[OS] Csak egyetlen éjszaka ~VKook

Cím: Csak egyetlen éjszaka
Író: Ayu
Besorolás: +18
Szereplők: Jungkook, Taehyung, Hoseok, Jimin
Páros: VKook
Figyelmeztetés: yaoi
Műfaj: AU
Megjegyzés: Igazából a közeljövőben nem nagyon terveztem írni, mivel kicsi szünetet akartam tartani a tanulás miatt, de Nana sikeresen meggyőzött róla, hogy másképp tegyek, szóval egy kis OS-kével érkezem hozzátok, hogy jelezzem, még élek csak tanulok! ^^ Remélem, tetszeni fog nektek!
U.i.: A címre kattintva megleshetitek a gportalon található régebbi fanfictionjeimet is!



- Egy pohár whisky lesz. – A pulton könyökölve, a hangos zenének dübörgésétől alig hallhatóan kiabálok át a pincérnek, hogy töltsön nekem az adott italból. Amint leteszi elém a teli poharat, tartalmát pillanatok alatt lehajtom, miközben szemeim szorosan összezárom az égető érzés miatt, mely végigjárja a torkom vonalát, végig a nyelőcsövemen, egészen le a gyomromig, ahol szétterjedve kellemes melegséggel tölti el minden porcikám.
- Mennyire akarsz már lerészegedni? Nem hinném, hogy célravezető lenne, ha a sárga földig innád magad, mivel tudtommal jobb szeretsz józanul látni, mikor összefekszel valakivel. – Hoseok ül mellém a bárszékre, szintén túlharsogva a zenét, a képembe hajolva. Belőle is árad az alkohol szaga, mégse fordulok el undorodva, pedig nem kellemes. – Csak mértékkel, Jungkook, csak mértékkel!
- Csak mértékkel, mértékkel, blablabla… tudok én vigyázni magamra, hidd el, hogy – csuklok. – Még igazán józan vagyok. Majd a kinti hűvös levegő úgyis kijózanít – bicsaklik hátra a fejem.
- Holnap hogyan fogsz így bemenni dolgozni az irodába? Nem fognak jó szemmel nézni rád.
- Leszarom – döntöm balra fejem, így a táncoló emberek tömegébe pislogva. Mindenki simul a másikhoz, még azzal sem törődnek, hogy ellenkező nemű legyen az illető, ami kissé furcsán hangozhat, de az én fantáziámat csak jobban izgatja. Na, nem mintha meleg lennék, erről szó sincs, szimplán ugyanúgy megnézek egy férfit is, akárcsak egy női egyedet. Képes vagyok bárkit magamhoz édesgetni, ez teljesen független attól, hogy ki is az illető. Ha én akarok valamit, akkor azt el is érem.
A mai este a szórakozásról szólna, a kikapcsolódásról, mivel az utóbbi napokban teljesen besokkaltam attól a nagy tehertől, mely a vállaimat nyomja. A munkában a lehető legtöbb feladatot rám sózzák, ha pedig ez nem volna elég, folyamatosan dirigálnak, parancsolgatnak, s úgy kezelnek, mintha egy éretlen kis seggdugasz lennék, aki úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. Elláttak egy évre való papírmunkával, melyet egy hét alatt kellene átnéznem, begépelnem, és a szokásos teendőket elintéznem velük, na, meg természetesen, hadd ne hagyjam ki, hogy emellett a napi munkámat is el kell végeznem. Azt hiszik, hogy nekem annyi időm van, hogy csak ezzel tudok foglalkozni, így az irodában az asztalomon hegyekben állnak a papírkupacok, melyek arra várnak, hogy feldolgozzam őket. Lenéznek, azt hiszik, hogy nem tudom ellátni a feladataim, így minden egyes apró részletben a hibát keresik, hogy valamibe bele tudjanak kötni. Semmi sem gátolja meg a drága kollégáimat abban, hogy keresztülhúzzák a számításaim. Ha kell, újra kezdetik velem az egészet, ha meglátják, hogy egy betűvel többet írtam a kelleténél. Totál kibuktam ettől a nagy tehertől, nem tudtam, hogyan is vészelhetném át ezt az időszakot besokkalás nélkül. Így történt az, hogy a középiskolás haverom felvetette az ötletet, hogy ruccanjunk ki egy kicsit, de csak annyira, hogy kikapcsolódjak, viszont nekem szükségem van az italra, hogy ténylegesen félretegyem a gondjaimat.
