Jimin POV
Kilépve
az üzletből gyorsan szétnézek az utcában. Nem úgy tűnik, mintha bárki
csavarogna ilyenkor, így egy pillanat alatt futásnak eredek, amiből ha mégis
lát bárki bármit, akkor csak értetlenül állhat a jelenséghez, mert számára
egyik pillanatban még ott állok egy pontban, a következőben pedig eltűnök.
Kiérve a kisvárosból használatba veszem denevér szárnyaim. Láthatóvá válnak,
szétnyitom őket és egy magabiztos csapással már a levegőt szelem, így nagyon
hamar érkezem meg a kastélyhoz. Pillanatokon belül felrántom a bejárati kaput
és hosszú lépésekkel veszem az irányt az alagsorba vezető lépcső felé. Lépteim
visszhangot vernek a kőfalakon. Alig futok össze pár vámpír társammal, ők is
fülüket, farkukat behúzva állnak odébb. Normál esetben bizonyára megállítanának
egy-egy szóra, de tudom, milyennek látnak kívülről. Még a szárnyaim is
ugyanolyan láthatóak, tekintetem villámokat szór. Amint egy bizonyos ajtó elé
érek, ahová két őrt is állítattam, ők szó nélkül állnak félre.
-
Elmehettek. – Parancsolom nekik ridegen. –
Majd vigyázok én rá egy kicsit, ha ti nem tudtok. – Nézek fel szemeimmel sorba
mindkettőre.
Veszik
az adást. Valószínűleg még nem jöttek rá, hogy a drága foglyunk használatba
vette a telefonját, de azt határozottan felfogták, hogy valamit elrontottak,
így mindketten távoznak. Én pedig előveszem a kulcsot és elfordítom a zárban. A
hideg kilincsre teszem kezem és benyitok. Azonnal be is lépek rajta és érezve
vérének illatát meg is találom. Az ágy szélén ül és a rémülettől tágra nyílt
szemekkel néz rám.
-
Nem mondtam már elégszer, hogy minden apró
lépésedről tudok? – Kérdezem teljes hidegséggel hangomban.
Jungkook
reszketni kezd. Pár gyertya fénye pislákol a helyiségben, tökéletesen
bevilágítva azt, így lábammal hátra se nézve berúgom az ajtót.
-
Nem csináltam semmi rosszat! –
Mentegetőzik, de hangja is megremeg.
Felkacagok
és lassú kimért léptekkel indulok meg felé. Érzem rajta, hogy mozdulni akarna,
de mégse teszi. Nem képes rá. És ha meg is tenné, akkor csak neki lenne
rosszabb. Valószínűleg már felmérte a helyzetet.
-
Ó, pedig elég peches vagy. – Vigyorgok
szemtelenül. – Tudod, a drága barátodnál voltam éppen. Kár, hogy nem tudja,
milyen jó hallással rendelkezem. – Állok meg előtte.
-
Akkor azt is hallanod kellett, hogy nem
mondtam semmi konkrétat! – Próbálkozik tovább, de már nagyon elkésett a
védekezéssel.
-
Csakúgy, mint legutóbb? – Jobb kezem
arcához emelem és végigsimítok sima bőrén.
-
Azt már megbeszéltük. – Nyel egy nagyot.
Igaza
van. Megbeszéltük még este. Mikor már észnél volt, folyamatosan csak
magyarázott és védte magát és Taehyungot is. Bár egy kissé lealacsonyította
barátját, bár véleményem szerint inkább csak reménykedik benne, hogy van olyan
ostoba, hogy ne fogja a jeleket. Ezt is csak azért, mert fél tőlem. Akkor még
láncon volt fogva, de elengedtem. Láttam rajta, mennyire rosszul van. És nekem
még szükségem lesz rá. Mindkettejükre.
-
Mivel ennyire lázadsz – folytatom tovább,
mire felmászik az ágyra és próbál távolabb mászni tőlem, de beleütközik a
végébe. – Tízszeresen fogom behajtani rajtad, amit tegnap elkezdtem.
-
Nem! – Húzza össze magát és tenyerébe
temeti arcát.
