[OS] Az igazi ~ ChanKook/JungYeol

Cím: Az igazi

Író: Ayu

Besorolás: +16

Szereplők: Jungkook + BTS, GOT7, EXO tagok

Páros: ChanyeolXJungkook

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: AU

Megjegyzés: Egy kis OS-sel érkeztem így a szünetben. Szokatlan páros, Chanyeol és Jungkook, de mozgatták a fantáziámat, úgyhogy muszáj voltam szavakba önteni! XD Remélem, a beteg fantáziám nem riaszt majd el senkit, de azért, ha a hímringyóság valakinek nem tetszik, akkor inkább ne olvassa el! XD Jó olvasást! ^^
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Csípőre tett kezekkel állok kisebb terpeszben, ahogy az éppen színpadon fellépő csapatot figyelem, azok közül is csak egyetlen személyt fürkészve. Ajkaim tudat alatt nedvesítem be nyelvemmel s érzem, testem máris felhevül a gondolataim hatására, melyek a köré a személy köré fonódnak, kinek hangja bódítóan mély, a rapje irigyelni való, arról már ne is beszéljünk, hogy ebből kifolyólag milyen jó nyelvtechnikája lehet. A rapperek igazán jól értenek az orális kielégítéshez, tapasztalatból mondom.

            A szám túlságosan hamar ér véget, így nem tudom titkon tovább csodálni formás alakját, s csípőre tett kezeim is leengedem, majd magam elé emelve őket fogom meg könyökeim, miközben a padlót bámulom. Az EXO közvetlen mellettünk halad el és vigyorogva köszönnek nekünk, miközben a többiek végig dicsérik őket, viszont én a sor végén állva nem nézek fel. Volt már dolgom közülük egy-két taggal, de természetesen minden egyes alkalmi partneremnél kikötöttem, hogy tartsák a szájukat, hiszen nem szeretném, ha olyan hírem menne, mekkora hímringyó vagyok, ami egyáltalán nem igaz, csupán kiélvezem egy másik személy teste által adott örömöket, melyeket önszántából ajánl fel nekem. Én csupán ártatlanul pislogok, ők pedig máris a lábaim előtt hevernek.

            Ahogy elhaladnak mellettem, kénytelen vagyok kicsit felnézni rájuk, ugyanis megveregetik vállam és sok sikert kívánnak, hiszen mi következünk. Elmosolyodom és újból csak ártatlanul pislogok, mire Chen szemében ismerős fény csillan meg, amiből már tudom, hogy a mai estén igazán szemrevalónak tart. Igen, vele is volt már dolgom egyszer, de csak egyetlen egyszer, az is csak azért volt, mert összefutottunk egy üzletben, ott pedig olyan jól elbeszélgettük az időt, hogy szexbe fulladt. Na, nem mintha csak úgy széttenném a lábam akárkinek, de hazudnék azzal, ha azt mondanám, nem kívánatos, ő pedig olyan édesen viselkedett velem, annyira aranyosan nyomult, hogy nem tudtam neki ellenállni. Felhívott magához a dormjukba, ahol éppen nem tartózkodott senki, ott pedig amint a szobájába invitált, nekem esett, vadul csókolni kezdett az ajtónak préselve testem. Bár a legfurcsább mégse vele volt, hanem Jiminnel, aki egyszer azt mondta, hogy olyan édes vagyok, hogy szeretné, ha végig cukiskodnék, míg ő a magáénak tud. Ebből kifolyólag nyuszi fület kellett felvennem, ha pedig ez nem volna elég, még masnit is kötött a nyakamra. Ilyeneket azért nem engedek meg akárkinek, Jiminnek is csak azért hódoltam így be, mert vele pár hónapig jártunk. Nagy volt a szerelem, de én még túl fiatal voltam, és hát… kíváncsi voltam. Számomra ő volt az első minden tekintetben, még a csókszüzességemet is ő vette el, ezért ő volt az első nagy szerelmem. Viszont kicsit több mint fél éves együttlét után ráuntam, rájöttem, hogy csak hirtelen fellángolás volt, amit ő tökéletesen kihasznált. Fájt neki, hogy szakítani akarok, de akkoriban szemezgettem Taehyunggal is, aki bár tudta, hogy együtt vagyok Jiminnel, amint szakítottunk, az első adandó alkalommal lefeküdtünk. Közöltem vele, hogy nem akarok semmi komolyabbat, ami rosszul esett neki, de megértette, viszont megbeszéltük, hogy alkalmi szexpartnernek megmaradhatunk. Ez így is ment egy darabig anélkül, hogy bárki tudomására jutott volna, és a mai napig nem is tudja senki, ahogy egyik futó kalandomat se, ugyanis kikötöttem mindenkinél, hogy egyetlen szava se lehet erről senkinek.