A vonagló tömegben egyszer csak megakad a tekintetem valakin. Valakin, aki tökéletesen lábához simuló nadrágban feszít ezzel kiemelve formásságát, felsőtestén pedig egy fehér felső rajta egy bőrdzsekivel. Mosolya díszíti arcát, mely szélesen terül szét rajta. Tincsei homlokába hullva állnak, s olyan selymesnek tűnnek, melybe legszívesebben beletúrnék, szinte viszket a tenyerem érte. Arca pirospozsgásan virít, ahogy karjait maga elé emelve, oldalra fordítva fejét vet egy pillantást a mögötte lévőre már fogsort is villantva. Amin következőleg akad meg a szemem az a mögötte álló személy, akire olyan életvidáman néz, és lejt vele együtt hasonló dörgölőzős táncot, de valamiért, valami módon mégis az ártatlanság sugárzik belőle, nem pedig a túlfűtött erotikusság – bár az is megfigyelhető bőven. Egy férfi áll mögötte, aki szintén egész helyes kis kerek, pufi arccal rendelkezik, de mégse fog meg annyira, mint a másik.
Lábaim maguktól indulnak útnak, és még Hoseok szavai se hatnak rám, amikkel érdeklődően kérdezget, hogy hova készülök. Lepattanok a bárszékről és egyenesen a táncoló tömegbe vetem magam felvéve velük a ritmust. Együtt mozgok mindenkivel, úgy szlalomozok egyre közelebb kiszemeltemhez, viszont egy tisztes távolságot tartva megállok, és úgy folytatom a táncolást, le se véve a fiúról a szemem. Nagyjából egy magas lehet velem, ráadásul közelebbről még vonzóbbnak hat, mint távolról. A zenétől hangját nem hallom, főleg, hogy a mellettem vonagló nők és férfiak sokasága énekli az épp szóló számot, de szája mozgását látom, és tudom, hogy mond valamit a mellette lévőnek, akivel eközben szembefordultak egymással.
Vajon vonzódik a férfiakhoz? Ha nem, akkor mától fog. Legalábbis hozzám biztosan.
Tekintetem levezetve hosszú lábaira, kidugom nyelvem számból, öntudatlanul nedvesítve be ajkaim, szinte már szó szerint csorgatva rá a nyálam. Rendesen végigmérem minden egyes kis porcikáját, majd ahogy elérek arcához, látom, amint a mellette álló súg valamit a fülébe, s rögtön ezután egyszerre nézünk egymás szemébe az áldozatommal. Szemei tágra nyílnak, én pedig továbbra is kéjsóváran meredek rá, mire ő beharapja alsóajkát, ezzel nem is gondolván, mennyire feltüzel. Ismét szemeibe nézve egy féloldalas mosolyt eresztek meg felé, neki pedig több se kell, mintha csak az élete múlna rajta, úgy veti bele magát a tömegbe, nem figyelve senki épségére, nekiütközve más ártatlan személynek.
Szóval így játszunk? Hát, legyen! Szeretem a kihívásokat.
Teszek két lépést az irányába, hogy utána eredjek, de valaki megragadja a karom és maga felé fordít. Nálam jóval alacsonyabb, de mégis fölényeskedőn néz szemeimbe. Több se kell, a másodperc törtrésze alatt levágom, hogy ki ő, mégpedig a kis társa, akivel táncolgatott az imént. Ő súgott valamit áldozatom fülébe, tehát az ő hibája, hogy idő előtt észrevett és elmenekült. Miatta fogom elveszíteni őt, mert feltartóztat! Ennek tudatában kirántom karom szorításából és hátat fordítva neki indulok el arra, amerre utoljára láttam azt a fiút. Néha megérzem, hogy valaki utánam kap, de nem foglalkozva vele nyomulok előre, végül pedig kijutva a tömegből azonnal szétnézek, hogy gyorsan megkeressem magamnak.
- Te meg ki vagy? – ragad ismét valaki karon és fordít magával szembe, aki már meg se lep, tudom, hogy ki az. Szemeim égnek emelve fújom ki a levegőt, majd veszek elég erőt magamon, hogy szemeibe nézzek. – Ki vagy és mit akarsz a barátomtól?
- A barátod? – ráncolom szemöldököm. Tehát ezért félti ennyire.
- Vedd le róla a szemed és hagyd békén!
Hitetlenül nevetek fel.
- Ki vagy te nekem, hogy megmondd, mit tehetek és mit nem? Azt teszek, amit csak akarok, ebben pedig nem te fogsz meggátolni! Egyébként is, miért zavar az, ha egy férfi ránéz egy másik férfira? – Szavaim hatására ajkait összepréseli, mintha csak magában akarná tartani a titkokat és szitokszavakat, de én tökéletesen átlátok rajta. – Utálom, ha az utamba állnak. Kis görcs – fújtatom, mire álla szinte leesik a döbbenettől, én pedig nem foglalkozva vele tovább lököm félre a tömeg felé, kicsavarva karom szorításából ismételten.
