[20/25] Stalker with love [2.évad] [+18]

Cím: Stalker with love – 2.évad

Író: Ayu

Besorolás: +18

Szereplők: Taehyung, Jungkook

Páros: VKook

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: AU, bdsm

Leírás: Taehyung huszonhét éves korára végül újból megtalálta a szerelmet, melynek látszólag csúfos vége van. Mit fog kezdeni a történtek után? Hogyan fog túllépni az egészen, ami pedig a legfontosabb… túl fog egyáltalán?

Megjegyzés: Sziasztok! ^^ Későn hoztam részt, amit sajnálok, de valamiért nem akart összejönni nekem ez a kis rész. Mindig írtam bele, de csak keveset, egyszerűen nem voltam rá képes, de most itt vagyok vele, az évben utoljára, úgyhogy remélem, élvezni fogjátok! ^^ Jó szórakozást!

 

Később este magára hagyom Jimint a szobájában, így már kissé fáradtabban is lépek be Jungkook szobájába. Amint megpillantom a nekem balra lévő egyik szekrénynél, amint az egyik fiókban pakolászik, nem bírok tovább menni. Az ajtónak dőlök, szemeim nem tudom levenni róla, de egy szó sem jön ki számon. Felém pillantva félbehagyja tevékenységét, majd megnézve az időt közli, hogy már elég késő van, én mégsem felelek. Azt terveztem, hogy nem leszek mérges rá, de most, hogy látom, mégis elönt a düh, pedig jogos volt a kiakadása, mégis az a része, hogy engem valamiféle tárgyként kezelt akkor, sértő. El kellene felejtenem, a célra koncentrálni, hogy meggyógyítsam Jiminnel együtt, ez mégis olyan nehéznek bizonyul jelen pillanatban!

            Ajkam beharapom, amit természetesen azonnal kiszúr és elsötétül pillantása, viszont ez nem tud érdekelni, mivel egyre csak gyülemlik bennem a harag, sorban jelennek meg bennem az emlékképek, miszerint amikor még megcsókolt, akkor is folyamatosan Jimint bámulta. Értem én, hogy ez revans, de engem ne vonjon bele! Enélkül is a lelkébe tud taposni, elegek voltak hozzá a szavai.

            Ellököm magam az ajtótól, sötét pillantást vetek rá, majd egyenest elhaladok mellette, morcosan állom tekintetét az utolsó pillanatig, amíg a fürdőszobaajtóig nem érek, s kinyitva azt be nem lépek rajta. Éppen csak beállok a tükör elé, mikor már újból nyílik az ajtó, s ő is átlép rajta, majd mellém lépve kérdő pillantással illet, én viszont elfordítom tekintetem, helyette saját magamra nézek vissza a tükörben.

            -           Már megint duzzogsz – jelenti ki a nyilvánvalót, én viszont nem reagálok rá, csak még durcásabb, gyermeki arcot vágva nézek rá a tükörből, ahol összefonódik tekintetünk. – Most mi a problémád? Áh, az, hogy Jimint kiosztottam? Azt hittem, meg fogsz érteni.

            -           Megértelek – fújok ki egy nagy adag levegőt, s szembefordulok vele. – Megértem, éppen ezért nem is nyugtattam meg, nem mondtam neki semmi olyat, ami ellentmondana veled, sőt, egyetértettem, megmondtam neki, hogy az igazság néha fáj, de neki is kell egy kis idő, míg feldolgozza a történteket.

            -           Akkor nem értelek.

            -           Komolyan ennyire vak vagy? – szűkítem résnyire szemeim, ő pedig értetlenül húzza össze szemöldökét. – Mégis hogy gondoltad, hogy valami bábnak használsz?! Mi vagyok én neked, mondd meg?! Ha kötözködni akarsz, oldd meg nélkülem, de ne mássz rám szándékosan Jimin jelenlétében csak azért, hogy felbosszantsd! Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy lásson, felfogtam, de belegondoltál abba, hogy ez nekem hogyan esik? Ha hozzám érsz, azt akarom, azért tedd, mert szeretnéd, mert rám fókuszálsz, nem pedig, mint valami báb, kihasználsz a hülye civakodásokra. Arról ne is beszéljünk, miket mondtál! Mit képzelsz, mi az, hogy megdugsz előtte?!

