Jungkook POV
Napokig
egyedül éltem egy viszonylag sötét szobában egy kastélynak az alagsorában,
ahonnan még ki se tudok lesni, mert két félelmetesnek tűnő személy őrként áll
az ajtóban. Néha-néha Jimin lenéz hozzám, de egyáltalán nem nyugtat meg vele. Azóta
az eset óta, hogy felhívtam Taehyungot, nem ért hozzám olyan módon. A szívem a
torkomba ugrik, és nagy hévvel kezd dobogni, akárhányszor meglátogat. Mintha
egy beteg lennék a kórházban, akinek egyetlen egy ismerőse van, aki
meglátogatja őt a betegágyánál. Ráadásul, mikor bejelentette, hogy egy szobában
fogunk éjszakázni, azt hittem, ott helyben ájultan esek össze a sokktól. Most
ez úgy hangzik, mintha a múltkorit nem élveztem volna, mikor igenis mindent
tökéletesen csinált azon kívül, hogy nem hagyott elmenni. És tudom, hogy ez nem
minden, hogy sok technikát rejteget még, amiket mással már valószínűleg
kipróbált az elmúlt nagyjából kétszáz évében. Igazából hajt a kíváncsiság,
tudni szeretném, milyen érzés lehet az ő keze által élvezni, milyen lehet, ha
nem fogja vissza magát, ha igazán kiereszti a gőzt, és olyan igazán
istenfeletti érzésben részesít. Kinézem belőle, hogy erre képes, és hiába
próbálnám tagadni, testileg igenis vonzódom hozzá, kívánom őt azóta. Előtte meg
se fordult volna a fejemben, hogy egy férfival enyelegjek. De közben félek is
tőle, hiszen tudom, ha akarna, egy pillanat alatt végezhetne velem. Egyszer már
majdnem megtette. Még mindig megvan a nyoma a csuklómon.
A
szoba másik végébe sétál, egyetlen szót sem szól, csak hallgatja a vonal túlsó
végén, nagy valószínűséggel hevesen panaszkodónak a hangját. Meredten bámul
maga elé, ahogy nekidől egy kisebb asztalnak, arcán semmilyen érzelem nem
tükröződik.
Vajon
miről lehet szó? Megfogom tudni valaha is? De mielőtt kérdéseimre választ találnék,
szemeimbe néz, cseppet sem zavartatva magát végigmér tetőtől talpig éhes
tekintettel, mibe beleborzongok. Szabályosan feláll a szőr a hátamon a
pillantásaitól, és ha így folytatja, nem csak az fog.
Felperzsel
belülről, égeti a bőröm, túl könnyen felhevít. Nyelvét kidugva benedvesíti alsó
ajkát, majd lassan egyre szélesebb mosoly terül szét arcán. Tudom, hogy
vöröslök, mint a pipacs és ennek láttán váltom ki belőle ezt a reakciót.
Zavaromban kényelmesen bentebb mászom az ágyra, térdeim mellkasomhoz húzom és
arcom takarásába helyezem előtte, csak szemeim látszanak ki. Karjaimmal
körbeölelem lábam és próbálok egyenletes, normál tempóban levegőt venni.
-
Reggel még nem ezt mondtad. – Szólal meg
hosszú, kínos percek után először.
Szemöldökeim
összeszaladnak a válasz hallatán. Mit mondott TaeTae reggel? És miért is voltak
együtt hétvégén? Nem dolgoznia kell?
-
Arról már nem én tehetek, ha szenilis
vagy. Nem kényszerítettelek semmire. A döntés teljes mértékben a te kezedben
volt. – Magyaráz tovább, miközben szemeivel már rég levetkőztetett. Érzem és
látom is benne. Lehet, mégis meggondolom magam és nem félek tőle. Szívesen
alszom mellette. Határozottan alszom! – Féltékeny vagy? – Kuncog.
Hirtelen
ledermedek. Olyan, mintha a kérdést nekem szánná, pedig a társalgást nem velem
folytatja, hanem Taehyunggal, mégis egész idő alatt engem bámul és tudom, hogy
nem úszom meg egy jó éjt puszival, miután befejezik a hívást. Talán nekem is
üzente a féltékenységet. Talán választ is talált rá az arckifejezésem láttán.