Tekintetemmel egyetlen személyt kezdek keresni, de sehol nem találom. Gyorsan nekiindulok valamerre, majd a másik irányba is, hogy mindenfelé szétnézzek, de sehol sem látom. A táncparkettre biztosan nem ment vissza, de máshol meg nincs. Akkor egyetlen helyen lehet. A bejárati ajtóra meredek és egy halovány mosoly terül szét arcomon, ahogy határozottan nekiindulok a kinti éjsötét világnak, viszont mielőtt elérném, ismét elém toppan a kis törpe barátja.
- Nem mondták még neked, hogy mennyire idegesítő vagy? A szüleid nem tanítottak jó modorra? – lökném újból félre, de ezúttal nem hagyja magát olyan könnyen, kitartóan tartja magát és mellkason taszítva lök hátrébb.
- Azt mondtam, hagyd békén! Mit nem értesz ezen?
- Netán szeretnél te is esti nasi lenni? – húzom perverz mosolyra ajkaim, ő pedig rosszallóan csóválja meg fejét.
- Őt hagyd ki a perverz dolgaidból!
- Mi a fenéről beszélsz? Milyen perverz dolgaimból hagyjam ki? Úgy kezelsz, mintha ismernél! – akadok ki teljesen, ugyanis már tényleg szörnyen idegesítő, ahogy viselkedik, nekem pedig kell az a fiú, hogy enyhítsek a vágyaimon és levezessem a felgyülemlett stresszt, amit most ez a kis görcs is tetőz.
- Messziről kiszúrom, ha valaki nem olyan, mint a többi, ráadásul egy ilyen buliban, ahol mindenki összefekszik mindenkivel, nem nehéz rájönni, mit akarsz tőle. A saját szememmel láttam, ahogy stírölöd és folyik a nyálad, mikor ránézel. Csak annyit kértem, hogy őt hagyd ki ebből az egészből…
- Jártok? – húzom fel szemöldököm kíváncsian, ugyanis az iménti szónoklásával több mindenre is felnyitotta szemem.
- Mi? – pislog tányér méretűre nőtt szemekkel. – Mi… nem… mármint…
- Áh, értem, tehát csak tetszik neked. Akkor egy csónakban evezünk, de kérlek, ne szólj bele a taktikáimba. Félsz, hogy elpártol? Ugyan már, nem vagyok az az elköteleződő típus.
- Ne merd… - próbálna még megállítani, de nem fogva vissza magam lököm el magamtól, aminek hatására ő elveszti egyensúlyát és a kemény csempézett földre esik.
Nem várok tovább, kirohanok az épületből, ki a dübörgő zenék fogságából, és a hűvös levegő józanítóan csapja meg felforrósodott bőröm. Kicsit meg is szédülök, de nem vagyok már kezdő, így hamar összeszedem magam és nézek szét az utcában, majd gyorsan elindulok az épület fala mentén, végül a széléhez érve befordulok, hogy arra keresgéljek tovább, és nagy szerencsémre az a személy néhány méterrel arrébb az eget kémlelve a falnak dőlve áll, de amint betoppanok a sarkon, ő azonnal felém fordul fejével. Kicsit ijedtnek tűnik, s ádámcsutkájának mozdulásán látom, amint nyel egy nagyot, legyűrve félelmét.
- Másra számítottál? – kezdek el közelíteni felé, de csak szép lassan, nehogy elijesszem. – A kis barátod próbált megfékezni, de elég bénán csinálja – nevetek fel, mire látom, amint kezeit ökölbe szorítja.
- Részeg vagy, menj haza! Nem látsz most tisztán, ezért viselkedsz így. Én nem akarok tőled semmit, szóval légy szíves, hagyj békén! – fordul velem szembe, de szavaival az ellenkező hatást éri el, mint, amit szeretne. A hangja mély, egyedi, ilyet nem mindennap hallani, ráadásul, ahogy cseng, ahogy kiejti a szavakat, a kis szótagokat a száján, szinte zene füleimnek. Akarom ezt a hangot hallani, sokkal többet, ahogy alám kényszerülve ficánkol a kéjért könyörögve, halkan nyögdécselve beharapott ajkakkal. De szeretném magam alá teperni!
- Mm, nem vagyok részeg. Kicsit talán becsiccsentettem, de igazán józanul gondolkodom. Egyébként is szemet vetnék rád, nem kell hozzá ital – húzom széles vigyorra szám, mire égnek emeli szemeit és úgy téve, mintha tényleg csak egy gyönge részeg eset lennék, elindul felém és ki akarna kerülni, csak éppen azzal nem számol, hogy én ezt az alkalmat kihasználva karon ragadom és egy határozott mozdulattal húzom magamhoz, majd egyenesen az épület falának lököm. Széles terpeszben fogom közre lábait, úgy helyezkedem el előtte, szinte hozzá simulva testéhez, de egyelőre nem érek hozzá jobban, csak kezeimmel fogom közre feje két oldalán megtámaszkodva. Szemei ártatlanul, szabadulásért könyörögve csillognak és vizslatják enyéim, de ezzel csak azt éri el, hogy alhasam is megrebbenjen, majd ajkaim is benedvesítve pillantsak le párnáira, melynek formája igazán hívogató, elveszi az eszem. Legszívesebben rácuppannék, de tudom, hogy azt ő egyelőre nem értékelné a legmegfelelőbben, így csak újból szemeibe nézve tartom vele a kontaktust sugározva magamból a túlfűtöttséget.
