[48/?] A vámpírok legnagyobbja - Játszunk!

Cím: A vámpírok legnagyobbja – Játszunk!

Író: Ayu

Besorolás: +12

Szereplők: Jimin, Taehyung, Jungkook

Páros: VKookMin

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: fantasy

Megjegyzés: Kicsit kései órában, de itt van a vasárnapi rész is, ami elég rövidke lett, azért remélem, tetszeni fog nektek! Jó olvasást hozzá! ^^
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Taehyung POV

„Halk, mély, ébresztgető hangra ébredek, mely nevemet ismételgeti, sőt, mintha csak dalolná, mire álmosan pislogok párat felnézve a másikra, kinek mellkasán pihentetem fejem. Gyerekkori legjobb barátommal nézek farkasszemet, aki megköszörüli torkát és bocsánatkérően pillant rám. Csuklójánál fogva még mindig az ágy végéhez van kötve, de ettől függetlenül viszonylag kényelmesen fekszik, mivel nem szól meg érte, hogy másszak le róla.

            -           Hogy érzed magad? – kérdezem szinte morogva, hiszen csak most ébredtem, amit ő megmosolyog.

            -           Már van erőm – feleli csendesen. – Köszönöm, Taehyung. El sem tudod képzelni, milyen rosszul éreztem magam, amíg nem volt semmi erőm. Olyan érzés volt, mintha az egész testemben lebénultam volna, most viszont érzem, hogy teljesen jól vagyok, amit egyedül neked köszönhetek, a vérednek.

            -           Ugyan már… - ölelem át szorosabban, de szavamba vág.

            -           Nagyon sajnálom. Őszintén mondom, TaeTae, én tényleg szörnyen sajnálom, amit tettem. Én… én szólni szerettem volna, hogy ne csináld ezt, aztán mikor már felvágtad az ereid, akkor nem volt mit tenni. Nem tudtam mit tenni, tudtam, hogy megállíthatatlan vagy, hogy bármit megtennél értem, amit nagyon köszönök, de többet tényleg ne csinálj ilyet! – dorgál meg, de csak mosolyogva hallgatom tovább, ugyanis bármikor újra megtenném érte, ha szükség lenne rá. – Mondom, hogy ne! Hallak!

            -           Igazságtalan, hogy te kihallgathatod a gondolataimat, de én nem a tiedet!

            Erre mindketten felnevetünk, majd egy ideig beáll a csend közöttünk. Hagyjuk, hogy a gondolataink rendeződjenek s én is jobban felkeljek álmomból, majd végül realizáljuk, hogy kettesben vagyunk, Jimin magunkra hagyott bennünket. Fogalmam sincs, hogyan lehetne megszabadítani a bilincsféleségtől, mellyel az ágyhoz láncolta a másikat, de így kénytelenek leszünk beletörődni. Emiatt már nem tudom feláldozni magam, hogy megszabaduljon a fogságtól.

            -           Jungkook, gondolkodtam – töröm meg a csendet. – Arra jutottam, hogy igazatok van, nem állhatok a szüleim oldalára, bármennyire is szeretnék, hiszen azzal ellenetek és magam ellen is fordulnék. Fáj, hogy elhagytak, hogy kihasználtak, de jobban belegondoltam és a te szüleid… A lényeg, hogy túl nagyravágyó voltam veled szemben. Ha már valóban ez a sorsunk, hogy itt maradjunk, hogy segítsünk Jiminnek, akkor azt szeretném hűségesen tenni, akárcsak te. Éppen ezért nem fogom hagyni soha, hogy bajod essen, de Jiminnek se. Segíteni fogok, ahol csak tudok, habár nem garantálom, hogy képes leszek egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozni ilyen téren, mert fáj, ami történt, de muszáj túllépni. Te is meg tudtad tenni, ráadásul neked sokkal nehezebb volt, így nekem se lehet egyetlen szavam se. Nagyon sajnálom, amiket mondtam, tettem és szeretném mindezt jóvátenni.

            -           Ó, Tae…

            -           Kérlek, ne mondj semmit! Tudom, hogy hibáztam – sóhajtom szomorúan. – Tudom, csak fáj, én pedig nehezebben teszem magam túl a dolgokon. Úgy látszik, ebben nagyon is különbözünk, hiszen te sokkal könnyebben alkalmazkodsz, mint én. Tudod, mi ezzel a legnagyobb probléma? Hogy nem tudom majd hogyan bemagyarázni Jiminnek, hogy higgyen nekem, az ő oldalán állok.