-
Akkor hétfőn látjuk egymást. – Mondja
lezárásképp. – Szép álmokat velem továbbra is! – Vigyorog, majd nevetni kezd,
valószínűleg a kapott reakció miatt.
Elveszi
fülétől a készüléket és befejezi a hívást, majd letéve az asztalra, aminek dőlve
állt egészen idáig, ismét rám szegezi tekintetét. Egy halk, apró, magas hangú
nyögés szalad ki a számon, ahogy figyelemmel kísérem minden mozdulatát, amint
felém veszi az irányt. Idáig még valamennyire biztonságban éreztem magam, de
most kezdek rettegni. Félek, hogy nem fog vigyázni rám, hogy durva lesz, mint
múltkor, pedig az volt életem legelsője. Még lánnyal se voltam azelőtt soha,
nemhogy egy férfival, ráadásul passzív tagként! Nagyot nyelek, ahogy feltérdel
az ágyra és ajkába harapva méreget. Nem tagadom, nagyon is feltüzel az egész
látvány, és a tudat, hogy én váltom ki belőle már csak a puszta jelenlétemmel
is, de közben eluralkodik rajtam a rettegés.
Felsóhajt.
-
Jungkookie, Jungkookie, Jungkookie… -
mondogatja nevem, miközben közelebb araszol hozzám és leül mellém egyik kezével
megtámaszkodva, másikkal az enyémekre fogva és simogatva azokat, amikkel a
lábam húzom szorosan magamhoz, mintha ezzel bármit is elérnék. – Ha te tudnád,
milyen jó helyen vagy itt. – Vigyorog. – Mindig megkönnyíted a dolgom.
-
Nem ez a célom. – Morgom, pedig tudom,
hogy nem vár választ, de már megszokta tőlem ezt a viselkedést.
-
Imádom, ahogy hadakozol velem. Nagyon
szórakoztató. – Kuncog.
Kezét
átvezeti arcomra, kényszerítve arra, hogy bújjak elő a takarásból. Kézfejemen bizsereg
a bőr, ahol hozzám ért. Miért vált ki belőlem ilyen kémiai reakciót? Mindenkire
ilyen hatással van? Pont úgy néz ki, mint aki bárkit térdre tud kényszeríteni
és a hatalmába keríteni, ha úgy tartaná a kedve. De miért pont engem szemelt ki
magának a sors? Ha aznap nem látom meg a szárnyait, akkor most nem lennék itt.
Bár egy énem legbelül igenis örül, hogy itt lehetek, és csak szófogadónak kell
lennem, cserébe nincs semmi más dolgom csak élvezni, amit velem tesz. Kissé
betegesen hangzik, főleg, hogy egyneműekről van szó.
Arcomba
hajol félig lehunyt pillákkal nézve hol ajkaim, hol szemem igézve. Mint valami
rossz boszorkány férfi kiadásban. Érzem a leheletét, szinte már teljesen
felkészültem arra, aminek következnie kell. Be kell vallanom, oda vagyok a
csókjáért. Vörös, dús és puha ajkai folyton csak hívogatnak, hogy kóstolj meg!
De nem merek lépni. És ő se teszi. Lassan és óvatosan a hátamra fektet az
ágyon, fejem pont egy párnára érkezik, miközben kezét hátravezeti tarkómra és
hajamba vezeti ujjait lágyan cirógatva bőröm, a tincseimmel játszadozva. Szám
sarkába hint egy csókot, finoman érintve, mintha bármelyik pillanatban
összetörhetnék alatta. Jól esik
ez a bánásmód. Egészen eltérő a legutóbbi akciójától. Ehhez hozzá tudnék
szokni.
Állam
vonalát lepi el ugyanolyan csókokkal, majd ajkai közé veszi a fülcimpám, nyelvével
rásegítve, majd áttér mögé, a kis érzékeny bőrfelületre, amit érintve az eddig
magamba tartott sóhajok együttesen törnek fel. Érzem, ahogy mosolyt csalok
arcára, úgy halad tovább nyakamra, gyöngéden végezve minden mozdulatot.
Váratlanul ér, mikor erősen megszívja, majd rá is harap, mire egy kéjes nyögés szalad
ki belőlem. A legutóbbinak a nyomai is alig akartak elmúlni, hát most sem úszom
meg épp bőrrel. Úgy tűnik, szeret színesre festeni.
