Cím:
A vámpírok legnagyobbja – Ne hazudj!
Író:
Ayu
Besorolás:
+12
Szereplők:
Jimin, Jungkook, Taehyung
Páros:
VKookMin
Figyelmeztetés:
yaoi
Műfaj:
fantasy
Megjegyzés:
Kissé kései órákban, de próbálok minél sűrűbben hozni részeket, hogy azért
haladjon is ez a történet valahova, úgyhogy… jó olvasást! ^^
U.i.:
Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!
Jungkook POV
Idegesen
járkálok jobbra-balra a szobában, amit Tae az ágyon törökülésben ülve követ
figyelemmel. Elmondtam neki, hogy Jimin hol van, hova kellett mennie, és láss
csodát, neki se tetszett az ötlet! Tenni persze nem tudunk ellene, hiszen
valóban ő a nagyfejes, akkor muszáj, hogy intézkedjen, ha elszabadulna a pokol,
márpedig az a nő nagyon rá van cuppanva. Együtt táncoltak, ami alapból nem
tetszett, de mikor mi is beszéltünk vele, már akkor furcsán viselkedett.
Tudatlan, azt hiszi, hogy annyira okos, közben sehol semmi, de nőből van, tehát
biztos vagyok benne, hogy ki akarja majd használni, hogy vele nem bánhat egy
férfi kegyetlenül. Nekem nem lennének gátlásaim, könnyedén nyomnám bele a fejét
a közeli patakba, hogy aztán fel se jöjjön onnan.
Mélyet sóhajtva rázom fejem. Túl
féltékeny vagyok a semmiért. Nem történ semmi, Jimin pedig megígérte, hogy
siet, úgyhogy… HOL A FENÉBEN VAN MÁR?!
Ekkor, mintha csak végszó lenne,
kinyílik az ajtó, amin az a személy lép be, akire eddig vártunk.
Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, majd szinte automatikusan nyúlok le mélyen
az elmém bugyraiba, hogy felnyissam azokat a kapukat, melyek segítségével tudok
a gondolatokban olvasni. Az övét akarom hallani, hiába tudom, hogy nem
szabadna, de amiről nem tud, az nem is fáj neki. Valamiért most bizalmatlan
vagyok vele szemben, de nagyon remélem, hogy csak badarságokat képzelek.
Biztosan nem ért hozzá, nem történt köztük semmi, csak beszélgettek. Ugye?!
- Azt
mondtad, sietsz! – vágom hozzá szinte azonnal, mire haloványan elmosolyodik,
majd lesüti szemeit, ami máris azt az előérzetet kelti, hogy valami nincs
rendben, de a gondolatai kuszák, nem tudok kijönni belőlük, ha pedig éppen nem
ez van, akkor teljesen üres a feje. Mintha csak nézne ki a fejéből,
megszűntetve a külvilágot maga körül. Nem gondol semmire.
- Nem
maradtam én olyan sokáig – feleli újból szemeimbe nézve. – Hamarabb is eljöttem
volna, de egy nő ódákat tud zengeni – forgatja szemeit, majd egy mélyebb sóhaj
kíséretében indul meg a fürdőszoba irányába.
- Hova
mész? – fújtatok idegesen, de az egyértelműn kívül nem ad más választ. Tehát a
fürdőbe megy, de minek?
- Jimin
– szólal meg végre Tae is, de ez sem hat a harmadik félre. – Azt hiszem, egy
kicsit komolyabban le kellene ülnünk és beszélgetni bizonyos dolgokról.
Még engem is megrendít ezzel a
kijelentésével, pedig tudom, hogy rám nem haragudhat jelen pillanatban, de
legalább azt is elérjük, hogy a másik megtorpanjon, majd kíváncsian forduljon
Tae felé. Kíváncsian húzza fel szemöldökét, de nem szól semmit. Tae ekkor rám
néz jelentőségteljesen, mire szinte tudván, mit kell tennem, azonnal az ő
gondolataira fókuszálok. Azt akarja, hogy Jimint tartsuk itt bezárva, amíg el
nem mond mindent, így zárjam be a fürdő ajtaját a másikkal együtt. A kulcsok
persze megtalálhatóak a szobában, így azonnal ugrok is, hogy eleget tegyek kérésének,
amit a vörös hajú meglepetten pislogva néz végig, ugyanis csak annyit látnak
belőlem, ahogy a helyemet változtatom másodpercenként, majd zsebre vágom a
kulcsokat, hogy nehogy hozzájuk tudjon férni.
