[11/?] A vámpírok legnagyobbja - A gyönyör kapuin belül (+18)

Írta: Ayu

Jungkook POV

            Napokig egyedül éltem egy viszonylag sötét szobában egy kastélynak az alagsorában, ahonnan még ki se tudok lesni, mert két félelmetesnek tűnő személy őrként áll az ajtóban. Néha-néha Jimin lenéz hozzám, de egyáltalán nem nyugtat meg vele. Azóta az eset óta, hogy felhívtam Taehyungot, nem ért hozzám olyan módon. A szívem a torkomba ugrik, és nagy hévvel kezd dobogni, akárhányszor meglátogat. Mintha egy beteg lennék a kórházban, akinek egyetlen egy ismerőse van, aki meglátogatja őt a betegágyánál. Ráadásul, mikor bejelentette, hogy egy szobában fogunk éjszakázni, azt hittem, ott helyben ájultan esek össze a sokktól. Most ez úgy hangzik, mintha a múltkorit nem élveztem volna, mikor igenis mindent tökéletesen csinált azon kívül, hogy nem hagyott elmenni. És tudom, hogy ez nem minden, hogy sok technikát rejteget még, amiket mással már valószínűleg kipróbált az elmúlt nagyjából kétszáz évében. Igazából hajt a kíváncsiság, tudni szeretném, milyen érzés lehet az ő keze által élvezni, milyen lehet, ha nem fogja vissza magát, ha igazán kiereszti a gőzt, és olyan igazán istenfeletti érzésben részesít. Kinézem belőle, hogy erre képes, és hiába próbálnám tagadni, testileg igenis vonzódom hozzá, kívánom őt azóta. Előtte meg se fordult volna a fejemben, hogy egy férfival enyelegjek. De közben félek is tőle, hiszen tudom, ha akarna, egy pillanat alatt végezhetne velem. Egyszer már majdnem megtette. Még mindig megvan a nyoma a csuklómon.

            A szoba másik végébe sétál, egyetlen szót sem szól, csak hallgatja a vonal túlsó végén, nagy valószínűséggel hevesen panaszkodónak a hangját. Meredten bámul maga elé, ahogy nekidől egy kisebb asztalnak, arcán semmilyen érzelem nem tükröződik.

            Vajon miről lehet szó? Megfogom tudni valaha is? De mielőtt kérdéseimre választ találnék, szemeimbe néz, cseppet sem zavartatva magát végigmér tetőtől talpig éhes tekintettel, mibe beleborzongok. Szabályosan feláll a szőr a hátamon a pillantásaitól, és ha így folytatja, nem csak az fog.

            Felperzsel belülről, égeti a bőröm, túl könnyen felhevít. Nyelvét kidugva benedvesíti alsó ajkát, majd lassan egyre szélesebb mosoly terül szét arcán. Tudom, hogy vöröslök, mint a pipacs és ennek láttán váltom ki belőle ezt a reakciót. Zavaromban kényelmesen bentebb mászom az ágyra, térdeim mellkasomhoz húzom és arcom takarásába helyezem előtte, csak szemeim látszanak ki. Karjaimmal körbeölelem lábam és próbálok egyenletes, normál tempóban levegőt venni.

-        Reggel még nem ezt mondtad. – Szólal meg hosszú, kínos percek után először.

Szemöldökeim összeszaladnak a válasz hallatán. Mit mondott TaeTae reggel? És miért is voltak együtt hétvégén? Nem dolgoznia kell?

-        Arról már nem én tehetek, ha szenilis vagy. Nem kényszerítettelek semmire. A döntés teljes mértékben a te kezedben volt. – Magyaráz tovább, miközben szemeivel már rég levetkőztetett. Érzem és látom is benne. Lehet, mégis meggondolom magam és nem félek tőle. Szívesen alszom mellette. Határozottan alszom! – Féltékeny vagy? – Kuncog.

Hirtelen ledermedek. Olyan, mintha a kérdést nekem szánná, pedig a társalgást nem velem folytatja, hanem Taehyunggal, mégis egész idő alatt engem bámul és tudom, hogy nem úszom meg egy jó éjt puszival, miután befejezik a hívást. Talán nekem is üzente a féltékenységet. Talán választ is talált rá az arckifejezésem láttán.