Reméltem,
hogy érteni fogja a célzást. Előző éjszaka, mikor a karjaimba vettem és
lefektettem az ágyra aludni, tudtam, hogy nagyon fáradt az ellenkezéshez, ezért
kihasználtam az alkalmat és egy aprócska csókot leheltem ajkaira. Erre persze
rögtön éber lett, de nem terveztem többet, így távoztam is.
-
Ugyan már! Hiszen te is tudod, hogy nem ér
semmit az ellenkezésed. – Mosolygok rá kicsit oldalra döntve fejem. – Bár, ha
te jobban preferálod az erőszakot…
-
Nem! – Veszi el kezeit arcától és még
rémültebben néz szemeimbe.
-
Nekem aztán édes mindegy. Minden módon
élvezem. – Nyalom végig alsó ajkam és ledobva magamról a cipőt és kabátot,
felmászom hozzá az ágyra, miközben szárnyaimat is eltűntetem a kíváncsi szemek
elöl. – Tudod, az én legfőbb célom, hogy a másik fél is élvezze a dolgot.
Eddigi életem során még nemigen fordult elő, hogy ez ne teljesült volna. És
kétlem, hogy te lennél, aki megtöri ezt a láncot. – Felé mászva mondom neki e
szavakat.
Amikor
kellő közelségbe kerülünk, ismét végigsimítok arcán. Végigmérem ajkai tökéletes
vonalát, kerek arcát, ami az aranyos és férfias közötti keverék. Pillanatnyilag
az előbbit erősíti. Fizikailag és lelkileg is vonz ez a tekintet. Akarom őt.
Most. És nincs apelláta! Ujjaim azon nyomban hátravezetem tarkójához, beletúrok
hajába és közelebb rántom magamhoz. Ajkait szorosan összezárja, szemeivel is
ugyanígy tesz.
-
Milyen kis ellenálló vagy! – Kuncogom.
Szabad
kezem állához vezetem és meghúzom a bőrét éppen annyira, hogy megtudjam
csókolni. Próbálja elfordítani arcát, de nem sikerül neki. Túl stabilan tartom
magam felé. Több se kell, puha bőrét szorosan nyomom enyémhez. Nem is várok az
ellenkezésén kívül mást elsőre, de nem hagyom ennyiben a dolgot. Erőszakosan
szétnyitom ajkait, így végre rendesen megtudom csókolni. Ahogy mozgatni kezdem,
lassan az övéit is belevonom a munkába. Hamarabb megadja magát, mint gondoltam.
Lassan nyelvemmel is betolakodom szájába, de ő erőszakosan próbálja visszatolni
a helyére. Nem bírom ki, hogy ne kuncogjak. Itt is egészen hamar sikerült
elérnem célom. Sőt, állítom, hogy élvezettel simogatja nyelvével enyémet.
Kezeim
levezetem mellkasán, egészen a felsőjének aljáig, ami alá becsúsztatom hideg
ujjaim. Kirázza a hideg, nyomban a kezemhez kap.
-
Ne! – Kérlel megszakítva csókunk.
Tekintetéből
sugárzik a félelem, de mindennek ellenére csak tovább vezetem felfelé karom.
Mikor elérek bimbójához, fülcimpájába harapok, miközben érzékenyebb pontján
erőteljesen dörzsölni kezdem, majd masszírozni, majd ugyanezt megcsinálom a
másikkal is. Halk sóhajok hagyják el ajkait és ficánkolni kezd, amivel csak azt
éri el, hogy kifekszik az ágyon, felgyűrve jobban a pólóját.
-
Nyughass! – Szólok rá és egyik lábam
átlendítem csípője felett.
Még
ezek után sem hagyja abba az ellenkezést, ezért büntetés képen nyakába harapok,
ügyelve arra, hogy szemfogaim ne nőjenek meg, mert nem szeretném, hogy
elveszítse az eszméletét.
-
Áhh! – Nyög fel a fájdalomtól. – Ez fáj!
Kérlek, ne! – Nyöszörög.
Arca
fölé hajolva adom meg a választ.
-
Azt hiszed csak szórakozni jöttem?
