[58/?] A vámpírok legnagyobbja - Felelsz vagy mersz?

Cím: A vámpírok legnagyobbja – Felelsz vagy mersz?

Író: Ayu

Besorolás: +16

Szereplők: Jimin, Jungkook, Taehyung

Páros: VKookMin

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: fantasy

Megjegyzés: Na, elérkeztem még egy résszel, majd megpróbálok hétvégén is jönni eggyel. Remélem, tetszeni fog mindenkinek! Jó olvasást! ^^

U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

 

Jungkook POV

Az ajtó záródik, Jimin pedig felém kapja pillantását, majd egyik kezét már ki is nyújtja, úgy invitál magához. Először csak nagyokat pislogva nézek hol a kezére, hol szemeibe, de ő kitartóan állja pillantásom, türelmesen várva, hogy odamerészkedjek közéjük. Az egész helyzet annyira sokkoló volt, hogy nem tudtam, mit tehetnék. Az, hogy Tae így odarohant hozzá, bennem is megmozgatott valamit, hogy talán nekem is oda kellene mennem, de úgy éreztem, hogy ez furán jönne ki, így továbbra is a helyemen állok, nem téve lépést a másik felé. Szemei fáradtan, mégis kérlelően csillannak meg az ablakokon beszűrődő fényben, mire nagyot kell nyelnem. Nem merek mozdulni, annyira érdekesen venné ki magát a dolog, hogy nem tudnék mit kezdeni a helyzettel. Miért… miért menjek oda? Annyira nem Jiminre vall, hogy csoportosan ölelkezzünk, most mégis ezt várja el tőlem. Semmi erőszakot, dominanciát nem látok szemeiben tükröződni, ami szintén szokatlan számomra.

            Ekkor döntök úgy, hogy belehallgatok gondolataiba, hiszen kitartóan nyújtja kezét irányomba, amivel meglep. Nem számítok tőle semmi megértésre vagy érzelgősségre, most mégis ez az egész olyan más.

            -          „…ide!” – csípem el éppen mondata felénél, mire értetlenül ráncolom szemöldököm, de hallgatom tovább. – „Gyere ide hozzám! Nekem te is ugyanolyan fontos vagy. Ne érzed magad kirekesztettnek, vagy bármi más, amiért most nem jössz. Amit hallottál igaz, hiszen mellette nőttem fel. Úgy ismer, akár a tenyerét, csak félt, de én mindennek ellenére nem szándékozom elengedni egyikkőtöket sem. Tudom, hogy szeretnéd, ha kimondanám az érzéseim, de az egyszer történt meg, az is véletlenül csúszott ki a számon. Nem fogok csöpögni, ömlengeni, így is többet tudtok a kelleténél. Még soha nem éreztem ilyet senki iránt, mint irántatok, így arra kérlek, tedd félre minden büszkeséged, a sértettséged, mindent. Gyere ide hozzám, kérlek! Gyere ide! Nem hallasz minden nap könyörögni, használd ki! Gyere! Tudom, hogy hallasz, látom a szemeidben.” – Kezére esik pillantásom, majd újból nagyot nyelek, ahogy visszanézek szemeibe. – „Habozol? Legyek türelmesebb? Mit szeretnél, mit tegyek, hogy el hidd, te ugyanolyan fontos vagy, mint Taehyung? Kérjek bocsánatot a múltban történtekért? Változzam meg? Mondjam ki, hogy szeretlek?” – Szemeim felcsillannak, ugyanis való igaz, csak rákérdez a dolgokra, de ez egy bensőséges, gyönyörű szép vallomás, amit csak nekem szán, ezzel pedig megdobogtatja szívem, s érzem, amint az a bizonyos kellemes melegség átjárja mindenem. Vajon ő is ugyanezt érzi? Bárcsak ő is olvasna a gondolatokban! Akkor nem kellene kinyitnom a szám. – „Mire vársz még?” - Alig egy másodperccel később már én is ott térdelek előtte, s ölelő karjába von, mire Tae is változtat pozícióján és egyik karjával engem húz magához, fejét Jimin vállán pihentetve, mire én is így teszek a másikon. – „Jegyezd meg, hogy kivételes alkalom, hogy ilyen elérzékenyülve látsz. Nem fogsz sűrűn ilyeneket hallani tőlem.” – Elmosolyodom, majd úgy fordulok, hogy fel tudjak nézni szemeibe, mire ő is lenéz rám.

