[59/?] A vámpírok legnagyobbja - Játékból szerelem [+18]

Cím: A vámpírok legnagyobbja – Játékból szerelem

Író: Ayu

Besorolás: +18

Szereplők: Jimin, Jungkook, Taehyung

Páros: VKookMin

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: fantasy

Megjegyzés: És íme az eheti rész is. Remélem, hogy tetszeni fog nektek, jó olvasást! ^^

U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Taehyung POV

Se rajtam, se Jungkookon nincs már felsőruházat, egyedül Jimin az, akin még minden megtalálható, ami nagy kár, de a játéknak még nincs vége, bármit megtehetünk vele, amit csak akarunk. Ki tudjuk élvezni minden egyes pillanatát annak, amit vele tölthetünk, amit megtehetünk, s neki sincs beleszólása, hiszen belement, átadta magát eme őrült halandó játéknak. Olyan feladatot kell adnunk neki, amitől akár ő is képes zavarba jönni, a probléma az, hogy ez elég nehéz feladat, ugyanis még nem igazán láttam őt zavarban, a szerelmi vallomását kivéve.

            Jimin következik, mire engem pörget ki, én meg komolyan elgondolkozom azon, mit kellene válaszolnom, végül mégis a felelésnél maradok. Vele szemben képtelen vagyok merni, különben még olyan feladatot adna számomra, ami ciki. Azt majd én szeretnék adni neki, hogy ne érezze magát ennyire kényelmesen.

            -           Mi volt a legelső gondolatod, mikor először feküdtünk le és láttál meztelenül? Tudom, hogy szűz voltál, szóval csak őszintén – vigyorogja perverzen, mire nagyokat pislogva nézek szemeibe, de azért próbálok visszaemlékezni.

            Alapjáraton az egész helyzet nagyon emlékezetes, főleg, hogy az volt az első, na, meg én dominálhattam felette, ami azóta se történt meg, aminek már egy éve. Eleinte még vele is lefeküdtem, de aztán haragtartás miatt még csak nem is csókoltuk meg egymást, ami azt hiszem, igazán hiányzott. Szeretem érezni a puha, dús ajkait az enyéimen, a gyakorlottan mozgó nyelvét a számban, de ugyanez elmondható a fiatalabbról is, mindössze ő másabb. Az ő ajkainak különleges formája van, nem éppen a legvastagabb, de éppen ettől olyan jó. Szinte mindig csókolnám, egybeolvadnék vele, hogy soha senki ne tudjon minket szétválasztani.

            -           É-én… hát… - gondolkozom el, de semmi kedvem az akkori gondolataimat ecsetelni. Igen, áhítoztam érte, az érintéséért, csodáltam az alakját, de nem szeretném ezt megosztani vele. Hova növeljem tovább az egóját? – Hogy is volt a szabály? Ha nem teljesítem, le kell vennem egy ruhadarabot? Azt hiszem, elég kényelmetlen cipőben lenni. – Azzal nem is várok választ, már veszem is le a zavaró lábbelit, melyeket félredobok, így azok hangosan koppanva érnek földet.

            -           Ez nem volt szép – húzza el száját, de azért elmosolyodik, amint végigmér, hogy legalább ennyivel is kevesebb van rajtam.

            Én következem, pörgetek, mire Jungkooknak kell feltennem a már jól ismert kérdést, amire ő merészen rávágja, hogy mer. Gondolom már elég türelmetlen, haladni akar, ahogyan én is, de azért mindent a maga idejében, így ajkamba harapva adom ki számára az utasítást.

            -           Jiminről is ideje eltávolítani a ruhákat. Kezd a cipőjével, haladjunk szépen, aztán gombold ki a nadrágját, húzd le a cipzárt és hagyd úgy.

            Jungkook szemei felcsillannak, majd nem is habozva mászik a másikhoz, hogy aztán nyomban nyakára tapadjon. Jimin hátradönti fejét, hogy kényelmesebben hozzáférjen, majd hajába túrva húzza közelebb magához, hogy ne tudjon elmenni. Ajkam biztosan véresre fogom harapni, ha így folytatom, viszont képtelen vagyok abbahagyni, ugyanis a látvány, ami elém tárul, több mint izgató. Elbódítja az elmém, érzem azt a rózsaszín felhőt, amely elhomályosítja a látásom, ők pedig nem kegyelmeznek, tesznek érte, hogy ez az érzés ne foszoljon szét.