            A következő Yugyeom volt. Esküszöm, hogy nem én kezdeményeztem, még csak nem is volt tervben, hogy én vele bármit is tennék, de aztán az egyik találkozásunk alkalmával, miután szexi táncokat nyomott le a fellépéseken, annyira megtetszett, hogy talán túl hevesen ölelgettem meg, aztán véletlenül… becsúszott a nyelve a számba. Aznap megijedtem, el is szaladtam, féltem, hogyha erről Taehyung tudomást szerez, akkor nagyon meg fog haragudni, de aztán rájöttem, hogy ő is csak alkalmi partner, amit meg is beszéltünk, ráadásul nem tartozom senkinek sem magyarázattal arról, hogy kivel, mikor és mit csinálok. Úgyhogy a legközelebbi alkalommal bocsánatot kértem Yugyeomtól, hogy csak úgy elszaladtam, csak váratlanul ért, hogy így lekapott. Ő azt mondta egy csábító mosoly kíséretében, hogy nem számított más reakcióra, de az, hogy most ott ülök vele szemben, azt jelenti, hogy nem bántam meg. Erre már nem tudtam mit felelni. Együtt mentünk be az étterem mellékhelyiségébe, aminek már a gondolata is nagyon izgató volt, hogy bármikor lebukhatunk. Bebújtunk egy fülkébe és ott dugott meg, de az egész annyira emlékezetes volt, hogy egy ilyen helyen történt meg - ráadásul sokszor jöttek be mások, így muszáj volt csendben lennünk - hogy vele akármikor újra csinálnám, de tudom, hogy nem lehet. Neki csak egyetlen alkalomra kellettem, de a barátságunkat szerencsére ez nem befolyásolta. Úgy éltünk tovább, mintha mi sem történt volna.

            Természetesen mindezek után már nem volt megállás számomra. Jimin volt az első nagy szerelmem, aztán Taehyunggal is kicsit hosszabb ideig, de együtt voltunk, viszont Yugyeom után rádöbbentem, hogy ki akarom élni magam, kíváncsi vagyok, kivel milyen – na, meg egyébként sincs kedvem ilyen fiatalon megállapodni egy valaki mellett. Ennek következtében egyszer lekísértem Hobie hyungot a stúdióba, ahol csak ketten voltunk. Vettünk fel éneket, gondolkoztunk dalszövegekben, aztán már elég későre járt az idő. Ez volt az első alkalom, hogy én kezdeményeztem. Tudtam, hogy ő magától nem tenné meg, így mikor kiment a mosdóba, én már bekészültem. A cipőmből kibújtam, s a zoknimat is eltávolítottam lábamról, s igaz, azt terveztem, hogy már legalább félmeztelenül várom meg a másikat, viszont ő túl gyorsnak bizonyult. Benyitott, mikor én éppen elkezdtem gombolni az ingem legfelső gombjait, s kissé megrökönyödve mért végig, mit is csinálok, én viszont csak lassan gomboltam tovább, hogy minél több látszódjon mellkasomból, s ahogy figyelte minden egyes mozdulatom, abból a tekintetből tökéletesen tudtam olvasni, ami pedig azt üzente, hogy aznap estére már megszereztem. Nagyon nyomulós voltam, s először próbált eltolni magától, de nem járt sikerrel. Azzal sikerült leállítanom, mikor benyúltam nadrágjába és ráfogtam bokszerén keresztül férfiasságára, innentől pedig már ostobaság lett volna tagadnia, hogy nem akarja, ugyanis szó szerint a kezemben volt a bizonyíték. Természetesen a végén nem tudta leplezni meglepődöttségét és rákérdezett, hogy ez most mi volt és mégis mióta vagyok ilyen, viszont könnyen kihúztam magam. Azt mondtam neki, hogy egy ideje már tetszik, de nem kötelezem arra, hogy járjunk, ugyanis nem érzem magam arra felkészültnek. Megértette kérésem és igazából nem is hazudtam, ugyanis valóban tetszett, de csak ennyire.

