[50/?] A vámpírok legnagyobbja - A bál napja

Cím: A vámpírok legnagyobbja – A bál napja

Író: Ayu

Besorolás: +12

Szereplők: Jimin, Taehyung, Jungkook

Páros: VKookMin

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: fantasy

Megjegyzés: Most itt vagyok hamar a kövi résszel, mivel el voltam maradva, de megint nem olvastam át, hiba lehet benne, nézzétek el. xD 50. rész, fordulópont, új kép! Jó olvasást! ^^
A képért köszönet Zsuzsi~-nak! A nevére kattintva a blogjára léphettek! ^^
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Jimin POV

Az elkövetkezendő napokban megváltozik a légkör hármunk között. Sokkal bensőségesebbnek érzem a kapcsolatunkat, s hiába nem mondjuk ki, érzem, ahogy a szeretet körbeleng minket, ami jobban belegondolva elég para az én szemszögemből. Nem szabadna hagynom, hogy így érezzek, hogy elgyengüljek az irányukba, de úgy tűnik, ez már veszett ügy. Szeretnék kitartani amellett, hogy nem szeretem őket, hogy csak a testi vágy fűz hozzájuk, de valamiért úgy érzem, ez mégsem igaz. Amint erre gondolok, a tudatalattim már kiabál is rám, hogy ne beszéljek ostobaságokat. Mégis mivel érték el, hogy ilyen mély érzéseket tápláljak irántuk?

            Taehyunggal hosszas napokig tartjuk olyan tekintetben a távolságot, hogy valóban nem csókolom meg, de ő sem próbálkozik ilyen tekintetben nálam. Van, hogy a nyakára csókolok, esetleg ő az enyémre, de ajkainkat egyetlen alkalommal sem fonjuk össze. Éppen emiatt a hőn áhított hármasom sem akar összejönni, viszont előfordul, hogy az éjszaka én alszom középen, ők pedig kihasználva az alkalmat hajolnak egymáshoz, hogy szenvedélyes csókcsatába kezdjenek pontosan felettem, így tökéletes rálátásom nyílik az egészre. Látom, ahogy nyelvüket átdugják a másik szájába, ahogy viaskodnak, vagy esetleg elérzékenyülve, szeretetteljesen csókolják egymást. Tudom, hogy húzni akarják az agyam, így egyik alkalommal el is szóltam magam, hogyha tovább folytatják ebben a pozícióban, akkor konkrétan alattuk fogom kényeztetni saját magam, miközben azt nézem, ahogy ők egymás szájában turkálnak. Ez persze megtette a hatását, s inkább visszadőltek mellém, de mindketten hátat fordítva nekem. Nem bírtam nevetés nélkül hagyni ezt a reakciót. Élvezem, hogy ilyen hatással vagyok rájuk, hogy ők akarnak uralkodni felettem, de elég egyetlen szót szólnom és máris a lábaim előtt hevernek. Igazán édesek.

            A napokból hetek lesznek, a hetekből hónapok, Taehyunggal pedig nem jutunk előrébb. Nem csókoljuk meg egymást, még csak nem is teperem le, hogy megdugjam, viszont Jungkookot néha sikerül elcsípnem, de az esetek többségében Taehyunggal fekszik össze, aminek nagy részének szemtanúja is vagyok. Imádom, egyszerűen élvezem nézni, ahogy szeretkeznek, mikor hogyan. Egyszer TaeTae van felül, máskor Kook, ez fifty-fifty arányban megy, viszont egyszer úgy kapom el a legfiatalabbat, hogy azt a másik is lássa, aki féltékenykedve pislog ránk, de kis okosan megoldja, mikor én elélvezek, szó szerint félrelök a másikról, hogy ő vegye át a helyem, de még ekkor sem jutunk el arra a pontra, hogy mi ketten is egymáshoz érjünk ilyen intimen. Jungkooknak igazán jó dolga van kettőnk mellett, és nem is rest kihasználni.

            Elérkezik a november, s már egyre többen vannak az alagsorba zárva. Mindenkit kellőképpen őrzünk, habár vannak, akik megpróbálkoznak a szökéssel, de nem járnak sikerrel. Őket nem szeretném a friss vámpírok csapatába állítani, akik már annyira nem is frissek. Önálló életet élnek, kiengedem őket, de mindig kapnak megfelelő képzést és őrséget, ha mégis elszabadulna a pokol. Az emberekről szólva pedig elég sok nő is kerül már cellába is, ahol fiatalok és felnőttek is vannak egyaránt. Meglepő, hogy éppen ők az ennyire kíváncsiak, akik túl sokat láttak, viszont soha nem engedhetjük ki őket, de eltartani sem tudom örökké mindet, hogy ne haljanak éhen. A városban egyre több mindenkinek feltűnik az emberek hiánya, de próbáljuk titkolni, habár ha így haladunk, akkor hamarabb ki fog törni a háború, mint gondoltam.

            Az apám hosszú évekkel ezelőtt meghalt, viszont a nagybátyám, az öccse nem. Már eléggé idős, ami már így vámpírként is kicsit látszik rajta, de mindennek ellenére nem tűnik többnek negyven évesnél emberi időben. Ő nem birtokol olyan nagy erőket, mint anno apám, helyette én viszem tovább ezt a vonalat, de így is nagy becsben tartom nagybátyámat, hiszen családtag, az én családom pedig rendkívül erős. Nem véletlenül vagyunk mi az irányítók, habár most én töltöm be ezt a pozíciót.

Vámpírként nem szoktunk ünnepelni, viszont vannak bizonyos alkalmak, mikor kirúgunk a hámból, de az elég ritka, de éppen emiatt olyankor hatalmas partit csapunk. Csak amolyan vámpír módra. Vettem már részt ilyeneken, amiket bálnak neveznek, és igazán szórakoztató. Ilyenkor mindenki magára ölti a hagyományos, legelegánsabb ruháját egy maszkkal együtt, majd páran fogják a hangszereket és játszani kezdenek, míg mások akár egy kóruscsoport, „aláénekelnek”. Sok ital szokott lenni az asztalokon, legfőképp bor, na meg néhány ínyencebb falat az emberi étkekből, melyeket mi is szívesen fogyasztunk, habár nincs rá különösebben szükségünk. Az ízéért megéri.

Ilyenkor van, hogy leginkább emberi nőket hoznak fel, ugyanúgy szépen felöltöztetve, kicicomázva, így aki ahhoz tartja kedvét, megtáncoltathatja őket, majd megihatja vérüket. Mivel ritkán adódik alkalom ilyen ünneplésre, ilyenkor megengedett. A mostani is egy ilyen alkalom, hiszen a nagybátyám nyolcszázadik születésnapja jön el a napokban, ami egy nagyon szép szám. Ennek örömére úgy döntött, hogy meg akarja ünnepelni, hiszen a mostani feszült légkörű időre igazán ráférne egy kis lazítás mindenkire. Még kapóra is jön álláspontja szerint, hogy ennyi ember került most hozzánk, hiszen lesz kiket táncoltatni és inni.

Valójában a hetekben tért a kastélyba, egyébként a világot járta a többi nemzetiségben élőket látogatva, hogy felkészítse őket arra, nálunk mi készül, így mindenhol el volt huzamosabb ideig, addig meg persze egyedül tartottam a frontot, de így, hogy újból képben van, van segítségem. Régen nem láttam már. Ő az utolsó élő közeli rokonom, ugyanis mindenki más elveszett valamilyen harcban, vagy éppenséggel ki miben.