            -           Én azt nem gondoltam komolyan! – védi meg egyből magát. – Azért értem hozzád, mert szerettem volna, az már csak hab volt a tortán, hogy Jimin is ott volt.

            -           Tudod, kit etess ezzel! – váltok vészjóslóba, mire csak sértetten fordítja el tekintetét. – Nehogy neked álljon feljebb! Messzire mentél ezzel! Azt hiszed, élvezem, ha az exem bámulod, miközben engem csókolsz?

            -           Állandóan hisztizel – morogja orra alatt, de nem néz szemeimbe, kerüli tekintetem, ami csak arra enged következtetni, hogy igenis tisztában van azzal, hogy nincsen igaza, de túl makacs, hogy beismerje. – Mondtam, hogy te vagy a nő, csak azok csapnak ilyen balhét minden apróságból.

            -           Apróság? – húzom fel szemöldököm. – Ennyit tudsz hozzáfűzni, tényleg? Néha komolyan nem tudom elhinni, hogy te egy vállalatörökös vagy, ráadásul nem is akármilyennek!

            -           Pedig az vagyok – húzogatja pimaszul szemöldökét és még meg is rázza magát büszkén, amire szemeim égnek emelem, dühöm pedig csillapodni látszik, de nem szeretnék ilyen könnyen engedni a témából, értse meg, hogy kellemetlen volt számomra, amit tett. – Remélem, tisztában vagy azzal, hogyha ezt tovább folytatod, még inkább nő maradsz az éjszaka folyamán.

            -           Most komolyan, neked nem probléma, hogy megsértesz a viselkedéseddel? Ennyire nem érdekel, mit gondolok?

            -           Úgy értem, nincsen szerződés, de tudod, nem amiatt izgultam fel – pillant le ajkaimra, én pedig egy pillanat alatt elpirulok, pedig nem is mondott semmi olyasmit, amitől zavarban kellene éreznem magam. – Bejöttél és harapdáltad a szád, most a szemed forgatod… ezekről az apróságokról ne feledkezz meg. Most egyébként is jobban ki vagyok éleződve mindenre, úgyhogy hacsak nem hosszú éjt szeretnél magadnak, akkor nem csinálsz ilyeneket.

            -           Most nem tudom eldönteni, hogy ezt vegyem-e fenyegetésnek vagy örüljek neki, hogy adsz esélyt arra, hogy én irányítsak.

            Kijelentésemre felnevet, én viszont komolyan nézek tovább rá, amivel nem tudom meghatni, derekamnál fogva húz magához és csókol nyakamba vigyorogva, amit ezúttal úgy élvezek, ahogyan nem szégyen, hiszen csak ketten vagyunk, senki sem láthat. Bár hiába szólok rá, hogy nem viccnek szántam, úgy tűnik, sikerült jobb kedvre derítenem, mosolya pedig rám is átragad, még az én hangulatom is sokat javul, nem tudok rá tovább haragudni, ha ilyen édes. Édes és szexi egyszerre, ez pedig megőrjít.

            Elhúzódik érzékeny bőrömtől, s már ajkaimra is hajol, hogy megcsókoljon, viszont csak egy kisebb puszit engedek neki, fejem úgy húzom hátra, de ettől függetlenül karjaimmal nem tolom el magamtól. Próbálok komolyan nézni rá, de továbbra is csak ártatlanul pislog, ami nem jön össze azzal, milyen domináns, de azt hiszem, éppen ez az, amit annyira imádok benne.

            -           Ezzel nem tudsz levenni a lábamról. Haragszom – szólok rá, ahogy újból hajolna, de elfordítom fejem.

            -           Megérdemelte, amit kapott, ezért nem vonhatsz meg magadtól! – csíp el egy újabb rövid csókra. – Egyébként sem tudsz átvágni, ismerlek már jól, látom a szemeden, hogy vágysz rám. – Kijelentésére szemeim forgatom, de nem bírom vigyor nélkül hagyni.