            Ezután haladtam tovább, amerre sodort az élet. Nagyon elfoglaltak voltunk, én pedig emiatt egyre stresszesebbnek éreztem magam. Szükségem lett volna arra, hogy pihenjünk, de ez a közeljövőre nézve kivitelezhetetlennek tűnt, viszont az, hogy még arra se tudtam sort keríteni, hogy önkielégítést végezzek, nagyon bosszantott. Aztán az egyik nap találkoztunk Yugyeommal, de csak beszélgettünk, elvoltunk egy darabig abban a rövid időben, míg együtt voltunk, majd csatlakozott hozzánk Jackson is, viszont nekem már szűkén volt az idő. Yugyeom hamarabb levált tőlünk, így kettesben maradtam Jacksonnal, akivel nagyon jól elbeszélgettem, aztán belegondoltam, hogy milyen is lenne, ha vele feküdnék le, de inkább elhessegettem a gondolatot. Ekkor kezdte el az mozgatni a fantáziámat, hogy vajon tényleg minden rappernek ugyanolyan jó-e a nyelvtechnikája, ugyanis Hoseoknak tagadhatatlanul tehetsége van hozzá. Aznap mégis kettéváltunk Jacksonnal, majd egy nap ellátogattam Yugyeomhoz a JYP-hoz, majd valahogy újból Jackson mellett kötöttem ki, akit elkísértem az öltözőjükbe, amit ő gondosan magunkra zárt. Meglepődtem, mit tervez, s nem is adtam magam könnyen. Ártatlanul pislogtam rá, játszottam a kis szűz kisfiút, amit ő sem vett be, aztán egyszer csak már azon kaptam magam, hogy ő előttem térdel és leszop. Nem tudom azt az alkalmat szebben kifejezni, ugyanis úgy elégített ki ajkaival, mint egy pornósztár, viszont utána elvárta, hogy viszonozzam gesztusát. Nem vagyok önző, megtettem, amire kért, viszont utána távoztunk is a helyiségből, így jól tudtam, hogy neki is csak egy gyors kielégítésre voltam jó, de ez nekem is jól jött, hiszen akkor egyébként sem volt elég időm és pont erre volt szükségem, hogy bármiféle érzelem nélkül valaki kielégítsen. Így mégis jobban jártam, mintha a kezemet vettem volna használatba.

            Azt hiszem, ezután már nem is olyan meglepő, hogy egy-két fellépés alkalmával, mikor az EXO-val is összesodort az élet, első alkalommal Suhoval feküdtem össze az öltözőben lévő kanapén, aminek ajtaját persze kulcsra zárta. Ő utána arra kért, hogy maradjunk meg ilyen alkalmi partnereknek, mert annyira nagyon tetszem neki, hogy csak magának akar, habár nem is komolyabb kapcsolatra, de nem szeretné, ha rajta kívül másé is lennék. Természetesen kiakadtam, hogy mit gondol, ennyivel elnyerheti a szívem? Nem voltam szerelmes, csupán ő is szemrevaló, így engedtem a kísértésnek. Viszont ő nem hagyta annyiban, onnantól kezdve próbálkozni kezdett elég nyilvánosan, de a kis légyottunkról szerencsére nem beszélt senkinek, így mindenki, aki látta a bandánkból, arra következtetett, hogy tetszem neki és próbál felszedni vajmi kevés sikerrel. Nem tetszett, hogy ennyire nyomulós, hogy mindenkinek a tudtára is adja ezt, mikor nekem nem jelentett semmi többet egy alkalomnál. Idegessé váltam miatta, frusztrált voltam, ráadásul nem egyszer próbált felizgatni is, de nem engedtem neki, hogy elfajuljanak a dolgok. Nem tetszett az egész helyzet, így egyik nap elsírtam magam, és Sehun jött oda hozzám, hogy megvigasztaljon. A vigasztalása pedig, hogy is mondjam… igazán vaníliába vált. Ő nem csak úgy orálisan elégített ki, mint Jackson, de még csak nem is megdugott, mint bárki más, hanem olyan gyengéden bánt velem, olyan érzéki volt, hogy az is egy felejthetetlen alkalom lett számomra. Ő nem megdugott, ő szeretkezett velem, ami annyira jól esett a szívemnek, hogy ekkor én estem abba a hibába, hogy elkezdett megtetszeni, de hamar rá kellett döbbennem, hogy ez fordítva nem igaz. Rosszul esett, hogy csak ennyire kellettem neki, így egy ideig utána mindenkit visszautasítottam, aki csak közeledni próbált. Azt hiszem, Sehun volt a második szerelmem Jimin után, habár annyira nem voltam beléhabarodva, mint csapattársamba.