Büntetésben vagy! – Veszem fogaim közé alsó ajkát és elhúzom.
-
Mm... ne! – Mozgatja fejét jobbra-balra,
megszabadulva fogaim szorításától.
Ráülök
csípőjére és a nadrágom övét kicsatolva, kihúzom azt a helyéről. Jungkookie
csuklóit letámadom és a feje fölé emelem, így összekötve őket jó szorosan, majd
lehajolok hozzá egy újabb csókot lopva. Belemarkolok pólójába és egy határozott
mozdulattal kettészakítom.
-
Hé! – Szól rám. – Nincs másom!
Nevetve
dobom félre az anyagdarabokat. Kulcscsontjától kezdve végigsimítom testét,
végig követve szemeimmel a vonalat. Izmos, jól kidolgozott kockái vannak. Mély
levegőt veszek és ajkamba harapok.
-
Tudod te, mennyire kívánatos vagy? –
Stírölöm újra és újra.
-
Hallgass el! – Teszi összekötött kezeit
arca elé, de tisztán kivehető, mennyire pirospozsgás az zavarában.
-
Látni szeretném az arcod. – Fogok az övre
és ismét feje fölé teszem.
A
plafonra mered. Nem mer a szemembe nézni, bár már az életem évei során elégszer
találkoztam ehhez hasonló reakciókkal, így hozzá vagyok szokva.
-
Ha jól mondom, szűz vagy még, nemde? –
Gombolom ki nadrágját és húzom le cipzárját, majd egy gyors mozdulattal lentebb
rántom
-
Nem veled fogom ezt megosztani! – Néz
végre rám, miközben szemei villámokat szórnak.
-
Szóval igen. – Vigyorgok.
Lemászom
róla, hogy könnyebben levehessem róla a nadrágot. Magamról is pillanatok alatt
lekapom a felsőt és ismét fölé hajolok. Örömmel veszem észre, hogy sikerül
meglepnem saját külsőmmel. Nagyon is tisztában vagyok vele, milyen alkatom van.
Izmosabb vagyok, mint ő, de természetesen ő se panaszkodhat. Újabb csókért
hajolok hozzá, de nem szakítom félbe ezúttal. Viszonozza azt, miközben
mellkasán simítom végig kezem, haladva egyre csak lentebb, végig a kis kockáin,
elérve a bokszere vonalát, de ez sem gátol meg a folytatásban. Mintha észre se
venném, haladok tovább, végigsimítva férfiasságán, mire csókunkba sóhajt.
Elmosolyodok, majd egyidejűleg, ahogy rámarkolok lent, úgy harapok ajkába is.
-
Háhh! – Fordítja félre arcát nyögve.
Állán
húzom végig fogaim, miközben rutinosan kezdem kényeztetni. Kéjes sóhajokkal
nyugtázza munkám, amivel csak még inkább beindít. Már így is nagyon szűkösen
férek el a nadrágomban, de a hangja csak még inkább rátesz egy lapáttal. De a
célom, hogy kínozzam. Hogy nagyon is élvezze, hogy könyörögjön azért, hogy ne
hagyjam abba, de direkt fogok másképp tenni. Folyamatosan a végletek határait
súrolva, beleőrjítve őt.
Ujjaim
alsóneműjének szélébe dugom, és lassan lehúzom róla. Nyakán a vékony bőrt
kezdem szívogatni, majd egyre lentebb haladva, erőteljesen megszívva mindenhol,
hogy biztosan nyoma maradjon. Esélye se legyen elfelejteni miben volt része.
Közben oldalát simogatom, mikor pedig elérek középpontjához, felnézek rá
sokatmondó pillantással. Folyamatosan rajta tartom a szemem, ahogy nyelvemmel
végigmegyek teljes hosszán. Benne reked a levegő, az övet karmolássza és egy
hangos sóhaj hagyja el ajkait. Ezt látva és hallva, felbátorodva veszem ajkaim
közé végét és nyelvemmel a legérzékenyebb ponton körözgetek. Próbálja magába
tartani a hangokat, de gyors mozdulattal teljes hosszát beveszem. Torkomnál
érzem végét, mire végre kiszakad belőle egy elégedett nyögés. Lassan mozdítom
fejem ellenkező irányba. Combját markolászva fokozom gyönyörét. Körözgetek
nyelvemmel, ütemesen mozgatom fejem, makkjánál többször is elidőzve.