            Kihasználja az alkalmat, hogy nem mozdulok, így újból bepróbálkozik, én viszont hátravetem fejem, s hátra is hajolok vállaiban kapaszkodva meg, viszont ettől függetlenül is biztonságban vagyok, hiszen a karjai között tart. Elkuncogja magát ellenkezésemen, így kilátszó kulcscsontomra csókol, s egyik karját fentebb vezetve állít vissza egyenesbe. Alig bírom ki, hogy ne nevessek fel hangosan próbálkozásain, így ajkamba harapva nézek szemeibe, melyek ettől az aprócska tettemtől elsötétülnek. Már nem szól meg érte, mindössze helytelenítően rázza a fejét, ahogy teljesen körbefog karjaival, s amelyiket felvezette hátamon, már tarkómra helyezi, úgy tart biztosan magához, s így sikeresen eléri célját, hogy ajkaim birtokba vegye. Már én sem ellenkezem olyan hevesen, viszonzom szenvedélyes, mély csókját, melybe beleveti érzelmeit, először gyengédebben, majd sokkal durvábban marva, harapdálva. Felszusszantok, mikor nyelvét is átvezeti hozzám, s mindeközben sokkal szorosabban húz magához, mint eddig. Karjaim nyaka köré fonom, egyik kezemmel pedig hajába túrok, meg is szorongatom tincseit, ahogy már lassan követni alig bírom, olyan szinten elködösíti elméjét a vágy, amit sugároz magából.

            Az időérzékem elhagy, fogalmam sincs, mennyi ideig állhatunk a fürdőszobában egymást ölelve s csókolva. Akkor kapok észbe, mikor velem együtt lép előre, így én kénytelen vagyok hátrafele tenni meg ugyanezt, majd egyenest nekiütközöm a mosdókagylónak. Elhúzom fejem tőle, majd oldalra fordulva nézem meg saját szememmel is a helyzetet, ő viszont kihasználja az alkalmat, hogy nyakamra tapadjon, nyelvét is kidugva szájából, úgy nedvesítve be bőröm. Felmordulok az érzéstől, ahogy a hideg levegő megcsapja bőröm a nedves felületen, s közben folyamatosan újabb csókokkal hinti be testem.

            Megrázom fejem, miközben próbálom eltolni magamtól, viszont csak elsötétült szemeivel találom szembe magam, amivel automatikusan elveszi az eszem, de tartanom kell magam. Bármennyire is néz csábítóan, akkor is éreznie kell, hogy nem volt helyes, amit tett.

            -           Még mindig haragszom, ezzel továbbra sem fog megváltozni a véleményem.

            -           Igazán? – húzza fel pajzán mosollyal szemöldökét, s jobb kezét levezetve közénk, nadrágon keresztül markol rám éppen annyira, hogy az ne érjen kellemetlenül, így meglepetten fel is nyögök, s azonnal csuklójára fogok, nehogy többet tehessen. – Akkor ez mégis mit jelentsen? Tudom, hogy azt mondtam, te vagy a nő a kapcsolatban, de sajnálatos módon, ettől függetlenül nem tudod titkolni, ha akarsz engem.

            -           Ez… majd jobb lesz, ha nem állsz ilyen közel hozzám – próbálnám eltolni, s kezét is félrehúzni, de egy gyakorlott mozdulattal fordítja ki azt szorításomból, s szó nélkül nyúl egyenest alsómba, immáron közvetlenül érintve, mire fülig pirulok.

            -           Kicsit oldhatnánk is a feszültségen – hajol egészen közel arcomhoz, viszont ekkor másik kezével is elenged, hogy nadrágom kigombolja. – Egyszerűbb lett volna, ha egy könnyed melegítőt veszel fel, akkor most sokkal könnyebb dolgom lenne – búgja fülembe, melytől végigfut a hátamon a hideg, s rögtön ezt követően fülem mögé csókol, melytől egy pillanatra le is hunyom szemeim, élvezve minden érintését. – Szóval azt mondod, hogy – ekkor lehúzza a cipzárat és könnyedebben mozdítja csuklóját engem fogva ujjai közé – ez nem fog változtatni a véleményeden? – ránt egy erősebbet, mire egy kisebb nyögés tör fel belőlem, de tompítom ajkaim összepréselésével.

            Megragadom a mögöttem lévő mosdókagylót kezeimmel, hogy azon vezessem le a gyülemlő szexuális feszültséget, melyet kivált belőlem, ez pedig láthatóan örömére válik, de nem szól érte. Nyakam veszi ostrom alá, behint csókjaival, én viszont továbbra is csak rázom fejem, hogy ez nem elég, mire mintha csak a kihívás tüze égne szemeiben, letérdel elém, majd lehúzza rólam a nadrágot, s kiléptet belőle zoknimmal együtt. Szívem hangosan dübörög mellkasomban, miközben le sem tudom venni szemeim a másikról, aki csillogó szemekkel mered fel rám. Nem húzza le az alsómat, helyette azon keresztül simogat, végül ajkai közé is vesz, ez az érzés pedig, ahogy hozzám ér nyelvével, de közben mégsem, hiszen ott van az utolsó anyag, ami közénk áll, furcsa érzést vált ki belőlem. Többet akarok belőle.