- Köszönöm
– biccent felém Tae. – Most már beszélgethetünk.
- Mi
van veletek? – ráncolja szemöldökét, majd kissé idegesen teszi csípőre kezeit. –
Mi olyan fontos, amiről beszélnünk kell, és ahhoz szükség volt az ajtók bezárására?
Mi ez? Revans, amiért én is bezártalak titeket régebben?
- Hm…
ez nem is lenne olyan rossz. Amikor fordul a kocka és Park Jimin bezárva! –
mosolyogja Tae. – De nyugodj meg, azért néhanapján benézünk hozzád, hogy ne
érezd magad egyedül, de csak addig, hogy megdugjunk, utána megyünk tovább. –
Nem bírom ki, muszáj felnevetnem, a vicc viszont egyedül Jiminnek nem tetszik.
Ő csak szemeit forgatja, habár halovány mosoly megjelenik arcán, de látszik,
hogy nem tetszik neki, hogy a fejéhez vágjuk a történteket.
- Ha
be lennék zárva, se dugnátok meg. Talán én titeket, de ti engem soha – mélyül el
hangja végére.
- Ezzel
már elkéstél. Velem így kezdted, hogy széttetted a lábad! – Még inkább rám tör
a nevetés, ugyanis Tae ügyesen dobja be a labdákat, ezzel egyre inkább felhúzva
a másikat, de láthatólag ez egy cseppet sem zavarja.
Jimin keresztbe fonja karjait
mellkasa előtt. Kérdőn húzza fel szemöldökét, hogy végre beszéljen
valamelyikünk, de valójában fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanunk. Hiába
hallgatok bele Jimin gondolataiba, az se segít, ugyanis jelen pillanatban
tökéletesen eltereltük más irányba őket, így eszébe sem jut az, hogy nem is
olyan rég még azzal a kis nőcskével volt lent az alagsorban. Jelenleg inkább
feldühítettük, mikor itt hármunk közül egyedül neki nincs joga ehhez, de az
érzéseit nem befolyásolhatjuk.
- Tényleg
elég hosszú ideig elvoltál. Mit csináltál? Mit akart az a nő? – kérdezi Tae,
mire nyomban kapcsolok is, hogy odafigyeljek, mennyire lesznek ellentmondásosak
a gondolatai kimondott szavaival. – Ráadásul minek mennél ezután a
fürdőszobába?
- Már
nem mehetek oda? – „Milyen kérdések ezek? Nem bíznak bennem? Ezek után mondjuk,
még magamnak is adnék egy pofont, de nem tettem semmi rosszat.” – Tudtommal ez
az én kastélyom, azt csinálok benne, amit csak akarok.
- Embereket
is belevéve? Vagy átváltoztattad? Megharaptad? Megkóstoltad a bőrének ízét?
- „Nem kóstoltam, bármennyire is volt csábító
az ajánlata. A fenébe is, még mindig előttem van az alakja!”
- Sokáig
voltál el, a fürdőbe akarsz menni. Mégis mi a fenét csináltatok? – emeli meg
hangját, mire Jimin is ijedten nyitja tágra szemeit, mintha csak valami rosszat
csinált volna, így nem is állok le gondolatainak hallgatásával.
- Nem
csináltam semmit, nem ment el az eszem, nyugodj meg! – „Az nem számít megcsalásnak, ha megnéztem magamnak, igaz? Még soha nem
voltam ilyen kapcsolatban senkivel, mint velük, így fogalmam sincs, mivel
hogyan kellene számolnom. Most kapcsolatban vagyunk? Ez járás? Ha igen, akkor
megcsalás, ha elgondolkozom egy másik lehetőségen, de közben bennem van az is,
hogy ezt nem tehetem meg, mert vannak itt ketten is, akiket szeretek?”
- Akkor
mit csináltatok? Mit akart tőled? – folytatja Tae a faggatását, de én érzem,
ahogy lassacskán elsápadok, majd szívem hevesen verdes, amint tudatosul bennem,
hogy mi történhetett odalent.
- Miért
érdekel titeket ez most ennyire? Csak egy ajánlatot tett – vezeti rám is
pillantását, bennem pedig eltörik a mécses.
- A…
ajánlatot? Amit te nem fogadtál el, hiába volt csábító? – remeg meg hangom,
mire egy pillanat alatt hűl el arca.