-
Ah, istenem! – Nyögi.
Tovább
kínzom, hol lassan, hol gyorsan mozogva.
-
Gyorsabbanh! – Háta ívbe feszül, ahogy
közeledik a csúcs felé, de ekkor megállok. Teljes hosszával a számban, felnézve
rá és várva a reakcióját. – M-miért álltál meg? – Emeli meg fejét.
Várok
pár másodperc erejéig, míg eléggé lecsillapszik, majd ajkaimmal kicsit
szorosabban fogva felfelé indulok meg, mire azonnal hátra veti a fejét és
felmordul. Ekkor megint várni kezdek.
-
Miért csinálod ezt? – Fészkelődik alattam.
Még
fentebb haladok, míg nem már csak makkjával játszadozom. Gyorsan veszi a
levegőt, már nem bír értelmes szavakat kreálni, csak összevissza nyög és
fordítja a fejét.
-
Kérlekh! – Nyöszörög, de felhagyok
kényeztetésével és bármi figyelmeztetés nélkül belévezetem első ujjam. – Áhh!
Körözgetni
kezdek, miközben ki-be húzogatom. Hamar csatlakoztatom második ujjam is, amit
már kevésbé tűr.
-
Ne!
Ez fáj! – Zárná össze lábát, de megfogom szabad kezemmel az egyiket és
terpeszbe állítva kényelmesen elhelyezkedem fölötte, alkarommal mellkasa
mellett támaszkodva.
Kicsit
tovább mozgatom két ujjam és mikor már úgy látom, hogy egészen elfogadta az
érzést, következik a harmadik is.
-
Ez nem jó! Nagyon nem jó! Hagyd abba! –
Szemei könnyel telnek meg.
-
Nem tehetem. – Lehelem ajkaira. – Különben
túlságosan fájni fog. Na, nem mintha így nem fájna majd.
Rémülten
nyílnak tágra szemei.
-
Tudod, segítenék rajtad – hunyom le
szemeim, orrom hajába vezetem és mélyet szippantok illatából. Ennek hatására
egész testében megremeg, de nem a kellemetlenségtől. – De sajnos rossz voltál.
-
Nem tettem semmi rosszat! – Nyöszörög.
-
Azt majd én eldöntöm, mi a rossz és mi a
jó. – Sziszegem kihúzva belőle ujjaim, mire megkönnyebbülten sóhajt fel, de nem
sokáig hagyom, hogy ilyen nyugodt legyen, ugyanis felülök, pillanatok alatt
lerángatom magamról a nadrágom, bokszeremmel együtt és teljes hosszommal belé
hatolok.
Szemei
tágra nyílnak a meglepettségtől. Ajkai O alakot formáznak, de egyetlen hang sem
jön ki rajta. Háta megfeszül, még a levegő is belé szorul. Nem szeretném már az
első alkalmát egy pokollá változtatni, így türtőztetem magam mindennek
ellenére. Pedig forrósága és amilyen szűk, elviselhetetlen számomra. Már képes lennék
ettől elélvezni, de alkaromon megtámaszkodom és nyakába temetem arcom.
Mindketten lihegni kezdünk ellentétes okokból.
-
Szólj, ha kész vagy. – Morgom.
Bólint,
mire csókokkal kezdem elhalmozni nyakát, utána végighaladva torka vonalán, fel
egészen az álláig és elérve a puha ajkait. Lágy, szenvedélyes csókba hívom, ami
nincs ellenére, ráadásul ennek hatására sikerül enyhítenem fájdalmain.
-
M-mozogjh… - súgja összekötött karjait
átdobva felettem és tarkómnál megfogva húz magához, nehogy el tudjak mozdulni
onnan.
Eleget
teszek kérésének. Lassan mozdulok, de erre csak fájdalmasan összeszorítja
szemeit és ajkait is, de egy szót se szól. Mielőtt még teljesen kihúzódnék
belőle, gyorsan irányt változtatok. Ezt így folytatom egészen addig, amíg fel
nem oldódik és halk sóhajok nem hagyják el ajkait.