- Kérlek, engedj elmenni! – suttogja a szavakat, mire széles vigyort villantok.
- Ó, ne aggódj, meg fogom engedni, hogy elmenj. Nem vagyok én olyan rosszfiú, hogy ne engedjem az orgazmust beteljesülni. Milyennek képzelsz! – ciccegek helytelenítően.
- Nem úgy értettem! – kezd ficánkolásba, de csak jobban és jobban izgat a látvány, ahogy szabadulni próbál. – Ne nézz így rám! Nem vagyok holmi játékszer, akit kénye-kedvedre megdughatsz! Nem fogok lefeküdni veled, ne is álmodj róla!
- Hű, de kinyílt a kis csipád! – kuncogom, majd a következő pillanatban megunva a szórakozást, teljes testemmel hozzá simulok, így nem hagyva neki esélyt a szabadulásra, hiszen kis törékeny testét teljesen kitakarom. Szemei meglepetten nyílnak tágra, és pontosan tudom, hogy mitől. – Bizony, jól érzed. Ezt te tetted velem, szóval jössz nekem annyival, hogy megszabadítasz a nadrágom szorításától. Tudod, elég kényelmetlen ez így – hajolok füléhez, erotikával túlfűtött hangon suttogva a szavakat, mire kirázza a hideg, s apró pettyek jelennek meg bőrén. Nyomban nyakának érzékeny bőréhez hajolok, hogy ott, ahol libabőrös lett, csókkal hintsem. Ajkaim lágyan érintik látszólag érzékeny területét, ugyanis nyomban egy halk sóhaj szökik ki száján, ezzel engem is felbátorítva. – Csak nem tetszett?
- Hagyj békén, kérlek! Csak hagyd, hogy visszamenjek, és ígérem, többé nem kerülök a szemed elé, csak… - próbálkozik reszkető végtagokkal, ezzel pedig csak jobban felkelti bennem a vadászösztönt. Egy gyönge kis préda, akire szívesen fenem a fogam.
Nem próbálom tovább győzködni szavakkal, ugyanis tudom jól, hogy az már hasztalan. Nem fogom tudni meggyőzni így, ezért újabb csókot hintek nyakára, majd haladok egyre fentebb, egészen füle tövéig, végül elkapva fülcimpáját is, hogy azzal is eljátszadozzak, majd fogaim közé véve húzzam meg kicsit. Mellkasán érzem, amint gyorsan kapkodja a levegőt, s kezeivel megtalálja derekam és próbál eltolni magától, vajmi kevés sikerrel. Olyan, mintha egy kis szúnyog csipkedne, én pedig könnyűszerrel ütöm le, ha úgy van, de természetesen őt nem szeretném bántani. Túl szépséges hozzá. Viszont, ahogy erőlködik, ahogy a gyönge kis karjaival próbál eltolni magától, mosolygásra késztet. Nagyon édes, ahogy meg akar szabadulni testem fogságától, de az úgyse a közeljövőben fog történni. Először mindenképpen meg fogom szerezni magamnak, hogy kielégítsem vágyaimat.
Kezeim vállára vezetem, majd úgy haladok szép lassan tovább le, míg nem elérem az ő kezeit, hogy meggátoljam bárminemű ellenálló tettében, így azokat megemelve nyomom neki feje két oldalán a falnak, s csípőmmel is teszek ezzel egy időben egy köröző mozdulatot, hogy benne is megindítsak valamit. Ha van egy meleg barátja, akivel ilyen felüdülten szórakozik, akkor nyert ügyem van. Biztosan nem homofób, tehát könnyűszerrel le tudom teperni. Halkan nyög fel az érzésre, mire mosolyomat nem tudván leplezni, folyamatosan felfelé nézve a szemeibe, hajolok torka vonalához, és nyelvem kidugva számból húzom azt végig bőrén, mire ahelyett, hogy ellenállna, fejét hátradönti, hogy jobban hozzáférhessek.
- Kérlek, engedj…
- Miért engednélek, ha a tested mást akar? – hajolok ismét füléhez, ő pedig – szerintem - tudat alatt dönti az ellenkező irányba fejét, így helyet hagyva számomra, amire le is csapok, és ajkaim közé véve erőteljesen szívok rajta, majd veszem fogaim közé, ő pedig ökölbe szorítja kezeit, szemeit szorosan összezárja és egy elhaló nyögést hallat. – Ennyire élvezed? – kuncogom.