- Te
hallottad, hogy én mit…
- Nem
tudod eldönteni ennek ellenére, hogy a mi kapcsolatunk minek felel meg? Nem
tudod biztosan kijelenteni, hogy járunk? Igen, ezt így hívják, Jimin,
bármennyire is nehéz felfognod! Tudom, hogy Taehyungnak elmondtad, hogy
szereted, és nekem is tettél rá utalásokat, így elnézem, hogy nem voltál
konkrét. Nem is olyan a személyiséged, de akkor ezek után, hogy van képed másra
nézni? Megrökönyödtél? Nem tudtad, mit tegyél? Ajánlatot tett? Miféle
ajánlatot, ami ennyire csábító volt, hogy megrendültél az irányunkba? – hadarom
el, mire mindketten csak nagy szemeket meresztve néznek rám, de Taen látszik,
hogy leesik neki, mit hallhattam. Kezeim is ökölbe szorulnak az idegtől, de
próbálom türtőztetni magam, nehogy kárt tegyek a végén valakiben vagy
valamiben, ugyanis azzal egyikünk se járna jól. Nyugodtan kell megbeszélnünk,
hogy mi is a helyzet most.
- Jungkook,
félreérted! – próbálkozik tovább, de idegesen rázom meg fejem hátrálva egy
lépést. – Nem tettem semmit! Nem olyan ajánlatot tett, amilyenre gondolsz!
Önfeláldozó személy, így a többi foglyul ejtett emberen akart volna segíteni,
és úgy gondolta, hogy ő bármire képes lenne azért, hogy én ennek a kérésének
eleget tegyek.
- Szóval
ezért gondoltál az alakjára! – csettintek, ahogy megvilágosodom, viszont ő
sokkal feszültebbnek tűnik ettől. – Csak nem felajánlotta a testét, hogy
nyugodtan tegyél vele, amit csak akarsz? Csak nem csinos? Túl szexi és formás?
Hiányzik már, hogy melleket foghass, vagy csak szimplán kényelmesebbnek
gondolod a nőket, mint a férfiakat? Végül is, édes mindegy, felőlem aztán menj
vissza hozzá és dugd agyon, de akkor hozzám ne gyere vissza többé!
- Jungkook!
– túr idegesen hajába, majd a következő pillanatban már előttem is terem
gyorsaságának köszönhetően, én viszont teszek két lépést hátra, hogy ne legyen
ennyire közel hozzám. – Most miért csinálod ezt? – remeg meg egész lényében. –
Nem éltem a lehetőséggel és ez a lényeg, nem? Hiába adott csábító ajánlatot,
nem engedtem neki, pontosan miattatok!
- De…
hé! – pattan fel az ágyról Tae is és megáll mellettünk. – Ha haboztál, az rég
nem jelent semmi jót. Ha valóban szeretnél minket, akkor meg se fordult volna a
fejedben, hogy engedj-e neki.
- Nem
is terveztem engedni neki! – hördül fel. – Próbált meggyőzni, és valójában
nagyon is jó ötletet adott, de ő mindenáron most akart dűlőre jutni, úgyhogy
bevetette a női bájait, de nem csináltam semmit! Ott hagytam! – „Habár való igaz, haboztam, de csak azért,
mert alapvetően is kielégületlenül mentem le hozzá, de akkor is eljöttem! Nem
értem, mit kell ezen hisztiznijük!”
- Ó,
fogd rám, hogy felizgultál rá! – köpöm hozzá a szavakat, mire már csak az
hiányzik, hogy szó szerint lángoljon az egész teste a dühtől.
- Örülnék,
ha nem hallgatóznál! Ha a ti kerülnétek ilyen helyzetbe, megnézném én azt,
mennyire fordulnátok el habozás nélkül, főleg úgy, hogy még egyikőtök sem volt
nővel, de tudom, hogy biszexek vagytok – mosolyodik el, bedobva az aduászt.
- Ennek
az az oka, hogy te megfosztottál minket ettől a lehetőségtől – vág vissza Tae.
- Helyette
nyújtottam számotokra egy sokkal jobbat. Mellettem lehettek, ráadásul semmiben
sem szenvedtek hiányt. Nem jártok iskolába, rávilágítottalak titeket arra, hogy
mit is éreztek valójában – mutat rám –, és nem utolsósorban nagyon kegyes
vagyok veletek.