-
Milyen kis imádnivaló vagy. – Mosolygok le
rá és rabul ejtem ajkait.
Egyre
gyorsabb tempót diktálok, majd váratlanul férfiasságára fogok. Abban a
pillanatban csókunkba nyög, de nem hagyom, hogy elváljunk, tovább tépem ajkait.
Mozgolódom kicsit, hogy kicsit más szögből hatolhassak belé. Lábait is
felhúzom, hogy könnyebb dolgom legyen. Ekkor végre megtalálom a megfelelő pozíciót
és eltalálom benne a legérzékenyebb pontot.
-
Ó, igen! – Nyög fel hosszan. – Még, ott!
Kérlekh!
Teljesítem
kérését. A lehető legtöbbször próbálom eltalálni ott, amitől már szinte azt se
tudja, merre jár. Tudom, mit érez, ezért élvezettel lököm újra és újra. Végül,
mikor már látom, hogy nem kell sok hátra neki változtatok a beálláson és
lassabb tempóra is váltok.
-
Ne! Még! Kérlek! Mindjárt! – Nyögi
összevissza a szavakat.
-
Nem fogsz te ilyen hamar megszabadulni
tőlem. – Vigyorgok.
Kínzó
lassúsággal folytatom, amivel a saját határaimat feszegetem, de nekem jóval
több tapasztalatom van már ilyen téren, mint neki, így tudom szabályozni, mikor
menjek el. Végül újra gyors tempóra kapcsolok, majd lassúra, újra gyorsra,
változtatok a szögön, eltalálom prosztatáját, ő pedig ficánkol alattam az
érzéstől. Egészen addig folytatom ezt, amíg már nem érzem úgy, hogy elég volt.
-
Ahh, Jungkook! – Nyögöm nevét és nyakába
harapok, miközben forró nedvem belé engedem.
-
Jimiiinh! Ahh! Nem bírooom! – Nyöszörög
tovább, de nem hagyom, hogy elélvezzen.
Pár
levezető lökést adok még, ügyelve arra, hogy nehogy elmenjen. Néhány
másodpercig még megpihenek rajta, aztán kihúzódom belőle és mintha mi sem
történt volna, kezdek visszaöltözni.
-
M-mit csinálsz? – Néz rám meglepetten.
-
Megkaptad a büntetésed. – Vigyorgok rá
szemtelenül, ahogy nadrágom gombolom vissza.
Nem
öltözöm tovább, helyette inkább leülök mellé és lefogom kezeit a feje felett
tartva, nehogy esetleg önkielégítéshez folyamodjon. Kiélvezem, hogy olyan tehetetlen
és nem palástolva, mennyire tetszik a látvány nézem meg magamnak.
-
Ezt nem teheted! – Dühödik be. – Ha már
erre kényszerítettél, fejezd is be rendesen!
-
Mióta is parancsolgathatsz te itt nekem?
Tekintetemmel
azonnal sikerül elhallgattatnom. Ezután folytatom az öltözést, összeszedve az ő
ruháit is és odadobva mellé az ágyra. Ő is felül, de nem tud mit tenni
összekötött csuklóitól.
-
Majd el is felejtettem! – Nevetek fel és
odalépek hozzá. Megszabadítom az övtől és saját nadrágomba helyezem vissza. –
Ha legközelebb többet szeretnél, akkor megtanulod, hogy mi a helyes viselkedés.
– Egy rövid csók erejéig lehajolok hozzá, de nem szívesen viszonozza. – Azt is
meg kell tanulnod, hogy ha megcsókollak, nem csinálhatsz ilyet, mint most! –
Figyelmeztetem, mire csak lesüti a szemét.
-
Mintha lenne legközelebb. – Köpi a
szavakat halkan, ahogy az ajtó felé indulok.
-
Már csak ezért a kijelentésed miatt is
lesz. – Nézek vissza és kacsintok rá egyet, mire azonnal elpirul.
Én
pedig békésen távozom a helyszínről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése