Namjoon POV
A
kényelmes selyempárnás székbe ülve nézek szét a hotel éttermében, amelyben
megszálltam. Kezemben az étlappal, az ételsort böngészem, hogy aztán
kiválasszam a vacsorára szánt ételemet. Számtalan sok választhatási lehetőség
van, telis-tele finomabbnál finomabb exkluzív ételekkel, melyeknek az ára is
borsós, de az én tárcámat nem teszi könnyebbé. Mondhatni, fel se fog tűnni,
hogy ilyenekre költöm a pénzem, hiszen a fizetésem annyi, hogy osztogathatnám a
felét az utcán, akinek csak szeretném, de mégse teszem. Járok jótékonysági
bálokra, segítek szervezeteket, és még sorolhatnám, de ez egyáltalán nem
érdekes.
Amint a pincér mellém lép, le is adom neki a rendelésem, majd átnyújtva neki az étlapot, hagy magamra, hogy aztán később felszolgálhassa nekem a frissen sült ételt. A háttérben lágy jazz zene szól halkan, így megadva a kellő hangulatot a helynek és a vacsorázók számára is kellemes élményt nyújtva. Ahogy hátradőlve a székemben, keresztbe tett lábakkal nézek szét az étteremben, konstatálom, hogy félig igencsak tele vagyunk. Páran beszélgetnek egy asztalnál ülve, mosolyogva, vidáman ecsetelve valamit, ami történt vagy a tudomásukra jutott, esetleg saját magukról adnak információkat. Nem véletlenül szálltam meg ebben a hotelben, hiszen nem épp olcsó hely, sőt! A legdrágábbakhoz tartozik, de igencsak megéri az árát. A színek lágy harmóniája, a zene, az itt dolgozó emberek makulátlan kinézete, tökéletes munkája, minden pont olyan, amilyennek az ember csak el tud képzelni, egy ilyen drága, de annál nagyszerűbb helyet.
Amint a pincér mellém lép, le is adom neki a rendelésem, majd átnyújtva neki az étlapot, hagy magamra, hogy aztán később felszolgálhassa nekem a frissen sült ételt. A háttérben lágy jazz zene szól halkan, így megadva a kellő hangulatot a helynek és a vacsorázók számára is kellemes élményt nyújtva. Ahogy hátradőlve a székemben, keresztbe tett lábakkal nézek szét az étteremben, konstatálom, hogy félig igencsak tele vagyunk. Páran beszélgetnek egy asztalnál ülve, mosolyogva, vidáman ecsetelve valamit, ami történt vagy a tudomásukra jutott, esetleg saját magukról adnak információkat. Nem véletlenül szálltam meg ebben a hotelben, hiszen nem épp olcsó hely, sőt! A legdrágábbakhoz tartozik, de igencsak megéri az árát. A színek lágy harmóniája, a zene, az itt dolgozó emberek makulátlan kinézete, tökéletes munkája, minden pont olyan, amilyennek az ember csak el tud képzelni, egy ilyen drága, de annál nagyszerűbb helyet.
Egyszer
csak megakad a szemem, a tőlem nem is olyan messzi asztalnál ülő egészen
fiatalnak tűnő férfin. A húszas éveiben járhat, tippem szerint olyan 26-27
körül lehet. Az én 33-mamhoz képest ez semmi, szívesen mennék vissza az időben,
hogy olyan idős legyek, bár nem minden a külső, nem szabad az alapján megítélni
valakit. Haja tökéletesen volt zselézve, elöl felállítva, így homlokára
tökéletes rálátás nyílik. Jobban belegondolva ez a frizura is idősebbé teszi,
na meg persze a szmoking, az a kissé talán vöröses ruha, melyben mutatkozik.
Nyakkendője is szépen van kötve, a ruhái szépen vasaltak, kezei, melyeket
összekulcsolva tart maga előtt az asztalon, néz a vele szemben ülőre, aki nekem
háttal van, halovány mosollyal. Arcvonása tökéletes, szája formája édes, orra
is pont hozzá illő, nem túl nagy, nem is túl kicsi, és a szemei sötétbarna
színben pompáznak, melyekkel… váratlanul néz egyenesen enyéimbe. Picit
összerezzenek, hiszen nem számítottam arra, hogy bárkivel szemezni fogok, ő
pedig egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki meg nem történté akarná nyilvánítani
ezt az apróságot. Tovább állja tekintetem teljesen komor ábrázattal, majd rövid
időn belül egy kedves mosoly húzódik szét ajkain. Pislogok párat, majd ültemben
hátrafordulva nézek szét, hátha van valaki mögöttem, akire így nézhet, és
esetleg én képzelek többet a dolgokba, de nem. Senki nincs a háttérben, és
mikor visszafordulok, ő haloványan, de felhúzza szemöldökeit, ajkait elnyitja
egymástól, majd az előtte lévő pohárhoz nyúl, melyben egy vöröses nedű lötyög,
véleményem szerint bor. Elegánsan fogja ujjai közé, mintha csak a vérében lenne
az etikett, úgy emeli ajkai közé az üvegpoharat, végig mélyen a szemembe nézve,
úgy nyelve két kortyot az italból. Kontaktusunkat az zavarja meg, hogy egy
pincér érkezik asztalukhoz, így eltakarva minket egymás elől, míg leteszi
mindkettő jobb oldalán az ételt, majd meghajolva távozik is. Azonnal az idegen
férfi tekintetét kezdem keresni, de ő már egyáltalán nem rám figyel, hanem a
kezébe veszi a szükséges evőeszközöket és a vele szemben ülővel folytatja a
társalgást.
Én egyedül érkeztem a hotelbe, így nincs is kivel megosztanom az asztalom, de ezt egyáltalán nem is bánom. Tökéletesen megvagyok egyedül is, így legalább nincs, aki lefoglalja a gondolataim, rendesen át tudok gondolni mindent, amit csak kell. Van éppen elég elintézni való dolgom, hát még valaki másra figyelni!