-           Szerinted ebben normálisan nézek ki? Még ha sápadt lenne a bőröm, de még nagy is rám! Ez borzalmas! – panaszkodik Taehyung, mikor felpróbálja az első ruha összeállítást, amit hoztam neki, és az egyik szekrény kihajtott ajtajában nézi magát, melynek belső oldalában tükör van.

-           Egyszer te is szép sápadt leszel, ettől ne félj – dugom ki nyelvem számból, így benedvesítve ajkaim, ahogy végigmérem alakját.

Csípőre teszi kezeit, úgy fordul felém amolyan: „Ezt te sem gondolhatod komolyan!” fejjel. Felnevetek, miközben lábaim magamhoz húzom és magzatpózban helyezkedem el az ágy szélén, továbbra is a sarkában álló fának dőlve. Jungkook ezt a pillanatot választja arra, hogy kijöjjön a fürdőszobából, ahol eddig mosakodott, majd nyomban meg is akadt tekintete a tükör előtt állón.

-           Ó, jól nézel ki, Tae – nyögi ki váratlanul, mire a másik tehetetlenül nyüszít fel, én meg jóízűen nevetek fel hátravetett fejjel.

-           Még te is jobban nézel ki azzal az egy szál törölközővel a derekadon, mint én ilyen giccses göncben! – pufog tovább a másikra mutatva, majd magára, én pedig egyre csak jókedvűbb leszek.

-           Akkor vegyél fel te is egy szál törölközőt és gyere abban – tanácsolja, viszont az a hitetlen tekintet, amit a szólított mereszt rá, megspékeli a hangulatom.

-           Inkább nem megyek sehova – sóhajtja, majd már le is veti ruháit az ágyhoz lépve, ahol én is ülök, viszont rászólok, hogy azért a többit is próbálja fel, hátha egy másik jobban fog tetszeni neki, mint a jelenlegi. A fekete nadrágját nem cseréli le, a felsőt viszont igen. Azt is átcseréli egy elegáns feketére, majd unszolásomra felveszi rá az egyik palástot is, melynek nagyobb, merev falú nyaka van. Igazán jól állna neki, ha ilyeneket hordana vámpírként, csak az a baj, hogy ő még ember. – El fogom sírni magam – néz újból tükörbe.

-           Pedig igazán jól áll – hümmögök szélesen mosolyogva.

-           De… de nekem miért kell így öltöznöm és te miért nézel ki ilyen… - elharapja a mondatot, miközben rám mutat, majd lehunyja szemeit, s ajkába harapva fordul vissza a tükörrel szembe.

-           Hogyan nézek ki? – hajolok előre kíváncsian, viszont választ már Jungkooktól kapok, aki kuncogva kapja magára valamelyik ruhát, amit hoztam nekik.

-           Dögösen – vigyorogja.

-           Köszi, szép barát vagy – les ki a szekrényajtó mögül a másik sértetten, én pedig önelégülten dőlök vissza eredeti helyemre. – Te meg ne nézz így! – pillant rám, viszont ezzel csak azt éri el, hogy ajkaim széles vigyorra húzódjanak. – Beszélhet neked az ember… - dünnyögi.

-           Így van! Majd, ha vámpír leszel, lehet, megfontolom, hogy hallgassak-e rád – húzom fel szemöldököm.

-           Igazán? – nyílnak tágra meglepetten szemei, majd le is dobja palástját magáról, s fejét oldalra dönti, miközben ujjaival tapogatni kezdi nyakán a bőrt. – Tessék, itt vagyok, változtass át most, akkor legalább vége lesz emberi szenvedéseimnek!

Féloldalas mosolyra húzódnak ajkaim, majd egy másodperccel később már előtte is állok, s a zárt szekrényajtónak döntöm testét, mire ijedten nyílnak tágra szemei, viszont olyan édesen fest így, hogy legszívesebben agyoncsókolgatnám mindenét. Nagyot nyel, tekintetét nem szakítja el enyémtől, mintha csak attól félne, hogy akármelyik pillanatban kárt tennék benne, ha nem elég szemfüles. Füléhez hajolok, majd fülcimpáját gyengéden megharapdálom, de nem engedi, hogy jobban hozzáérjek. Behúzza nyakát, fejét pedig abba az irányba fordítja, ahol megcsókolgatom bőrét.

-           Látod? Nagy a szád, de félsz. Nem is akarsz te átváltozni igazán – lehelem ajkaira a szavakat, mire pillantása nyomban arra téved, de mielőtt bármi történne, elhúzódom és visszaindulok az ágyhoz, viszont nem ülök le rá. Szétnézek a ruhák között, majd felkapok egy jobbnak tűnő felsőt, amiben úgy érzem, tökéletesen fog kinézni, majd azt oda is dobom neki. – Ez lesz a tökéletes számodra – kacsintok rá, mire meglepetten pislog párat, mikor elkapja a ruhadarabot.

Pár órával később már úgy tűnik, teljesen készen vagyunk. Mindhármunk szerez maszkot is, majd úgy indulunk el arra a szintre, ahol a legnagyobb terem áll a kastélyban. Hamar meghallani a hegedűk jellegzetes hangját és a többi vonós hangszert is. Valószínűleg már zsúfolásig tele van a terem, pedig nem kicsi. Orromat megcsapja az emberek illata, így jól tudom, hogy már ők is odabent vannak, ráadásul mozgásban, tehát valakik már táncoltatnak is.

            -           Nos, érezzétek jól magatokat, hiszen mától már csak ilyen bulikban lesz részetek – vigyorgok rájuk, mikor feltárom a kétszárnyú ajtót előttük. Karommal mutatom, hogy menjenek csak be előttem, amit meg is tesznek, így én utánuk lépem át a küszöböt, bezárva magunk után az ajtót.

            A hely szépen be van rendezve, az asztalok szélre vannak húzva, melyen a sok finomság áll, s a parkett tömve van táncoló párokkal, még férfi pároson is megakad a szemem, amit nem bírok mosoly nélkül hagyni. A zenészek egy fentebbi ponton játszanak, így nincsenek útban a táncoló tömegben. Nem gondoltam, hogy ilyen korán tele leszünk, de azt kell, hogy mondjam, kellemeset csalódtam.

            Két lépést sem tudok megtenni, nagybátyám azonnal kiszúr minket és egy szempillantás alatt terem mellettem, mire én csípőre teszem kezeim, s úgy nézek rá mosolyogva maszkom takarásában. Viszonozza gesztusom, majd én vagyok az, aki először megszólal.

            -           Szóval nyolcszáz? Nem vagy már egy kicsit öreg? – húzom fel szemöldököm, szándékosan húzva az agyát, mire mosolyra húzódnak ajkai.

            -           Neked is üdv, ifjabb Park – biccent. – Pelenkát már remélem, nem hordasz, vagy még túl fiatal vagy? – vág vissza, szemem sarkából pedig látom, hogy a két fiú meglepetten néznek ránk.

            -           A kétszázat megütve nem mondanám magam túl fiatalnak – húzza fel ajkát Taehyung, ezzel pedig magára vonja nagybátyám figyelmét, így ijedten rezzen össze. – Ó, elnézést – hajol meg mélyen egyből, mire szám elé kell tennem kezem, nehogy hangosan felnevessek.

            -           Szóval ők azok, akikről beszélnek – hümmög, mire meglepetten húzom fel szemöldököm.

            -           Ezt mégis hogy érted? – kíváncsiskodom. – Miket mondanak?