-        Akkor hétfőn látjuk egymást. – Mondja lezárásképp. – Szép álmokat velem továbbra is! – Vigyorog, majd nevetni kezd, valószínűleg a kapott reakció miatt.

Elveszi fülétől a készüléket és befejezi a hívást, majd letéve az asztalra, aminek dőlve állt egészen idáig, ismét rám szegezi tekintetét. Egy halk, apró, magas hangú nyögés szalad ki a számon, ahogy figyelemmel kísérem minden mozdulatát, amint felém veszi az irányt. Idáig még valamennyire biztonságban éreztem magam, de most kezdek rettegni. Félek, hogy nem fog vigyázni rám, hogy durva lesz, mint múltkor, pedig az volt életem legelsője. Még lánnyal se voltam azelőtt soha, nemhogy egy férfival, ráadásul passzív tagként! Nagyot nyelek, ahogy feltérdel az ágyra és ajkába harapva méreget. Nem tagadom, nagyon is feltüzel az egész látvány, és a tudat, hogy én váltom ki belőle már csak a puszta jelenlétemmel is, de közben eluralkodik rajtam a rettegés.

            Felsóhajt.

-        Jungkookie, Jungkookie, Jungkookie… - mondogatja nevem, miközben közelebb araszol hozzám és leül mellém egyik kezével megtámaszkodva, másikkal az enyémekre fogva és simogatva azokat, amikkel a lábam húzom szorosan magamhoz, mintha ezzel bármit is elérnék. – Ha te tudnád, milyen jó helyen vagy itt. – Vigyorog. – Mindig megkönnyíted a dolgom.

-        Nem ez a célom. – Morgom, pedig tudom, hogy nem vár választ, de már megszokta tőlem ezt a viselkedést.

-        Imádom, ahogy hadakozol velem. Nagyon szórakoztató. – Kuncog.

Kezét átvezeti arcomra, kényszerítve arra, hogy bújjak elő a takarásból. Kézfejemen bizsereg a bőr, ahol hozzám ért. Miért vált ki belőlem ilyen kémiai reakciót? Mindenkire ilyen hatással van? Pont úgy néz ki, mint aki bárkit térdre tud kényszeríteni és a hatalmába keríteni, ha úgy tartaná a kedve. De miért pont engem szemelt ki magának a sors? Ha aznap nem látom meg a szárnyait, akkor most nem lennék itt. Bár egy énem legbelül igenis örül, hogy itt lehetek, és csak szófogadónak kell lennem, cserébe nincs semmi más dolgom csak élvezni, amit velem tesz. Kissé betegesen hangzik, főleg, hogy egyneműekről van szó.

Arcomba hajol félig lehunyt pillákkal nézve hol ajkaim, hol szemem igézve. Mint valami rossz boszorkány férfi kiadásban. Érzem a leheletét, szinte már teljesen felkészültem arra, aminek következnie kell. Be kell vallanom, oda vagyok a csókjáért. Vörös, dús és puha ajkai folyton csak hívogatnak, hogy kóstolj meg! De nem merek lépni. És ő se teszi. Lassan és óvatosan a hátamra fektet az ágyon, fejem pont egy párnára érkezik, miközben kezét hátravezeti tarkómra és hajamba vezeti ujjait lágyan cirógatva bőröm, a tincseimmel játszadozva. Szám sarkába hint egy csókot, finoman érintve, mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék alatta.           Jól esik ez a bánásmód. Egészen eltérő a legutóbbi akciójától. Ehhez hozzá tudnék szokni.

Állam vonalát lepi el ugyanolyan csókokkal, majd ajkai közé veszi a fülcimpám, nyelvével rásegítve, majd áttér mögé, a kis érzékeny bőrfelületre, amit érintve az eddig magamba tartott sóhajok együttesen törnek fel. Érzem, ahogy mosolyt csalok arcára, úgy halad tovább nyakamra, gyöngéden végezve minden mozdulatot. Váratlanul ér, mikor erősen megszívja, majd rá is harap, mire egy kéjes nyögés szalad ki belőlem. A legutóbbinak a nyomai is alig akartak elmúlni, hát most sem úszom meg épp bőrrel. Úgy tűnik, szeret színesre festeni.