- Nem! Nem élvezem!
- Áh, még el is hinném, ha nem hagynál teret nekem, ráadásul a hangod sem elég határozott. Csak nem te is kívánsz? Hidd el, nem bánnád meg velem. Igazán szenvedélyes tudok lenni az ágyban. Mellettem olyan kéjben lesz részed, mint még soha!
Érzem, amint megremeg egész lényében, ez pedig szörnyen imponáló nekem. Akarom érezni a testének melegét, látni az izzadságtól nedves bőrét, a homlokára tapadt tincseit, a kéjtől elsötétült szemeit, ahogy többért könyörög a mellkasát domborítva. Lehet, igaza van és tényleg csak az ital miatt vagyok ennyire felizgulva rá, de nincs mit tenni. Túlságosan szép egyed ahhoz, hogy szabadon engedjem. Na, meg ott van az a nagy stressz a munka miatt, melyet el szeretnék felejteni néhány órácskára, ő pedig tökéletes alany.
Kezeit feje fölött fogom össze, így szabad útra bocsájtva egyik karom, melyet nyomban végigvezetek oldalán, majd elérve felsőjének aljához, óvatosan vezetem alá ujjaim, úgy cirógatva puha bőrét, mire érzem, ahogy ismételten megremeg munkám alatt.
- Engedj el! – vesz váratlanul erőt magán, és kezd erőteljes ficánkolásba, de így csak azt éri el, hogy ölünk egymásnak dörgölőzzön, amivel csak jobban izgat, és tudom jól, hogy saját magát is, ugyanis már egyáltalán nem olyannak érzem, mint eddig. Még nem az igazi, de ez már egy pozitív visszajelzés. – Fel foglak jelenteni nemi erőszakért! – Ekkor türelmetlenül marok ajkaira enyéimmel, hogy elhallgattassam, ugyanis egyáltalán nem halkan kezd el fenyegetőzni, és nem szeretném, ha bárki meghallana bennünket, főleg nem a kis barátja, aki valószínűleg már újból keres minket.
Először próbál visszakozni, ellenállni, amennyire csak tud, de nem hagyom magam ennyivel lerázni, el fogom érni, hogy könyörögjön azért, hogy megcsókoljam. Tehetetlenül nyöszörög és ficánkol testem ejtette fogságában, én pedig kezem felvezetem mellkasához, hogy elérjem érzékeny kis kavicsát, melyet ujjaim közé véve kezdek masszírozni, morzsolgatni. Az érzés hatására olyan kéjes nyögés hagyja el ajkait, mint amilyet eddig még nem mutatott, így könnyeden férkőzöm nyelvemmel szájába, amit ő már nem képes kontrollálni. Ahelyett, hogy kitolná nyelvem szájából, viszonozza heves csókom, mintha csak harcra hívna, mintha ez egy kihívás lenne, hogy meddig bírom. Szívogat, harapdál, kis erőszakosan próbálkozik, viszont nekem ez is tetszik. Tetszik, ha vad, ha ártatlan, minden, amit csak tesz.  Felveszem hevességét, ugyanolyan ritmusban mozgok, ahogy ő, mintha csak ismerném már a mozdulatait, a vágyait, amit szeret. El akarom csábítani, elvenni az eszét, hogy egész éjjelre az enyém maradjon, hogy visszasírja még ezt az alkalmat, hogyha kell, akkor keressen, mert én kellek neki, mert rájött, tényleg felejthetetlen élményben tudom részesíteni. De nem az utcán.
- Gyere velem – morgom a szavakat, ahogy elválok ajkaitól éppen annyira, hogy szóhoz tudjak jutni. – Gyere velem haza. Közel lakom, gyere át hozzám.
- Tessék? – lihegi.
- Közel lakom, alig egy saroknyira. Gyere velem! – Ekkor újból ajkaira hajolok, de már egyáltalán nem erőszakosan, hanem sokkal inkább lágyan csókolva, ezzel is próbálva ösztönözni arra, hogy tegyen eleget kérésemnek. Csuklóinak szorításán is enyhítek, mintha csak tényleg meg akarnék változni a szemében, mintha képes lennék bármire, csak, hogy feljöjjön hozzám.
- Én nem… nem tehetem… - súgja elhalóan, két csók között.
Lassan levezetem pólója alá vezetett kezem, egészen nadrágja korcáig, majd elengedve karjait is, nem tartva a menekülésétől, mindkettőt mögé simítom és feneke két partjába markolva húzom még közelebb csípőmhöz, amit egy erőtlen kis nyögéssel nyugtáz.