- Nagyon
nehéz lenne kimondani, mit érzel? Sokkal kellemesebb lenne a te szádból hallani,
akkor talán nem kellene tovább folytatnunk ezt a vitát – ajánlom fel, de csak
egy szusszantást váltok ki belőle, majd hajába túr. – Bocs, nem tudtam, hogy
egy kapcsolatban ez nagy kérés, főleg nem azután, hogy ekkora bunkó, paraszt
vagy.
- A
mi…
- Nem
elég, hogy megnézted magadnak – folytatja Tae. – Még a fejünkhöz is vágod azt a
tényt, amiről nem mi tehetünk, ugyanis te hoztál el ide magaddal, és legyen
akármennyire igaz, hogy azóta mi a helyzet, és nem is hiányzik, hogy egy nő
legyen mellettem, de ez nagyon csúnya volt a részedről.
- Nekem
ti ne mondjátok meg, hogy mit mondhatok! – szorítja ökölbe kezeit.
- Gyere,
Jungkook – ragad karon a másik, mire kíváncsian pislogok rá. – Szeretnék veled
kettesben lenni, ahol az ilyen – és ekkor a lehető legcsúnyább szavakkal illeti
Jimint, hogy milyen, melyekbe rendesen belepirulok, de csak jó néhány jelző
után folytatja mondanivalóját – nem találhat ránk.
Még Jimin szája is tátva marad, majd
hiába nyitja szólásra száját, hang nem jön ki rajta. Tae úgy tűnik, komolyan
gondolja, amit, ugyanis zsebembe nyúlva veszi ki a kulcsokat, hogy aztán
kinyissa azt, amelyik a folyosóra vezet, de amint kilépünk, vissza is zárja
azt. Jimin későn kapcsol, halljuk, amint dörömbölni kezd a falapon és
parancsolja nekünk, hogy azonnal nyissuk ki, de nem teszünk semmit. Végül még
egyet utoljára erősen belerúg, de csak nem akarja kitörni a saját szobájának
ajtaját, így nem is jut ki. Ha nagyon ki akar, akkor az erkélyen ki tud
repülni, de nagyon remélem, hogy nem fog így tenni.
Kérdőn nézek Taere, aki már
szomorúan biggyeszti le ajkait, majd összekulcsolva ujjainkat indul el a hosszú
folyosón, szép lassan téve meg a lépéseket. Az ő gondolataiba felesleges belehallgatnom,
tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mit érez, hiszen én is ugyanolyan
értéktelennek érzem magam, mint ő magát.
Megszorongatom kezét, mire rám emeli
könnyektől csillogó íriszeit, ami megrémít. Nem szeretném, ha sírna, így
bátorítóan mosolygok rá, hátha tudok vele egy kis életet csempészni az életébe,
s meg is könnyebbülök, ahogy viszonozza gesztusom.
- Örülök,
hogy elvettük a kulcsokat. Szerinted meddig tartsuk ott bezárva? Egy napig? Nem
is, inkább egy hétig! Várj, az is kevés, akkor egy hónap! Egy év! – csettint a
levegőbe szabad kezével, amit megkuncogok.
- Az
ő börtönbüntetését már években kell számolni.
- Igazad
van.
Megáll, majd szembefordulva velem
vállamra hajtja homlokát, de ujjaival továbbra is az enyéimet szorongatja,
amellyel megdobogtatja a szívem. Törékenynek tűnő testét derekánál fogva húzom
magamhoz, hogy megadjam számára azt a biztonságot, amit megérdemel, mire ő
szabad kezét felvezeti mellkasomra, s ott szorongatja meg felsőmet. Jimin
szavaira gondolva az én szívem is majd meghasad, de Tae szavai is eléggé
lesokkoltak, hogy mi mindennek elhordta őt. Én nem mertem volna ilyen lépést
tenni, míg az ő száján olyan könnyűszerrel csúsztak ki a szavak, mintha
mindennapos lenne.
Valami forrót érzek szétterjedni
vállamnál a ruhám anyagán, majd ez kezd sokszorosodni, mire tudatosul bennem;
ezek könnyek. Szinte reflexszerűen tolnám el magamtól, hogy a saját szememmel
lássam, valóban sír, de az utolsó pillanatban meggondolom magam. Helyette
sokkal szorosabban vonom magamhoz, mire eddig mellkasomon pihenő keze nyakam
köré tekeredik, de ujjainkat továbbra sem választjuk szét.