            -          Nem is várom el. Ez így is több mint, amit kaphatnék – felelem, mire Tae értetlenül ráncolja szemöldökét, Jimin viszont széles mosollyal gazdagodik.

            -          Fiatal vagy és buta, de ez így tökéletes nekem – jelenti ki immáron úgy, hogy a harmadik fél is hallja, akinek lassan leesik, hogy Jimin beszélt hozzám gondolatban.

            -          Miről van szó? Miből hagytok ki? – emeli meg fejét, hogy mindkettőnket tisztán láthasson.

            -          Kis kíváncsi – fordul felé, majd kezét fejéhez vezetve nyomja azt vissza vállára, mire Tae csak hisztisen nyög egyet.

            -          Egyébként szívesen hallgattam volna még a nagybátyádat. Ő biztosan nagyon sokat tud rólad, úgyhogy biztosan lenne mit mesélnie – kuncogja. – Kíváncsi lennék, milyen is volt a kicsi Jimin.

            -          Nagyon is jól tudod, milyen a kicsi Jimin. Szeretnél kicsit közelebbről is megismerkedni vele? Bár már a kezdeti fázison átmentél, azért szíves örömest hagyom, hogy kíváncsiskodj.

            -          Ó, hagyjál! Ennyit arról, hogy kiállok melletted! – bontakozik ki az ölelésünkből, amit a legidősebb kuncogva hagy. – Nem értékeled az igyekezetem! – áll fel leporolva térdét.

            -          Én értékelem. Éppen az imént mondtam, hogy hagyom, hogy megtudd, milyen a kicsi Jimin – vigyorogja, viszont Tae fülig pirul, és inkább elfordul, hogy az ágyra mászhasson. – Most mit szégyenlősködsz? Láttál elégszer, szeretnél még egyszer?

            -          Hagyjál! Nincs kedvem hozzá! Fáj a fejem! – fekszik hasra és az egyik párnát a fejére húzza.

            -          Az csak jó! – szállok be a játékba Jimin oldalán. – Tudod, hogy egy jó kis orgazmus csodákra képes a fejfájási problémákkal?

            -          Ha neked az csillapítja, ha a másik elélvez… - dünnyögi a párnák tömkelegében, mire Jiminnel egyszerre nézünk egymásra. Ugyanaz a mosoly ékeskedik arcán, mint az enyémen, mire egyszerre mozdulunk és végül Tae két oldalán foglalunk helyet, hogy húzzuk az agyát tovább. Úgysem bírja túl sokáig játszani a sértettet, ha esetlegesen sikerül felizgatnunk, ami esélyes.

            -          Tae – fekszem le én is, de szándékosan félig rajta helyezkedem el, hogy véletlenül se tudjon elvonatkoztatni rólunk. – Mit szólnál ahhoz, ha játszanánk egy kicsit? Régen kapcsolódtunk már ki, nem igaz? Megérdemlünk egy kis szórakozást, és most még Jimint is meg lehet szívatni egy picikét – bújok a párnához, hogy a lehető legközelebbről suttogjam a szavakat fülébe, mire nyomban felém is fordítja arcát, kíváncsian lesve ki a párna takarása alól, miközben Jimin megszid azért, amiért lekicsinyítem és szívatni akarom, de nem veszem magamra. – Emlékszel, mit mondtam a folyosón? Szerintem játszva a legjobb elérni – kacsintok, mire félre is teszi a párnát, és alkarjain megtámaszkodva figyel rám.