            Szemeim lehunyom egy pillanatra, s egy kéjes sóhaj is elhagyja szám gyakorlott mozdulatainak köszönhetően. Eddig tartani próbáltam volna magam, hogy tudjunk beszélni, de természetesen neki minden számításomnak keresztbe kell tennie. Teljesen elveszi az eszem, ahogyan ajkai körém fonódnak, az pedig csak hab a tortán, mikor tekintetünk összefonódik s önelégült, mégis pirospozsgás arcával találom szembe magam. Bokszeralsóm már egy sötét foltot visel magán, ezzel is mutatva, hogy munkálkodnak rajta, ez pedig csak egy újabb ok a kényelmetlensége mellett, hogy le akarjam vetni magamról.

            Elhúzódik tőlem, majd nyelvét kidugva szájából nedvesíti be párnáit szemérmetlenül. Mellkasom emelkedik, majd süllyed, próbálom szabályosan venni a levegőt, de a látványa túl vonzó, pedig csak itt térdel előttem… azt hiszem, ez az, amiért nem bírok lankadni.

            Feláll, csípőm megragadva ránt magához, hogy csókba invitáljon, majd felsőm alá bevezeti egyik kezét, úgy cirógatja bőröm, miközben párnáim falatozza. Felszusszantok, már képtelen vagyok tartani magam, karjaim nyaka köré fonom, s kérés nélkül simulok annyira hozzá, amennyire csak lehet. Nem szeretném, ha bármi is közénk állna, így a ruháktól is meg akarom fosztani a levegővel együtt, ami még útban állhat, hogy összeolvadjunk.

            -           Mm, most már nem ellenkezel? – sóhajtja, ahogy néhány milliméternyire elhúzódik tőlem, hogy szóhoz tudjon jutni, én viszont egy újabb csókra húzom magamhoz válasz helyett, viszont belekuncog próbálkozásomba. – Ezzel… nem… úszod… meg. – Minden egyes szava után újabb csókot nyomok ajkaira, amit nem bír mosoly nélkül hagyni, végül karjait teljesen átfonja testem körül, csak úgy szorít magához, ahogy újabb szenvedélyesebb csatába nem kezdünk ajkainkkal, így felhúzza felsőm is félig.

            Pezseg a vérem, csak úgy forrok belülről, pillanatok alatt kimelegszem, pedig még nem is csináltunk semmi különösebbet, mégis úgy érzem, hogy belehalnék, ha nem kaphatnám meg, ha nem lehetne teljes egészében az enyém. Az enyém és senki másé. Önző módon akarom kisajátítani, hogy csak engem érinthessen, ahogyan most is, amint letér a fülem mögötti érzékeny pontról nyakamra, de kivételesen megóv a szívásnyomoktól. Én akarok lenni az egyetlen számára, az utolsó, akivel dolga van az életében, hogy csak engem érinthessen, óvhasson a széltől is, ha úgy tartja kedve.

            Lehúzza felsőm is rólam, majd könnyedén dobja a szennyes kosár tetejére, amit megmosolygok, viszont nincsen időm célba dobó tehetségével foglalkozni, hiszen saját ruházatától is szexisen válik meg. Kezeit keresztbe helyezi maga előtt, úgy bújik ki a ruhadarabból, melyet ugyanolyan egyszerűséggel dob az enyém után. Tudat alatt nedvesítem be ajkaim, s harapom is be az alsót, miközben azt figyelem, hogyan vetkőzik nekem, amibe eszem ágában sincs beleavatkozni. Hagyom, hogy a szemem élvezkedhessen, ő pedig tudván, milyen hatással van rám, úgy dugja bele nadrágjába ujjait, hogy lehúzza magáról, majd hamar leügyeskedi azt is csípőjéről, hogy aztán a lehető legcsábítóbb mozdulataival lökje le magáról és rúgja félre.

            Közel lépve hozzám azonnal ajkaira esik pillantásom, s mellkasára is teszem kezeim, viszont helyettem mögém nyúl, fentre, a kis polcot célozza meg, ahonnan elővesz egy tubus síkosítót.