            A cipők hamar lekerülnek a legidősebbről, aki így már sokkal bátrabban mozdul, s engem is meglepő módon tekeri lábait a fiatalabb dereka köré, úgy húzva magához, miközben hanyatt dől az ágyban. Tarkójára fogva húzz le magához, hogy megcsókolhassa, s látom is, amint nyelvét átdugja, amitől érzem, hogy arcom kipirul, de a hőmérséklet is feltűnően melegszik. Szívem nagyot dobban, alhasam megrebben, kezem pedig magától mozdul. Végigsimítok mellkasomtól kezdve felsőtestemen, leérve már félig merev tagomhoz, így bedugva a nadrágba kezem, végigsimítok magamon, s lassan kényeztetem magam, miközben szemeim le sem bírom venni róluk.

            a nadrág gombja lassan megadja magát az azt birizgáló ujjak hatására, majd szépen lassan a cipzár is lehúzódik, de itt nem hagyja abba. Kook végigsimít anyagon keresztül vágyán, úgy halad egyre fentebb, végül az alatta fekvő mellkasán állapodik meg, miközben továbbra is falják egymást, hangosabban véve a levegőt, cuppanó hangokat hallatva, ahogyan csókolják egymást.

            Jimin szemei váratlanul kapják el enyéim, mire nyomban ki is rántom kezem nadrágomból, mintha rajta kapott volna valami bűncselekményen. Szörnyen zavarba jövök, de közben mégis azt akarom, hogy lásson, hogy én is lássam, hogy bennem legyen és mélyen mozogjon, az élvezeteket hajszolva. Nem a saját kezemtől akarok elmenni.

            A csókba mosolyog, amire a másik is felfigyel, így végre elszakadnak egymástól. Jungkook követi az alatta fekvő pillantását, így rám mered, a kipirult arcomra, de nem érti a helyzetet. Nem is tervezem megmagyarázni neki, viszont Jimin ennek a számításomnak is keresztbe tesz.

            -           Csak csináld tovább nyugodtan, nem fogunk megharagudni – kuncogja el magát, mire elfordítom tekintetem és inkább a játékra próbálok meg koncentrálni.

            -           Jungkook, te jössz! – köszörülöm meg torkom, viszont ő továbbra is kíváncsi szemekkel vizslat. – Csak pörgess már! Üljetek vissza a helyetekre!

            -           Zavarba jöttél, mert még nem kényeztetted magad előttünk? Ugyan már, Tae! – mászik közelebb hozzám. – Megtetted te már csak nem ilyen helyzetben. Nyugodtan tedd azt, amit jónak érzel – simít végig bal kezével arcomon, majd hüvelykujját alsóajkamon vezeti végig, pillantását is arra a területre vezetve, de nem tesz többet. Elhúzódik, visszaül a helyére, így a soros újra pörgetni tud, s az áldozat nem más, mint én, mire hisztérikusan fel is kiáltok.

            -           Miért én? – túrok hajamba. – Jól van, merek! – válaszolok, mielőtt még feltehetné a kérdést, ezzel egy vigyort csalva ki belőle.

            -           Nyögd a nevem! – csillannak fel a szemei. – Nyögd ki háromszor egyre tüzesebben és tüzesebben!

            Érzem, hogy gombóc nő a torkomban, majd már kínomban nevetve vállalnám, hogy tovább vetkőzöm inkább, de ekkor közbevág, hogy meg ne merjem tenni, hogy most tényleg nem engedi, így Jimint kéri arra, hogy hátulról fogjon le, míg ő szemből mászik hozzám, viszont ettől ficánkolni kezdek. Nem akarom, hogy le legyek fogva, egyáltalán így hogyan akarja elérni, hogy az ő nevét nyögdécseljem?