- Ezt igennek veszem – mosolygok rá, majd téve egy lépést hátra, azonnal csuklón ragadom egyik kezemmel, hogy magam után tudjam rángatni a lakásomig.
Az út nem hosszú, mégis egy örökkévalóságnak tűnik, míg odaérünk. Olyan, mintha minden egyes másodperccel megfosztanának valamitől, valami fontostól, valami olyantól, ami a boldogságot jelentené számomra. Sietek, lépteimen folyamatosan gyorsítok, s bár a hűvös levegő kissé észhez térít, nem lassítok, ugyanis a vágy sokkal erősebben uralkodik el bennem, mint az alkohol. Ez az izgalmi állapot, amibe hozott szimplán azzal, ahogy ott táncolt a szórakozóhelyen, nem az italnak köszönhető. Sokkal inkább az, hogy túl erotikus táncot lejtett, ahogy tekergette a csípőjét, és az a mosoly! Teljesen elvette az eszem. Képtelen vagyok ellenállni neki, magával ragadott úgy, hogy fogalma se volt róla. Vonzz magához, mint az ellentétes pólusú mágnesek. Ő olyan kis törékeny, olyan kis szende, én viszont ezt nem mondhatom el magamtól. Könnyen elborul az agyam, szeretek irányítani, ráadásul a kiállásom se épp az ártatlanságáról híres, nem véletlenül tudok olyan könnyen elcsábítani másokat, sőt, akárkit.
Ahogy említettem, közel lakom, így hamar odaérünk ahhoz a bérházhoz, ahol lakom, és nagy szerencsémre nem az emeleten lakom, hanem egyenesen a földszinten, így pillanatok alatt lépdelünk fel azon a pár lépcsőfokon, mely előttünk áll, végül beütve a kódot a kaputelefonba, az ajtó azonnal nyílik is. A következő perceket követni se bírom, de valahogy sikerül előhalásznom a kulcscsomóm a zsebem mélyéről és kinyitni a bejárati ajtóm, majd azt becsapva azonnal nekilököm áldozatom, úgy marva ajkaira, mintha az lenne az éltető levegő számomra. Furcsa mód egyáltalán nem ellenkezik már, sőt, ugyanolyan hévvel viszonozza a csókot, mint amilyennel én támadtam le. Tépem, szívogatom, harapdálom, majd nyelvem is bevetem, miután már eléggé megkínoztam párnácskáit, így táncra hívva nyelvét. Kezeit oldalamra vezeti, majd felsőmbe markolva, felhúzva vállait, közelebb húz magához, ahogy próbálja még jobban elmélyíteni csókunkat, miközben jobbra dönti fejét, hogy jobban egymáshoz férhessenek nyelveink. A következő pillanatban már karjait nyakam köré fonja, s úgy bújik hozzám, sőt, szinte dörgölőzik egész testével, mintha csak egy szeretetre éhes kiscica lenne. Őszintén szólva, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar leveszem a lábáról, de annál jobb!
Ismételten teljesen elveszi az eszem. Egyszerűen csak hagyom magam sodródni az árral, hogy az ösztöneink szerint cselekedjünk, hogy tegyük, amit a szívünk… vagy jelen esetben a farkunk diktál. Igen, ő is épp eléggé felizgult már, ami csak elégtétellel tölt el.
Fogalmam sincs, hogyan, de már felsőinktől megszabadulva borulunk a kicsike nappalim kanapéjára, én pedig megtámaszkodva felette térek át már így is foltos nyakának ostromozására. Nem sokáig időzök itt, tovább folytatom utam az ismeretlen területek felfedezésére, kulcscsontját harapdálva, majd szegycsontját lepve el cuppanós puszikkal, mindeközben egyik kezemmel oldalát simogatva, mellyel végighaladok combjáig, majd vissza. Ő hajamba túr, úgy húz magához, nem hagyva, hogy túlságosan eltávolodjak testének kényeztetésétől. Amennyire ellenkezett, amennyire menekült, úgy adja most meg magát nekem. Ha nem vonzódna a férfiakhoz, akkor biztos vagyok benne, hogy nem adta volna magát ilyen könnyen, ráadásul akkor a kiállása is sokkal határozottabb lett volna jelenesetben. Így viszont az enyém, azt teszek vele, amit csak akarok, hiszen az én lakásom, ő pedig készségesen jött utánam, még csak nem is rángatta a karját, hogy kiszabaduljon fogságomból.