            -           Mindenhol tárolsz? – kuncogom el magam, az ő ajkai pedig széles mosolyra húzódnak.

            -           Már mondtam, hogy fel vagyok készülve mindenre, tekintve, hogy téged bárhol elkaphatlak, nem úgy, mint másokat eddigi életem során.

            -           Életcél, hogy a ház minden területét bejárjuk?

            -           Azt hamar megtehetjük, akár már most is belekezdhetünk – csillannak fel szemei, én viszont ekkor kihúzom ujjai közül a tubust.

            -           Köszönöm, hogy elővetted, akkor most akár készülhetsz is – mosolygom pimasz módon, viszont ekkor újabb gyors, de mégis mély csókot kapok, eközben pedig visszaszerzi tőlem a kelléket. Tudja, hogyan lehet elgyengíteni. – Ó, hé! Ez nem igazságos!

            -           Visszaadom, de csak akkor, ha a lehető legszexisebben tágítod ki magad nekem – nyalja körbe ajkait, előttem pedig automatikusan megjelenik a kép, ahogyan ezt tenném, s ettől akármennyire vagyok felizgulva, fülig pirulok. – Ha nagyon szeretnéd, odaadom, de annak ez az ára, nem cserélünk! – hajol arcomba, hogy bőrömön érezzem leheletét.

            Elhúzom szám, majd szemeim égnek emelem, egyértelműen mutatva nem tetszésem, amit megkuncog, így újabb csókokkal hinti bőröm, viszont ekkor már meg is szívja nyakam, csak, hogy tudassa velem, továbbra sem forgathatom a szemem, amit egy nyögéssel kísérek.

            -           Kihagynám – sóhajtom, mikor újból egymás szemeibe nézünk, ő pedig kissé csalódottan biggyeszti le ajkait. – Nem kellene bemenni a szobába?

            -           Ó, nem, eszemben sincs! Most valami újat mutatok neked. – Azzal újból ajkaimra is mar.

            Megőrülök tőle, ahogyan végigsimít bőrömön, majd annak vonalát ajkaival követi is. Mellbimbómnál megáll, óvatosan megszívja az egyiket, majd a másodikat is, én pedig rutinszerűen kapok hajába. Egyszerre élvezem, mégis a mai napig furcsa érzésként tartom számon, mikor ezen az érzékeny pontomon kényeztetnek. Ettől függetlenül mindentől képes vagyok elalélni, amit ő tesz velem.

            Lassan az utolsó ruhadarabok is lekerülnek rólunk, ekkor pedig könnyedén fog combjaimra, hogy felültessen a pultra a mosdókagyló mellé. Széles mosolyra húzódnak ajkaim, miközben tarkójára fogva húzom magamhoz újabb csókra, ő pedig ujjait férfiasságom köré fonja, végül elhúzódva tőlem hajol le hozzám. Ezúttal már nem a bokszeren keresztül kényeztet. Nyelvével ingerel, végighúzza rajtam, miközben egyik kezében tart, másikkal pedig csípőmbe markol kicsit sem finomkodva. Fejem hátravetem, lábujjaim összehúzom az érzéstől, mely egyre inkább átveszi az irányítást felettem. Szemöldököm ráncolom, belül pedig elönt a forróság, mikor párnái körém fonódnak, s ezúttal lassan lát munkához, kihasználva minden egyes másodpercet. Megszívva tagom, felnyögök, ahogy élesen feltör bennem a kéj bizsergetően forrongó érzése, amit minden egyes mozdulatával tetéz. Minden egyes pillanattal csak növekszik bennem, viszont mielőtt túlontúl élvezni tudnám a helyzetet, hogy ismételten ő kényeztet engem és nekem nincsen más dolgom, mint hátradőlni és élvezni, lehúz a pultról, majd száznyolcvan fokban megfordítva nyomja le felsőtestem rá. Kíváncsian pislogok hátra, mikor is ujjaira nyom a síkosítóból, én pedig inkább homlokomon támaszkodom meg és felkészülök az eleinte érő kellemetlen érzésre.

            Morgások és sóhajok töltik be a fürdőszoba csendjét, ahol kissé még visszhangzik is, viszont nem mondanám zavarónak. Kezeim ökölbe szorítom, harmadik ujjánál már görcsössé válok, elfehérednek az enyéim. Megremegek, nehezen tudok a lábamon állni ilyen helyzetben, még az a szerencse, hogy félig a pulton fekszem, elvégre a zuhanyzóban fárasztóbb a szex. Ott tartanom kell magam, hiába segít rajtam.