            Közel ér hozzám, egészen közel ajkaimhoz, de nem csókol meg. Jimin elég határozottan ölel át hátulról, hogy ne tudjak mozdulni, így esélyem sincs a menekvésre, de akkor sem fogok csak úgy nyögdécselni neki! Milyen megalázó kérés ez, még, ha valamivel kiváltja belőlem, addig oké, de egyébként nem fogok csak úgy.

            -           Taehyung… - suttogja nevem, majd államra csókol, s így halad le torkom vonalára, mire hátravetem fejem, egyenest Jimin vállára, aki szintén csókokkal lepi el vállam, amitől már kénytelenül eleresztek egy sóhajt.

            Jungkook is áttér másik oldalamra, hogy ő is vállamon hintsen be édes párnáinak ajándékával, majd úgy halad a másikkal egyszerre egyre fentebb, végig a nyakamon, majd szinte egyszerre veszik fogaik közé fülcimpám, amitől egy újabb kéjes nyögés hagyja el ajkaim, s ezúttal szívesen szólalnék fel, de fogalmam sincs, mit mondhatnék, így csak halkan sóhajtozva élvezem, amit tesznek velem. Két irányból, két különböző személytől érnek az ingerek, így csak hagyom magam, hagyom, hogy sodródjak az árral, hogy kényeztessenek. Akarom, hogy így tegyenek, hogy engem tegyenek a legboldogabbá a világon.

            Jimin ujjai letévednek nadrágom korcához, s kigombolva, majd a cipzáram is lehúzva nyúl be kényelmesebben bokszerem alá, hogy úgy fogjon rám, mire kicsit hangosabban nyögök fel a kelleténél. Jungkook ezzel egy időben harapja meg érzékeny bőröm nyakamon, majd szívja meg, amivel újabb hangokat csal ki belőlem, s már nyitom is szám, hogy megszólaljak.

            -           Jungkook… - sóhajtom nevét, mire azonnal felcsillannak szemei, és nekem is leesik, hogy mi csúszott ki számon, így szorosan le is hunyom szemeim. Nem bírnék ránézni egyikkőjükre sem, és tudom, hogy Jimin is mosolyog sikerükön, viszont, ha harc, hát legyen harc. Érjék el, hogy én minél kéjesebben nyögjem a nevét!

            A fiatalabb lentebb vándorol, ajkaival megtalálja mellbimbóm és azt nyalogatja, majd szívja is meg ajkai közé szorítva, így újabb nyögéssel díjazom, miközben mindkét kezemmel beletúrok hajába, hogy el ne tudjon szakadni tőlem. Ezt akarom érezni még! Jimin sem áll le vágyam kényeztetésével, de egyáltalán nem sieti el. Kényelmes tempóban, szépen lassan mozgatja kezét fel és le, óvatosan cirógatva ujjaival, amivel az őrületbe kerget. Mellkasom kidomborítom, a csípőmmel is úgy ahogy, de lökök egyet, ezzel megadva számukra a célzást, hogy haladhatnának, de csak kuncogva folytatják eddigi tevékenységüket, így egyik kezem levezetem Jiminére, hogy gyorsabb mozgásra ösztönözzem, de kényelmetlenül férünk meg a bokszeremen belül. Sokkal kényelmesebb lenne, ha nem lenne rajtam már semmi.

            Jungkook nem adja fel, ajkaimhoz hajolva immáron szenvedélyes csókba invitál, amire már annyira szomjazom, hogy kezem elrántom Jiminétől és azt is tarkójára vezetem, hogy irányítani tudjak valamicskét. Úgy tűnik, ez egyáltalán nem zavarja egyikkőjüket sem, s a mögöttem ülő is elenged, majd csak annyit hallok, hogy valamik koppannak a földön, viszont a másik ajkai túlságosan lefoglalnak ahhoz, hogy én foglalkozni tudjak ezzel. Jó néhány másodpercbe beletelik, mire újból visszaül az előző helyére, s lábait terpeszbe rakva, azok közé fog, viszont hátamon megérzem az ő mellkasát is, ahogy hozzám simul, s tudom, hogy már ő is levetkőzött. Csókunkat megszakítjuk Kookkal, így rálátásom nyílik arra is, hogy bizony ám, már nadrág sincs rajta, így ajkam is beharapom, amint hátranézek, viszont ő pajzán mosollyal hajol arcomba, hogy véletlenül se leshessem meg, vajon az alsója még rajta van-e. Éppen csak az enyéimhez érinti ajkait, majd már el is válik tőlem, de ezzel is sikerül elérnie, hogy pirulva forduljak el.