Egyik
karjával továbbra is támaszkodik, másikkal mindeközben az oldalam simogatja,
majd tenyerét felvezeti mellkasomra, le egészen az alhasamig, majd vissza fel. Minden
egyes érintése helyén bizseregni kezd a bőröm, kívánva, hogy folytassa, hogy
még többet adjon. A pólóból kilátszó kulcscsontomra halad tovább és kényezteti
puha, isteni ajkaival. Kezemmel váratlanul megragadom vállánál és pólójába
markolva jelzem, hogy többet akarok. Vágytól elsötétült szemekkel néz fel
enyéimbe, mire megemelkedik rólam, karjaim tehetetlenül terülnek el mellettem,
míg ő száját nyalogatva bámul. Egyik pillanatról a másikra, ahogy valami ötlet
felcsillan benne, egyik karját a hátam mögé csúsztatja, a másikkal pedig a
térdhajlatomnál ragad meg.
-
Te mit… - Kérdezném, de mire
befejezhetném, felránt az ágyról és lemászik onnan végig a karjaiban tartva, én
pedig erősen kapaszkodva vállába, majd gyorsan nyaka köré tekerem karjaim.
Nagy
boci szemekkel nézek az övéibe, mire mindent tudó mosollyal dob rajtam egyet,
hogy kényelmesen tartson, amivel csak azt éri el, hogy sokkal inkább bújok
hozzá és erősebben kapaszkodom, mint eddig. Egy ajtóhoz veszi az irányt, mit
sem törődve azzal, hogy beavasson a piszkos gondolataiba. Viszont az feltűnik,
hogy nem a folyosóra vezetőhöz tartunk, hanem egy egészen másikhoz. Hátat
fordít a falapnak és ahelyett, hogy letenne, hogy könnyebb legyen neki, kicsit
lábujjhegyre áll és hátsó felével profi módon nyomja le a kilincset és tárja
fel előttünk a helyiség rejtelmeit. Gyertyafény világítja meg a falakat, pont
annyira, hogy tökéletes rálátásunk nyíljon mindenre. Azt hiszem, még egy kis
erotikus hangulatot is adnak az egésznek.
Egy
fürdőszobába hozott.
-
Igazad van, nem lett volna egyszerűbb, ha
leteszel. – Jelentem ki megrökönyödve az előbbi mutatványáért.
-
Kihagyni azt az arcot, amit akkor vágtál?
Nem ér annyit. – Neveti el magát, miközben lábával becsapja az ajtót.
Szemem
forgatom, de közben mégis biztonságban érzem magam, mikor végre szilárd talaj
van a talpam alatt. Kicsit talán azért, mert felmerül bennem a menekülés
gondolata, de megnyugszom, hogy nem tart olyan fogságban, mint az iménti
percekben. Ahogy ismét ránézek, azonnal körbenyalja száját, mire ajkamba
harapok, ezzel elvonva a figyelmét másról.
-
Mint említettem, velem fogod tölteni az
éjszakát, de ha fáradt lennél se hagynálak aludni. – Jelenti ki szárazon, mire
ismét végigfut a hideg a hátamon.
-
Nem értelek. – Nyögöm ki. – Mármint nem
akarom érteni. Úgy gondoltad, hogy egész éjjel…
-
Nagyon jól vág az eszed. – Borzolja össze
hajam.
-
De az lehetetlen! – Vágok vissza valami
mentőövet keresve. – Az lehet, hogy te bírnád, de én nem! Ember vagyok! –
Teszek egy lépést hátra.
Egy
hosszú másodperc erejéig lehunyja szemeit mosolyogva, majd pajzán tekintettel
néz vissza rám.
-
Megoldjuk. – Kacsint, mire ismét ajkamba
harapok, hátha ezzel magamba tudom fojtani a feltörekvő érzéseket, amiket
kivált belőlem. – Én akarom harapni. – Lép hozzám és elkapva a derekam és a
tarkóm, magához húz, és csókba hív.