            Csókjaival folyamatosan ellep, majd szabad kezével is előrenyúl, hogy vágyam masszírozgatva terelje el figyelmem a kisebb fájdalomról, amihez már egészen hozzászoktam, habár a felkészítés nem maradhat el, kellő odafigyelésre van szükség minden egyes alkalommal. Legszívesebben átugranám ezt az egészet, szívesebben lennék nő, úgy biztosan kényelmesebb, bár ezzel sincsen problémám, Jungkook mellett könnyedén el tudom engedni magam.

            Kihúzza belőlem ujjait, majd maga köré is ken a folyékony anyagból, úgy húz fel, majd nyom vissza le, egyenest a mosdókagyló fölé, én pedig meglepetten emelem fejem, hogy szemeibe nézhessek, viszont feltűnik, hogy előttem van a tükör, így azon keresztül nézek rá értetlenül, erre miért volt szükség. Pajzán mosollyal néz vissza rám, s se szó, se beszéd, tövig merül bennem. Hangosan nyögök fel, szám nagyra nyílik, melyet tökéletesen viszontlátok a falon, így le is dobom fejem, kicsit meg is fejelve a csapot, melyet így feszülten ütök félre, hogy oldalra nézzen.

            Ujjakat érzek meg hajamba fúródni, nem sokkal később pedig már erősen ránt rajta egyet, így megemelve fejem, én pedig kénytelenül nézek szembe a tükörrel, ahol egészen közelről látom csillogó, már éjfekete szemeim, pirospozsgás arcom, csapzott hajam, melyet ezekben a másodpercekben is erősen fog, nehogy ellenkezni merjek. Előrehajol, így bennem is megmozdulva, melytől megrándulnak izmaim, végül fülemhez hajolva leheli nekem szavait.

            -           Szeretném, ha végig rajtunk tartanád a szemed. Azt akarom, hogy lásd a saját arcod, amikor benned mozgok. – Fejem oldalra dönti, így ízlelőszervével egy csíkot húz nyakamon egészen fülemig, ahová csókot hint, majd fogai közé veszi fülcimpám, én pedig mindezt tökéletesen végig tudom követni a tükörnek köszönhetően, ettől pedig csak jobban megremegek. Tetszik a látvány. – Gyönyörű vagy, Taehyung, már sokszor mondtam. Ideje, hogy te is megismerd önmagad a kéjben. – Bókja végén kijjebb húzódik belőlem, majd erőteljesen csapódik belém vissza, melytől felnyögök, s már nem is tűnik olyan kellemetlennek, hamar hozzászokok ahhoz, hogy bennem van.

            Halk sóhajok hagyják el ajkainkat, míg ő bennem mozog felvéve egy bizonyos ritmust, hajam nem engedve el, tartva engem ahhoz, hogy biztosan lássam magunkat. Olykor felpillant rám, egyenest szemeimbe néz az ő sötétlő íriszeivel, melyek fogságban tartják enyéimet. Néhol csókot hint el vállamon, a hátamon, én pedig megtámaszkodom kényelmesen az alkaromon, fenekem jobban kinyomva neki, ezzel pedig olyan szöget biztosítok, mely számomra sokkal élvezhetőbbé varázsolja az aktust. Magasabb hang hagyja el ajkaim, csak egy pillanatra hunyom le szemeim, mégis tökéletesen látom a saját reakciómat. Nem ismerek magamra, zavarba jövök, még lábaim is megremegnek. Izmaim megfeszülnek, ahogy újra és újra eltalálja legérzékenyebb pontom, én pedig már automatikusan hajtanám le fejem, de ő erősebbet ránt tincseimet szorítva, amitől fájdalmasan szisszenek fel, még sincsen ellenemre ez a domináns oldala. Annak csak örülök, ha ezzel boldoggá tudom tenni.