            -          Mit beszéltetek ti a folyosón? – vágja közbe Jimin, mire szemeim forgatom.

            -          Mit kíváncsiskodsz? Ugyanazt csinálod, mint TaeTae – mászom le a másikról, így az kényelmesen fel tud ülni, miközben abbahagyja a durcázást. – Mi lenne, ha felelsz vagy merszeznénk?

            -          Ó – nyögi ki Tae.

            -          Az mi? – vágja rá a másikkal egyszerre a legidősebb.

            Taevel egyszerre nézünk rá úgy, mint egy idiótára, ami természetesen nem tetszik neki, de mégis ki az, aki nem ismeri ezt a játékot? Jimin úgy tűnik, túl maradi, habár nem hiszem el, hogy régen ezt nem játszották az emberek. Bár igaz is, ő vámpír, ő más neveltetésben részesült, de azért elküldték az emberek közé, tehát tudnia kellene. Lehet, nem barátkozott senkivel? Neki mindenki csak szexre kellett? A gond ott kezdődik, hogy még ki is nézem belőle, de inkább elterelem gondolataim azokról az időkről, hiszen akkor még csak nem is léteztem. Tervben sem voltam, mikor ő élte a tinédzser éveit, viszont még a szüleim se voltak tervben. Elég durva így belegondolva, hogy mennyivel idősebb nálunk, de ez egyáltalán nem látszik meg rajta.

            -          Egyszerű – mosolyodom el ördögien. – Kell hozzá… egy flakon, de nem tudom, hogy az mennyire megtalálható itt – húzom résnyire szemöldököm. – Bár más is megteszi! – csillannak fel szemeim, majd egy pillanat alatt lépek a fürdőszobaajtóhoz, majd azt is kinyitva a még zsebemben maradt kulccsal együtt, úgy megyek be egy üres tusfürdős dobozt keresve, amit hamar találok is, végül azzal térek vissza az ágyra. – Tehát, akire ez rámutat, attól kérdezek. Mindig a forgató kérdez – magyarázom, miközben Jimin figyelmesen hallgat. – Ilyenkor meg kell kérdezni a másiktól, hogy felelsz vagy mersz, és amelyiket választja, annak megfelelően kell feladatot adni. Tehát, ha azt mondod nekem, hogy felelsz, akkor akármit kérdezhetek tőled, neked kötelességed a színtiszta igazat válaszolnod rá, különben le kell venned egy ruhadarabot magadról – mosolyodom el pimaszul, viszont az utolsó szavaim hatására Jimin szemei is felcsillannak.

            -          És ha merek?

            -          A feltétel ugyanaz, csak akkor egy feladatot kapsz, amit teljesítened kell.

            Úgy tűnik, tetszik neki a játék, így már azonnal vetné is bele magát, viszont Tae már készülne felállni az ágyról, mondván, hogy még magára szeretne aggatni pár ruhadarabot, de könnyedén ültetjük vissza, ami neki nem tetszik. Persze, hiszen erősebbek vagyunk, úgyse tud ellenünk mit tenni. Gyorsan egy kis helyet is csinálunk magunknak, így a takarót is félretoltuk, hogy kényelmesen tudjunk pörgetni a sík felületen, majd a játék kezdődhet is.

            -          Akkor kezdem én – nyúlok a flakonért, melyet könnyedén forgatok meg, talán túl erősen is, így az követhetetlenül gyorsan kezd pörögni, amit Tae tágra nyílt szemekkel néz végig, végül éppen felé mutatva áll meg a kis eszköz, így mosolyra húzódnak ajkaim. – Felelsz vagy mersz?

            -          Nem is tudom – töpreng el. – Nem szeretnék vetkőzni, és valamiért úgy érzem, a feladatokkal nem járnék jól, úgyhogy felelek.