Egyik karjával továbbra is támaszkodik, másikkal mindeközben az oldalam simogatja, majd tenyerét felvezeti mellkasomra, le egészen az alhasamig, majd vissza fel. Minden egyes érintése helyén bizseregni kezd a bőröm, kívánva, hogy folytassa, hogy még többet adjon. A pólóból kilátszó kulcscsontomra halad tovább és kényezteti puha, isteni ajkaival. Kezemmel váratlanul megragadom vállánál és pólójába markolva jelzem, hogy többet akarok. Vágytól elsötétült szemekkel néz fel enyéimbe, mire megemelkedik rólam, karjaim tehetetlenül terülnek el mellettem, míg ő száját nyalogatva bámul. Egyik pillanatról a másikra, ahogy valami ötlet felcsillan benne, egyik karját a hátam mögé csúsztatja, a másikkal pedig a térdhajlatomnál ragad meg.

-        Te mit… - Kérdezném, de mire befejezhetném, felránt az ágyról és lemászik onnan végig a karjaiban tartva, én pedig erősen kapaszkodva vállába, majd gyorsan nyaka köré tekerem karjaim.

Nagy boci szemekkel nézek az övéibe, mire mindent tudó mosollyal dob rajtam egyet, hogy kényelmesen tartson, amivel csak azt éri el, hogy sokkal inkább bújok hozzá és erősebben kapaszkodom, mint eddig. Egy ajtóhoz veszi az irányt, mit sem törődve azzal, hogy beavasson a piszkos gondolataiba. Viszont az feltűnik, hogy nem a folyosóra vezetőhöz tartunk, hanem egy egészen másikhoz. Hátat fordít a falapnak és ahelyett, hogy letenne, hogy könnyebb legyen neki, kicsit lábujjhegyre áll és hátsó felével profi módon nyomja le a kilincset és tárja fel előttünk a helyiség rejtelmeit. Gyertyafény világítja meg a falakat, pont annyira, hogy tökéletes rálátásunk nyíljon mindenre. Azt hiszem, még egy kis erotikus hangulatot is adnak az egésznek.

Egy fürdőszobába hozott.

-        Igazad van, nem lett volna egyszerűbb, ha leteszel. – Jelentem ki megrökönyödve az előbbi mutatványáért.

-        Kihagyni azt az arcot, amit akkor vágtál? Nem ér annyit. – Neveti el magát, miközben lábával becsapja az ajtót.

Szemem forgatom, de közben mégis biztonságban érzem magam, mikor végre szilárd talaj van a talpam alatt. Kicsit talán azért, mert felmerül bennem a menekülés gondolata, de megnyugszom, hogy nem tart olyan fogságban, mint az iménti percekben. Ahogy ismét ránézek, azonnal körbenyalja száját, mire ajkamba harapok, ezzel elvonva a figyelmét másról.

-        Mint említettem, velem fogod tölteni az éjszakát, de ha fáradt lennél se hagynálak aludni. – Jelenti ki szárazon, mire ismét végigfut a hideg a hátamon.

-        Nem értelek. – Nyögöm ki. – Mármint nem akarom érteni. Úgy gondoltad, hogy egész éjjel…

-        Nagyon jól vág az eszed. – Borzolja össze hajam.

-        De az lehetetlen! – Vágok vissza valami mentőövet keresve. – Az lehet, hogy te bírnád, de én nem! Ember vagyok! – Teszek egy lépést hátra.

Egy hosszú másodperc erejéig lehunyja szemeit mosolyogva, majd pajzán tekintettel néz vissza rám.

-        Megoldjuk. – Kacsint, mire ismét ajkamba harapok, hátha ezzel magamba tudom fojtani a feltörekvő érzéseket, amiket kivált belőlem. – Én akarom harapni. – Lép hozzám és elkapva a derekam és a tarkóm, magához húz, és csókba hív.