Heves
ellenkezésbe kezdek, el akarom tolni magamtól, hiszen előre látom, hogy
mennyire kimerült leszek, de nem enged. Erőszakosan feszíti szét szám, hogy
nyelvével közéjük férhessen. Hiába hátrálok, jön utánam, míg végül a hideg
falnak nem ütközik a hátam, így teljesen hozzám préselődik. Ajkai folyamatos
mozgása, nyelve simogatása végül eléri a célját és megadóan ernyednek el
izmaim. Óvatosan nyaka köré fonom karjaim, míg ő a csípőmnél ragad meg és ránt
magához, éreztetve velem, mennyire kíván. Ahogy férfiasságunk egymásénak simul,
még anyagon keresztül is érzékenyen érint, így mindkettőnkből egy sóhaj tör
fel. Ajkaim marását félbehagyja, a nyakamat szívogatja és harapdálja, gondosan
ügyelve arra, hogy mindenhova jusson folt. Halkan sóhajtozva és visszafojtott
nyögésekkel élvezem a kényeztetést, amit nyújt, miközben kezeit felvezeti
vállamhoz és megragadva a pulóverem, lerántja rólam. Hangunktól alig lehet
hallani, ahogy a földön landol a kötött anyag. Rögtön utána hideg kezét
bevezeti pólóm alá, mire felszisszenek. Megtalálja mellbimbóm és két ujja közé
csípi, mire ajkamba harapva, összeszorított szemekkel tartom magam.
-
Hallani akarlak! – Parancsol rám, miközben
hüvelyujjával is dörzsölni kezdi az érzékeny területet.
A
fejem rázom és már olyan szinten harapom szám, hogy érzem, ahogy kisercen a vér
belőle. Egy pillanat alatt megáll az ütő bennem. Jimin mély levegőt vesz és
megbabonázva bámulja a sérült felületet. Nem kellett volna ezt csinálnom! A
fenébe is, hiszen vámpír! Érzem mellkasomon, ahogy meg-megrándulnak az ujjai.
Az utolsó pillanatban nyalom le a vért, mire végre szemeimbe néz.
-
Kell! – Szinte hörgi.
Újra
csókban forrunk össze, majd alsó ajkamba harap és elhúzza azt. Folyamatosan
harapdálja, és nyaldossa, amint sikerül egy kis vért kiszednie belőle.
Szenvedve, többért könyörögve csókol, de nekem már túlságosan fáj, így minden
bátorságomat és erőmet összeszedve fordítom el arcom tőle, hogy levegőhöz
jussak. Felpillantva rá, továbbra is éhes vagy talán szomjas szemekkel bámul,
egy pillanatra sem véve le rólam a tekintetét.
-
Kérlek! – Nézek rá félve, attól tartva,
elvesztette az eszét, és mint legelső alkalommal, mikor idehozott, fogait belém
mélyesztve fog inni véremből.
Lehunyja
szemeit, nagyot nyel, szinte hallom a szíve dobbanását, majd lökve rajtam
egyet, jobban a falnak préselve, hátrál néhány lépést, mire azonnal
összerogyok. Karjával megtörli száját és hátat fordít nekem. Kíváncsi lennék,
mit érezhet ilyenkor. Hogy miért esik olyan nehezére, hogy ne bántson. De mégis
képes rá, csak kérnem kellett. Ezért feltétlenül egy piros pont jár neki,
hiszen látszik rajta a küszködés. Mégse csak egy bábu lennék számára, akit
kedvére használ a saját kielégítésének céljából?
Keresztbe
teszi maga előtt karjait és megragadja felsőjének az alját, majd felhúzza,
félre dobva valahova, ahol nem lesz útban. Istenem, az a hát! Mennyire izmos!
Egyszerűen lenyűgöző teste van. Egész nap eltudnám bámulni. Hogyan képes valaki
ilyen jó kondiban tartani magát? És vajon a denevérszárnyainak miért nincsen
nyoma? Milyen ez a vámpír élet? Hogyan működnek?
Legközelebb
már csak arra eszmélek fel, hogy egy szál alsónadrágban guggol előttem a
szokásos levakarhatatlan vigyorával.
-
Csukd be a szád! – Szól rám. – Már mióta
tátva van.
Nem
kell többször szólnia, rögtön összezárom, és rosszalló pillantásokat lövellek
felé, mire elneveti magát.
-
Most pedig mossuk le rólad ezt a szagot! –
Fogja meg kezeim és segít fel.
-
Milyen szagot? Nem is vagyok büdös! Volt
fürdési lehetőségem az alagsorban is! – Húzom fel az orrom sértetten.