            Jungkook ezalatt az idő alatt szintén csak az alsóneműjét hagyja magán, végül nyomban Jimin után ugyanolyan csókkal illeti ajkaim, amivel csak jobban zavarba jövök. Még… még ilyenben soha nem volt részem. Amikor ketten is azon fáradoznak, hogy az élvezeteimet hajszolják, annál jobb nincsen a világon. Ráadásul pont az a két férfi, akiket teljes szívemből szeretek, akikért bármit megtennék. Érzem, amint megolvadok belülről, hogy a szívem szinte elolvad a szeretettől, s az izgalomtól, hogy én mennyire akarom mindkettejüket.

            A velem szemben lévő lehúzza rólam nadrágom bokszeremmel együtt, s látszik rajta, mennyire türelmetlen, de közben mégis viszonylag normális tempóban halad, hiszen ő vámpír, tudom, hogy könnyedén elengedhetné magát, de velem szemben nem ajánlatos. Rásegítek neki azzal, hogy még meg is emelem csípőm és nem állok ellen, mikor végül könnyedén húzza le az utolsó ruhadarabokat is, majd végül teljesen meztelenül feküdjek Jimin karjai között, aki a nyakamat csókolgatja hátulról, s a másik meg akár egy ragadozó, négykézláb mászik vissza hozzám, végig tartva a szemkontaktust. Végül egy nagyobb terpeszbe húzza lábaim, így Jiminét is, s úgy helyezkedik el kényelmesen közöttük, miközben kezébe veszi hosszom, hogy már megszokottan izgasson tovább. Csillogó szemekkel követem minden mozdulatát, ahogy lehajol, s nyelvét kidugva nyalja körbe makkom, mire türelmetlenül sóhajtok fel, s már mozdulnék is, hogy fellökjek csípőmmel és ujjaimmal hajába túrjak erősebben, cselekvésre ösztönözve, de úgy tűnik, ezt a másik is megérzi, ugyanis sokkal szorosabban húz magához, mint előtte. Nyakamat is erősebben megszívja, így hátravetem fejem, élvezve, amit tesz, s ekkor már a fiatalabb is ajkai közé veszi hosszom, így összehúzott szemöldökkel nyögök fel.

            Jimin ujjait összefonja enyéimmel, így esélyem sincsen mit tenni, ő irányít teljes mértékben. A rajta dolgozó is ügyesen mozgatja nyelvét körülöttem, miközben néhol ajkaival rám szorít, ezzel az őrületbe kergetve. Azt akarom, hogy csinálja gyorsabban, de csak türelmesen nyalogat, néhol kiengedve szájából, majd ajkait is végighúzva az érzékeny területen. Mikor éppen nem a szájával kényeztet, kezébe vesz, de belső combom ellepi csókjaival, így nyüszögve rándulnak meg izmaim újra és újra.

            A kezem nem is mozdítom, mégis útnak indul. Az idősebb kihasználja, hogy az irányítása alatt vagyok, így saját magammal simogatja felsőtestem, elérve nyakamig, így hátravetem fejem, hogy saját magamnak adjak utat. Ez miért ilyen izgató? Rendesen szaporábban veszem tőle a levegőt, mikor visszavezeti ujjaim mellkasomra, viszont ekkor már megállapodik bimbómnál, melyet ügyeskedve vesz ujjaim közé és csíp meg, viszont ezzel tökéletesen egy időben Jungkook torka vonalát is megérzem makkomnál, s a szájának forrósága ölel körbe, így egész testemben rándulok egyet.