            -          Jól meggondoltad? Már nincs visszaút – vigyorgom, mire határozottan bólint egyet. – Legyen. Mit is kérdezzek tőled? Valami kis egyszerűt vagy térjek a lényegre?

            Valóban elgondolkodtat, hogy mit kellene kérdeznem, hiszen nagyon is jól ismerem, elvégre is, közel állunk egymáshoz, kiskorunk óta ismerjük egymást, folyton egymás nyakán lógtunk, így nem igazán maradt előttem titok semmi. Talán az, hogy vonzódik hozzám, bár azzal ő maga sem volt tisztában, de örülök, neki, hogy végül Jiminnek hála rádöbbent, igenis képes ágyba bújni velem, ráadásul az idő haladtával még meg is szeretett, aminek roppantul örülök. Boldoggá tesz, hogy így érez, és annak is nagyon örülök, hogy mi hárman összekovácsolódtunk, még akkor is, ha van mit csiszolni, de egy ilyen kapcsolatot természetesen nehéz kialakítani, főleg a mi esetünkben, hogy született vámpír az egyikünk.

            -          Azt hiszem, erre igazán kíváncsi vagyok – mosolyodom el ördögien. – A gyengéd, összebújós vagy a szenvedélyes, durva szexet szereted jobban? – Kérdésembe belepirul, amit Jimin is megmosolyog, majd le is süti szemeit, megköszörülve torkát.

            -          Most ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy veled vagy Jiminnel szeretek-e jobban lefeküdni. – Felnevetek válaszára, ugyanis ez valóban igaz, habár Jiminnel elég régen feküdt már össze tudtommal. Már több mint fél éve lassan. Kettőnk közül viszont én mindig gyengéden bánok Taevel, még ha néha kicsit durvább is vagyok, azért az igazi ilyen szempontból Jimin hevessége. – Hát én nem is tudom… igazából ezen még nem gondolkodtam el, mivel… mindkét félét szeretem, ez függ attól, hogy éppen mihez van kedvem. Mostanság, hogy már te is vámpír vagy, egészen más veled, mint akkor, amikor még ember voltál, de azért még mindig gyengédebb vagy. Tényleg nem tudok választani. Én mindkettőt preferálom – pislog nagyokat zavarában, viszont tudom, hogy a játék végére ezt mindannyian le fogjuk vetkőzni.

            -          Akkor most te jössz – bökök a flakonra, amit ujjai közé véve pörget meg, de az koránt sem olyan, mint amilyet én tettem. Az övé hamarabb megáll, s fülig pirul, mikor Jiminhez ér. Milyen kis édes, ahogy folyton zavarba jön! Biztosan fél a végétől.

            -          Felelsz vagy mersz?

            -          Azt hiszem, félek a kérdéseidtől. Nem szívesen válaszolnék, úgyhogy merek – vágja rá, mire Taevel egyszerre emeljük égnek szemeinket és sóhajtunk fel.

            -          Ne rontsd el a játékot! Azért néhányszor felelhetsz is majd. Mindegy, azért akkor kitalálok valamit. Kérdezni egyszerűbb lett volna, de… hmm… - töpreng el állát fogva, majd hátra is dől az ágy végének. – Te biztosan bármit megcsinálnál, nem igaz? – húzza fel fél szemöldökét, de a kérdést inkább magának szánja, mintsem a másiknak, így az nem is válaszol. – Megvan!

            Nem hallom a feladatot, mindössze annyit látok, hogy Taehyung majd megőrülve ugrik Jimin nyakába, majd kezével takarva száját súg valamit fülébe, ami valóban szörnyen halk, ugyanis a kitűnő hallásom ellenére sem hallok mást egy kis piszmogáson kívül. Amint elhúzódik, ajkába harapva, csillogó szemekkel néz a másikra, aki először hitetlenül nyitja tágra szemeit, majd váratlanul nevet fel és borzolja össze a fiatalabb haját bolondnak nevezve.

