hangosan, fellökve csípőjével, ezzel jelezve, hogy dolgozhatnék gyorsabban is, de nem adom meg számára ezt az elégtételt. Hüvelykujjam makkjára vezetem, és ott kezdem masszírozgatni, mire felakadó szemekkel kezdi dobálni fejét, miközben mellkasára hajolok, hogy közben mellbimbóját is meggyötörjem ajkaimmal. Ujjait hajamba vezeti, szorongatja őket, levezetve rajtam a feltörő élvezet hullámainak hatását. Végül ajkaira hajolok, ölem pedig övének dörgölöm, így férfiasságunk összesimul, én pedig azonnal átfogom mindkettőnkét, hogy úgy kényeztessem tovább, csípőmmel is mozogva rajta, hogy a lehető leginkább elvegyem az eszét a kéjjel. Viszont ezt hamar megelégelem, tényleg nem tervezek sokáig tökölni rajta, így az éjjeliszekrényhez mászva, felkapok onnan egy óvszert és a síkosítót is magammal vissza, hogy azokkal együtt foglalhassam el méltó helyem újból lábai között. Tudom, hogy szívesen venné, ha viszonoznám gesztusait, de engem, cseppet sem hat meg. Csak teszem, amit a szívem diktál, mégpedig, hogy végre dugjam meg úgy, hogy azt sose felejtse el!

Ujjaimra nyomok a tubusból, majd azt szétkenegetve kezemen, úgy fogok újból férfiasságára, majd kenegetem be vele ott is alaposan, habár erre semmi szükség, mégis szeretném húzni az agyát, így néhol rászorítva húzgálom rajta kezem, amit ő meg-megremegve élvez. Végül lehajolok hozzá, belső combját lepve el csókokkal, ott is megszívogatva bőrét, ahogy ujjaimmal bejárata körül körözgetek, ellazítva izmait, egyre bentebb haladva, végül egyik ujjammal lassan bemerészkedve nyílásába. Nem meglepő módon csak egy kéjes nyögés hagyja el ajkait, és szinte könyörög érte, hogy siessek, és merítsem benne mélyebbre. Mindeközben férfiassága körül kezdem elhalmozni csókjaimmal, véletlenül se érintve a már bekent területet, hiába lök fel néha csípőjével többért könyörögve. Vigyorogva pillantok fel rá, a szenvedő arcára. Hogy a fene enné meg azt a gyönyörű, ribanc énjét! Hogy volt képes így elcsavarni a fejem? Aish!

Hamar csatlakoztatom második ujjam is az elsőhöz, amivel kicsit tovább időzök, hogy mégse fájjon neki, de egyáltalán nem úgy tűnik, mint akinek kellemetlen lenne, sőt! Még jobban bújuk hozzám, szorosabban húz magához nyakam köré tekerve karjait, folyamatosan csókolva szám, el nem engedve. Lábait amennyire bírja, felhúzza, közben fellök csípőjével, hogy sietősebb legyek, mire nyomban elmerítem benne harmadik ujjamat is, így ajkaim közé nyög mély orgánumú hangjával. A biztonság kedvéért még egy negyedik ujjamat is csatlakoztatom, azzal viszont már tényleg nem sokat időzök, kihúzom belőle ujjaim, majd gyorsan kettétépve az óvszeres zacskót gurítom magamra a gumit, amit ő ajak nyaldosva néz végig. Piszkos mosollyal arcomon fordítok rajta, így halkan nyögve borul hasra, majd oldalról próbál felnézni rám, de nem hagyok időt neki a gondolkozásra, lábait már fel is húzom és közéjük térdelve, hosszomra fogva már el is merülök benne rögtön tövig, ő pedig a takarót markolászva alattunk, veti hátra fejét és nyög fel hangosan. Kegyetlen se szeretnék lenni, így egy kis ideig megállok, hogy szokja magában tagomat, ami nekem is jól jön, hiszen nagyot kell nyelnem az érzésre, a forróságra, mely hirtelen körbeölel, átjárja mindenem. Ráadásul az, ahogy tisztán látom, mikor megremeg, elveszi az eszemet.