Én egyedül érkeztem a hotelbe, így nincs is kivel megosztanom az asztalom, de ezt egyáltalán nem is bánom. Tökéletesen megvagyok egyedül is, így legalább nincs, aki lefoglalja a gondolataim, rendesen át tudok gondolni mindent, amit csak kell. Van éppen elég elintézni való dolgom, hát még valaki másra figyelni!
Az
idő múltával egész hamar meg is érkezik az én rendelésem is, melynek nyomban
nekilátok, hiszen mégse szeretnék egész este e felett ülni, még rendeznem kell
az iratokat, melyekhez ma jutottam kézhez, át kell olvasnom pár ügyet,
információkat és még sorolhatnám. Néha átpillantok ahhoz az asztalhoz, amelynél
a makulátlan férfi ül, de egyetlen egyszer sem sikerül újra összenéznem vele.
Lehet, csak beképzeltem volna? Nem, határozottan engem nézett! Miért is érdekel
egy ilyen számomra jelentéktelen személy figyelme ennyire? Talán azért, mert
egész helyes, sőt, több mint helyes. Még a szépsége is nőket meghazudtoló,
olyan, mintha csak egy regény főhőse lenne, akit kivarázsoltak a lapok közül.
Nem
szokásom híresztelni, valójában szinte csak én tudom és azok a személyek,
akiket néhanapján ágyba csábítok, de már a serdülőkorom kezdete óta tudom, hogy
nem a nőkhöz vonzódom. Eleinte furcsának találtam, próbáltam nem is nagy ügyet
keríteni belőle, ugyanúgy éltem az életem, mint addig, de mint minden más ilyen
fontosabb dolgot, ezt sem tudtam kizárni az életemből. A baráti körömben soha
nem tudtam úgy beszélni a nőkről, mint ők, egyszerűen képtelen voltam rá, így
mindig csak egy mosoly kíséretében értettem velük egyet, ha épp valakit
kiveséztek alaposan. Szerettem volna, én tényleg próbáltam huzamosabb ideig a
nőket figyelni, de egyszerűen nem ment. Semmiféle vonzalmat nem éreztem
irántuk, így, ha be is próbálkoztam valakinél próbaképpen, inkább még az elején
lepattintottam valamilyen ócska indokkal, hogy miért is nem megfelelő az a nap
rá. Nem tehettem róla, ha egyszer nem állt rájuk a farkam, hiába próbáltak volna
velem bármit is kezdeni! Csak nekik esett volna rosszul. Végül pedig
beletörődtem a sorsomba, hogy az identitástudatomon erővel nem fogok tudni
változtatni, így megbékéltem a sorsommal és az egyetem mellett kezdtem el
bárokba járni, olyan helyekre, ahol tudtam jól, könnyűszerrel fordulnak meg
olyan fickók, akik vállalkoznak egy éjszakára is akár egy velük egyneművel.
Ezeket az alkalmakat megragadtam, kihasználtam, de persze az összes alkalom
közül egyetlen egyszer próbáltam ki, milyen lehet alárendeltnek lenni, amire
csak a kíváncsiság hajtott, és nem is azt mondom, hogy nem élveztem volna,
esetleg rossz lett volna, mert nem, de én határozottan nem abba a karsztba
tartozom.
A
vacsorával hamarabb végzek, mint a másik asztalnál ülő páros, akiknek egyikével
szemeztem egy ideig, de utána már rám se hederített. Kezdem azt hinni, hogy
tényleg csak beképzeltem az egészet. Az asztaltól felállva azonnal fogom magam
és távozom az étteremből, hogy így a hallba érkezve, majd azt átszelve hosszú
léptekkel kerüljek a lifttel szembe, ugyanis a foglalt szobám elég magasan van,
így lépcsőzni biztosan nem fogok. Megnyomom a hívógombot, majd nadrágzsebre
vágva kezeim várom, hogy megérkezzen a felvonó. Az is lehet, hogy az épület
legmagasabb pontjáról érkezik, menet közben pedig sokan szállnak ki és be, így türelmes
vagyok, tudom, hogy egy liftet nem lehet sürgetni.
Mikor
végre megérkezik a várva várt felvonó, kinyílik az ajtaja, majd mindenki
kiszáll belőle, aki ott tartózkodott, majd amint ez végbemegy, én foglalom el
helyüket teljesen egyedül. A gombokhoz fordulva gondolkodás nélkül nyomom be
annak az emeletnek a számát, ahová menni szeretnék, majd az ajtóösszezárót is
benyomom, mire egy másodperces késéssel, de lassan csukódni is kezdenek a
fémajtók, két oldalról közelítve meg egymást. Fáradtan sóhajtok fel, ahogy
félig lehunyom szemeim a nehéz nap fáradalmai után, mikor hirtelen valami vagy
valaki, de iszonyat erősen nekivágódik az ajtónak, mely így éppen az
összezáródása előtt félbehagyja mozdulatsorát. Nyomban felkapom a fejem, kissé
ijedten tekintve a kis résre, ahol ujjak fonódnak a fémlapra. Végül a lift
megadva magát nyitja ki újból ajtaját, mely mögött lassan láthatóvá válik
számomra egy alak. Egy férfi alakja. Szemeim végigvezetem ujjaitól kezdve, a
karján át, a nyakát követően az álláig, majd fel egyenesen a hajáig, azt is
alaposan megtanulmányozva, végül visszaesve a velem szembenálló éjsötét
szemeire, melyek csillogva állják pillantásom. Arca pirospozsgás, ajkai
elnyílva állnak egymástól, kissé lihegve szedve a levegőt.
Ez
az a férfi, akivel szemeztem az étteremben!
A
felismerés villámcsapásként ért.
-
Elnézést – biccent felém, belépve a kis
kockába, majd látva, hogy teljesen le vagyok döbbenve, megköszörüli torkát,
elém lép és benyomja az összezáró gombot, majd az egyik emeletet, így végre
tényleg elindul a lift. A váratlan közelségével megcsap parfümjének kellemes,
férfias illata, ráadásul azzal a mély, bódító hangjával teljesen ledöbbentett!