            A következő pillanatban Jimin perzselő pillantása rám esik, mire már tudom, hogy velem kapcsolatos az, amit meg kell tennie. Mi a fenét mondott neki Taehyung, és miért kellett sugdolózni? Félt, hogy ellenkeznék? Nem is tehetném meg!

            Az idősebbik a következő másodpercben már leterít az ágyra, így keresztben fekszünk el, majd egy pajzán vigyorral néz szemeimbe, majd nyakamra.

            -          Milyen őrült és önző kívánság ez – horkant fel, de azért csillogó szemekkel hajol le hozzám, hogy a nyakamon lévő érzékeny bőrre csókoljon, amit először nem is értek, hogy ebben mi a nagy szám, amíg be nem veti magát igazán.

            Váratlanul szív meg egy ponton erősebben, majd elhúzódva nézi meg a valószínűleg piros foltot. Már azt hinném ennyi az egész, mikor újból visszahajol és egy egészen picikét lentebb is erősen szív meg, amit nem tudok nyögés nélkül hagyni. Fogalmam sincs, mit kellene tennem, így csak meg-megránduló testtel tűröm, hogy kedvére szívogathassa bőröm, de nem szív ki mindenhol, hanem egy bizonyos helyen, mintha… egy forma lenne. Végül, mikor úgy érzi, végzett, önelégült vigyorral emelkedik meg rólam, én meg értetlenül pislogva nézek fel rá, majd Taere esik pillantásom, aki csillogó szemekkel mászik hozzám és nézi meg kérését, hogy vajon mennyire teljesült, ami végül hangos nevetésbe fullad. Felülök, így viszont Jimin túl közel kerül hozzám, de hátrébb csúszik combomon, hogy kényelmesen elhelyezkedhessek, miközben nyakamhoz kapom egyik kezem.

            -          Mit csináltál? – ráncolom szemöldököm, mire Tae már ugrik is, hogy a fürdőszobába rohanjon egy tükörért, ami beletelik egy rövidke időbe, de türelmesen kivárjuk. Addig is tovább piszkálom azt a felületet, ami még mindig ég egy kissé attól, hogy a másik így kiszívott, és ötletem sincs, mi lehet ennyire nagydolog ebben.

            -          Nézd, nézd! – rohan vissza dübörgő léptekkel az ágyra Tae, majd elém is tart egy kistükröt, amit kénytelen vagyok elvenni tőle, ugyanis a nagy izgalomban úgy lóbálja a karját, mintha úgy bármit láthatnék.

            Szemeim a kétszeresükre nőnek, amint észreveszem, mit tettek velem. Ez… ezt mindenképpen visszakapják! Egy kibaszott T betűt szívott ki nyakamon, mintha csak ezzel akarnák kimutatni, kihez tartozom! Szóval ezért mondta azt Jimin, hogy Tae bolond. Ezért nevettek így, ezért vigyorogtak! Mekkora… aljas húzás!

            -          Pörgess! Te… álnok! – lököm le magamról könnyedén bántalmazóm, aki csak nevetve borul hátára, de visszamászik helyére, hogy tegye, amire kérem. – Ez kegyetlen! Jézusom, Tae! Hogy tehetted ezt velem?! – akadok ki közben, a tükröt továbbra is magam előtt tartva és a szívásnyommal szemezgetek.

            -          Megjelöltünk! – vigyorogja jókedvűen, s közben nem is figyel arra, hogy Jimin már pörget is. – Megkértem Jimint, hogy egy T betűt szívjon ki a nyakadon, ezzel azt is alátámasztva, hogy hozzám tartozol – húzogatja szemöldökét.