Hogy könnyítsek fájdalmán, férfiassága köré fonom ujjaim és először lágyan kezdem mozgatni rajta kezem, elfeledtetve vele a kellemetlen érzést, így hamar kéjes sóhajok kezdik elhagyni száját.

-        Nem szeretem, ha várattatnak – nyögi, próbálva valamennyire hátrafordulni, hogy szemeimbe nézhessen.

Több se kell, azonnal elkezdek mozogni benne, félig kihúzódva, majd újból tövig merülve benne, kiélvezve testének minden örömét, amit nyújt számomra, ő pedig minden egyes lökés alkalmával egy hangos nyögéssel jutalmaz. Komolyan olyan, mintha már szándékosan csinálná, nem is próbálva esetleg elfedni előttem, hogy ő egy normális férfi, hanem tisztán kimutatja számomra, hogy igenis egy olyan ribanc, kis hímringyó, amilyen lehet.

-        Gyorsabban! – nyög fel, nekem lökve csípőjét, mire felmorranok.

A szoba csendjét az ő nyögéseinek, az én morranásaimnak, és a bőrünk egymásnak csapódásainak hangja tölti be, ahogy teljesítem kérését és gyorsítok a tempón, mindeközben kezemmel nem állva meg farkának kényeztetésével sem.

Váratlanul gondolok egyet, teljesen kihúzódom belőle, amit ő meglepetten figyel, viszont mielőtt bármit is kérdezhetne vagy mondhatna, visszalököm hanyattfekvésbe, felhúzom lábait, amennyire csak tudom, ő pedig alkarján megtámaszkodva néz fel rám csillogó, sötét szemekkel, kérlelve a folytatásra, amire nem is kell sokáig várnia, hiszen egy másodperccel később máris újból elmerülök benne, ő pedig hátravetett fejjel nyög fel. Szabad karjával, mellyel nem támaszkodik, mellkasomhoz nyúl, végigsimít felsőtestemen, szinte csodálva nézve végig rajtam. Az én lábaim is kisebb terpeszbe húzódnak, hogy kényelmesebben helyezkedhessek el, így picit másabb szögből lökve magam belé. Ekkor hirtelen fennakadó szemekkel vágja magát hátra, kéjesen nyögve fel folyamatosan sóhajtozva.

-        Ott, ott, ott tökéletes! Még! – hörgi szinte a szavakat, mire próbálva minden egyes lökésemmel eltalálni őt ugyanott támaszkodom meg karjaimmal két oldalán, ő pedig lábait derekam köré kulcsolja, úgy húzva közelebb magához.

Karjaival a kéjtől elködösült szemekkel, de elkapja vállam és lehúz magához, önmagát is megemelve picikét, egy csókra, amit szívesen viszonzok is. Kénytelen vagyok alkarjaimon megtámaszkodni, így testünk egymáséhoz simul, így ékessége is közénk szorul, amit így folyamatos ingerek érnek. Az ajkaim harapdálja, miközben a vállaim karmolássza, a csípőjével is fel-fellökve, az én eszem teljesen elvéve ezzel. Így egyszerre mozdulunk, ami csak a tetőfokára hág az élvezeteknek. Lábait ledobja két oldalamon és felhúzza azokat, amennyire csak tudja, így én is megemelkedem róla, mindkét lábát vállamra veszem, úgy mozgok benne tovább, így biztosítva a tökéletes pozíciót, hiszen, ha lehetséges, még eszeveszettebben nyögdécsel és dobálja a fejét jobbra, balra. Végighúzza körmeit combomon, egészen a fenekemig, melynek két partjába erőteljesen markol bele, széthúzva azokat, folyamatosan gyömöszölve, nem kímélve. Tempómon nem lassítok, a lehető leghamarabb el akarom érni a mennyet, az egekig akarok repülni tőle, ami már olyan sebességgel közelít hozzám, hogy, ha muszáj, lenne, se tudnám abbahagyni a mozgást benne.