Egyáltalán nem ilyenre számítottam külsejéből illetőleg. Egyszerűen lenyűgöz,
hallani szeretném még! Tetszik, szinte simogatott a hangszálaival, azzal a
kellemes tónusával.
Tisztes
távolságot tartva áll meg mellettem, ahogy felfelé haladunk. Szemeim egyszerűen
képtelen vagyok levenni róla, folyamatosan őt szuggerálom, miközben ő zsebre
dugott kezekkel mered maga elé, majd tekintetem ajkaira téved, amit óvatosan
beharap. Miért ilyen szexi a látványa?
-
Sokáig bámulsz még vagy meg is szólítasz?
– húzódnak széles mosolyra ajkai, mire nyomban összefonódik tekintetünk, én
pedig érzem, hogy arcom kezdi felvenni a vörös rózsa színét.
-
Tessék? – kérdezek vissza, mintha nem
értettem volna a kérdést, holott tökéletesen értettem minden egyes szót, amit
kiejtett azokon a dús, egészen puhának tűnő ajkain. Talán egy kicsit jobban
figyeltem párnácskáira, mintsem arra, amit mondott nekem, de hangját is mélyen
ittam magamba, hiszen egyszerűen zene füleimnek ez a mély tónus.
-
Komoly embernek tűnsz – mér végig tetőtől
talpig, amit nagyokat pislogva tűrök, majd felvéve ugyanazt a pózt, amit ő,
vagyis a zsebre vágott kezeket, úgy viszonzom tették és stírölöm én is.
-
Te pedig túl fiatalnak ahhoz, hogy ilyen
körökben mozogj – vágom rá szinte gondolkodás nélkül, mire hátravetett fejjel
nevet fel, így torka vonalát tökéletesen láthatóvá teszi.
Istenem,
miért ilyen vonzó és miért izgat fel már csak a nevetésének hangja és látványa?
Valami baj van velem, helyre kell pofoznom magam, különben ennek nem lesz jó
vége. Nem volt még rá példa, hogy valakit ilyen szinten, ilyen rövid idő alatt
megkívántam volna.
-
Mindig is az idősebb körök vonzottak –
billenti felém fejét egy édes mosollyal, amitől menten képes lennék, akár
elolvadni is.
-
Én a helyedben megfontolnám, hogyan
fogalmazok meg egy ilyen mondatot. Tudod, ez elég sokféleképpen érthető –
magyarázom felhúzott szemöldökkel, mire egy pillanatra lehunyja szemeit, majd
újból maga elé mered, úgy reagál kijelentésemre.
-
Értsd, ahogy szeretnéd – ránt egyet
vállán.
Ekkor
tányérméretűre nőnek szemeim. Egyszerűen nem akarom elhinni, amit hallottam!
Komolyan mondta? Határozottan érzem a levegőben a flört illatát. Csak úgy nem
mondunk ilyet senkinek, főleg úgy, hogy mindkét fél jól tudja, hogy ezeknek a
szavaknak mekkora súlyuk van.
-
Mindig ekkora szád van? Merész… - motyogom
a végét, mikor a lift megáll, és az ajtó kinyílik az emeletemen, de ő lép
elsőnek, amiből rögtön rájövök, hogy egy emeleten tartózkodunk. Válasszal nem
illet, mindössze mutató- és középsőujját ajkaihoz nyomja, majd egy kacsintás
kíséretében ad egy cuppanós puszit rájuk, azokat felém fújva, csücsörítve.
Állam
már a földet verdesi, úgy leesik a meglepettségtől. Eddig tartottam ezt egy kis
flörtnek? Ez… ez már több annál, mintha fel akarna szedni, pedig ő is látja,
hogy férfi vagyok, akkor mégis miért… hacsak nem ő is meleg és így átlát a
szitán.
Sietős
léptekkel iramodok utána, hogy gyorsan elkapjam még, de már elég messze sétált
ezalatt az idő alatt, míg én azt próbáltam feldolgozni, mit is jelentenek az
üzenetei.
-
Várj! – kiáltom el magam, mire megáll és
félig hátrafordulva hozzám kíváncsian pislog rám, majd lassan újabb mosoly
terül szét arcán. – Ki vagy? – ráncolom szemöldököm, nem épp a legkedvesebben
téve fel a kérdést.
-
Kim Taehyung, 618-as szoba. – További
szóra nem méltatva lép a hatodik emelet 18-as számú szobájának ajtajához, majd
a kártyáját előhúzva zsebéből, azzal lép be a helyiségbe, de még utoljára felém
esik pillantása, így az utolsó másodpercig tartjuk a szemkontaktust, aminek
végül az ajtó záródása vesz véget.
Hah,
el se hiszem! Komolyan meginvitált a szobájába! Hihetetlen ez a csávó! Kezdjük
az elején, mégpedig azzal, hogy le se tagadta, hogy fiatal lenne. Már akkor is
olyan válasszal illetett, hogy csak lesni bírok. Mégis milyen neveltetésben
volt része? Milyen pajzán! És most egyáltalán mit is kéne tennem? Csak úgy most
rögtön nem ronthatok be hozzá! Azt se tudnám, mit mondjak neki, miért látogatom
meg. Kicsit se venné ki magát furán a dolog.
Mély
levegőt véve lépek a saját szobám ajtajához, ami meglepő módon, mintha csak a
sors akarná így, a 617-es szobához szól. Kártyaérintéssel lépek be a
helyiségbe, majd a tarkómra vezetve kezeim kezdem masszírozni magam a nap
fáradalmai után. Halántékomon körözgetve ujjaimmal lépek a táskámhoz, melybe
ruhákat hoztam, majd kikapom belőle a szükséges cuccokat, hogy aztán a fürdőt
megcélozva megtisztálkodjak. Ahogy beállok a zuhany alá és magamra engedem a
kellő hőmérsékletű vizet, a kis cseppek pedig bőrömet érik, azon nyomban az
tárul lelki szemeim elé, milyen is lenne, ha most ezt megoszthatnám a
szomszédszobában tartózkodóval. Ha itt állhatna velem szemben, azzal a buja
tekintetével, és engem bálványozna, simogatna, és csókolna, ahol csak ér.