            -           Jungkook! – nyögöm újból nevét már sokkal kéjesebben, mint az imént, s tágra is nyílnak szemeim, ahogy lenézek rá, ő pedig a szájában velem pislog fel rám sötéten csillogó íriszekkel, majd oldalra pillanatra látom, hogy Jimin is pajzánul mosolyog.

            -           Csak nyugodtan! Engedd ki a hangod, Tae! – harap fülcimpámba Jimin, mire elhúzom számat, de azért hagyom neki, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, ugyanis rettentően élvezem.

            -           Azt hiszem, durvább módszerekhez kell folyamodnunk – ül fel a fiatalabb, majd már át is vesz a másiktól.

            Mintha csak egy bábu lennék, úgy kezelnek, viszont fel se fogom, már hason fekszem a párnák között arcommal, majd már emelem is magam, hogy megtámaszkodjam alkarjaimon, de ekkor a fiatalabb csípőmre fogva húz fel, így kénytelen vagyok térdeimen támaszkodni. Kissé ijedten nézek hátra, hogy most mit akar ilyen hirtelen, de nem bírom sokáig figyelni, hiszen arca hamar eltűnik alsó felem mögött, majd már meg is érzem nyelvét bejáratomnál, amitől olyan érzés fut végig a hátamon, amitől azonnal kinyomom neki csípőm, rendesen pucsítva, s arcom a párnába nyomom, hogy ne nyögjek hangosan. Nyelvével egy ideig csak kellően benedvesít, majd fenekem két partjába markolva, széthúzza azt, így kis nyílásomba beledugja, amennyire tudja ízlelőszervét, amitől ismét összerezzenek. Ehhez soha nem fogok hozzászokni. Annyira furcsa, de mégis jó érzés, hogy gondolkozni sem tudok tisztán tőle.

            Érzem, amint nyála végigfolyik bejáratomon, majd elhúzódva tőlem ujjaival körözget az érzékeny területen, de újra és újra benedvesít, így dugja be lassan első ujját, amit ismét a párnába fojtott nyögéssel fogadok. Addig-addig körözget, míg nem már úgy gondolja, hogy a másodikat is csatlakoztatja az elsőhöz, viszont kicsit furcsállom ezt az óvatosságát. Máskor gyorsabban is szokott haladni, ellentétben most olyan szinten türelmesen készít fel, mintha szűz lennék.

            -           Lazulj el, Tae! Lazulj el, mert terveim vannak veled! – morogja, mire nyomban felkapom a fejem, viszont így balra fordulva szembetalálom magam Jiminnel, aki mosolyogva néz szemeimbe. – Kell egy kis felkészülési idő, de úgyis iszonyatosan élvezni fogok. Ma csak te leszel megdugva Tae. – Azzal harmadik ujját is csatlakoztatja az elsőhöz, amit már fájdalomtól eltorzult arccal tűrök, de egészen hamar sikerül hozzászoknom.

            -           Tetszik az ötlet – szólal meg Jimin egy kisebb idő után. – Engedd el! – szól Jungkookra, aki erre azonnal kihúzza ujjait belőlem, majd következőleg már Jimin húz magához, mire először esetlenül borulok mellkasára, de hamar összeszedem magam. – Lovagolj meg! – harap ajkába, mire csak teszem, amire kér, így átvetem lábam felette.

            Már nyúlnék hátra, hogy magamba segítsem hosszát, de Jungkook megelőz és oldalról közelítve meg csókol a fülem mögötti kis részre, miközben ő fog Jiminre és igazítja hozzám, amire és lassan ülök rá, de félúton megállok, ugyanis szorít, bármennyire is fel vagyok készítve, elsőre mindig fájdalmasabb.

            -           Nem sietünk, Tae, nyugalom! Szokjad! – suttogja fülembe a fiatalabb, miközben szaporán veszem a levegőt, de azért végül teljesen magamba fogadom az alattam fekvő hosszát, így hátravetem fejem egy kéjes nyögés kíséretében. – Jól van, csak így tovább! Még sok időnk van a napból, és ott van az éjszaka is – kacsintja, mibe belepirulok. Ezt nem gondolhatja komolyan!