            -          Mint a kutyák! Megjelölni a területedet! Jó, hogy nem lepisilsz! – akadok ki, de azért az én szemeimből is sugárzik a csintalanság, hogy valójában igenis leleményesnek tartom az ötletet. Nem gondoltam, hogy ilyenre képes lesz. – Tae, te vagy a soros! – nézek le a tusfürdős tubusra, mire ijedten néz le rá, majd vissza fel Jiminre, végül látványosan fordítja felém, hogy nekem kelljen válaszolnom, viszont mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy mi következik.

            -          Na, ne! Neked nem merek az egyszer biztos! Soha! Inkább felelek! – vágja rá, mielőtt megkaphatná a kérdést, ezzel jókedvre derítve minket.

            -          Kár érte – biggyeszti le csalódottan ajkait a másik, majd újból pimasz mosolyra húzódnak ajkai. – Én nem felelek nálad, te nem mersz nálam. Micsoda felállás! – kuncogja el a végét. – De legyen! Bőven van mit kérdeznem, ne aggódj!

            -          Ettől félek én is…

            -          Minek a gondolata izgat fel jobban? Ha azt mondom, rád gondolok, miközben kielégítem magam, vagy, hogy megtartóztatom magam a következő alkalmunkig? – mosolyogja a lehető legperverzebben, mibe még én is belepirulok, pedig nem is nekem tette fel a kérdést.

            A kérdésen én magam is elgondolkozom. Vajon melyik izgatna fel jobban? Igazán romantikus lenne, ha kiderülne, tud várni rám, és egészen addig nem ér magához, mert az én érintésemre vágyik, viszont annak a gondolatától is megrebben alhasam, ha arra gondolok, hogy éppen a zuhany alatt áll, én járok a fejében, és az én nevemet sóhajtozva elégíti ki magát.

            Taevel egyszerre sóhajtunk fel, mire azon pillanatban össze is nézünk rémülten. Szinte meg is beszéljük a pillantásunkkal, hogy bizony, mi ugyanarra gondoltunk, ha nem hasonlóra, viszont ijesztő, hogy ilyen egyszerre sóhajtunk fel kéjesen. Úgy tűnik, ez az idősebbnek is ínyére válik, ugyanis ajkát nyaldosva várja a válaszát, felváltva nézve ránk.

            -          Ez tetszik – húzódnak mosolyra ajkai. – Nagyon szeretném tudni, mire gondoltatok.

            -          Nem tudom, hogy Jungkook mire gondolt, de én az elsőre szavazok. Határozottan az első. Lehet bármilyen romantikus az, hogy várnál rám, az mégis sokkal… szexibb, ha… ha rám gondolsz közben – pirul bele magyarázatába, mire felém fordulnak mindketten.

            -          Ó, a kérdés nem nekem szólt – vigyorgom. – De egyetértek Taevel – köszörülöm meg torkom, majd a tubus felé biccentek, hogy pörgessen, viszont Jiminről a vigyort nem lehet letörölni.

            A tusfürdős flakon ismét pördül, míg végül a legközelebb az én irányomban áll meg, így kíváncsian várom a kérdést, amire már meg is van a válaszom. Merek.

            -          Azt szeretném, ha anélkül kezdenél vetkőzni, hogy passzolnál egy kérdést – csillannak fel szemei. – Kezdheted a felsőddel, de ez csak kezdetnek teszi meg – mér végig, mire szemeim forgatva húzom le könnyedén pólómat, hogy aztán azt félrehajítsam, messzire, hogy véletlenül se bújhassak vissza bele.

            -          Ez túl egyszerű – húzom el szám.

            -          Erre szükség van, ha mást is meg szeretnék tenni – harapja be alsó ajkát. – De csak egyet kérhetek, úgyhogy megelégszem egyelőre ennyivel. Egyébként cipővel sem illik az ágyon tehénkedni, de azért magunkon hagyhatjuk Jimin miatt. Tudod, jobb félni, mint megijedni. Minél több a ruhadarab, annál később eshet nekünk.