Megrázom
a fejem a piszkos gondolatokra. Nem szabad ilyenekre gondolnom, főleg, hogy
úgyse fog ebből egyetlen árva pillanat se teljesülni, így csak saját magamat
áltatom vele, magamnak teszek keresztbe. El kell felejtenem, teljesen el kell
vonatkoztatnom a gondolataimat tőle. Igen, így lesz helyes, innentől kezdve
visszarázódom a rendes kerékvágásba és elintézem, amit amúgy is kitűztem
magamnak célnak a mai éjszaka folyamára.
Alig
egy órával később a 618-as számmal szemezek.
El
se hiszem, hogy képes voltam eljutni arra a pontra, hogy idekerüljek! Mindegy,
letudom pár órácska alatt aztán búcsút is inthetünk egymásnak. Neki sem kell
több, nekem se. Végülis ő hívott át magához, én csak készségesen eleget teszek
kérésének.
Kezem
az ajtóhoz emelem, hogy aztán ökölbeszorított kezemmel bekopogjak rajta, de
egyszerűen nem visz rá a lélek. Végül lehunyom szemeim, hogy kellő erőt
gyűjtsek, majd amint ezt megejtem, kezem már az ajtónak ütődik, így kisebb
visszhangot verve a folyosón, de senki sem tartózkodik ott rajtam kívül. Minden
másodperc egy örökkévalóságnak tűnik. Még sose voltam ilyen ideges, nem értem,
miért van most ez velem, de nincs időm végiggondolni, mi lehet ennek a kiváltó
oka, mert az ajtó feltárul előttem, és másik oldalán egy már ismerős arc néz
vissza rám, majd amint konstatálja, hogy ki áll vele szemben, széles mosollyal,
nyitja tágabbra az ajtót, karjaival mutatva, hogy menjek csak bentebb. Néma
kérésének azonnal eleget teszek, nem kell kétszer kérnie. Gyorsan le akarom
tudni, hogy ne fantáziáljak tovább róla és kész.
-
Örülök, hogy eljöttél – szól jellegzetes
hangján, mire érzem, ahogy libabőrös leszek. – Már kezdtem azt hinni, hogy nem
veszed az adást – kuncogott, mire szembefordultam vele.
-
Nem most estem le az almafáról, jól tudom,
mire megy ki a játék – mosolygok vissza rá, majd engedek a kísértésnek, hogy
végigmérjem. Ahogyan én is, ő is már sokkal lazább öltözetben van, amit nem is
bánok. Ezekért a darabokért nem fog fájni a szívem, hogy letépjem róla. Haja
már nincs úgy felzselézve, mint eddig, hanem szépen le van fésülve homlokába,
így már sokkal aranyosabbnak hatva, mint eddig.
-
És nincs ellenedre? – húzza fel
szemöldökeit kíváncsian, mire teszek egy hosszú lépést felé, így egészen közel
kerülve arcához. Tekintete azonnal ajkaimra téved, majd nyelvét kidugva
nedvesíti be sajátját, úgy néz vissza szemeimbe.
-
Netán úgy nézek ki, mint akinek ellenére
van? – lehelem ajkaira felhúzva szemöldökeim is kíváncsian.
-
Akkor mire vársz még mindig? – búgja
fülemhez hajolva erotikus hangon, mire több se kell, azonnal az ajtó és magam
közé préselem testét, ajkait birtokba véve, hevesen marva, tépve, szívogatva
azokat. Nem akartam én ilyen durván kezdeni, de kivívta magának a
viselkedésével.
Az,
hogy ilyen könnyen adja magát, hogy tulajdonképpen ő kért fel arra, hogy
látogassam meg és tegyek vele piszkos dolgokat, elképeszt. Annyira fiatalnak
tűnik, főleg, hogy közelebbről is meg tudom szemlélni, mégis látszik rajta,
hogy azért tényleg a komoly körökben dolgozik, így egyszerűen nem tudom hova
tenni. Persze, nem is most van itt az ismerkedés ideje. Majd talán kérdezek pár
dolgot, ha végeztünk.
Karjait
nyakam köré tekeri, ujjaival pedig kissé szőkés tincseimbe túr, megragadva
azokat, megcincálva, nem kímélve az épségem. Szinte egyszerre indulunk
felfedező útra nyelvünkkel a másik szája felé, mire a csókba mosolygok. Kezeimmel
bebarangolom testét, ahol csak érem, először oldalán simítva végig, majd
csípőjénél megállva egy pillanatra, benyúlva a lenge kis póló alá, megcirógatva
bőrét, majd lágyan megcsipkedve azt, belőle kisebb sóhajt kiváltva. Nem sokat
időzöm azon a területen, gyorsan tovább állok fenekére, melybe nyomban bele is
markolok, úgy húzva közelebb magamhoz, egyenesen a saját ölemnek nyomva övét,
éreztetve vele, hogy már nemigen kell tötyörészni, már most annyira kívánom,
hogy legszívesebben képes lennék egy pillanat alatt leteperni és a magamévá
tenni.
-
Már azóta, hogy kiszúrtalak az ebédlőben,
erre várok – morgom két csók között, mire kuncogva nyom még egy cuppanósat
ajkaimra.
-
Tudom-tudom, feltűnő voltál. – Felhúzom
szemöldököm kijelentésére. Milyen szemtelen! Több se kell, nyakára térek át és
nem finomkodva szívom meg érzékeny bőrét, majd fogaim közé véve az ért
felületet kezdem harapdálni, hogy minél csúnyább foltot ejthessek azon a túl
sima, túl szép, fehér, puha bőrén. Egy hangos nyögéssel, jobban meghúzva
tincseimet ujjai között veti hátra fejét, így az összekoccan az ajtóval, de
láthatólag nem zavarja.