            -           Hallottam egy s mást. Azt beszélik, hogy házasodni fogsz – kacsint a maszkja takarásában, mire felhorkantok. – Ennyire sokat jelentenek számodra? Na, de ők ketten vannak! Ennyire telhetetlen vagy? Hármas házasság?

            -           Nem lesz itt semmiféle esküvő, Jihu!

            -           Mindenesetre jól választottál, de ő még miért ember? – Egyik pillanatban még előttem áll, a következőben már Taehyung előtt áll, s jobb karját dereka köré fonja, úgy vonja magához, hogy nyakához hajolva mélyet szippantson illatából. – Igazán egyedi. Nagyon ínycsiklandó illatod van – néz szemeibe, melyek vörösen csillannak meg. Nem tetszik, ahogy ránéz, valamiért rossz érzést kelt bennem. – De most őszintén, Jimin! Miért nem változtattad még át?

            -           Mert nem akartam – adom a tömör választ, ő pedig ekkor elengedi a másikat, de nem lép el mellőle, végig rajta tartja a szemét, ahogy hozzám beszél.

            -           Nekem igazán nem kell hazudnod. Ez nem igazi indok – mosolyodik el, ahogy végigméri a másik alakját, mire ő hátrább tesz egy lépést. – Félsz tőlem? – kérdezi, de már nem nekem szánja.

            -           Menj inkább, táncoltass meg valakit, de őket hagyd ki ebből. Ők az enyémek – lépek eléjük védelmezően, így kivívva nagybátyám tekintetét, akivel hosszas másodpercekig nézünk farkasszemet.

            -           Azt hiszem, igaz, amit mondogatnak – mosolyodik el. Értetlenül ráncolom szemöldököm, hiszen fogalmam sincs, mit mondhatnak rólunk, de magyarázatot nem is kapok, csak mosolyogva hátrál el tőlünk jó szórakozást kívánva rokonom, majd már el is vesz a tömegben.

            A két fiúval szembefordulva, megrökönyödött tekintetekkel találom szembe magam, mire felnevetek. Bizonyára nem számítottak ilyen találkozásra a nagybátyámmal, hiába mondtam nekik, hogy neki lesz a születésnapja és kissé érdekes személyiség. Néhányszor már megkaptam tőle, hogy a bátyjára emlékeztetem, de túlteszem magam rajta. Általában nem dicséretnek szánja, de volt már, hogy így volt. Elég ritka, de nem azért, mert utálta az apámat, hanem szimplán féltékeny volt rá, amiért sokkal erősebb, mint ő, ezt az erőt pedig elörököltem tőle, aztán pedig ott a külső adottság. Kiköpött mása vagyok.

            -           Én azt hiszem, kibuliztam magam, szóval visszamegyek a háló… - indul meg hátrafele lépkedve Taehyung, mire karjai után kapok.

            -           Nyugalom! – kuncogom. – Mint már jól tudod, igazán különleges véred van. Még Jungkookot is sikerült meggyógyítanod vele, úgyhogy a helyedben nem lepődnék meg egy ilyenen. Látszik, nem igazán kerültél még idegen vámpírok közelébe. Ha tudnád, mire nem képesek egyesek az emberi vérért! Hát még a tied mennyire megbabonázó! – sóhajtom elégedetten, ahogy mélyet szippantok a levegőből, beszívva illatát.

            -           Ez nagyon be rögzött szokás a családodban. Esetleg még valaki onnan, aki meg akar szagolgatni magának és képzelegni arról, hogyan inná ki az utolsó cseppig a vérem? – húzza fel kíváncsian szemöldökét, mire elkomorodom.

            -           Nem, nincs senki. Egyedül ő maradt nekem.

            -           Ó – süti le szemeit, majd megköszörüli torkát. – Sajnálom.

            -           Menjetek csak táncolni, majd úgyis könnyen megtalállak benneteket – mosolygok rájuk, majd egy kacsintás kíséretében el is tűnik szemük elől.

            Szétnézek, hogy milyen embereket hoztak fel, s meglepő módon mindenki élvezi az ünnepet. Azt hinném, páran megpróbálkoznak a szökéssel, de mintha csak beletörődtek volna a sorsukba, vagy kihasználják a helyzetet, hogy ilyen helyen lehetnek, hogy nem kell bezárva lenniük, aztán az sem kizárt, hogy megtetszik nekik valaki a vámpírok közül. Ó, ha tudnák, hogy az mennyire veszélyes! Mondom ezt én, aki szintén emberekkel kezdtem ki, ráadásul az egyikük még mindig az.

            A tömegbe lépve beállok a táncolók sorai közé, majd odaszlalomozok valakihez és elegánsan veszem át a vörös ruhába öltöztetett nő táncoltatását. A nőnek ritka szép, kék szeme van, ami egy koreaitól valóban nagy szó. Meglepetten pislog rám, mire bevetem legcsábítóbb mosolyomat, s úgy vezetem tovább a kialakult körben.

            -           Kegyednek igazán szép szemei vannak – bókolok, mire fülig pirul. – Szabad tudnom nevét? – Régebben az ilyen ünnepek alkalmával mindig hasonlóképp szedtem fel a kis nőcskéket, akik természetesen hamar elaléltak tőlem, én pedig örömömet leltem bennük egy éjszakára. Néha még a vérüket is kiszívtam utána, de volt, akinek megkegyelmeztem ilyen szempontból.

            -           Sunmi – feleli bársonyos hangon. Nagyon szép, tiszta, nőies hangja van. – Sunmi a nevem.

            -           Sunmi – ízlelgetem nyelvemen nevét, mire újból elpirul, s mielőtt bármit mondhatnék még, megpörgetem tengelye körül, s csak aztán fogok újból derekára egyik kezemmel, másikkal kezét fogva, hogy tovább táncoljunk. – Szép név, Sunmi – mosolygok, mire zavarában oldalra pislog. – Milyen érzés itt lenni? Tetszik ez a bál vagy szívesebben menne vissza a cellájába? Esetleg szobája van? – kérdezgetem kíváncsian.

            -           Szobában vagyok, de nem szenvedek hiányt semmiben. Ez a bál pedig egészen szokatlan – néz körbe vállam felett, ahogy fordulunk egy teljes kört.

            -           Mi az, amit tud? Miért került a kastélyba?

            -           Szeretek veszélyesen élni – húzódnak pimasz mosolyra ajkai, amivel meglep. Egyértelműen tetszem neki! – Túl közel merészkedtem a kastélyhoz, mert kíváncsi voltam, mi lehet itt, úgy gondoltam, köze van az eltűnésekhez ahhoz, ami idebent folyik, de láttam, ahogy valaki kirepül az egyik ablakon, így lebuktam és bezártak.

            -           Rossz kislány – mosolygok rá, majd elengedem testét, s ő távolabb lépked, kecsesen mozog, majd visszaforog karjaim közé. – Mégsem tűnik meggyötörtnek.

            -           Nem is – rázza fejét. – Ilyenkor nem szabad összetörni.

            -           Akkor mégis mit fog itt csinálni?

            -           Hallottam, hogy ez egy születésnapi bál, ráadásul annak van szervezve, aki a rokona a vezetőnek. Legalábbis ezt hallottam. – Izgatottan csillannak fel szemeim, de nem szólok semmit, csak tovább hallgatom, hogy vajon mit szeretne ebből kihozni. – Ha ez igaz, akkor bizonyára itt lesz ő is, ha pedig tudnék vele beszélni, akkor megpróbálnám rávenni, hogy ne bánjanak így sokunkkal. Ott az alagsorban elég kegyetlen bánásmódban részesítenek egyeseket.