Jól
szórakoztatom, miközben felállunk és felsőmtől is megszabadít. Végig jártatom a
szám arról, hogy mennyire nincs igaza, és milyen szörnyű szaglósejtjei
lehetnek, aztán átgondolva az egészet, hibáztatni kezdem azért, mert szagom
van.
-
A vérre értettem, te ostoba! – Vigyorogja,
majd visszhangot verve érkezik a nadrágom a földre, amiből kilépek, egyszerre a
cipőmmel is, majd zoknim is leszenvedem magamról.
-
Akkor mond azt! Nem mindegy, hogyan
fogalmazol meg egy mondatot! Többértelmű is lehet, mint most. És ezzel vérig
sértesz. De tudod, mit? Most az egyszer elnézem neked. – Jártatom a szám
folyamatosan, mikor már egy hatalmas kád széléhez érünk. – Ha lehet kérni, jó
meleg víz legyen. Már most is fázom. – Kérem, mikor egy felakasztott
zuhanyrózsából folyni nem kezd a víz. – Nem fürdünk? Akkor sok habot is kértem
volna. – Biggyesztem le ajkaim.
Szemeit
forgatja, majd hideg ujjaival derekamra szorít és magához rántva rabul ejti
ajkaim. Azonnal végigjárja testem a forróság, hiába a kihűlt test, ami az
enyémhez simul, hiába a hűvös levegő, ami libabőrössé tesz. Kezeivel bokszerem
alá nyúl és lassan húzza le. Végül én rángatom le magamról és rúgom félre a
felesleges darabot, míg ő tovább simogat. Őt is meg akarom szabadítani az
utolsó kis zavaró tényezőtől, de megelőz, csakúgy, mint a többi ruhájának
levételével is. Nem akarná, hogy hozzá érjek? Vagy ki kell érdemelnem? Milyen
hülyeség! Mintha ő lenne a világmindenség! Túl sokat képzel magáról!
Belép
a kádba kezem fogva, így engem is magával húzva. A víz hangja töri meg a
csendet mi mögötte folyik. A gyertyalángok fénye tükröződik arcán. Olyan, mint
egy álom, egy csodálatos álom, amiben egy ilyen szexisten áll előttem és fogja
a kezem, arra készülve, hogy magáévá tesz.
A
zuhany alá húz, így hajam is teljesen eláztatja a víz, de nem érdekel. Sokkal
inkább lefoglal az, ahogy az ő tincsei a homlokára simulnak, onnan a kis
cseppek a bőrére folynak, le az álláig, lecsöppenve közénk, vagy végigfutnak
nyakán, a széles vállán, az izmos karjain és mellkasán, elidőzve minden kis
kockán, ami díszíti.
Ó,
Istenem! Még a lábai is csodálatra méltóak!
Már
csak azon kapom magam, hogy a forró víz után a hideg falnak ütközik hátam, egy
nyögést kicsikarva belőlem. Nem tétlenkedik tovább, nyakamra tapadnak ajkai,
egyik kezével pedig váratlanul fog merevedésemre, minek hatására nagyra nyílnak
szemeim a meglepettségtől és összeszorítom fogaim. Tenyerem a falnak szorítom,
próbálok nem adni hangot az elégedettségemnek. Olyan rutinnal mozgatja kezét
rajtam, hogy menten képes lennék elmenni, de még erre is különösen ügyel. A kis
bőrrel szórakozik, hátrahúzza, majd vissza. Másik kezével belső combom
simogatja, egyre csak fentebb haladva, végül megállapodva zacskóimnál, gyengéden,
de mégis teljes odaadással masszírozva. Erre már nem bírok magammal, hátravetem
fejem, majd előre dőlök, megkapaszkodom vállában és rajta támasztom homlokom.
Szidtam azért, mert sokat képzel magáról? Most határozottan kimerem jelenteni,
hogy jogosan gondolja így!
-
Ne tartsd magadban! Add ki a hangod! Légy
hangos! Nyögj, amennyit csak bírsz az én kedvemért! – Morogja fülembe, majd
gyengéden beleharap, mire egy félig nyögés, félig sóhajszerű hangot sikerül
kiszednie belőlem. – Ezt már szeretem. – Vigyorog, apró csókokkal ellepve.