Ahogy
tovább kínzom bőrét, mindenhol alaposan megszívogatva, majd csókokkal is
elhalmozva, egyáltalán nem próbálja visszafogni hangját, sőt, mintha csak azon
lenne, hogy minél hangosabb legyen. Valószínűleg túl érzékeny, de még nem
tapasztaltam ilyet, hogy valaki már csak ennyitől úgy nyögjön a munkám alatt,
mint egy olcsó kis ribanc. Ráadásul az a mély hangja, ahogy kisebb magas
hangokat is néha produkál, csak még forróbbá tesz, feltüzel. Mintha csak tudná,
hogy nekem ettől jobb lesz, mindig az ellenkező irányba dönti fejét, elegendő
helyet hagyva ahhoz, hogy kényeztessem.
Egyik
kezemmel felsője alá nyúlok, úgy simítok végig enyhén kockás hasán, mellkasán,
oldalán. Minden egyes érintésembe beleborzong és sóhajtozik, ami be kell,
valljam, nagyon is tetszik. Tetszik, hogy szinte eladja magát nekem, hogy
hangot ad mindennek. Mások általában próbálnak csendesebbek lenni, tekintve,
hogy a férfi méltóságukat megszeretnék tartani, de ő más. Taehyung… Kim
Taehyung más.
Ujjaimmal
rátalálok mellbimbójára, így nyomban masszírozgatni kezdem a kis kavicsot,
közben ajkaimmal fülcimpájára találva lepem el csókjaimmal. Nyelvemmel
körbeízlelem a kis kagylót, majd egyenesen a kis lyukba vezetem ízlelőszervem,
így ő újból csak felnyög a több helyről érkező ingerek hatására, ami nekem csak
elégtétel.
Ahogy
a félig lehunyt pillái alól néz rám, vágytól sötét szemeivel, miközben éppen
csak kidugva nyelvét szájából nedvesíti be a sóhajaitól kicserepesedett ajkait,
bennem is megmozgat valamit. Megvesznék, ha nem kaphatnám meg! Túl gyönyörű,
túl édes, túl… ribancos. Akárki akármit mond, nekem ez tetszik, főleg az utóbbi
tulajdonsága. Kiérdemli, hogy istenesen meg legyen dugva, az egyszer biztos.
Egyik
pillanatról a másikra váratlanul fordít helyzetünkön, így én préselődöm neki az
ajtónak, ő pedig ajkait nyalogatva néz mélyen szemeimbe, majd egy gyors forró
csókot váltva tér át ő is nyakamra, hasonlóképp megkínozva bőröm, mint én az
övét. Halk morranásokkal adom tudtára tetszésemet, majd ő nem totojázva,
megmarkolja felsőm alját és egy határozott mozdulattal lerántja rólam, én pedig
készségesen emelem meg karjaim, megkönnyítve dolgát. Kulcscsontomra tér át,
miközben elhajítja a ruhadarabot valamerre. Nyelvével körbenyalogatja bőröm,
néhol fogaival is megharapdálva bőröm, így térve le mellbimbómra, melyet
szintén ajkai közé vesz és erőteljesen megszívja, harapdálja, nyalogatja, így
keményítve meg, hogy meredezzen. Halk sóhajok hagyják el szám, amint nyelvével
húzva a vonalat, ahol halad, tér át másik bimbómra is, azt is hasonlóképpen
megkínozva, mindeközben kezeivel is simogatva, letérve combjaimra,
belemarkolva, majd rátérve már egészen merev férfiasságomra, így nadrágon
keresztül fogva rá. Azonnal felmordulok, ő pedig ajkaival jobban megszívja már
agyongyötört bimbómat.
Lejjebb
halad, mindenhol gondosan otthagyva nyálvonalát, majd már fél lábbal letérdelve
elém, köldökömbe vezeti ízlelőszervét, mire azonnal odakapom fejem, ő pedig
ártatlanul pislogva néz fel rám szemébe lógó hajával, kipirult arccal
nyalogatva tovább, néha ott is megszívva bőröm.
Ujjaim
hajába vezetem, erőszakosan nyomba lentebb fejét, hogy térjen végre a lényegre,
ugyanis nem vagyok hajlandó egész este itt kényeztetni a másikat vagy akármi,
ami csak kisülhet belőle. Gyorsan akarom letudni, de mégis durván, hogy
megkapja a magáét azért a kis ribancos viselkedéséért. Na, meg, hogy ne rajta
járjon végre az eszem.
Teljesíti
néma kérésem, és nadrágom korcához nyúlva, beleakasztva ujjait, majd lassan,
kínzóan húzza le rólam az anyagot, a lehető legtöbbször érintve vele hosszom,
mire türelmetlenül mordulok fel, amit ő egy édes mosollyal nyugtáz, újból
körbenyalva ajkait.
-
Nem érek rá egész este, ne húzd az agyam!
– szólok rá, mire nyomban lehúzza a zavaró tényezőt, majd bokszeralsómmal is
így téve foszt meg minden egyes ruhadarabomból, melyekből pillanatok alatt
kilépek és félrerúgva vezetem ujjaim kis fürtjeibe, erőszakosan tolva
farkamhoz.
Kisebb
nyekkenő hangot hallat, majd egyik kezét combomra helyezve, másikkal tövemnél
fogva rám, hogy kedvére játszadozhasson velem, néz fel szemeimbe pislogva.