            -           Ha ilyen őszintén beszélsz hozzá, biztosan meg fogja érteni – próbál megnyugtatni, mire lehunyom szemeim és szomorúan biggyesztem le ajkaim.

            -           Nem fog hinni nekem – bújok még jobban hozzá, majd lábamat is átvetem felette.

            -           Már miért ne tenné? Nem olyan ő, aki ne hinné el, ráadásul biztos vagyok benne, hogy nagyon szeret téged, úgyhogy meg fogja bocsátani.

            -           Te ezt nem érted. Ez sokkal kínosabb téma egy egyszerű megbeszélésen kívül. Az egy dolog, hogy én el fogom mondani neki az álláspontomat, de azt mondta, hogy el kell nyernem a bizalmát. Ellenem fordította a saját szavaimat. Nagyon megbántottam ezzel és azt hiszem, talán tényleg érez valamit, különben nem lenne ennyire sértett, de… - Nagyot nyelek, mielőtt folytatnám. – Mikor egy nap közöltem vele, hogy megbízom benne, ami igaz is, akkor tudta, hogy megcsókolhat. Addig nem engedtem neki, amíg nem éreztem így, most pedig ő mondta ugyanezt nekem, de ő nem fog könnyen engedni, mert… mert hátba szúrtam. Azt hiszi, hogy szándékosan adtam oda magam neki, hogy ezzel átverjem, én tudom, hogy így érez, mert…

            -           Odaadtad magad neki? – kérdezi meglepetten. – Mármint… mármint tényleg? Szó szerint? Akarom mondani, dugtatok?

            -           Hát…

            -           Nélkülem? – fújja fel magát kissé idegesen, mire felkapom fejem meglepetten, ugyanis nem ilyen reakcióra számítottam.

            -           Most mit izélsz? Ti is majdnem megtettétek egyszer nélkülem! Nálunk egyébként is csak jött a hévvel, mert örült, hogy megbízom benne! – magyarázkodom, de közben a fejéhez is vágom, hogy nincs joga ezen fennakadni.

            -           Mit beszélsz? Mintha nálunk nem a hév vezényelt volna, csak te szépen ránk nyitottál és bevágtad a hisztit!

            -           Hisztit? Még neked áll feljebb? Te sokkal többet bújtál össze vele, mint én!

            -           A régebbi időket nem kellene beleszámolni, ugyanis mióta hárman vagyunk, egészen másképp mennek a dolgok.

            -           Ó, azt akarod nekem beadni, hogy azóta ti nem dugtatok? Mindjárt elhiszem! – játszom a meglepettet.

            -           Mekkora farok vagy, Kim Taehyung! – forgatja meg szemeit, ezzel a reakcióval pedig elárulja magát, hogy igenis voltak együtt.

            -           Mindenki magából indul ki, Jeon Jungkook!

            Csillogó szemekkel nézünk egymásra, majd egyszerre tör ki belőlünk a nevetés. Jó érzés, hogy nem akad fenn egyikünk se azon, hogy valójában ki, mikor, hányszor, hol, hogyan, és mit csinált Jiminnel. Nem lenne a legkellemesebb érzés, ha most tényleg összekapnánk ezen, így viszont kötözködve is, de legalább elszórakozunk a történteken.

            -           Szereted? – nézek továbbra is szemeibe, mikor újból visszaállunk komolyba.

            -           Nem is tudom, elég ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban, de azt hiszem… azt hiszem, igen. Mindig gondoskodik rólam, nem úgy, mint az elején, na meg aztán igaz, hogy sokszor a te heccelésed miatt, de sokat szeretget, és én is meg tudom különböztetni, mikor, miért csókol meg vagy ölel magához, úgyhogy tudom, hogy kedvel. Legalábbis remélem, de nálam ezzel elérte, hogy egyre jobban kedveljem – mosolyodik el haloványan.

            -           Tudod, mi a legfurcsább az egészben? – Kérdőn húzza fel szemöldökét, kíváncsian várva, hogy megválaszoljam saját kérdésem. – Az, hogy nem érzem magam féltékenynek. Kicsit talán haragudtam, amikor szándékosan azért csókolt meg, mert haragudott rám, de azt leszámítva nem érzek így. Akkor csak én is haragudtam, ezért viselkedtem úgy, ahogy.

            -           Annyira meg szeretnélek ölelni most, de le vagyok bilincselve – nevet fel kínjában. – Nagyon remélem, hogy leszedi. Nem foglak bántani, csak akkor túl… túl sok volt és nem tudtam abbahagyni.

            -           Biztosan leszedi, mert nem akar így látni téged. Nagyon aggódott érted – mosolygok le rá. – Szerinted ő hogyan érez irántunk? – teszem fel váratlanul kérdésem, mrie meglepetten pislog párat.