Az utolsókat lökve benne érzem, hogy átjárja a bizsergés minden porcikám, ahogy a melegség átjár, és mielőtt még a beteljesülés elkövetkezhetne, lenézek rá, könnyes pilláira, csapzott tincseire, melyek homlokába tapadva állnak, ez pedig megadja számomra a kegyelemdöfést. Hangosabb nyögéssel élvezek el, eresztem ki magom. Érzem, ahogy megfeszül az érzésre és rám szorít, így pedig őt is elérik az élvezet első hullámai, én pedig nem hagyom abba a mozgást benne.

-        Nam! – nyög fel hangosan, mire csak nagyot nyelek, kissé szédelegve, de az utolsó cseppeket is kipréselem belőle. Végül fáradtan veszem le lábait vállamról, majd elterülve rajta fújon ki a levegőt, várva, hogy légzésünk helyreálljon.

Viszont egy pillanat alatt szólal meg bennem a vészcsengő.

-        Nam? – Szinte felkiáltok a meglepettségtől. – Honnan tudod a nevem!? – Emelkedem meg róla, idegesen nézve szemeibe, ő pedig pihegve néz vissza rám, de kicsit sem tűnik meglepettnek, még csak nem is sugárzik róla a megbánás bármilyen gondolata, hogy utánam leselkedett, a nevemnek… és még ki tudja, mennyi mindennek!

-        Nem kell így felkapni a vizet – veregeti meg vállam, de én egy pillanat alatt kihúzódom belőle, amit ő egye kisebb nyögéssel nyugtáz és szomorkásan, lebiggyesztett ajkakkal néz szemeimbe. Hihetetlen egy a pasas!

-        Nem kell így felkapni a vizet!? Mi vagy te, valami pedofil? Egész végig tudtad, ki vagyok? Honnan ismersz? – túrok hajamba idegesen, mire ő is felül tenyerein támaszkodva.

-        Tudom, ki vagy, mivel minden információt és papírt megkaptam a dolgozóimról – közli velem, teljes nyugodtsággal a tényeket, mire szemöldököm ráncolom. – Tán elfelejtetted, hogy új főnöke lesz a cégnek, ahol dolgozol? – Erre már végképp nem tudok, mit felelni, hirtelen ér minden, mint a villámcsapás, így teljesen elsápadok. Hát persze! Hiszen egy csomó változtatás volt amiatt, hogy az előző főnököm átment máshová dolgozni, ahol magasabb pozícióban lehet még ennél is.

-        Te… te leszel… az én… főnököm? – mutatok először rá, majd rám, ő pedig széles mosollyal bólint.

-        Jól mondtad, nem vagyok valami idős, de elég okos és képzett vagyok, hogy megkapjam azt a pozíciót. Na, meg aztán, már amikor a papírjaidat néztem át, akkor szemezgettem veled. Nem számítottam rá, hogy te is ebben a hotelben szállsz meg, de az, amikor az étteremben megláttalak… már tudtam, hogy izgalmas éjszakánk lesz. – Mindezt úgy közölte, mintha csak arról beszélnénk, milyen lenne holnap az idő. – Úgy döntöttem, téged megtartalak, ugyanis pár személy elég gyenge a céghez, így ők ki fognak hullani. Veled ellentétben persze, mert téged előléptetlek. Mellettem fogsz dolgozni – vigyorog, mint a tejbe tök, én pedig azt se tudom, hova kapjak, hogy a leesett állam összekaparjam a földről.

Megdugtam a saját főnököm, aki fiatalabb nálam, ráadásul ennek eredményeképpen elő is léptet. Most ezt vehetném bóknak, de egyszerűen képtelen vagyok rá jelen helyzetben.

Így történt az, hogy a saját főnökömmel kavartam innentől kezdve, tökéletesen titkolva mások elől. És mi a legdurvább? Hogy élvezem.