            Bánatomnak még számomra is meglepő módon Yoongi vetett véget. Vele is a stúdióban voltam, természetes hangulatban telt az egész éjszaka, egészen addig, amíg be nem hozott egy üveg sojut, amiből aztán kettő lett. Az ital annyira kiütött mindkettőnket, hogy én kifakadtam neki az érzéseimről, hogy utálom, hogy nem találok viszonzásra, ő pedig kihasználta a gyengeségem és megcsókolt. Nem ismert kegyelmet, durván bánt velem. Úgy, mint még senki más előtte, viszont ekkor ő kötötte ki, hogy erről soha senkinek nem beszélhetek – nem mintha akartam volna. Ha ő nem mondja, akkor én kérem meg erre.

            Nem is olyan régen történt, hogy Chennel is összekerültem, de az ő esetét már ecseteltem korábban, így pontosan tudom, hogy most is fáj rám a foga, viszont nekem semmi kedvem hozzá. Mármint nem magához a szexhez, ahhoz éppenséggel van, de nem vele. Jó ideje már szemezgetek a csapattársával, akit most is nyál csorgatva figyeltem a színpadon mozogni, a rappert, akivel jóban vagyok, de még nem jutottunk el addig, hogy bármi is legyen közöttünk. Tetszik, nagyon tetszik és szeretném megszerezni magamnak, de őt nem csak egy gyors kalandra. Úgy érzem, rá többször is szükségem van, ő egy olyasvalaki, akivel talán szívesen járnék is. Nem tűnik olyannak, mint a többiek, akiket már megszereztem, nem, ő egyáltalán nem olyan. Ha rá gondolok, hevesebben kezd dobogni szívem, mintha csak ki akarna törni, arról ne is beszéljünk, mennyire izgulok, ha velem beszélget. Régen éreztem már így magam, éppen ezért kissé rettegek is, hogy fájni fog, ha lefekszünk, aztán közli ő is velem, hogy nem akar semmit. Sehunnal jártam volna, de neki sem kellettem többre, így tartok attól, hogy bárkibe is szeretnék bele, nem viszonozná az érzéseim. Ilyenkor néha visszagondolok Jiminre, hogy lehet, rosszul tettem, amit akkor tettem, de aztán rá kell döbbennem, hogy nem. Már rég nem érzek iránta semmit, pusztán barátilag szeretem.

            A fellépés hamar lemegy, jól teljesítünk, s mikor lejövünk a színpadról, sorba kapjuk is a dicséreteket, viszont attól az egy személytől, akitől várnám, nem. Ő csak csendben elvonul az öltözők irányába, mire elég bátorságot veszek és otthagyom a többieket, hogy utána eredhessek. Szerencsére még idejében látom, ahogy betér az öltözőjükbe, így én is bemegyek utána, amit meglepetten vesz tudomásul. Tágra nyílt szemekkel pislog rám, ahogy nem tudja hova tenni váratlan érkezésem, ráadásul egyedül.

            -           Ez nem a ti öltözőtök. Egy ajtóval elnézted – mutat jobbra, mire fejem rázom és váratlanul minden bátorságom elvesztem. Általában pont ez van velem, hogy kis félénk vagyok, bátortalan, ez pedig sokaknak imponál, aztán mivel én vevő vagyok egy-egy kalandra, örömüket lelik bennem. – Ide akkor sem jöhetsz be csak úgy.

            -           Csak szerettem volna veled beszélni – köszörülöm meg torkom.

            -           Velem? Mégis miről?

            -           Szerettem volna elmondani, mennyire tetszett az előadásotok – mosolyodom el, ahogy nagy, csillogó szemekkel nézek fel rá. – Szerintem te is nagyon jól teljesítettél ma.