Felhúzott szemöldökökkel várom, hogy tegyen valamit, mire csak újból megnyalja
ajkait, majd az alsót beharapja, azt elengedve pedig azzal a forró leheletével
köszönti makkom, végül nem szakítva meg a szemkontaktust dugja ki nyelvét
szájából, hogy kínzóan, alig érintve kezdjen kényeztetni hegyével. Nagyot
nyelek az ingerlő érzésre, ami már-már kínzó számomra. Azt akarom, hogy
rendesen szopjon le, ne pedig szórakozzon velem! Ha már ennyire adja magát,
akkor tegye is rendesen a dolgát!
Hajánál
fogva rántom magamhoz, hogy ajkai érjék vágyam, ami kissé váratlanul éri, de
nem hátrál el. Sőt, készségesen nyitja nagyra száját és azonnal tövid vesz
ajkai közé, továbbra is végig lesve minden egyes reakcióm, arcrezdülésem. Ahogyan
bimbóimnál is tett, úgy tesz itt is. Erőteljesen szívja meg farkam, így belőlem
egy mély nyögést váltva ki. Fejem hátravetem az érzésre, ő pedig tovább kínoz.
Ajkaival rám szorítva enged ki szájából teljesen, majd csak nyelvével folytatja
útját, kezdve makkomnál, a kis lyukba próbálva dugdosni nyelvét, majd halad
tovább végig egész hosszomon, körbenyaldosva mindenhol, ahol csak ér, közben
azzal a kezével, amelyikkel fog, áttér heréim izgatására, gyömöszölgetve,
masszírozva őket, másik kezével combomat markolászva. Sűrű sóhajok hagyják el
szám, fürtjeit pedig nem kímélve tépkedem, húzgálom, bár látszólag őt ez
egyáltalán nem zavarja. Mintha mindennapos lenne számára az érzés. Bár, belőle
pont kinézem, hogy tényleg mindennaposnak tartja az ilyen futó kalandokat.
Váratlanul
nyel el ismét tövig, mire egy újabb kisebb, elakadó nyögés tör fel torkomból, ő
pedig ugyanúgy megszívja, mint az első alkalommal, majd ezt a mozdulatsort még
párszor elismétli, farkam pedig már olyan keményen áll, hogy félő vagyok,
pillanatok alatt eldurranok, főleg kezei munkájának rásegítése miatt is.
Amilyen határozottan rántottam magamra, olyan határozottan húzom el, mivel nem
a szájába szeretnék élvezni, hanem a forróságát akarom, a feneke két partja
között, hallva kéjes nyögéseit, ahogy nekem élvez. Már a gondolatra is
megremegek.
Állánál
fogva húzom fel magamhoz, hogy csókba invitáljam, majd kiszúrva a szoba másik
végében elhelyezkedő ágyat, afelé kezdem vezetni, így ő kénytelen hátrálni.
Menet közben én is megragadom pólóját és lerántom róla, majd azt félúton
elhagyom valahol magunk mögött. Végül lábai beleütköznek az ágy végébe, ő pedig
várakozón néz rám, mit fogom most tenni. Nem kell sokáig várnia, ugyanis
mellkasánál fogva taszítom el magamtól, hogy aztán hangos nyekkenéssel érkezzen
a puha matracra, onnan pislogva fel rám, miközben feljebb tornázza magát rajta,
én pedig követem őt, feltérdelve egyenesen lábai közé. Kiszolgáltatottan
fekszik el alattam, kicsit kidomborítva mellkasát nekem, ajkát harapdálva,
félig lehunyt pillákkal nézve fel rám, testével kiáltva nekem, hogy tegyem a
magamévá.
-
Hogy te milyen egy… - kezdenék bele, de ő
széles mosollyal teszi mutatóujját ajkaimra, így megállítva mindennemű
mozgásban, ugyanis meglep vele.
-
Síkosítót találsz az éjjeli szekrényen –
jelenti ki váratlanul, mire nyomban az említett tárgyhoz fordulok és látom,
hogy valóban ott áll egy tubussal, mellette egy doboz óvszerrel is.
-
Látom, felkészültél – nevetek fel, mire
vállat von ártatlanul pislogva.
-
Reméltem, hogy jössz, és nem kell magamnak
kivernem arra gondolva, milyen is lenne, ha te tennéd ezt velem – simít végig
ujjával ajkaimon, végig követve szemeivel a vonalat. Kijelentésébe belepirulok,
olyan vörös leszek, mint a pipacs, ő pedig kuncogva lök fel csípőjével. – Dugj
meg! Tégy a magadévá! – suttogja fülembe, ahogy leránt magához, majd nyakamra
csókol. – Érezni akarlak magamban, ahogy lüktetsz bennem, értem esedezve!
Szívem
nagyot dobban, alhasam megremeg, hogy végre, ahogy ő is mondta, benne
lüktethessen, az ő szűk forróságában.
Pillanatok
alatt lerángatom róla a maradék ruhadarabokat, melyek még fedik testét, majd
csókokkal lepem el mellkasát, hasát, alhasát, ahogy egyre csak haladok lentebb,
türelmetlenül szívogatva meg bőrét, mindenfelé nyomokat hagyva rajta. Amint
elérek férfiasságához, azt nyomban markomba veszem és először kínzó lassúsággal
kezdek rajta dolgozni, húzogatva a bőrt rajta. Hátravetve fejét nyög fel
hangosan, fellökve csípőjével, ezzel jelezve, hogy dolgozhatnék gyorsabban is,
de nem adom meg számára ezt az elégtételt. Hüvelykujjam makkjára vezetem, és
ott kezdem masszírozgatni, mire felakadó szemekkel kezdi dobálni fejét,
miközben mellkasára hajolok, hogy közben mellbimbóját is meggyötörjem
ajkaimmal. Ujjait hajamba vezeti, szorongatja őket, levezetve rajtam a feltörő
élvezet hullámainak hatását. Végül ajkaira hajolok, ölem pedig övének dörgölöm,
így férfiasságunk összesimul, én pedig azonnal átfogom mindkettőnkét, hogy úgy
kényeztessem tovább, csípőmmel is mozogva rajta, hogy a lehető leginkább
elvegyem az eszét a kéjjel. Viszont ezt hamar megelégelem, tényleg nem tervezek
sokáig tökölni rajta, így az éjjeliszekrényhez mászva, felkapok onnan egy
óvszert és a síkosítót is magammal vissza, hogy azokkal együtt foglalhassam el
méltó helyem újból lábai között. Tudom, hogy szívesen venné, ha viszonoznám
gesztusait, de engem, cseppet sem hat meg. Csak teszem, amit a szívem diktál,
mégpedig, hogy végre dugjam meg úgy, hogy azt sose felejtse el!