            -           Nem gondolja, hogy azért, mert megérdemlik?

            -           Csak a szabadságért áhítoznak. Bűn volna? – húzza fel kíváncsian szemöldökét.

            -           Mit gondol, az? – térek ki a válasz alól.

            -           Mivel ez annak a bizonyos vezetőnek az elvetemült ötlete, így igen.

            -           Elvetemült? – kuncogok.

            -           Egyáltalán nem normális ezt csinálni! Ha a szemem elé kerül, biztosan megmondom neki a magamét és nem fog érdekelni, hogy mi lesz annak a következménye! Bizonyára valami kis elkényeztetett ficsúr lehet, aki ráadásul még csak nem is helyes. Tudom ám, ismerem az ilyeneket – forgatja szemeit, én pedig nehezen bírom megállni, hogy ne nevessek fel. – Az ilyen hatalomra éhező, mindent tudni és irányítani akaró személyek mind ilyenek. Hogy magának is tisztább legyen a kép, úgy gondolom, magának szöges ellentéte lehet ez a személy – jelenti ki határozottan, mire újból megpörgetem, s ezután szorosan húzom magamhoz, mire meglepetten nyög fel, ahogy arcunkat alig választja el néhány centi.

            -           Tudja a nevét a vezetőnek? – suttogom a szavakat, de elég közel vagyunk egymáshoz, hogy hallja.

            -           Azt hiszem… azt hiszem, talán Park… Park Jimin? Mintha ezt hallottam volna – feleli zavarában pislogva. – Még a neve is árulkodó – forgatja szemeit.

            -           Azt kell, hogy mondjam, nem mindenki bókolt még így nekem – mosolyodom el mindent tudóan, mire először meglepetten nyílnak tágra szemei. – Igazán hízelgő, de mondja csak. Mit gondolt, mit fogok válaszolni, ha megtudom a véleményét a helyzetről? – Ekkor már ijedten néz szemeimbe álarca takarásában.

            -           Maga... Szóval ezért kérdezett ennyit! – Szinte látni, ahogy összeáll a fejében a kirakós minden darabja. – Ó, jézusom! – húzódik el tőlem, s én is elengedem. Kezeit szája elé tartja. – Nem így szerettem volna közölni.

            -           Nyugodtan szórakozzon csak – mosolygok. – Nekem amúgy is dolgom van úgyhogy, ha megbocsát… - Azzal ott hagyom, hogy valaki átvegye helyem, majd a két fiú keresésére indulok.

A levegőbe szimatolok, hogy legalább Taehyungot hamar megtaláljam, és legnagyobb meglepetésemre egy külön kis ajtó felől érzem vérének kellemes illatát, így útnak is indulok arra, majd felrántva az ajtót, egy folyosóra érek, melyen jobbra fordulva tudok haladni, de amint arra nézek, észre is veszem a fiút, amint Jihuval, a nagybátyámmal beszél. Egy pillanat alatt húzom fel magam. Ideges leszek, féltem, hogy valami baja lesz. Ha csak meg meri karcolni a bőrét…

A másodperc törtrésze alatt kerülök melléjük, mire mindketten meglepetten meresztik rám nagy szemüket. Mosolyt erőltetek magamra, majd rokonomnak szentelem szavaim.

-           Most már elmehetsz. Szeretnék kicsit kettesben lenni vele – teszem csípőre kezeim.

-           Ahogy én elnéztem, nagyon jól elvoltál az egyik emberi nővel odabent. Miért hagytad magára? Bizonyára tetszettél neki, sugárzott a szemeiből – veszi át pozícióm és szembefordul velem.

-           Ó, tévedsz! A szemembe mondta, hogy szerinte Park Jimin milyen csúnya – nevetek fel. – Azt hiszem, most már tudja, hogy én vagyok az.

-           Nem mondtad el neki?

-           Nem voltam túl konkrét. – Mosolyom vigyorrá szélesedik. – De most tényleg szeretném, ha kettesben hagynál minket – váltok vissza komolyba, mire a fiatalabbra vezeti tekintetét.

-           Jól van, én visszamegyek, de veled még szeretnék a későbbiekben beszélgetni. Igazán éles eszű fiú vagy te – kacsint rá, majd el is hagyja a helyet.

Idegesen szusszantok fel, ahogy Taehyungra meredek, aki meglepetten pislog rám, végül elfoglalom az iménti nagybátyám helyét, így közvetlen szembe kerülök vele, intim közelségbe, amitől csak még idegesebb leszek, hogy miért volt ennyire közel hozzá.

TaeTae édesen mereszti rám nagy szemeit, amitől szívem hamar ellágyul. Még a hosszú hónapok után sem ismertem be, hogy szeretem őt, vagy akár Jungkookot. Nem visz rá a lélek, hogy így tegyek. Ez az én titkom.

-           Mit csináltatok itt? – kíváncsiskodom.

-           Mert ti mit csináltatok azzal a lánnyal? – mér végig féltékeny pillantással illetve, amivel megmosolyogtat.

-           Csak nem féltékeny vagy?

-           Ezt én is megkérdezhetném. – S ekkor váratlanul arca elé emel és szét is nyit egy határozott mozdulattal egy legyezőt, mellyel eltakarja előlem arcának látszó részét, így csak szemei láthatóak, de így is csábítóan pislog rám. – Féltékeny vagy a nagybátyádra? Hm?

-           Te meg féltékeny vagy egy nőre?

-           Féltékeny vagyok egy nőre, igen. Miért ne lehetnék az? Honnan tudhatnám, hogy nem lépsz félre, hogy nem csak mi vagyunk neked Jungkookkal, hanem valójában másokat is mindig fűzögetsz az ágyadba, csak egy másik szobában.

-           És én honnan tudhatnám, hogy te nem lépsz félre? – vetem neki vissza, felhasználva az ő álláspontját, mire meglegyezgeti arcát, s ártatlanul pislog párat. – Ki adta ezt oda neked? – mosolygom meg. – Nagyon jól áll a kezedben a legyező.

-           Köszönöm – dönti oldalra fejét, de a legyezővel továbbra is takarja arcát. – A témához visszatérve, te tudhatod, hogy nem lépek félre, ugyanis neki csak a vérem kell, és hiába vannak benne olyan vonások, amelyek rád emlékeztetnek, én téged szeretlek és Jungkookot, a hűtlenség meg nem az én asztalom. A kérdés csak te vagy – mér végig. – Miért ne csalnál meg? Mi fűzne annyira hozzánk, hogy ne tégy így? Főleg hozzám, mikor még csak… mindegy. – Lesüti szemeit, viszont tudom, mire gondol. Úgy tűnik, nagyon is zavarja, hogy már nagyjából fél éve nem értem hozzá úgy igazán, hogy nem csókoltam meg.

-           Nem csalnálak meg – sóhajtom, majd csuklójára fogok, hogy lassan levezessem karját, amivel a legyezőt is tartja. – Csak beszélgettem egy kicsit.

-           Persze – forgatja szemeit és nem néz rám, de végre legalább látom az arcát.

-           Tényleg így van! Miért kell magyarázkodnom egyáltalán neked? – szusszantok fel idegesen, ugyanis soha senkinek nem magyarázkodtam azért, amit tettem, azért, mert megcsalnám-e vagy sem. Régebben simán megtettem, de velük nem tenném.

-           Mert nem bízom meg benned, ahogy te sem bennem. Én azért nem bízom meg benned, mert te sem bízol bennem! – adja meg a számára egyértelmű választ.