            -           Köszönöm, de csak ennyit szerettél volna? Ezen nem sok megbeszélni való van. – Elpirulva fordítom el arcom tőle, hiszen fogalmam sincs, mit is mondhatnék még neki, pedig máskor más férfi esetében egészen hamar el tudom csavarni a másik fejét. – Figyelj, ha csak ennyit szerettél volna, akkor azt kell, hogy mondjam, nagyon aranyos tőled, de lassan öltöznék, mert nekünk már nincs más dolgunk mára. Mehetünk el.

            -           Mehettek el? – kapom fel a friss információra fejem. – Szerintem mi is végeztünk mára.

            -           Én azt kétlem. – Azzal az egyik asztalon fekvő papírt felkapva futja át a műsorban fellépők sorrendjét, s végül elém lépve mutatja felém, hogy nekünk még lesz egy óra múlva jelenésünk, mire hirtelen elmegy minden kedvem az egésztől. Csak vele szeretnék lenni, kettesben, beszélgetni, akár oda is adnám magam neki, ha arról lenne szó, csak vele lehessek.

            -           Addig még egészen hosszú időnk van. Nem maradhatnék veled? Nem várod meg? Utána elmehetnénk valamerre, aztán meglátjuk, mit hoz még az éjszaka – mosolygok szépen, ártatlanul pislogva párat, amit ő először meglágyulva figyel, majd megkeményedik tekintete. – Ó, kérlek! Ne nézz így! Eddig még senki sem panaszkodott a társaságomra, vagy talán te nem találsz elég szimpatikusnak? Én azt hittem, hogy mi…

            -           A probléma az, hogy túl szimpatikusnak talállak, viszont tudom jól, hogy mire megy ki a kis játékod – szakít félbe, mire meglepetten nyílnak tágra szemeim, majd értetlenül ráncolom szemöldököm úgy téve, mintha valóban nem is érteném, mire akar kilyukadni. – Te se nézz így, ugyanis ismerlek! Nem fogom veled tölteni az éjszakát.

            -           Nem mondtam, hogy velem kell töltened az éjszakát, csak annyit, hogy várj meg, aztán beülhetnénk valahová. Barátok volnánk, vagy nem? – teszek egy hosszabb lépést irányába, így jelentősen csökkentve a köztünk lévő távolságot. Nem vagyok valami alacsony, de ő hozzám képest óriási, nekem pedig ez is tetszik benne. – Kérlek, gyere el velem valahova! Annyira ritkán tudunk találkozni, és én tényleg kedvellek téged. Szívesen beszélgetnék most veled, aztán… - Ekkor elakadok, hiszen csak nem mondhatom ki, ami a nyelvem hegyén van, miszerint akár meg is fektethetne.

            -           Aztán mi? – húzza fel szemöldökét.

            -           N-Nem tudom, csak csinálhatunk bármit, ami éppen eszünkbe fog… jutni… - Érzem, ahogy arcom elönti a pír. Nem szoktam ennyire zavarban érezni magam mások előtt, ő pedig ebben is kivételt képez.

            -           Nem – jelenti ki határozottan.

            -           Chanyeol!

            -           Ne Chanyeolozz itt nekem! Nem fogok bedőlni a kis trükködnek! – tesz ő is egy lépést hozzám, így a maradék kis távolságot is megszüntetve közöttünk, mire automatikusan kezdek hátrálni, de ő végig követ, egészen addig, míg hátam a falnak nem ütközik, így nem tudok tovább hova menni. Már nyitom is számat, hogy rákérdezzek, miről beszél, mert nem akarom elhinni, hogy valóban tudja, mit akarok, de mielőtt bármit is mondhatnék, ő szólal meg hamarabb. – Nem fogok belemenni egy egy éjszakás kalandba, mert én annyival nem elégszem meg! – Szemeim a meglepettségtől tányér méretűre nőnek, s nagyot nyelek, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejemben. – Nekem te annál sokkal fontosabb vagy, sokkal többet jelentesz, minthogy a hirtelen fellángolásnak engedjek. Meg se próbálj ilyen szépen nézni rám, mert akármennyire is csábító az ajánlat, nekem ne kínáld tálcán magad!