            -           Téged biztosan szeret.

            -           Szerintem meg téged szeret.

            -           Nem igaz, mert téged sokkal jobban, régebb óta is.

            -           Csalódott bennem, tehát, ha szeretett is, már biztosan nem.

            -           Ennyitől nem szeret ki az ember egyik pillanatról a másikra a másik személyből!

            -           Látod? Itt a gond! Ő egy kibaszott vámpír!

            -           Egy nagyon helyes vámpír.

            -           Szexi.

            -           De még mennyire! Főleg az ajkai, azok olyan puhák – hunyja le szemeit és elmosolyodik.

            -           Hé! Ne képzelegj! Én is szeretem az ajkait! Annyira édes – hajtom vissza fejem mellkasára bárgyú vigyorral arcomon.    

            -           Mondod te, aki ugyanúgy képzeleg, különben nem vigyorognál így!

            -           Ó, hé, van egy ötletem! – emelkedem meg újból és széles vigyorral nézek le rá. – Rám haragszik, de ez nem gátolja meg abban, hogy megdugjon, csak a csók a tilos. Tudom, hülye logika – forgatom szemeim. – Téged nagyon félthet most a kis baleset után, szóval mit szólnál, ha reggel, mikor ő is biztosan itt lesz, húznánk az agyát valamivel? Én direkt nem hagynám magam neki, mert úgyis megtiltotta a csókot, az én mottóm meg az, hogy csók nélkül nincs jó szex! – Jungkook hangosan nevet fel, de figyelmesen hallgat tovább. – Hozzád sem hiszem, hogy merne most nyúlni, hiszen félne, hogy bajod lesz, viszont mi ketten játszadozhatunk, nem? – húzogatom szemöldökeim perverz vigyorral.

            -           Mit akarsz elérni? És mit értesz játszadozás alatt? – húzza össze értetlenül szemöldökét.

            -           Már egy ideje nem próbálkoztam nálad, mert mindig elutasítottál, de most igazán engedhetnél. Szeretlek! – bújok nyakába, mire felnevet. – Csak arra gondoltam, hogy úgyis annyira szeretné azt a hármast, mi sem vagyunk féltékenyek egymásra, és úgy tűnik, már csak egyedül Jimint kell megtörni, úgyhogy valahogy… valahogy elvonulhatnánk a szeme láttára, de mégis a tudtára adva, hogy készülünk valamire – töprengek el.

            -           Mondjuk, vonuljunk a fürdőszobába? – vigyorogja. – Igazán jó hely az a helyiség, szép emlékeim vannak onnan – nevet fel végül.

            -           Látod, éppen ezért kell odamennünk akkor! Én is szeretnék izgalmas perceket a fürdőben! Mondjuk, elmehetnénk fürdeni abba a jó nagy kádba, aztán… óh, én vetkőztetlek téged, te pedig engem. Ez biztosan ki fogja készíteni – vigyorodom el a végére pimaszul.

            -           Szóval akkor részletezzük…”

Szívem a torkomban dobog. Még soha nem zártam Jiminre az ajtót, főleg nem úgy, hogy tudom, bármikor kihúzhatom most nála azt a bizonyos gyufát a dobozából, de annyira izgatott vagyok, annyira be vagyok indulva a kis tervünktől, hogy félek, lebukunk, hogy szándékosan csináljuk. Annyira végül is nem csak az ő agyának húzásából tesszük. Az éjjel Jungkook is elismerte, hogy vágyakozik utánam, mindössze félt a saját erejétől, hogy én ember vagyok, bántana, de ez egyáltalán nem áll szándékában. Elhiszem, hogy fél, de egyszer túl kell tennie magát ezen, ugyanis még nem a közeljövőben leszek vámpír, mivel Jiminnek szüksége van az emberi véremre, én pedig nem fogom kivárni azt a napot, hogy lefeküdhessünk.

            A fiatalabb felé fordulok, aki már meg is nyitotta a kellemesen forró vizet a kádban, mely hangosan csobogva kezdi megtelíteni annak tartalmát. Izgatottan harapom be alsó ajkam és félve attól, hogy Jimin mikor nyit be, inkább a másik elé lépek és átkarolva nyakánál húzom magamhoz, hogy csókba hívjam szépen ívelt, csábító ajkait. Azonnal viszonozza, miközben hátamon pihenteti meg kezeit és úgy húz közelebb magához. Még soha nem csináltam ilyet ezelőtt, így annyira izgatott vagyok, hogy kissé túl hevesen becézgetem párnáit, mire kicsit elhúzódik, hogy mosolyogva intsen nyugalomra. Bizonyára hallja a gondolataim, így nem kell egyetlen szót se szólnom, tudja, mennyire izgulok.