Heves ellenkezésbe kezdek, el akarom tolni magamtól, hiszen előre látom, hogy mennyire kimerült leszek, de nem enged. Erőszakosan feszíti szét szám, hogy nyelvével közéjük férhessen. Hiába hátrálok, jön utánam, míg végül a hideg falnak nem ütközik a hátam, így teljesen hozzám préselődik. Ajkai folyamatos mozgása, nyelve simogatása végül eléri a célját és megadóan ernyednek el izmaim. Óvatosan nyaka köré fonom karjaim, míg ő a csípőmnél ragad meg és ránt magához, éreztetve velem, mennyire kíván. Ahogy férfiasságunk egymásénak simul, még anyagon keresztül is érzékenyen érint, így mindkettőnkből egy sóhaj tör fel. Ajkaim marását félbehagyja, a nyakamat szívogatja és harapdálja, gondosan ügyelve arra, hogy mindenhova jusson folt. Halkan sóhajtozva és visszafojtott nyögésekkel élvezem a kényeztetést, amit nyújt, miközben kezeit felvezeti vállamhoz és megragadva a pulóverem, lerántja rólam. Hangunktól alig lehet hallani, ahogy a földön landol a kötött anyag. Rögtön utána hideg kezét bevezeti pólóm alá, mire felszisszenek. Megtalálja mellbimbóm és két ujja közé csípi, mire ajkamba harapva, összeszorított szemekkel tartom magam.

-        Hallani akarlak! – Parancsol rám, miközben hüvelyujjával is dörzsölni kezdi az érzékeny területet.

A fejem rázom és már olyan szinten harapom szám, hogy érzem, ahogy kisercen a vér belőle. Egy pillanat alatt megáll az ütő bennem. Jimin mély levegőt vesz és megbabonázva bámulja a sérült felületet. Nem kellett volna ezt csinálnom! A fenébe is, hiszen vámpír! Érzem mellkasomon, ahogy meg-megrándulnak az ujjai. Az utolsó pillanatban nyalom le a vért, mire végre szemeimbe néz.

-        Kell! – Szinte hörgi.

Újra csókban forrunk össze, majd alsó ajkamba harap és elhúzza azt. Folyamatosan harapdálja, és nyaldossa, amint sikerül egy kis vért kiszednie belőle. Szenvedve, többért könyörögve csókol, de nekem már túlságosan fáj, így minden bátorságomat és erőmet összeszedve fordítom el arcom tőle, hogy levegőhöz jussak. Felpillantva rá, továbbra is éhes vagy talán szomjas szemekkel bámul, egy pillanatra sem véve le rólam a tekintetét.

-        Kérlek! – Nézek rá félve, attól tartva, elvesztette az eszét, és mint legelső alkalommal, mikor idehozott, fogait belém mélyesztve fog inni véremből.

Lehunyja szemeit, nagyot nyel, szinte hallom a szíve dobbanását, majd lökve rajtam egyet, jobban a falnak préselve, hátrál néhány lépést, mire azonnal összerogyok. Karjával megtörli száját és hátat fordít nekem. Kíváncsi lennék, mit érezhet ilyenkor. Hogy miért esik olyan nehezére, hogy ne bántson. De mégis képes rá, csak kérnem kellett. Ezért feltétlenül egy piros pont jár neki, hiszen látszik rajta a küszködés. Mégse csak egy bábu lennék számára, akit kedvére használ a saját kielégítésének céljából?

Keresztbe teszi maga előtt karjait és megragadja felsőjének az alját, majd felhúzza, félre dobva valahova, ahol nem lesz útban. Istenem, az a hát! Mennyire izmos! Egyszerűen lenyűgöző teste van. Egész nap eltudnám bámulni. Hogyan képes valaki ilyen jó kondiban tartani magát? És vajon a denevérszárnyainak miért nincsen nyoma? Milyen ez a vámpír élet? Hogyan működnek?

Legközelebb már csak arra eszmélek fel, hogy egy szál alsónadrágban guggol előttem a szokásos levakarhatatlan vigyorával.

-        Csukd be a szád! – Szól rám. – Már mióta tátva van.

Nem kell többször szólnia, rögtön összezárom, és rosszalló pillantásokat lövellek felé, mire elneveti magát.

-        Most pedig mossuk le rólad ezt a szagot! – Fogja meg kezeim és segít fel.

-        Milyen szagot? Nem is vagyok büdös! Volt fürdési lehetőségem az alagsorban is! – Húzom fel az orrom sértetten.