-           Ennek semmi értelme! Miért ne bíznék meg benned? – csúszik ki számon a kérdés, de már meg is bánom.

-           Talán azért, mert nem csókolsz meg? Mert nem érsz hozzám? – húzza meg szemöldökét. – Nem csináltam semmit, sajnálom is, amit gondoltam, de tényleg nem csináltam semmit! Tudom, hogy nem bántanál minket, tudom, mert kiismertelek ez alatt az egy év alatt, amióta itt vagyunk, de te továbbra is hidegen bánsz velem. Nem bízol bennem, pedig melletted fogok maradni, már rég eldöntöttem, de úgy tűnik, neked lehetetlen bebizonyítani a hűséget, még csak nem is viszonzod a szerelmem, ez pedig nagyon… - Tarkójára fogok, magamhoz rántom. Már olyan régen éreztem ajkainak édes ízét, hogy nem bírom türtőztetni magam. Hevesen csókolom, amit először meglepetten tűr, majd hamar észbe kap, s hallani, ahogy a legyező koppan a földre érkezéskor. Kezeimet levezetem derekára, mire ő nyakam köré fonja karjait, úgy húzódik a lehető legközelebb hozzám. Nyelvem átvezetem szájába, majd vad táncra hívom övét, melyet izgatottan, türelmetlenül viszonoz. Annyira hiányzott már ez az érzés, hogy ilyen közel érezzem magamhoz, hogy ujjait érezzem tarkómnál tincseim között matatni, hogy nem vagyok képes elszakadni tőle. Testét a fal és testem közé préselem, úgy csókolom tovább szenvedélyesen, majd átváltok kicsit nyugisabbra, így átváltok csak az ajkaink játékára, ami elvarázsol, úgy érzem, majd szétrobbanok belülről, ha nem lehet az enyém teljes egészében ez a férfi. Akarom őt, mindenestül, az egész lényét, a lelkét, mindenét, mert…

Ekkor lihegve válunk el egymástól, s nem tudom kontrollálni az érzéseimet. A szava csak úgy kicsúsznak a számon.

-           Szeretlek!

[49/?] A vámpírok legnagyobbja - Húzni az agyát [+18]

Cím: A vámpírok legnagyobbja – Húzni az agyát

Író: Ayu

Besorolás: +18

Szereplők: Jimin, Taehyung, Jungkook

Páros: VKookMin

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: fantasy

Megjegyzés: Tudom, rég volt rész, utoljára az őszi szünetben, de egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy ezt írjam, mert féltem, hogy rossz lesz és igazából most se érzem jónak, de azért remélem, hogy nektek tetszeni fog! Hibák előfordulhatnak szokás szerint, mert nem olvastam át, de mindenesetre jó olvasást hozzá! ^^
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Jungkook POV

Taehyung fölém magasodik, elfektet kádban úgy, hogy fejem pont a szélén pihenhessen meg, majd úgy mar ajkaimra, mintha csak az lenne az éltető levegő számára. Nyelvünk vad táncot jár, míg kezei csípőmre tévednek, s ujjait beakasztva bokszerembe húzza le rólam az utolsó ruhadarabot is, melyet aztán kidob valamerre, ahol biztosan nincs útban.

            Szeretném magam alá teperni, mélyen benne lenni, úgy mozogni, úgy szeretkezni vele, mint a legelső alkalommal. Akkor annyira édes volt, ahogy szenvedett alattam, ahogy néha próbált irányítani, de közben mégis élvezte, átadta magát nekem, csakis nekem, pedig még Jiminnek se engedte. Hiányzik az a tekintet, amit magam alatt láthatok, ebben pedig nem gátolhat meg most senki. Lehet, úgy érzi, nyeregben van, de érzem rajta, hogy mennyire izgatott, így simán át tudom venni a dominanciát. Egyébként is azt mondta, hogy Jimin nem fog egykönnyen megbocsájtani neki, aztán én már úgyis régóta várok már Jiminre, ugyanis mióta Taehyung ránk nyitott és kiverte a hisztit, azóta nem volt semmi, de már előtte is rég volt részem egy kis jó kis orgazmusban, ami azt hiszem, el kell mostanság.

            Az én kezeim is vándorútra indulnak a másik testén, végül megszabadítom az utolsó ruhadarabjától is, ami még takarja, amit ő készségesen lesegít magáról. Elmosolyodva tolom el magamtól és csúszok a kád azon végébe, ahol a tusfürdők és egyéb tisztálkodási eszközök állnak. Az egyik tubust megfogva öntöm tartalmát a vízbe, ahová csak tudom, mindeközben folyamatosan körbeúszkálva, minél habosabbra verve magunk körül mindent, így lehetőleg elfedve azt a részünk, ami a kádban van. Taehyung készségesen követi példámat, egy másik tusfürdőt fog kezébe és önt abból is ki valamennyit, hogy minél több buborék lehessen, amit viszonylag hamar el is érünk. Elvégre is mosakodni jöttünk be.

            Elégedetten vigyorgok társamra, aki viszonozza gesztusomat. A lényeg, hogy Jimint a lehető legjobban felhúzzuk. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy mennyire kíván minket, hogy mennyire szívesen nézi végig, ahogy kényeztetjük egymást, mi pedig szintén akarjuk a másikat, így a tervünk ezen része tökéletesen működik. Már csak azt kell elérni, hogy Jimin ne csak nézzen, hanem jöjjön ide hozzánk, akarjon ő is csatlakozni, majd mikor ez megtörténne, rászólni, hogy nem jöhet be a kádba. A végén úgyis megállíthatatlan lesz, de ameddig csak lehet, ellen kell állnia nekünk. Egymást akarjuk kényeztetni, az ő szemét elégítve ki.

            Ahogy egyre több hab takar minket, úgy esünk újból egymásnak. Tae karjait nyakam köré fonja, lábait terpeszbe nyitja szét, s úgy helyezkedik el ölembe, így férfiasságunk egymásénak simul, amit mindketten egy kisebb sóhajjal nyugtázunk, végül újabb csókban forrunk össze. Nem is tudom, ő vagy én hajolok-e hamarabb, a lényeg, hogy mindketten ugyanazt akarjuk, így szenvedélyes csókcsatát kezdeményezünk. Egyik kezemmel lapockáinál fogom magamhoz, míg másikat levezetem hátán, egészen csípőjéig, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, dőlök hátra, húzva magammal, így a víz alá merülünk, a sok hab takarása alá. Meglepetten nyílnak tágra szemei, majd gyorsan vissza is zárja azt. Erősen fogom, tudom, hogy nem lehetünk sokáig a víz alatt, de ott csókolom tovább, amit megilletődve viszonoz. Mikor már úgy érzem, nehezen kap levegőt – amit én sokkal tovább vissza tudok tartani így, hogy vámpír vagyok – kiemelem magunkat a vízből, s a levegőn szétválunk. Taehyung hangosan szívja magába a levegőt, haja összeragadt tincsekben tapad homlokára, pillái is vízcseppesek, arca pedig kipirult. Gyönyörű a látványa, s érzem, ahogy alhasam meg is rebben, viszont ekkor, ahogy oldalra pillantok, látom, hogy Jimin a kád szélénél ül, és arra támaszkodva néz ránk csillogó, vágytól elsötétült szemekkel. Közelsége annyira meglep, hogy összerezzenek és szívemhez kapok egyik kezemmel, mire csak önelégülten mosolyodik el. TaeTae is ránéz, mire ő is összerezzen. Nem számított egyikünk sem arra, hogy mikor felbukkanunk a vízből, ő itt fog ülni mellettünk, ennyire közel.