            Az ajtó hangos nyikordulással nyílik, mire ijedten húzódom el Kooktól, habár ez is valamilyen szinten a terv része, kivéve az, hogy tényleg megijedek. Jimin kíváncsian néz felváltva ránk, majd a kádban csobogó vízre esik pillantása.

            -           Miért hívtatok? Hármasban akartok fürdeni? – fonja keresztbe karjait mellkasa előtt és nekidől az ajtónak, miközben felhúzza fél szemöldökét.

            -           Nem lehet? – húzódnak Jungkook ajkai is mosolyra, majd nem törődve a másikkal ölel újból magához és nyakamba bújva lepi el érzékeny bőröm csókokkal, mire automatikusan nyúlok válláért, oldalra döntve fejem, hogy kényelmesebben hozzám férjen. – Szeretlek, TaeTae – suttogja nem túl halkan fülembe, így biztosan meghallja a harmadik fél is.

            Újból csókban forrunk össze, majd végigsimítom felsőtestét s nadrágja korcához érve szabadítom meg a zavaró anyagtól, de bokszerét meghagyom rajta, az utolsó ruhadarabot, mely fedi valamelyest a lényeges részét. Magától lépked ki a nadrágból, majd löki félre, s nem is vár tovább, megragadja felsőmet, így kénytelen elválni tőlem, hogy azt egy határozott mozdulattal rántsa le rólam. Elmosolyodom, s szeretnék határozottabb lenni, hogy átvegyem az irányítást, de nagyon úgy tűnik, Jungkook kezében a labda, amit képtelen vagyok elvenni tőle. Hagyom, hogy folytassa kényeztetésem, így letér nyakamra, de ezúttal a gyengéd csókok helyett erősebben szívogat, amit nem vagyok képes kisebb nyögés nélkül hagyni.

            -           Fürdeni, mi? – kuncogja Jimin, mire érzem, hogy arcom elönti a pír, éppen ezért nem is fordulok meg, hogy lásson. – Nálatok ez így szokás?

            -           Ó, igen, egy kellemes fürdő közben szeretném gyakorolni, mennyire bírok meglenni Taehyung mellett – húzza mosolyra ajkait a fiatalabb, majd határozott mozdulattal ránt magához, ahogy csípőmre mar, majd jelentőségteljesen néz szemeimbe, hogy ne csak álljak ott, mint egy darab fa, mikor az én ötletem volt az egész, így megemberelem magam és átkarolom, miközben oldalra fordítom fejem, hogy Jiminre lássak.

            -           Ha már itt tartunk, te is vetkőzhetnél. Úgy tudom, nagyon szeretsz megválni a ruháidtól, főleg egy jó kis fürdő mellett. – Jimin hátravetett fejjel nevet fel. Nem nehéz kitalálni, mi a célunk ezzel, így valószínűleg ő is rájött.

            Visszafordulok Jungkook felé és izgatottan várom, hogy vetkőztessen tovább, mire pajzán vigyor jelenik meg arcán és úgy hint egy csókot ajkaimra, majd az államra, végig a torkom vonalán, tovább a szegycsontomon, egyenesen haladva végig felsőtestemen, amit izgatottan nézek végig. Mikor elér köldökömhöz, megáll egy rövidke másodpercre, hogy nyelvét bedugja a kis lyukba, mire rajtam a sor, hogy kuncogjak. Elér nadrágom korcáig, így fél lábával térdelve előttem, s végül egy határozott mozdulattal rántja le rólam is, majd zoknimból is kiléptet.

            -           Én azt mondom, nem érdemli meg, hogy lásson – jelentem ki egy hangos sóhaj kíséretében, miközben hátranézek a még mindig az ajtóban állóra, aki hitetlen tekintettel mosolyog vissza rám, viszont én csak sértetten húzom fel szemöldököm, majd már húzom is magam után Jungkookot, belépve a kád forró vízbe, amitől kellemesen borzongunk meg, így le is ülünk egymással szemben, viszont ekkor előbújik a kisördög szarvam. Egyenesen a másikra mászom, eldöntve úgy, hogy feje a kád szélén pihenjen, s úgy csókolok ajkaira, majd húzom le alsónadrágját is, melyet úgy dobok ki, hogy végig Jiminen tartom a szemem, akinek szemei már sötétlenek a visszafojtott vágytól.

            Vajon meddig fog várni? Mikor szakad el nála a cérna?