Jól szórakoztatom, miközben felállunk és felsőmtől is megszabadít. Végig jártatom a szám arról, hogy mennyire nincs igaza, és milyen szörnyű szaglósejtjei lehetnek, aztán átgondolva az egészet, hibáztatni kezdem azért, mert szagom van.

-        A vérre értettem, te ostoba! – Vigyorogja, majd visszhangot verve érkezik a nadrágom a földre, amiből kilépek, egyszerre a cipőmmel is, majd zoknim is leszenvedem magamról.

-        Akkor mond azt! Nem mindegy, hogyan fogalmazol meg egy mondatot! Többértelmű is lehet, mint most. És ezzel vérig sértesz. De tudod, mit? Most az egyszer elnézem neked. – Jártatom a szám folyamatosan, mikor már egy hatalmas kád széléhez érünk. – Ha lehet kérni, jó meleg víz legyen. Már most is fázom. – Kérem, mikor egy felakasztott zuhanyrózsából folyni nem kezd a víz. – Nem fürdünk? Akkor sok habot is kértem volna. – Biggyesztem le ajkaim.

Szemeit forgatja, majd hideg ujjaival derekamra szorít és magához rántva rabul ejti ajkaim. Azonnal végigjárja testem a forróság, hiába a kihűlt test, ami az enyémhez simul, hiába a hűvös levegő, ami libabőrössé tesz. Kezeivel bokszerem alá nyúl és lassan húzza le. Végül én rángatom le magamról és rúgom félre a felesleges darabot, míg ő tovább simogat. Őt is meg akarom szabadítani az utolsó kis zavaró tényezőtől, de megelőz, csakúgy, mint a többi ruhájának levételével is. Nem akarná, hogy hozzá érjek? Vagy ki kell érdemelnem? Milyen hülyeség! Mintha ő lenne a világmindenség! Túl sokat képzel magáról!

Belép a kádba kezem fogva, így engem is magával húzva. A víz hangja töri meg a csendet mi mögötte folyik. A gyertyalángok fénye tükröződik arcán. Olyan, mint egy álom, egy csodálatos álom, amiben egy ilyen szexisten áll előttem és fogja a kezem, arra készülve, hogy magáévá tesz.

A zuhany alá húz, így hajam is teljesen eláztatja a víz, de nem érdekel. Sokkal inkább lefoglal az, ahogy az ő tincsei a homlokára simulnak, onnan a kis cseppek a bőrére folynak, le az álláig, lecsöppenve közénk, vagy végigfutnak nyakán, a széles vállán, az izmos karjain és mellkasán, elidőzve minden kis kockán, ami díszíti.

Ó, Istenem! Még a lábai is csodálatra méltóak!

Már csak azon kapom magam, hogy a forró víz után a hideg falnak ütközik hátam, egy nyögést kicsikarva belőlem. Nem tétlenkedik tovább, nyakamra tapadnak ajkai, egyik kezével pedig váratlanul fog merevedésemre, minek hatására nagyra nyílnak szemeim a meglepettségtől és összeszorítom fogaim. Tenyerem a falnak szorítom, próbálok nem adni hangot az elégedettségemnek. Olyan rutinnal mozgatja kezét rajtam, hogy menten képes lennék elmenni, de még erre is különösen ügyel. A kis bőrrel szórakozik, hátrahúzza, majd vissza. Másik kezével belső combom simogatja, egyre csak fentebb haladva, végül megállapodva zacskóimnál, gyengéden, de mégis teljes odaadással masszírozva. Erre már nem bírok magammal, hátravetem fejem, majd előre dőlök, megkapaszkodom vállában és rajta támasztom homlokom. Szidtam azért, mert sokat képzel magáról? Most határozottan kimerem jelenteni, hogy jogosan gondolja így!

-        Ne tartsd magadban! Add ki a hangod! Légy hangos! Nyögj, amennyit csak bírsz az én kedvemért! – Morogja fülembe, majd gyengéden beleharap, mire egy félig nyögés, félig sóhajszerű hangot sikerül kiszednie belőlem. – Ezt már szeretem. – Vigyorog, apró csókokkal ellepve.