            Folyamatosan sóhajtozom, nem bírok csendben maradni, az pedig, hogy magam előtt zajlik a jelenet, még jobban felpezsdít. Izmai megfeszülnek karján, ahogyan csípőm markolja hajam mellett, s hasán is jobban kirajzolódnak kockái. Lehunyja szemeit, néhány másodpercig koncentrál önmagában, végül kinyitva őket néz velem szembe. Az a tekintet, ami ekkor fogad, megdobogtatja a szívem, erősen ütődik mellkasomnak. Ajkai résnyire nyitva állnak, párnái vörösen, tökéletes formájukban duzzadnak a sok csóktól. Nyelvével ekkor be is nedvesíti őket, így kellemes csillogást nyújtva számukra, mintha csak tudná, hogy erre van szükségem. Szemeibe nézve felrántja fél szemöldökét, nálam pedig ezzel elvágja a cérnát, hangot adok tetszésemnek. Hogyan lehet valaki ennyire szexi?

            Megmarkolom a mosdókagyló szélét, viszont megcsúszik kezem, így véletlenül megnyitom a csapot, melytől ijedten rezzenek össze, viszont mielőtt én kapcsolnék, Jungkook már előre is hajol, hogy elzárja, ezzel együtt pedig engem is húz fel magával. Eddig hajamat szorító kezét mellkaromra helyezi, úgy tart viszonylag egyenesben, én pedig felé fordítom arcom, most már közvetlenül nézve csillogó szemeibe. Több se kell, egyszerre kap el bennünket a hév, úgy marunk egymás ajkaira szenvedélyesen tépve, becézgetve, én pedig arcát simogatom egyik kezemmel, míg másikkal engem tartó kezét fogom. Végül kénytelenül válunk el egymástól, hogy kényelmesebben tudja folytatni a mozgást, így ekkor tenyereimen támaszkodom meg, jobban ívbe feszítve hátam, ő pedig ott folytatja, ahol abbahagyta. Elkapja tincseim, oldalra biccenti fejem, és erőteljesen szívja meg nyakam, ami csak hab a tortán csípőjének tökéletes mozgása mellé.

            -           Érj magadhoz! – búgja fülembe, tekintetünk pedig ismét a tükrön keresztül kapcsolódik össze. – Nézd csak meg magad közben, milyen kívánni való tested van! – fog jobb kezemre, majd azt mellkasomra vezetve simít végig rajtam egyre lentebb haladva, én pedig végig figyelemmel követem mozdulatait, melyekkel engem irányít. – Mindjárt jobb! – sóhajtja, ahogyan ő is kezeinken tartja szemeit, s éppen átfonja férfiasságom körül ujjainkat, úgy lendít mozgásba. Az egész olyan erotikus, hogy már a látványtól felnyögök, viszont ezzel nem vagyok egyedül, egyszerre teszünk így, melytől csak jobban elpirulok, mint eddig.

            Eddig engem fogó kezét visszavezeti csípőmre, abba markol bele újfent, s vált gyors mozgásba, én pedig ezzel egy ritmusban kényeztetem magam, melyet végig kell néznem. Vörös ködben látom a világot, teljesen megfeledkezem arról, hol vagyunk, egyedül kettőnkre összpontosítok, az érzésekre, a látványunkra, mely akár egy vetítővászon, elénk tárja az igazságot – ezek vagyunk mi.

            Hangosan mordul fel, s hunyja le szorosan szemeit néhány másodpercre, mintha csak próbálná magát összeszedni, így én is kezelésbe veszem, jobban rászorítok izmaimmal, amitől felhördül, s csípőm érzi meg elsőként, amint körmeit is belém vájja. Lihegve mosolyodom el, viszont ezt azonnal viszontlátom, s még saját magamon is elképedek, milyen vad tekintetem van. Jungkook éppen ekkor néz ismét fel, majd meglátva arckifejezésem ő is hasonló módon mosolyodik el, majd bújik nyakamba és harapdál meg, egészen vállamig haladva. Ekkor újból rászorítok, nem is engedem, ő pedig revansként mélyebbeket és erőteljesebben lök, amitől alig bírok tartani magam, s ismételten előrebicsaklik fejem, amit ő könnyedén ránt vissza a megszokott módon.

            -           Lásd az arcod, amikor elélvezel! Akarom, hogy lásd, mennyire páratlan teremtés vagy! – harapdálja meg fülcimpám, én pedig szavainak hatására érzem, hogy egész lényemben megremegek.