Ujjaimra
nyomok a tubusból, majd azt szétkenegetve kezemen, úgy fogok újból
férfiasságára, majd kenegetem be vele ott is alaposan, habár erre semmi
szükség, mégis szeretném húzni az agyát, így néhol rászorítva húzgálom rajta
kezem, amit ő meg-megremegve élvez. Végül lehajolok hozzá, belső combját lepve
el csókokkal, ott is megszívogatva bőrét, ahogy ujjaimmal bejárata körül
körözgetek, ellazítva izmait, egyre bentebb haladva, végül egyik ujjammal
lassan bemerészkedve nyílásába. Nem meglepő módon csak egy kéjes nyögés hagyja
el ajkait, és szinte könyörög érte, hogy siessek, és merítsem benne mélyebbre.
Mindeközben férfiassága körül kezdem elhalmozni csókjaimmal, véletlenül se
érintve a már bekent területet, hiába lök fel néha csípőjével többért
könyörögve. Vigyorogva pillantok fel rá, a szenvedő arcára. Hogy a fene enné
meg azt a gyönyörű, ribanc énjét! Hogy volt képes így elcsavarni a fejem? Aish!
Hamar
csatlakoztatom második ujjam is az elsőhöz, amivel kicsit tovább időzök, hogy
mégse fájjon neki, de egyáltalán nem úgy tűnik, mint akinek kellemetlen lenne,
sőt! Még jobban bújuk hozzám, szorosabban húz magához nyakam köré tekerve
karjait, folyamatosan csókolva szám, el nem engedve. Lábait amennyire bírja,
felhúzza, közben fellök csípőjével, hogy sietősebb legyek, mire nyomban
elmerítem benne harmadik ujjamat is, így ajkaim közé nyög mély orgánumú hangjával.
A biztonság kedvéért még egy negyedik ujjamat is csatlakoztatom, azzal viszont
már tényleg nem sokat időzök, kihúzom belőle ujjaim, majd gyorsan kettétépve az
óvszeres zacskót gurítom magamra a gumit, amit ő ajak nyaldosva néz végig.
Piszkos mosollyal arcomon fordítok rajta, így halkan nyögve borul hasra, majd
oldalról próbál felnézni rám, de nem hagyok időt neki a gondolkozásra, lábait
már fel is húzom és közéjük térdelve, hosszomra fogva már el is merülök benne
rögtön tövig, ő pedig a takarót markolászva alattunk, veti hátra fejét és nyög
fel hangosan. Kegyetlen se szeretnék lenni, így egy kis ideig megállok, hogy
szokja magában tagomat, ami nekem is jól jön, hiszen nagyot kell nyelnem az
érzésre, a forróságra, mely hirtelen körbeölel, átjárja mindenem. Ráadásul az,
ahogy tisztán látom, mikor megremeg, elveszi az eszemet.
Hogy
könnyítsek fájdalmán, férfiassága köré fonom ujjaim és először lágyan kezdem
mozgatni rajta kezem, elfeledtetve vele a kellemetlen érzést, így hamar kéjes
sóhajok kezdik elhagyni száját.
-
Nem szeretem, ha várattatnak – nyögi,
próbálva valamennyire hátrafordulni, hogy szemeimbe nézhessen.
Több
se kell, azonnal elkezdek mozogni benne, félig kihúzódva, majd újból tövig
merülve benne, kiélvezve testének minden örömét, amit nyújt számomra, ő pedig
minden egyes lökés alkalmával egy hangos nyögéssel jutalmaz. Komolyan olyan,
mintha már szándékosan csinálná, nem is próbálva esetleg elfedni előttem, hogy
ő egy normális férfi, hanem tisztán kimutatja számomra, hogy igenis egy olyan
ribanc, kis hímringyó, amilyen lehet.
-
Gyorsabban! – nyög fel, nekem lökve
csípőjét, mire felmorranok.
A
szoba csendjét az ő nyögéseinek, az én morranásaimnak, és a bőrünk egymásnak
csapódásainak hangja tölti be, ahogy teljesítem kérését és gyorsítok a tempón,
mindeközben kezemmel nem állva meg farkának kényeztetésével sem.
Váratlanul
gondolok egyet, teljesen kihúzódom belőle, amit ő meglepetten figyel, viszont
mielőtt bármit is kérdezhetne vagy mondhatna, visszalököm hanyattfekvésbe,
felhúzom lábait, amennyire csak tudom, ő pedig alkarján megtámaszkodva néz fel
rám csillogó, sötét szemekkel, kérlelve a folytatásra, amire nem is kell sokáig
várnia, hiszen egy másodperccel később máris újból elmerülök benne, ő pedig
hátravetett fejjel nyög fel. Szabad karjával, mellyel nem támaszkodik,
mellkasomhoz nyúl, végigsimít felsőtestemen, szinte csodálva nézve végig
rajtam. Az én lábaim is kisebb terpeszbe húzódnak, hogy kényelmesebben helyezkedhessek
el, így picit másabb szögből lökve magam belé. Ekkor hirtelen fennakadó
szemekkel vágja magát hátra, kéjesen nyögve fel folyamatosan sóhajtozva.
-
Ott, ott, ott tökéletes! Még! – hörgi
szinte a szavakat, mire próbálva minden egyes lökésemmel eltalálni őt ugyanott
támaszkodom meg karjaimmal két oldalán, ő pedig lábait derekam köré kulcsolja,
úgy húzva közelebb magához.