Keze közben folyamatosan dolgozik rajtam, egyre csak keményebbé és vastagabbá téve a kínzással. Érzem, hogy már nem fogom sokáig bírni, ha így folytatja, mire megáll, elveszi kezeit, amiket vállamra tesz és átgondolni sincs időm a helyzetet, már térdelésbe kényszerít. Rémült szemekkel nézek fel rá, ő pedig sötéten pillant vissza rám.

-        Tudod a dolgod! Csináld! – Markol hajamba és ránt egyet fejemen, megadva a kezdő löketet.

Összeszorított ajkakkal próbálok tenni ellene. Én ezt nem akarom megtenni! Ezt mindig is egy lánnyal képzeltem el, ha már nyalásról van szó. De hogy pont neki? Park Jiminnek, egy vámpírnak, aki legutóbb nem hagyott a gyönyör határain belülre lépni? Milyen kegyetlen módszerek ezek a büntetéshez? De az is lehetséges, ha most nem teszek semmit, akkor megint ugyanaz lesz a végkimenetel, amit nem bírnék feldolgozni. Olyan lenne, mintha nimfomániás lennék.

Kétségbeesetten nézek, hátha sikerül meghatnom, de csak kemény, utasító tekintettel találkozom, mire megadóan fújom ki a levegőt és teszem, egyik kezem combjára, másikkal férfiasságára fogok. Tagjaim remegnek, félek, hogy valamit rosszul fogok csinálni, és ezért kikapok majd, de amint megteszem az első mozdulatot a kezemmel, lehunyja szemeit és a fallal tartja magát. Ennek hatására felbátorodom és ütemesen kezdek dolgozni rajta. Tudván, hogy ez minden bizonnyal nem lesz elég, nyelve egy nagyot kinyitom a szám, szemeim csakis felfele meresztem, hogy az arcát láthassam és ne azt, amit művelek. Nyelvem kidugva a tövétől a makkjáig haladok végig rajta, miközben combját szorongatom. Sűrű sóhajtozások közepette élvezi, amit teszek. Ezt a mozdulatsort ismételgetve különböző szögekből kényeztetem egy ideig, majd hirtelen ötlettől vezérelve ajkaimmal rászorítok. Ajkai szétnyílnak, szemhéját összeszorítja és egy hangosabb, kéjes sóhaj tör fel mélyen belülről. Büszkén folytatom munkám, nyelvemmel körözgetve rajta, majd fejem is egy bizonyos tempóra állítva be. Ezt megunva úgy döntök, hogy én is eljátszadozom heréivel és nem is habozok, gyömöszölöm, masszírozom, minden módon kényeztetem, ami épp eszembe jut. Közben természetesen fejemmel és nyelvemmel se állva meg, úgy forgatom körülötte, mintha a kedvenc nyalókám lenne, ami sose fogy el és kisebb főleg nem lesz! Ajkaimmal megint rászorítok, mire nagyra nyílnak szemei és még mindig hajam markolva elhúz magától.

-        Elég! – Zihál. – Ez túl… sok…

Elégedett mosollyal arcomon emelem számhoz karom és törlöm meg vele azt végig tartva a szemkontaktust. Sok pajzán ötlet ugrik be, de egyikre se visz rá a lélek, hogy megcsináljam. Megragadva csuklóim, felránt ültemből.

-        Nagyon pimasz vagy. – Jelenti ki arcomba hajolva. – Ez tetszik. – Vigyorog, majd egy gyors csókot lop. – Fordulj meg!

Meglep a kérése, de eleget teszek neki. Hátulról ölel magához és egyik kezével rám szorít, másikat ajkaimnak nyomja.

-        Lássuk, jól csinálod-e az ujjaimmal is.

Értve a célzást kinyitom szám, ő pedig azonnal bedugja rajta két ujját. Megfogva karját, hogy ne mozoghasson, amíg dolgozok rajta, elkezdem ugyanúgy nyalogatni körbe-körbe, előre-hátra, csiklandozva, mint pár másodperccel ezelőtt is. Nehezen veszem a levegőt, hiszen ugyanolyan ütemben mozogatja kezét, mint ahogy én szopogatom ráncosra bőrét.