            Horkantva nevetek fel, ugyanis igaza van. Jobb, ha a cipő rajtunk van, és szép lassan szabadulunk meg mindentől. Szép is lesz, ha végül egyikkőnkön sem lesz semmi, aztán a játék abba fuccsol, hogy egymásnak esünk. Már a gondolatától is újból megrebben alhasam, és érzem, hogy határozottan keményedem odalent, de próbálok nem arra koncentrálni.

            Újabb pörgetés.

            -          Felelsz vagy mersz? – szögezem Jiminnek a kérdést, majd bátran jelenti ki, hogy mer, így nála nem is packázok, a lehető legjobb dolgot szeretném kérni tőle. Ez a vetkőzős dolog nem is olyan rossz, ugyanis kétlem, hogy sok kérdést passzolnánk, így tartom magam az én feladatomhoz hasonlóan, de mégis kicsit másképp játszva ki a dolgokat. – Vedd le Tae pólóját a lehető legerotikusabban! Csók nem engedett, a nadrág is marad a helyén, és magadról sem vehetsz le semmit. Minden más engedélyezve.

            -          Ezzel aztán sok lehetőséget hagytál! – vágja hozzám, de elfogadja a kihívást.

            Taehez mászik, aki szaporán véve a levegőt várja, hogy őt is vetkőztetni kezdjék. Ezúttal én harapom be ajkam, ahogy figyelemmel követem a jelenetet, ami túl izgató számomra, tekintve, hogy két olyan személy teszi ezt, akiket szeretek, akikre vágyom, akikre a szó szoros értelmében áll a farkam.

Jimin vágytól sötétlő íriszekkel hajol a másik arcához, de a csók nem csattan el. Tökéletesen csinálja, ahogy húzza az agyát, viszont ezzel az enyémet is. Mintha csak egy filmet néznék, izgatottan várom, hogy végre ajkaik egymásba fonódjanak, hiába tudom, hogy ez most nem történhet meg – pedig milyen szexi lenne! Nem bírnám ki, hogy ne érjek magamhoz közben, de így sikeresen tartom magam. Még jó, hogy ezt megtiltottam, de így is túl érzékien hajol az egyetlen emberhez a szobában, aki szintén elvörösödve követi szemeivel minden mozdulatát. Végighúzza ajkait állán, le a torka vonalán, mire Tae hátraveti fejét, hogy kényelmesebben hozzáférhessen. Már emeli is kezeit, hogy hozzáérhessen Jiminhez, de ekkor váratlanul szólok közbe.

-          Ne! Ne érj hozzá! Csak ő dolgozik most! Ne csábítsd a rosszba! – szidom meg, amit Jimin megkuncog.

Tovább folytatja apró csókkal hintve a másik éppen csak kilátszó kulcscsontját feladatát, majd elfektetve a párnák között húzza feljebb pólóját, így csókolgatva végig alhasánál, a köldökénél megállva, ahová bevezeti nyelvét, ettől viszont Tae automatikusan húzza be hasát, amit szinte tátott szájjal nézek. Mennyire kívánom! Én akarom azt az érzékeny bőrét érinteni, de most hagyom, hogy a szemeim élvezzenek el a látványtól. Miért ilyen erotikus, ahogy csak szimplán csókolgatják? Benne akarok lenni, mélyen mozogni szűk forróságában, ugyanis legutóbb ő volt az, aki megdugott engem, ami már nem most volt. Nagyjából két hete, ami hosszú idő, talán túl hosszú is. Akarom őt Jiminnel együtt, sőt, nem is akárhogy. Én Jiminnel együtt akarok benne mozogni.

Mennyire erotikus lenne! Túlfűt az izgalom.

A póló lekerül róla is, majd még egy utolsó cuppanós csókot kap egyik mellbimbójára, mire felnyög, de fel is ül Jimin után. Látni rajta, hogy teljesen el van veszve, hogy többet akar. Ó, ha tudná, mit tervezek! Jó kis játék lesz ez, úgy érzem.