            -           Chan…

            -           Szeretlek, Jungkook – suttogja az utolsó két szót, mire, ha lehet, még nagyobbra nyílnak szemeim. Utoljára Jimin mondott nekem ilyet, ami már nagyon rég volt. – Nem tudom, mikor és hogyan történt, de beléd szerettem – süti le szemeit, majd mély levegőt véve, jobb kezével fejem mellé csap a falra, s úgy néz le rám idegesen fújtatva. – Viszont tudom jól, hogy milyen vagy! Tudom, hogy Sehunnal is lefeküdtetek, nekem pedig nem áll szándékomban beállni a sorba!

            -           Tessék? – esik le állam is döbbenetemben. – Te… te honnan tudsz róla? És… és akkor tudsz a többiekről is?

            -           Milyen többiek? Mennyi férfival feküdtél már le eddig? Én azt hittem, hogy csak… jézusom! – túr idegesen szürkés-kékes hajába, mire idegesen nyelek egyet, hiszen ezek szerint másokról nem is tudott. A francba! Tökéletesen elárultam saját magam.

            -           Mármint… ah! – emelem én is arcomhoz kezeim, hogy tenyerembe temessem azt.

            -           Ez most komoly? Legalább megpróbálhatnád letagadni, de ezek szerint tényleg többekkel is volt már dolgod. Ezek után elvárod, hogy én is tényleg egy legyek a sok közül? Hűha, ezt nem gondoltam volna – teszi egyik kezét csípőjére, de nem hátrál el. – Kik voltak azok?

            -           Mi? – kapom fel meglepetten fejem.

            -           Jól hallottad. Kikkel feküdtél már le? Csak a kedvemért, hogy tudjam, kikkel állok szemben.

            Idegesen szorítom össze állkapcsom, hiszen nem áll szándékomban azt ecsetelni, kik voltak már meg nekem, de úgy tűnik, Chanyeol nem fog békén hagyni addig, amíg úgy nem teszek. Idegesen harapom be alsó ajkam és fordítom el tekintetem. Meglep minden, amit tesz, az, hogy szeret, az, hogy valójában én is szeretem, ha pedig ezt elmondanám neki, nem hiszem, hogy hinne nekem, de tényleg többet jelent számomra, mint eddig bárki.

            -           Nem állsz senkivel sem szemben – sziszegem rá sem nézve, de csak egy erőltetett nevetésre futja tőle.

            -           Legalább ne hazudj! Akkor Sehunról tudok, ő elmondta nekem, de emlékszem ám arra, hogy Suho is sokat járkált utánad. Tudod, nagyon odavolt érted, ahogyan én is, csak én nem tettem semmit, mert tudtam, hogy Suhonak nagyon tetszel. Egyébként is nagyon furcsa volt, hogy ennyire odavan érted hirtelen. Neki is széttetted a lábad, mi? – hajol arcomba, újból a falra csapva mellettem, mire ellenkező irányba fordítom fejem, s nem felelek, csupán bűnbánóan sütöm le szemeim. – Szóval igen – fújja ki a levegőt. – Jó, nem bánom, elvégre is semmi beleszólásom abba, hogy eddigi életed során mit csináltál, csak tudod, én nem az a fajta srác vagyok, akinek kalandokra fáj a foga. Én tényleg, igazán megszerettelek, de nem gondoltam volna, hogy több mindenkinek is engedtél. – Elhúzódik tőlem, hogy ne az arcomba lihegje a szavakat. – Jól van, ha nem beszélsz, akkor kitalálom magamtól is. Jiminről tudunk, vele egészen sokáig egy párt is alkottatok. Miért szakítottatok?

            -           Azért, mert… mert részemről kihűlt – köszörülöm meg torkom. – Számomra ő volt az első minden tekintetben, így persze, hogy együtt voltunk egy ideig. Az csak ilyen fellángolás volt, mert ő volt az első, de aztán idővel rájöttem, hogy ez nem fog menni – nézek fel rá s látom, hogy őszinte kíváncsiság csillog szemeiben.

            -           Szóval úgy döntöttél, hogy kiéled magad? – húzódnak gunyoros mosolyra ajkai, amivel sokkal jobban szívembe tapos, mint gondolná. – Fogadjunk, a többiek is megvoltak akkor, ha már így álltál hozzá.

            -           Nem mindenki. Namjoon és Jin nem – jelentem ki határozottan, mire meglepetten nyílnak tágra szemei. – Mármint ne érts félre! Nem úgy történt, ahogy gondolnád!