            Teljesen elködösülnek gondolataim, hirtelen azt sem tudom, én ki vagyok, az orgazmus olyan erővel söpör végig testemen, megremegtetve végtagjaim, izmaim megfeszítve. Hangosan nyögök fel, nem is látom magam tisztán, szemeim fennakadnak, le is hunyom őket egy rövidke időre, viszont a másik nem hagy ebben, erősebben szorítja meg tincseim, melyek miatt kényszeredetten, de magamra pillantok, viszont csak elhomályosulva látom alakom. Szemeim könnyben állnak, csuklómmal mégsem hagyom abba a mozgást. Az erőmet elveszítem, nem bírom tartani magam, túl istenfeletti ez az érzés, így csak ekkor ölel magához, nehogy elboruljak, így ismételten egyenesbe állítva, s aprókat mozogva bennem, hogy ameddig csak lehet, elnyújtsa az orgazmust. Érzem, amint ő is megremeg bennem, ekkor pedig visszanyomja felsőtestem a pultra, s olyan gyors tempót diktál, amilyet még eddig nem jelenleg, én pedig csak újból nyögni tudok durva mozgásától. Belém engedi forró nedvét, élvezete minden cseppjét, melybe beleborzongok, furcsa, mégis imádom.

            Pihegve húzódik ki belőlem, én pedig megemelkedve a pultról fordulok vele szembe fáradtan. Elmosolyodva simít végig arcomon, majd csókol meg, viszont ez sokkal lágyabb, nem is húzza el, amolyan befejezésként szolgál.

            -           Azt hiszem, ideje megtisztálkodnunk – simogatja arcom, homlokunk is egymáshoz támasztva.

            Újabb csókért kapom el, majd még egyért és még egyért, mire elkuncogja magát, viszont magamhoz rántva mélyítem el csókunk, mintha sohasem tudnék betelni vele. Ebben a pillanatban így is érzek, nem bírok magammal, pedig éppen most elégített ki, mégis többet akarok belőle, folyamatosan ölelni és csókolni, hogy engedje, úgy szeressem, ahogyan csak akarom.

            -           Komolyan beszéltem, Tae, habár csábító lenne újabb körbe belemenni… - varázsolódik el egy szempillantás alatt és húzza végig hüvelykujját alsóajkamon. – Pedig mennyire ellenkeztél az elején. Szóval most már nem haragszol? Azt mondtad, ennyivel nem tudlak kibékíteni.

            -           Azt a csókra mondtam – harapom be alsó ajkam, mely sarkában még ott van ujja, így kihasználja az alkalmat, hogy kiszabadítsa párnám saját fogságomból.

            -           Milyen szemtelen vagy! – húzódnak vigyorra ajkai, majd újból összeforrunk, szorosan öleljük egymás meztelen testét.

            -           Egyébként, még beszélnünk kell, úgyhogy… igazad van, zuhanyoznunk kellene – húzódom el tőle, ő pedig csak fejét rázza, de a mosolya törhetetlen. – Egyelőre nem szeretnék másra gondolni – fogok kezeire és úgy húzom magam után a zuhanyfülkébe.

            Megnyitjuk a vizet, benedvesítjük bőrünket, megtisztogatjuk az izzadságtól és a kissé ragacsos részektől, amik inkább rajtam találhatóak. A tusfürdővel bekenjük egymás testét, viszont próbáljuk nem elragadtatni magunkat, ami elég sokszor nem sikerül, főleg, mikor felkap ölébe, úgy támasztja testem az üvegfalnak, s hívja táncra nyelvem, de nem teszünk semmit, mindössze kiélvezzük a kettesben eltölthető perceket, amikor senki más nem zavarhat be.

            Habár hiába hintem el, hogy szeretem, továbbra sem mondja ki, viszont érezteti velem, így csak hosszú-hosszú percek múltán kerülünk ki a fürdőszobából, majd fekszünk be az ágyba, hogy kipihenjük a nap fáradalmait, s az elmúlt egy-két órát. Nem lenne ellenemre, ha gyakrabban kérne ilyen módon bocsánatot, igazán tetszett, habár a hajhagymáim még mindig sajognak, mindenesetre nagyon élveztem, imádom, amikor előtör belőle ez az oldala, akit megismertem a legelején. Együtt vagyunk, mégsem változott meg teljes mértékben, ennek pedig örülök, hiszen nem hagyta el magát azért, mert itt vagyok mellette. Közel bújok hozzá, úgy ölelem át továbbra is meztelen testét, ugyanis egyikünk sem öltött magára új ruhát, amit nem is bánok. Így szeretnék hozzábújni.