Mindenhol otthagyva nyomaimat, szívogatom körbe a hasánál, ami enyhén kockás, de nem annyira, hogy az figyelemfelkeltő lenne, de nem is baj, hiszen ezzel csak erősíti a tudatot bennem, hogy ő mennyire kis ártatlan, gyönge személy, akit azért teremtettek, hogy egyszer ráfenhessem a fogam. Kezemmel végigsimítva felsőtestén hajolok mellbimbójához, hogy azzal is kellően elszórakozgassak, de mielőtt hozzá érnék vagy bármit tennék, szemeim összefonom övéivel, majd tartva a kontaktust, kidugom nyelvem a számból és úgy kezdem kényeztetni érzékeny kis kavicsát, mire tágra nyílnak szemei, az én arcomra ezzel mosolyt csalva. Tekintetem nem is veszem le róla, úgy cuppanok rá érzékenypontjára, majd azt is megszívom, nyalogatom, körözgetek nyelvemmel, végül fogaim is óvatosan végighúzom rajta, ő pedig úgy vonaglik meg alattam, mint egy kis kurva. Imádom a reakcióit, hogy ennyire élvezi, amit teszek vele, hogy ennyire kis érzékeny minden egyes érintésemre, pedig még igazán hozzá se értem, még nem is tettem semmi olyat, ami szokásom. Sokkal durvábban, sokkal kínzóbban szeretem a szexet, de mivel ő ilyen kis szendén viselkedik, nem fogok vele túl szadista módon bánni. Megkímélem, de nem mindentől. Látni akarom a fájdalomtól és a kéjtől egyaránt eltorzult arcát, mikor benne vagyok, mikor benne mozgok. Még ilyen intenzív érzéseket nem sokan tudtak kiváltani belőlem, mint ő. Míg mások tettek is érte, hogy így érezzek, hogy ne akarjam őket elengedni, ő semmit nem tett, ő csak van, létezik, s ez nekem bőven elég volt, hogy teljesen elvegye az eszem. Túl szép, hogy is lehet egy férfi ennyire szép?
Hirtelen ötlettől vezérelve ülök fel, majd húzom magam után őt is, s újabb csókba invitálva veszem az irányt a hálószoba ajtaja felé, közben egy pillanatra sem szakítva meg ajkaink mozgását, így láthatatlanban nyúlok a kilincsért egyik kezemmel, míg másikkal csak húzom magammal a derekánál fogva. Végül belépve a szobába, mivel hátrafelé lépegetve nekiütközik lábam az ágy szélének, így nyugodtan ülök le rá, ujjaim a másik hajába futtatom, úgy húzom magammal, ő pedig készségesen mászik ölembe, lábait körbe is tekerve derekam körül, úgy húzódva hozzám jobban. Ajkainak mézédes íze részegítőbb hatással van rám, mint az alkohol, ezt hallva pedig bárki őrültnek titulálhatna, nem érdekel. Egyszerűen csak nem szeretném elengedni, magamhoz akarom húzni jobban és jobban, hogy eggyé olvadjunk, hogy az enyém legyen, hogy érezhessem a testének minden egyes kis centiméterét. Csak akarom őt, akarom mindennél jobban ezekben a percekben. Nem tud érdekelni a munka, a család, a barátok, az ismerősök, a gondok, semmi. Csak ő és én vagyunk, kettesben ott, ahol senki sem zavar. Ezekkel a gondolatokkal dőlök hátra az ágyon, húzva őt is magammal, tincseibe markolva, kicsit erősebben meghúzva, mire sikerül egy aprócska kis nyögést kicsikarnom belőle. Született alávetett!
Csókunkba mosolyogva simítok végig nyakától kezdve, a kulcscsontján át, mellbimbóit is megcirógatva, egészen a nadrágja korcáig, melybe nyomban beakasztom ujjaim és rántok rajta egyet, jelezvén, el akarom távolítani róla. Pillanatok alatt gombolom ki nadrágját és adom meg a kezdőlökést számára, hogy lejjebb húzom, viszont mielőtt még ő tehetne bármit, fordítok helyzetünkön és magam alá fordítom, úgy vigyorgok le rá ajkam beharapva.
- Kússz fentebb! – parancsolok rá, ő pedig eleget tesz kérésemnek, úgy mászik fentebb egészen a párnáig azt sugallva, mintha egy kis hernyó lenne, én pedig ezt az alkalmat kihasználva fogok nadrágjára, hogy teljesen lehúzzam róla, míg ő mászik az ellenkező irányba.