            -           Hűha, azért ez… hű! Bocsáss meg, de… ezzel még a többi tag is meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire… Miért? Miért kellett neked majdnem az egész bandán végigmenni? – szűkíti résnyire szemeit és úgy érdeklődik tovább.

            -           Nem mindenkinek engedtem csak úgy! – emelem meg most már én is hangom és bátrabban húzom ki magam. – Nem vagyok egy hímringyó, nem állok le mindenkivel csak úgy! Igen, megvoltak páran, Ahogyan Yugyeom is, meg valamilyen értelemben Jackson is, meg tőletek még Chen, de… de mindennek megvolt a maga oka az adott helyzetben! – próbálom kimagyarázni, de csak azt érem el, hogy álla körülbelül a padlót verdesi a döbbenettől. – De nekem ők nem jelentettek többet! Vagyis, de Sehun többet jelentett, de ő nem foglalkozott velem, viszont irántad már jó ideje többet érzek, mint barátság, ezért szeretném, ha nem hinnéd azt, hogy csak egy éjszakára kellesz. Nem, ez nem így van! Számomra te sokkal több vagy és ezt el kell hinned! Hinned kell nekem, mert megkérdezheted a többieket, senkinek nem mondtam ilyeneket soha, persze Jiminen kívül. Nekem ők nem jelentettek többet, de te igen! Téged jobban akarlak bárminél, ezért nagyon szépen kérlek, ne lökj el magadtól!

            Csend telepszik körénk. Én kétségbeesetten nézek szemeibe valamiféle válasz után kutatva, de azt nem találok bennük, így hosszas percekig csak állunk egymással szemben, ő jobb kezét továbbra is mellettem tartva a falnak támasztva, én pedig kétségbeesetten nézve fel rá. Rég nem voltam már ilyen ideges, s ez is csak azt bizonyítja, hogy ő tényleg sokat jelent számomra, hiszen nem bírom elviselni, ha elutasít. Végül mély levegőt vesz, hangja pedig sokkal lágyabban cseng, mint előtte.

            -           Tényleg többet jelentek számodra? – húzza fel kérdőn szemöldökét, mire határozottan bólintok. – Akkor szemmel foglak tartani. Nem engedhetsz senki csábításának. Elég egyetlen félrekacsintás és köztünk mindennek befellegzett – figyelmeztet, de ez mégsem tud elriasztani.

            -           Ez azt jelenti, hogy…

            -           Egyelőre nem jelent semmit. – Erre újból kétségbeesetté válik tekintetem, mire frusztráltan fújja ki a levegőt. – Miért vagy ennyire édes? – sziszegi inkább magának, mintsem nekem, s szinte meglepődni sincs időm, bal kezét tarkómra vezeti, úgy húz magához, egy szenvedélyes csókba invitálva. Nyomban viszonzom is, majd karjaim köré fonom, úgy húzom minél közelebb magamhoz.

A vágy pillanatok alatt végigsöpör testemen. Hihetetlen, hogy ilyen hatással van rám. Szinte beleremegek csókjába, az ajkai édes érintésébe, nyelvének heves játékába, amit mintha csak megérezne, úgy szakítja félbe, ajkaimra lihegve.

-           Ne gondolj semmi rosszra. Én nem foglak megdugni egy jó ideig. Mint említettem, figyelni foglak. Bizonyítsd be, hogy valóban annyira nagyon áhítozol-e értem, mint ahogyan azt mondod. Azt hiszem, eléggé kiélted már magad, úgyhogy próbálj meg ehhez mérten cselekedni. – Bólintok válaszul, majd már kapnék is újból ajkai után, ha nem húzódna el.

-           Kérlek! Csak még egyszer! – bújok hozzá, akárcsak egy kiscica, amit megmosolyog.

-           Jungkook, ezt ki kell érdemelni – feleli pimaszul, de azért ő is körém fonja karjait, így nem engedve, hogy kibújjak öleléséből.

-           Kérlek! – nyüszögök tovább. – Olyan régóta várok már erre!

-           Éppen ettől a várakozástól lesz édesebb – suttogja fülemhez hajolva, perverz mosollyal arcát, mire végigfut az a bizonyos kellemes borzongás hátamon. Tökéletesen értem, mire akar célozni, így bele is pirulok kijelentésébe, amit úgy tűnik, újból túl aranyosnak talál, ugyanis tenyereibe veszi arcom, s úgy invitál újabb csókba.