Érzem, ahogy meghasad a szívem. Nem
szeretem szomorúnak látni, főleg nem összetörtnek. Hiába nem tett semmit Jimin,
ahelyett, hogy elismerné a bűnösségét, helyette visszavág, ráadásul elég sértő módon.
Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy az a ribanc képes volt ilyenre!
Megpróbált Jiminhez férkőzni, amivel nem is lenne baj, ha éppenséggel nem
fordult volna meg a fejében, hogy éljen-e a lehetőséggel. Mondanám, hogy
bosszút kell állni a nőn, de nem bántanám, hiszen ember, ráadásul… nő.
Akármennyire is gyűlölöm jelen pillanatban, képtelen lennék arra, hogy kezet
emeljek rá.
- Tae
– szólítom meg csendesen, mire csak hüppög. – Szerintem… az volna a legjobb
megoldás, ha megmutatnánk Jiminnek, hogy mit veszítene, ha nem lennénk többé
mellette. Emlékezz rá, hogy milyen őszintén mondta neked, hogy szeret! Gondolj
csak bele, hogy mennyire tudnánk húzni az agyát! – adom az ötletet, amit
figyelmesen hallgat. – Mutassuk meg, hogy mi sokkal többet érünk egy olyan kis
cafkánál! Legyünk olyanok, akik után sírna, ha elveszítené, akik után nem lenne
bőr a képén más után nézni. Mi képesek leszünk rá, mert… mert szerintem mi
vagyunk az elsők, akik idáig eljutottak Jiminnél – gondolkozom el, hiszen ezért
nem lehet tisztában a saját érzéseivel.
Tae megemeli arcát rólam, majd
szemeimbe néz. Szemei még mindig könnyesek, s pillái is össze vannak ragadva
tőle. Arca kipirosodott, rá van száradva a könny, mire mosolyogva engedem el
ölelő karommal, hogy arcán végigsimítsak.
- Szeretlek,
Jungkook – suttogja. – Nagyon szeretlek. Nagyon…
- Én
is téged – kuncogok, ugyanis rendkívül aranyosan fest.
Kimért léptek hangja töri meg a
meghitt pillanatot, mire a folyosó azon végébe nézünk, amerre menni készültünk,
s ahonnan most valaki közeledik.
- Azt
hittem, rosszabb állapotban leszel, de ahogyan elnézem, ép és egészséges vagy –
áll meg néhány méterre Jihu, Jimin nagybátyja, mire meglepetten nézünk szembe
vele, aki viszont Taehyungot nézi meg magának meglepetten. – Nocsak! Hát veled
meg mi van? – céloz könnyes arcára, mire a kérdezett azonnal elfordul tőle és
kezemet is elengedi, hogy arcát törölgesse.
Miért most kellett jönnie?
"Nekem nem lennének gátlásaim, könnyedén nyomnám bele a fejét a közeli patakba, hogy aztán fel se jöjjön onnan". Hát ezen most jót röhögtem. Még Jiminnek all feljebb ahejett h elosmerné a hibajat nem ő másokra keni. Oké h most először szerelmes de azert ez már mindennek a teteje. Szegény Tae es Kook. De olyan edesek a vegen ahogy egymas mellett vannak osszebujva. Jimin meg egye meg amiz főzött. Most ő van bezarva igaz siman ki tud jutni de megvan a feeling. Viszont Jihu miatt aggódom. Ez az egyetlen ok amiert azt mondom jöjön ki a szobajábol. De huuu de nagyon megerdemelte amit Kooktol es Taetől kapott. Buszke vagyok rájuk!! Nagyon jó lett várom a folytatást.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett! <3 XD Igen, Kook nem kertel, ő megfojtaná a csajt. XD Jimin az makacs természet, nehéz megtörni még akkor is, ha tudja, hogy nem neki van igaza (egyébként ez velem is így van XD hiába tudom egy idő után, hogy nem nekem van igazam, utána már gáz lenne beismerni, hogy tévedtem úgyhogy csak később ismerem el max xD) Az, hogy most mi lesz ebből az egészből, hogy Jimin kijöne a szobából, hogy Jihu mit fog tenni, majd kiderül, ráadásul mi lesz abból, amit Kook mondott tervet... majd kiderül a következő részekben. ;)
TörlésKöszönöm, hogy írtál! <3 ^^