Keze
közben folyamatosan dolgozik rajtam, egyre csak keményebbé és vastagabbá téve a
kínzással. Érzem, hogy már nem fogom sokáig bírni, ha így folytatja, mire
megáll, elveszi kezeit, amiket vállamra tesz és átgondolni sincs időm a
helyzetet, már térdelésbe kényszerít. Rémült szemekkel nézek fel rá, ő pedig
sötéten pillant vissza rám.
-
Tudod a dolgod! Csináld! – Markol hajamba
és ránt egyet fejemen, megadva a kezdő löketet.
Összeszorított
ajkakkal próbálok tenni ellene. Én ezt nem akarom megtenni! Ezt mindig is egy
lánnyal képzeltem el, ha már nyalásról van szó. De hogy pont neki? Park
Jiminnek, egy vámpírnak, aki legutóbb nem hagyott a gyönyör határain belülre
lépni? Milyen kegyetlen módszerek ezek a büntetéshez? De az is lehetséges, ha
most nem teszek semmit, akkor megint ugyanaz lesz a végkimenetel, amit nem
bírnék feldolgozni. Olyan lenne, mintha nimfomániás lennék.
Kétségbeesetten
nézek, hátha sikerül meghatnom, de csak kemény, utasító tekintettel találkozom,
mire megadóan fújom ki a levegőt és teszem, egyik kezem combjára, másikkal
férfiasságára fogok. Tagjaim remegnek, félek, hogy valamit rosszul fogok
csinálni, és ezért kikapok majd, de amint megteszem az első mozdulatot a
kezemmel, lehunyja szemeit és a fallal tartja magát. Ennek hatására
felbátorodom és ütemesen kezdek dolgozni rajta. Tudván, hogy ez minden
bizonnyal nem lesz elég, nyelve egy nagyot kinyitom a szám, szemeim csakis
felfele meresztem, hogy az arcát láthassam és ne azt, amit művelek. Nyelvem
kidugva a tövétől a makkjáig haladok végig rajta, miközben combját szorongatom.
Sűrű sóhajtozások közepette élvezi, amit teszek. Ezt a mozdulatsort
ismételgetve különböző szögekből kényeztetem egy ideig, majd hirtelen ötlettől
vezérelve ajkaimmal rászorítok. Ajkai szétnyílnak, szemhéját összeszorítja és
egy hangosabb, kéjes sóhaj tör fel mélyen belülről. Büszkén folytatom munkám,
nyelvemmel körözgetve rajta, majd fejem is egy bizonyos tempóra állítva be. Ezt
megunva úgy döntök, hogy én is eljátszadozom heréivel és nem is habozok,
gyömöszölöm, masszírozom, minden módon kényeztetem, ami épp eszembe jut. Közben
természetesen fejemmel és nyelvemmel se állva meg, úgy forgatom körülötte,
mintha a kedvenc nyalókám lenne, ami sose fogy el és kisebb főleg nem lesz! Ajkaimmal
megint rászorítok, mire nagyra nyílnak szemei és még mindig hajam markolva
elhúz magától.
-
Elég! – Zihál. – Ez túl… sok…
Elégedett
mosollyal arcomon emelem számhoz karom és törlöm meg vele azt végig tartva a
szemkontaktust. Sok pajzán ötlet ugrik be, de egyikre se visz rá a lélek, hogy
megcsináljam. Megragadva csuklóim, felránt ültemből.
-
Nagyon pimasz vagy. – Jelenti ki arcomba
hajolva. – Ez tetszik. – Vigyorog, majd egy gyors csókot lop. – Fordulj meg!
Meglep
a kérése, de eleget teszek neki. Hátulról ölel magához és egyik kezével rám
szorít, másikat ajkaimnak nyomja.
-
Lássuk, jól csinálod-e az ujjaimmal is.
Értve
a célzást kinyitom szám, ő pedig azonnal bedugja rajta két ujját. Megfogva
karját, hogy ne mozoghasson, amíg dolgozok rajta, elkezdem ugyanúgy nyalogatni
körbe-körbe, előre-hátra, csiklandozva, mint pár másodperccel ezelőtt is.
Nehezen veszem a levegőt, hiszen ugyanolyan ütemben mozogatja kezét, mint ahogy
én szopogatom ráncosra bőrét.