            -           Nem tetszik ez a sok hab, alig látni benneteket – mér végig mindkettőnket – már amennyit látszik belőlünk.

            -           Akkor gyere be – húzom szándékosan az agyát, s már tudom, hogy mi lesz Taehyung válasza.

            -           Ó, nem, eszedbe se jusson! Tudom, hogy arra kértelek, gyere be és vetkőzz le, de meggondoltam magam – simítja hátra homlokába ragadt tincseit, így néhány vízcseppet csapva ki belőle, viszont mindettől túl kívánni való, szexi hatást ér el. Ha tudná, mennyire jól alakítja a szerepét. Ha ennek Jimin ellen tud állni, megeszem a kalapom.

            -           Ki akarod zárni? – húzom fel szemöldököm, játszva a tudatlant, mire pimasz mosolyra húzódnak ajkai.

            -           Nem érdemli meg, hogy beszálljon azok után, amik történtek. Elvégre is, engem nem akarsz megcsókolni, nem? – fordul a másik felé, de mielőtt az egyetlen szót is szólhatna, folytatja. – Számomra anélkül túl érzelemmentes, márpedig mindannyian egyetérthetünk abban, hogy kellemesebb lenne szeretkezni, mint kíméletlenül megdugni valakit – bújik nyakamba, miközben továbbra is szemtelenül mosolyog vámpírunkra. – Jungkooknak pedig most éppenséggel valami finomabbra lenne szüksége, nem durvaságra. Én azt mondom, kíméljük meg, még elég friss az élmény.

            Legszívesebben felnevetnék, de nem teszem. Helyette a szóvivőm nemessége köré kulcsolom ujjaim, mire meglepetten nyög fel.

            -           Úgy bizony, meg kell kímélni, úgyhogy fordítunk a felálláson – mosolygom, miközben mozgatom kezem rajta már rutinosan. Nem számított erre a lépésemre, ugyanis túlzottan nem mentünk bele a részletekbe, ráadásul menet közben jöttem rá, hogy nem szeretnék alávetett fél lenni ezúttal. Sokkal inkább vágyom arra, hogy az ő kis szűk forrósága ölelje körbe lüktető vágyam.

            Nyakára cuppanok, amit szívogatva egy hangos nyögést csikarok ki belőle, miközben lapockáimnál karmolássza bőröm. Talán kicsit túl erősen szívom meg, ugyanis hallani, hogy fáj neki, de mindennek ellenére oldalra dönti fejét, hogy kényelmesebben hozzáférhessek. Kezemmel sem állok meg, lassan masszírozgatom tagját, hogy minél keményebb legyen. Óvatosan húzogatom rajta a bőrt fel és le, mindeközben nyakát ostromolva. Halkan sóhajtozik, majd ő is a víz alá vezeti egyik kezét, míg másikkal továbbra is magához ölel. Finoman csókol vállamra, mikor az én férfiasságom köré fonja ujjait, mire lehunyom szemeim, hogy kiélvezzem kényeztetésének minden pillanatát. Emiatt kicsit talán túl erősen szorítok rá, ráadásul csuklóm mozgása is gyorsabb sebességbe kapcsol, viszont ahelyett, hogy Taehyung szólna bármit érte, a harmadik fél hangja int türelemre.

            -           Lehet, a víz sokat takar, de nem eleget ahhoz, hogy ne tudjam, mit műveltek – húzódnak mosolyra ajkai. – Jungkook, fogd vissza magad egy picit. Ő még ember, nem engedheted el úgy magad, mint velem. – Taehyung a szavak hatására hangosan szusszant fel, majd nyakamba temeti arcát.

            -           Csak nyugodtan! Éld ki magad, nekem tetszik így is. – Ahogy szavai után lehelete bőrömet csiklandozza, libabőrös leszek, viszont fogalmam sincs, mit kellene tennem. Tudom, ha nem figyelek oda, akkor akár komolyabb kárt is tehetek a másikban, viszont azt mondja, hogy élvezi, de mégse kéne rá hallgatnom, különben mindketten megbánjuk.

            -           Óvatosan! – figyelmeztet még egyszer, mivel sikerül meggyőznie. Inkább rá hallgatok, mintsem, kárt tegyek abban, akit szeretek.

            Taehyung gyakorlottan mozgatja kezét hosszomon, majd el is húzódik tőlem, hogy szabad kezével hajamba túrva nézzen mélyen szemeimbe. Íriszeiben látom saját magamat, a csapzottságom, ahogy a tincseim a homlokomba vannak ragadva, viszont a tekintetünk ugyanazt sugározza. Ugyanazt a vágyat, s szinte látom, ahogy felcsillan a szeme, ezt követően pedig máris ajkaimra mar. Nem kímél, úgy csókol, mintha egy kis vadállat lenne, annyival ellentétben, hogy ő egy igazán szemrevaló, szexi vadállat, vegyítve az édessel.

Harapdálja ajkaim, de egyáltalán nem zavar hevessége, sőt, jelen pillanatban sokkal inkább élvezem, mint a totojázást. Akarom őt, kívánom minden porcikámmal, és legszívesebben addig dugnám, míg el nem ájul, de ez az én esetemben kicsit veszélyesebb lenne. Nem csupán kifárasztanám, de komoly fájdalmakat okoznék neki, így meg kell próbálnom visszafognom magam, hogy ezzel Jiminnel is bizonyítsak, bírok mellette lenni, bírok szexuális kapcsolatot is létesíteni, úgyhogy mehetünk emberek közé is teljesen nyugodtan. Nem fogok nekiesni senkinek, csak bizonyítsam be saját magamnak is.

            Mikor hüvelykujját makkomhoz vezeti, ugyanígy teszek én is. Mozdulatainkat utánozzuk, az őrületbe kergetjük egymást, de nem hagyjuk abba, nem szólunk egyetlen szót se. Mindketten élvezzük, s amint az ujját kis nyílásomhoz vezeti, ugyanígy teszek én is. Egyszerre nyögünk fel az érzéstől, mely elbódítja elménket, de nem maradunk sokáig a másik nélkül. Csókunk folyamatosan megszakad, de újra és újra egymásra találunk, hogy megízlelhessük a másik édes, puha ajkát. Még a fogunk is összekoccan párszor, ami nem túl kellemes, de mégsem tántorít el, csak sokkal tüzesebbé válunk, miután mosolyogva vesszük tudomásul, mennyire nem figyelünk oda, hogy legalább a csókunk nem legyen ennyire veszélyes. Még így is kárt teszünk egymásban, de nem állunk le. Hosszú percekig kényeztetjük így a másikat, mikor újból felcsendül Jimin hangja.

            -           TaeTae, vedd át mindkettőtöket – adja ki a parancsot, mire a másik megrökönyödik, s szinte látom, ahogy ellenkezne, de a vízben, a habok takarása alatt, megfogom kezét és úgy helyezem, hogy kénytelen legyen átkulcsolni vele mindkettőnket, így összesimul vágyunk, s mindketten kéjesen sóhajtunk fel a szokatlan, de mégis izgató érzésre.