Karjaival
a kéjtől elködösült szemekkel, de elkapja vállam és lehúz magához, önmagát is
megemelve picikét, egy csókra, amit szívesen viszonzok is. Kénytelen vagyok
alkarjaimon megtámaszkodni, így testünk egymáséhoz simul, így ékessége is
közénk szorul, amit így folyamatos ingerek érnek. Az ajkaim harapdálja,
miközben a vállaim karmolássza, a csípőjével is fel-fellökve, az én eszem
teljesen elvéve ezzel. Így egyszerre mozdulunk, ami csak a tetőfokára hág az
élvezeteknek. Lábait ledobja két oldalamon és felhúzza azokat, amennyire csak
tudja, így én is megemelkedem róla, mindkét lábát vállamra veszem, úgy mozgok
benne tovább, így biztosítva a tökéletes pozíciót, hiszen, ha lehetséges, még
eszeveszettebben nyögdécsel és dobálja a fejét jobbra, balra. Végighúzza
körmeit combomon, egészen a fenekemig, melynek két partjába erőteljesen markol
bele, széthúzva azokat, folyamatosan gyömöszölve, nem kímélve. Tempómon nem
lassítok, a lehető leghamarabb el akarom érni a mennyet, az egekig akarok
repülni tőle, ami már olyan sebességgel közelít hozzám, hogy, ha muszáj, lenne,
se tudnám abbahagyni a mozgást benne.
Az
utolsókat lökve benne érzem, hogy átjárja a bizsergés minden porcikám, ahogy a
melegség átjár, és mielőtt még a beteljesülés elkövetkezhetne, lenézek rá,
könnyes pilláira, csapzott tincseire, melyek homlokába tapadva állnak, ez pedig
megadja számomra a kegyelemdöfést. Hangosabb nyögéssel élvezek el, eresztem ki
magom. Érzem, ahogy megfeszül az érzésre és rám szorít, így pedig őt is elérik
az élvezet első hullámai, én pedig nem hagyom abba a mozgást benne.
-
Nam! – nyög fel hangosan, mire csak nagyot
nyelek, kissé szédelegve, de az utolsó cseppeket is kipréselem belőle. Végül
fáradtan veszem le lábait vállamról, majd elterülve rajta fújon ki a levegőt,
várva, hogy légzésünk helyreálljon.
Viszont
egy pillanat alatt szólal meg bennem a vészcsengő.
-
Nam? – Szinte felkiáltok a
meglepettségtől. – Honnan tudod a nevem!? – Emelkedem meg róla, idegesen nézve
szemeibe, ő pedig pihegve néz vissza rám, de kicsit sem tűnik meglepettnek, még
csak nem is sugárzik róla a megbánás bármilyen gondolata, hogy utánam
leselkedett, a nevemnek… és még ki tudja, mennyi mindennek!
-
Nem kell így felkapni a vizet – veregeti
meg vállam, de én egy pillanat alatt kihúzódom belőle, amit ő egye kisebb
nyögéssel nyugtáz és szomorkásan, lebiggyesztett ajkakkal néz szemeimbe.
Hihetetlen egy a pasas!
-
Nem kell így felkapni a vizet!? Mi vagy
te, valami pedofil? Egész végig tudtad, ki vagyok? Honnan ismersz? – túrok
hajamba idegesen, mire ő is felül tenyerein támaszkodva.
-
Tudom, ki vagy, mivel minden információt
és papírt megkaptam a dolgozóimról – közli velem, teljes nyugodtsággal a
tényeket, mire szemöldököm ráncolom. – Tán elfelejtetted, hogy új főnöke lesz a
cégnek, ahol dolgozol? – Erre már végképp nem tudok, mit felelni, hirtelen ér
minden, mint a villámcsapás, így teljesen elsápadok. Hát persze! Hiszen egy
csomó változtatás volt amiatt, hogy az előző főnököm átment máshová dolgozni,
ahol magasabb pozícióban lehet még ennél is.
-
Te… te leszel… az én… főnököm? – mutatok
először rá, majd rám, ő pedig széles mosollyal bólint.
-
Jól mondtad, nem vagyok valami idős, de
elég okos és képzett vagyok, hogy megkapjam azt a pozíciót. Na, meg aztán, már
amikor a papírjaidat néztem át, akkor szemezgettem veled. Nem számítottam rá,
hogy te is ebben a hotelben szállsz meg, de az, amikor az étteremben
megláttalak… már tudtam, hogy izgalmas éjszakánk lesz. – Mindezt úgy közölte,
mintha csak arról beszélnénk, milyen lenne holnap az idő. – Úgy döntöttem,
téged megtartalak, ugyanis pár személy elég gyenge a céghez, így ők ki fognak
hullani. Veled ellentétben persze, mert téged előléptetlek. Mellettem fogsz
dolgozni – vigyorog, mint a tejbe tök, én pedig azt se tudom, hova kapjak, hogy
a leesett állam összekaparjam a földről.
Megdugtam
a saját főnököm, aki fiatalabb nálam, ráadásul ennek eredményeképpen elő is
léptet. Most ezt vehetném bóknak, de egyszerűen képtelen vagyok rá jelen
helyzetben.
Így
történt az, hogy a saját főnökömmel kavartam innentől kezdve, tökéletesen
titkolva mások elől. És mi a legdurvább? Hogy élvezem.
Aztak*rva 0.0
VálaszTörlésEz volt az első mondat ami kicsuszott a számon mikor a végére értem.
Nemsemmi ez a sztori 😁😂
De a legjobb az utolsó 3 mondat xD
Hát sírok rajtad xD
Nagyon jó lett :D
Örülök hogy olvashattam :3
Puszi: Anett ^^
Óh, most látom a kommentet, nagyon köszönöm örülök, hogy tetszett és khm, igen, kissé beteg gondolataim vannak. X'D <3 Én örülök, hogy elolvastad és írtál! <3
Törlés