-        Tökéletes lesz – jelenti ki, majd kihúzza kezét a számból. Lassan hiányom lesz, ha nem lehet semmi benne. – Tedd a tenyered a falra és hajolj előre! – Adja ki az utasítást.

Bármily szó nélkül teszem, amit mond. Lapockámra ad csókokat, felhaladva a tarkómra, majd vissza le, közben két ujját bejáratomhoz igazítja és körözni kezd egyre bentebb haladva velük. Másik kezével fenekembe markol, szándékosan, hogy felnyögjek.

-        Mint említettem, hallani akarlak! – Cirógat.

Nem vár tovább, amennyire csak tudja, belém vezeti első ujját, minek hangot is adok. Körözget bennem, minél nagyobb felületet bejárva. Össze is húzza ujját, hogy tágasabb legyek és úgy húzza ki, majd tolja vissza be. Már egyáltalán nem bírok csendben maradni. Fáj, mint legutóbb is. És egyáltalán nem könyörül rajtam, már a második általam benedvesített ujját is társítja az elsőhöz. Először ismét csak körkörös mozdulatokat végezve, végül ollózásba váltva át. Szerencsére hamar megszokom az érzést, ezért követi a harmadik is, erőteljesen feszítve szét belülről, hogy minél könnyebben belém férhessen majd.

-        Annyira forró vagy! – Lihegi az izgalomtól.

Lehajtom a fejem, kezeim ökölbe szorítom. Ki kell bírnom, hiszen ő sokkal nagyobb! Ha ő következik végre, szét fogok szakadni. De éppen eleget dolgozik rajtam, már eléggé megszokom az ujjai mozgását, mire azokat kihúzza, és helyette tövig nyomja bennem férfiasságát egy pillanatig sem habozva.

-        Jimiiinh! – Nyögöm hosszan nevét, miközben ő is velem egy időben hördül fel.

-        Nem hiszem el! – Nyögi. – Hogy lehetsz ennyire szűk?

-        Mintha tehetnék róla! – Vágok vissza sértetten. Mi az, hogy még neki áll feljebb?

-        Tehetsz! – Vágja fejemhez a szavakat. – Lazulj el! – Sóhajt fel hosszan.

Félig kihúzódik belőlem és vár. Képes tartani magát és vár rám, hogy megszokjam méretét. Csókokkal lepi el vállam, hogy elvonja a figyelmem a fájdalomról, mi miatt annyira zihálok. Lentebb ismét kényeztetni kezd, így végre nem csak a fájdalomtól, hanem a gyönyörtől is felnyögök. Így folytatja még egy rövid ideig, amíg nem lökök egyet csípőmmel, hogy mozoghat. Veszi az adást, de nem hagyja abba a merev tagom kényeztetését sem. Már szinte lüktetek a kezében, de nem zavartatja magát. Óvatosan mozogni kezd bennem, majd váltva egyre gyorsabb tempóra. A víz csöpögése zavarja meg a kettőnk élvezetének hangját. Szórakozik velem, mikor lassan, mikor gyorsan mozog, kezével ugyanezt a tempót követve. Hangosan nyögdécselek számomra is idegen magas hangon. Szinte szégyellem, hogy erre képes vagyok, de túlságosan élvezem az egészet ahhoz, hogy ezen gondolkodni legyen erőm.

Egyszer csak eltalálja bennem prosztatám, minek hatására ismét a nevét sikítom, és könyörgök neki a folytatásért, hogy többször találjon el ott, azon az érzékeny területen. Eleget tesz kérésemnek, folyamatosan eltalálja gyönyörközpontomat, így nem kell sok az élvezet első hullámai átmennek rajtam és egyre apróbb darabokra hullok karjaiban. Kezébe élvezek és számomra is meglepő módon nem kevés jön ki belőlem, amin ő is meglepődik, de ahogy farka köré szűkülök, ő is átrepül ennek a mámorító érzésnek a kapuin.

Nem bírom tartani magam, elernyednek az izmaim, Jimin pedig hamar kapcsol, kihúzódik belőlem és karjaival magához szorítva ül le a kádban a zubogó, forró víz alá pont olyan pózban, hogy halljam szívverését, ami egy ütemben ver enyémmel.