            -           Jungkook, simogasd a hátát – folytatja a parancsadást, én pedig szó nélkül teszem, amire kér, miközben élvezem, ahogy az ölemben ülő ügyesen mozgatja kezét mindkettőnkön, s érezni azt, hogy ő is ugyanannyira kíván engem, mint én őt, még felhevültebbé tesz. – Vezesd lentebb! – Úgy teszek, ahogy mondja, meg se próbálok ellenszegülni, ugyanis valamilyen tekintetben tetszik, hogy nem száll be mellénk, hanem inkább parancsolgat, így szemmel élvezi a dolgokat. – Miért van ennyi hab? – bosszankodik, orra alatt motyogva a szavakat, amit megkuncogok, de ekkor Tae erősebbet ránt rajtunk, amivel eléri, hogy hangom nyögésbe fulladjon. – Készítsd fel, de légy nagyon óvatos! Ne hagyd, hogy eluralkodjanak rajtad az ösztöneid!

            Mielőtt Taehyung bármit mondhatna, ajkaira tapadok. Tudom, hogy nem válik ínyére a dolog, hogy ő legyen az alávetett, de nincs mit tenni. Úgyis hozzá kell szoknom, hogyan bánjak finoman az érzékeny kis emberi testével, amihez hozzájárul, hogy nekem kell benne mozognom. Ki akarom élvezni a teste adta minden örömöt. Látni akarom, ahogy a gyönyörtől torzul grimaszba az arca, mikor eltalálom legérzékenyebb pontját, ahogy kéjesen nyögdécsel, s fenekét kitolja nekem, hogy könnyebben mozoghassak benne, hogy többet és többet kapjon.

            Feneke két partjába markolok, úgy húzom közelebb magamhoz, majd szétfeszítve a két félgömböt, mutatóujjammal masszírozgatni kezdem, hogy ellazuljon, hogy szokjon hozzá, hogy egyáltalán felkészítsem rá, hogy nem sokára benne lesz. Kezének mozgatásával nem hagy fel, továbbra is kényeztet mindkettőnket, viszont amint elmerítem benne első ujjamat, izmai megfeszülnek, hangosan nyög fel, arcát pedig nyakamba temeti. Tudom, hogy mennyire feszíthet neki, így nem óvatosan, lassan mozgatom benne mutatóujjam, először csak ki és be, majd szép lassan köröket írva le, viszont feltűnik, hogy ő abbahagyja kényeztetésünket. Szabad kezemmel végigsimítok hátán, cirógatom bőrét, majd vállát lepem el csókjaimmal, hogy ne a fájdalomra koncentráljon.

            -           Taehyung, te is dolgozz, ne lustálkodj, nem ez az első aktusod, figyelj oda! – szól rá a másikra, mire az hangosan felszusszant, majd megemeli magát, Jiminre vezeti tekintetét, majd rám néz, de szemeiben olyan ördögi fény csillan, amitől szívem nagyot dobban.

            Váratlanul fog mindkét kezével ránk, hogy aztán gyors tempóban verjen, néha makkunknál szórakozva el kicsit, majd nyakamra hajol és erősen szívja meg bőröm, mire ezt a pillanatot választom arra, hogy második ujjamat is csatlakoztassam az elsőhöz. Ismét fájdalmas hangon nyög fel, de erőt vesz magát és tovább szívogatja bőröm már-már fájdalmasan harapdálva, de nem szólok rá, ugyanis mindeközben kezeivel sem áll meg. Egyikkel elenged, majd végigsimít vele kockáimon, fel egészen a mellkasomig, ahol rátalál mellbimbómra, melyet ujjai közé csippent. Felnyögök a szokatlan érzésre, ehhez sosem tudok hozzászokni. Miközben ujjaival minden módon kényeztet, ajkaival letér vállamra, hogy ott is kellően megharapdáljon, én pedig revansként figyelmeztető jelek nélkül dugom fel neki harmadik ujjam is, ami már eléggé fájhat neki, ugyanis megáll mindennemű mozgásban, s újból homlokát vállamon támasztja meg.

            Jimin felkuncog, miközben végig rajtunk tartja a szemét. Ahogy ránézek, látom rajta, mennyire tetszik neki, ahogy szórakozunk egymással, de közben sugárzik róla a vágy, hogy mennyire szeretne csatlakozni. Legnagyobb meglepetésemre feláll, és egy pillanatig azt hiszem, csatlakozni fog hozzánk, de csupán odalép, ahonnan a legközelebb eléri a csapot, hogy elzárja a vizet, amit természetesen mindketten elfelejtettünk. Elpirulok, ahogy végignéz rajtunk, majd felhúzza szemöldökeit, hogy mire várunk már, viszont én nem érzem Taehyungot még elég tágnak, elég felkészültnek ahhoz, hogy az ujjaim helyét átvegyem én magam, hogy benne lüktessek. Tovább körözgetek benne és ollózgatok, hogy minél tágabb legyen, ugyanis nem szeretnék fájdalmat okozni neki. Éppen elég nehéz lesz visszafogni magam, hogy mikor már benne leszek, ne veszítsem el a fejem az élvezettől.

            -           Jungkook, állj fel! Taehyung, te csak térdelj! – folytatja az utasítást.

            Ujjaimat kihúzom a másikból, amit egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtáz, végül mindketten úgy teszünk, ahogy kér rá a másik.

            -           Fogd a kezedbe – mondja az előttem térdelőnek, aki csábítóan pislog fel rám, miközben rám fog. – Szopd le!

            Minden pontosan úgy történik, ahogy mondja. Taehyung készségesen veszi azonnal hosszomat szájába, ráadásul a szemkontaktust nem szakítja meg. Nyelvével már gyakorlottan körözget körülöttem, majd erősebben szív meg, mikor kihúzza szájából nemességem, majd egy cuppanó hang kíséretében válik el tőlem. Megbabonázva figyelek, az elmémet elködösíti a vágy, s nyomban hajába túrok, úgy húzva közelebb magamhoz, hogy vegyen újra szájába, de nem teszi meg rögtön, először nyelvét dugja ki, mellyel makkomnál ingerel, s a kis nyílásba próbálja bedugni, majd ajkai közé vesz, de csak a végét, véletlenül se az egészet, mellyel az őrületbe kerget. Erőszakosan húzom magamra, így kénytelen elnyelni majdnem teljes hosszomat. Érzem torkának kezdetét makkomnál, s azt is, hogy szinte felköhögne az érzéstől, de nem tud. Lehunyom szemeim, átadom magam a kellemes érzésnek, ahogy a nedves, forró szájában lehetek. Öntudatlanul szorítom meg túl erősen tincseit, mire felmordul, de ezzel csak azt éri el, hogy jobban élvezzem.

            -           Jungkook, azért hagyd levegőhöz jutni! – szól rám megremegő hanggal a harmadik fél, mire belül örömtáncot lejtek, amiért sikerült eljutnunk addig, hogy annyira eszét veszítse már csupán a látványunktól is, hogy hangja elmélyüljön és rekedtes legyen.

            Engedek a szorításon, így Taehyung fellélegezhet, de tovább kényeztet. Nyelvét ügyesen forgatja körülöttem, néha pedig, csókokat hint más-más pontokra. A gond az, hogy nem igazán bírom türtőztetni magam, így egy bizonyos idő után, elrántom hajánál fogva, majd talpra állítva, húzom magamhoz egy szenvedélyes csókba invitálva. Ajkain érzem saját elő váladékom ízét, de ez nem tántorít el attól, hogy nyelvemet bevezessem hozzá. Ugyanolyan hevességgel viszonozza ajkaim s nyelvem játékát, mint én. A távolság megszűnik közöttünk, úgy simulunk egymáshoz, mintha egybe akarnánk olvadni, így férfiasságunk is összesimul, amitől a csókunkba nyögünk.