-
Tökéletes lesz – jelenti ki, majd kihúzza
kezét a számból. Lassan hiányom lesz, ha nem lehet semmi benne. – Tedd a
tenyered a falra és hajolj előre! – Adja ki az utasítást.
Bármily
szó nélkül teszem, amit mond. Lapockámra ad csókokat, felhaladva a tarkómra,
majd vissza le, közben két ujját bejáratomhoz igazítja és körözni kezd egyre
bentebb haladva velük. Másik kezével fenekembe markol, szándékosan, hogy
felnyögjek.
-
Mint említettem, hallani akarlak! –
Cirógat.
Nem
vár tovább, amennyire csak tudja, belém vezeti első ujját, minek hangot is
adok. Körözget bennem, minél nagyobb felületet bejárva. Össze is húzza ujját,
hogy tágasabb legyek és úgy húzza ki, majd tolja vissza be. Már egyáltalán nem
bírok csendben maradni. Fáj, mint legutóbb is. És egyáltalán nem könyörül
rajtam, már a második általam benedvesített ujját is társítja az elsőhöz.
Először ismét csak körkörös mozdulatokat végezve, végül ollózásba váltva át.
Szerencsére hamar megszokom az érzést, ezért követi a harmadik is, erőteljesen
feszítve szét belülről, hogy minél könnyebben belém férhessen majd.
-
Annyira forró vagy! – Lihegi az
izgalomtól.
Lehajtom
a fejem, kezeim ökölbe szorítom. Ki kell bírnom, hiszen ő sokkal nagyobb! Ha ő
következik végre, szét fogok szakadni. De éppen eleget dolgozik rajtam, már
eléggé megszokom az ujjai mozgását, mire azokat kihúzza, és helyette tövig
nyomja bennem férfiasságát egy pillanatig sem habozva.
-
Jimiiinh! – Nyögöm hosszan nevét, miközben
ő is velem egy időben hördül fel.
-
Nem hiszem el! – Nyögi. – Hogy lehetsz
ennyire szűk?
-
Mintha tehetnék róla! – Vágok vissza
sértetten. Mi az, hogy még neki áll feljebb?
-
Tehetsz! – Vágja fejemhez a szavakat. –
Lazulj el! – Sóhajt fel hosszan.
Félig
kihúzódik belőlem és vár. Képes tartani magát és vár rám, hogy megszokjam
méretét. Csókokkal lepi el vállam, hogy elvonja a figyelmem a fájdalomról, mi
miatt annyira zihálok. Lentebb ismét kényeztetni kezd, így végre nem csak a
fájdalomtól, hanem a gyönyörtől is felnyögök. Így folytatja még egy rövid
ideig, amíg nem lökök egyet csípőmmel, hogy mozoghat. Veszi az adást, de nem
hagyja abba a merev tagom kényeztetését sem. Már szinte lüktetek a kezében, de
nem zavartatja magát. Óvatosan mozogni kezd bennem, majd váltva egyre gyorsabb
tempóra. A víz csöpögése zavarja meg a kettőnk élvezetének hangját. Szórakozik
velem, mikor lassan, mikor gyorsan mozog, kezével ugyanezt a tempót követve. Hangosan
nyögdécselek számomra is idegen magas hangon. Szinte szégyellem, hogy erre
képes vagyok, de túlságosan élvezem az egészet ahhoz, hogy ezen gondolkodni
legyen erőm.
Egyszer
csak eltalálja bennem prosztatám, minek hatására ismét a nevét sikítom, és
könyörgök neki a folytatásért, hogy többször találjon el ott, azon az érzékeny
területen. Eleget tesz kérésemnek, folyamatosan eltalálja gyönyörközpontomat,
így nem kell sok az élvezet első hullámai átmennek rajtam és egyre apróbb
darabokra hullok karjaiban. Kezébe élvezek és számomra is meglepő módon nem
kevés jön ki belőlem, amin ő is meglepődik, de ahogy farka köré szűkülök, ő is
átrepül ennek a mámorító érzésnek a kapuin.
Nem
bírom tartani magam, elernyednek az izmaim, Jimin pedig hamar kapcsol,
kihúzódik belőlem és karjaival magához szorítva ül le a kádban a zubogó, forró
víz alá pont olyan pózban, hogy halljam szívverését, ami egy ütemben ver
enyémmel.