            Fordítok helyzetünkön, hogy aztán a falhoz tudjam vezetni a másikat, aki felszisszen a hideg fal érintésétől hátán, de tovább csókolom párnáit, majd letérek nyakára, megszívogatom bőrét, mire erősen mar vállamba, de ez engem egyáltalán nem zavar.

            -           Vedd fel az öledbe és dugd meg! – szól szinte közvetlen mellőlünk Jimin, mire Taehyung már terpeszbe is húzz lábait, majd egyiket megemeli, végigsimítva enyémen, mire nyomban combjára is kapok, hogy biztosan fogjam.

            -           „Szeretlek, de kérlek, ne légy durva! Bízom benned, Jungkook!” – hallom meg Taehyung hangját, mire meglepetten nyílnak tágra szemeim. Szándékosan beszél hozzám magában gondolva a szavakat, én pedig elmosolyodom, mennyire édesen oldja meg, hogy Jimin ne tudjon róla, így lágyan csókolok ajkaira, miközben másik lábára is ráfogok, ő pedig készségesen ugrik egyet, hogy kényelmesen helyezkedhessen el ölemben. Lábait összekulcsolja hátam mögött, én pedig férfiasságomra fogok, hogy bepozícionáljam magam, majd elmerüljek benne.

            Szemeit szorosan hunyja le, ajkait résnyire nyitja, ahogy fájdalmasan nyög fel, fejét hátravetve, karjaival pedig nyakamba kapaszkodik. Ahogy körbeölel szűk forrósága, szemeim égnek emelem, majd lehunyom őket, úgy bújok nyakába ezúttal én, s nem állok meg, addig megyek, amíg teljes hosszom nem merül el benne, s amint ez megvan, mindketten szaggatottan nyögünk fel.

            Szeretem Taehyungot. Ebben egészen biztos vagyok, s érzem, hogy ő sincs ezzel másképp, a tudat pedig, hogy Jimin is szeret mindkettőnket, hiába nem mondja, még boldogabbá tesz. Örülnék, ha beismerné végre, hiszen nem gondoskodna így rólunk, ha nem érezne mást, csak testi vágyat. Nem engedne ennyit, nem aggódott volna értem ennyire, ezért nagyon hálás is vagyok. Jól esett, hogy ennyire védeni akart, hogy gondoskodik rólunk, hogy tanít, s hiába tudom, hogy minden a kis hátsószándéka miatt kezdődött, miszerint azt akarja, hogy mellette legyünk, a jobb és a bal keze, de úgy tűnik, a hosszú hónapok alatt jobban megszeretett minket a kelleténél, nekünk pedig el kell érnünk azt, hogy ő ezt beismerje. Lehet, még magának is meri bevallani, de én tudom, hogy így van. A gondolatai között is turkáltam néhanapján, de nem sikerült még elcsípnem, ahogy ezt beismerné, mindenesetre várom azt a napot, hogy ez megtörténjen.

            Nehezen bírom visszafogni magam, de hallom TaeTae gondolatait, aki akárhányszor mozdulni akarnék, rám szól, hogy ne, de persze csak gondolatban. Lehet, nem szándékosan csinálja, de figyelek rá. Milyen jól jön, hogy ilyen képességem van!

            Végül hosszas percek múltával lök egyet csípőjével, ezzel tudtomra adja, hogy mozoghatok, mire el is kezdek kihúzódni belőle, de mielőtt ez megtörténne, erőteljesebben lököm vissza teljes hosszomat belé, mire hangosan nyög fel, fejét hátravetve, így be is ütve picit azt a falba. Újból kihúzódóm belőle annyira, hogy már csak szinte makkom legyen benne, majd megismétlem az erősebb mozdulatot, hogy elmerüljek forróságában. Felmordulok, s nyakához hajolva szippantok mélyet vérének finom illatából, melyből most még szívesebben kortyolnék, mint máskor.

            Megcsókolgatom bőrét, mire ellenkező irányba dönti fejét, mikor már felveszek egy bizonyos ritmust, ahogy mozgok benne, viszont ezt a pillanatot is meg kell törnie Jiminnek, aki újabb utasítást ad.

            -           Taehyung, verd ki magadnak – szól túl rekedtes hangon, de nem nézek rá, szemeim lehunyom, hogy átadjam magam az érzésnek, s hogy odafigyeljek arra, hogy ne csináljak semmi ostobaságot, amellyel a másikban kárt tehetek.

            Jimin nem szól többet a végéig. Végignézi, ahogy mi élvezzük egymást, Taehyung is saját magát kényeztetve, viszont egy idő után eltalálom prosztatáját, így nyüszítve remeg meg karjaimban, s gyorsabban ezt követően már gyorsabban mozgatja kezét magán, majd én is próbálok sokkal mélyebbeket lökni, hogy minél többször eltaláljam legérzékenyebb pontját, amit folyamatos, magas hangú nyögésekkel díjaz. Elképeszt, hogy milyen hangokat tudok kicsikarni belőle, majd egy idő után ő is beleköröz csípőjével, mikor én is, s ez az összhang az, ami segít abban, hogy minél közelebb jussunk a csúcshoz. Imádom, hogy ennyire forró, hogy úgy nyögdécsel és nyüszít az ölemben, mint egy kis hímringyó. Mikor egyre többször rám szorít, tudom, hogy közeledik a beteljesüléshez, így gyorsítok tempómon, hiszen engem is egyre többször jár át az orgazmus előhulláma, melyet megsokszorosítok, végül én élvezek el hamarabb, elmém teljesen elbódítja az érzés, mely átjár a lábujjam hegyéig, de a mozgással nem hagyok fel. Egészen addig mozgok benne, míg az utolsó csepp élvezetem belé nem engedem, s ez az a pont, amikor ő is kezére és hasfalunkra élvez. Érzem, ahogy megremeg minden porcikájában, még a szemei is fennakadnak, s úgy szorít rám, hogy az már így utólag kellemetlenül ér, de azért még belemozgok néhányszor, hogy teljes legyen orgazmusa.

            -           Mocskos vagy, Jimin – nyögi ki fáradtan Taehyung, miután kihúzódóm belőle, s óvatosan leengedem a kád vízbe lábait. Értetlenül pislogok rá, majd a szólítottra vezetem pillantásom, de nem tűnik fel rajta semmi különösebb azon kívül, hogy kissé zilált a kinézete.

            -           Miért mocskos? Mármint tudom, hogy mocskos, de most mire mondod? – értetlenkedem, miközben visszaülök a kádba, hogy lemossam magamról a koszt és az izzadságot. Már a hab is alig maradt meg, annyi ideig élveztük egymás testét.

            -           Nem figyelted? – nyílnak tágra meglepetten szemei, mire Jimin kuncogni kezd. – Egész végig minket bámult, még a szemembe is belenézett, miközben kiverte magának – húzza el száját, miközben befekszik ő is a vízbe.

            -           Na, adjatok egy kis helyet, ezután nekem is meg kell mosakodnom – húzogatja szemöldökét perverzen, majd pillanatok alatt dobja le magáról ruháit, s mászik be mellénk, meg se várva a választ, de nem tesz semmit, nem mászik ránk. Úgy tűnik, ő is eléggé kielégült. – Igazán szép látvány vagytok szex közben. Sűrűbben is csinálhatnátok előttem – dől hátra, mire meglepetten nézünk össze Taehyunggal, amivel csak azt érjük el, hogy Jimin jókedvűen nevessen fel rajtunk.