Mély sóhajt hallatok, amint végigvezetem tekintetem testének alakján, a már majdnem meztelen testének gyönyörűségében. Bőre olyan puhának tűnik, mint amilyen a haja selymessége, szemei csillogása pedig hívogatóan, sokatmondóan néznek fel rám, és mosolygásra késztet, ahogy rajta kapom, amint éppen sunyi módon végigmér ő is engem, s ajkát is beharapja mindeközben.  Azzal, hogy harapdálja, csak felkelti bennem azt az ösztönt, hogy én harapdáljam, de ne csak a puha, szép formájú ajkait, hanem testének minden szegletét. Így is telis-tele van már vöröses foltokkal, amik valószínűleg hosszú-hosszú napok után fognak elmúlni, de mindez engem egyáltalán nem érdekel. Csak tovább akarom kínozni. Legszívesebben bevetném a legdurvább eszközeimet, melyeket ennek a szobának falai rejtenek, de ő túlságosan szép, túlságosan ártatlannak tűnik ahhoz, hogy vágyaimnak megfelelően elbánjak vele. Kár lenne azért a szép bőrért. Olyan ápolt, mintha csak nőnek készült volna, de mégis férfias valamilyen tekintetben és ez annyira feltüzel, annyira izgató, hogy képtelen vagyok ellenállni neki.
Lábait terpeszbe húzva hajolok hozzá, hogy megszívogassam belső combját is, ott is elhagyva nyomaim, egyáltalán nem kímélve. Szívom, majd fogaim közé véve alaposan ráharapok, ő pedig fájdalmas hangon nyög fel és ránt egyet lábán, jelezve, miszerint ez fáj neki és hagyjam abba. Ó, ha tudná, hogy ez nem minden! De nem szeretném elijeszteni, azt akarom, hogy ugyanúgy élvezhesse az aktust, akárcsak én, de mindennek ellenére tovább szívogatom, s harapdálom combjának bőrét, egyre közelebb haladva belső combjához, és végig ugyanolyan megremegő reakciókkal mosolyogtat, mint első alkalommal. Egyik kezével meg is találja hajam, így belévezetve ujjait rámarkol, s úgy húz rajta erősen egy újabb fájdalomtól elcsordult nyöszörgés kíséretében. Természetesen, hogy ne csak ezt érezze, egyik kezem legérzékenyebb pontjához vezetem, nem kertelve, azonnal ráfogok anyagon keresztül, és úgy kezdem simogatni, masszírozgatni. Kéjes sóhaj kíséretében veti hátra fejét, én pedig tovább haladok csókjaimmal kezem után, amit hamar el is érek, így felváltva azt, anyagon keresztül veszem számba, hogy így nyelvemmel körözgetve rajta izgassam fel még jobban a már így is eléggé merev tagját.  Az így felszabadult kezemmel még ép combjára fogok, s ujjaim közé véve néhol egy kis részt, megcsípem, és élvezettem hallgatom felszisszenéseit. Másik karom oldalára vezetem, s úgy cirógatom ujjaimmal, néha végigkaristolva ott is, hogy biztosan mindenhol legyen nyomom. Ha bárki meglátja ezek után, biztos vagyok benne, hogy azt hinnék, hogy valami verekedésbe keveredett. Élvezem, hogy élvezi, hogy nem áll ellen hiába fáj, mert a kéj sokkal erőteljesebben uralkodik el rajta, s tudom jól, hogy ezek az apró fájdalmak csak még izgalmasabbá teszik az egészet.
Miután kellően megkínoztam szegény fiú bőrét, lerántom róla utolsó ruhadarabját is, így teljes valójában tárulkozhat fel előttem. Ahogy végigvezetem újból tekintetem rajta, nem bírom magamban tartani, tetszésemnek hangot kell adni. Egy sóhaj és nyögés keverékével jelzem számára lenyűgözöttségem. Annyira kívánni való, annyira gyönyörű, annyira… kúrnivaló teste van, hogy még én is megirigylem magam, amiért sikerült egy ilyen pasit kifognom magamnak.
Felé hajolva újból ajkaira tapadok, s olyan szenvedélyes csókba hívom, hogy érzem, szinte menten elolvad az ágyamon. Nyomban nyakam köré tekeri karjait, s lábait is felhúzva közéjük zárja testem, hogy ne tudjak mozdulni, majd egy magabiztos mozdulattal fordít helyzetünkön, így újból ő kerül felülre. Nyelvét kidugva nyal végig ajkaimon, s hiába próbálok utána kapni, hogy újból megcsókolhassam, elhúzza fejét és egy pajzán mosollyal arcán kúszik lentebb, végigsimítva szabad felsőtestem, majd nem várakozva tovább, türelmetlenül gombolja ki nadrágom, hogy minél hamarabb megszabadítson tőle. Szó szerint szinte leráncigálja rólam a farmert, majd félre is dobja az ágy mellé a földre, nem foglalkozva azzal, hova küldi ebben a számára ismeretlen szobában. Ugyanígy tesz bokszeralsómmal is, én pedig csak meglepetten pislogok fel rá, majd hátravetett fejjel nevetek fel jóízűen, mire érzem, ahogy ujjait férfiasságom köré fonja és lassú, de annál pontosabb, kellemesebb mozdulatokkal kezd kényeztetni, belőlem egy nyögést csalva ki.
- Kis huncut – kuncogom, majd felülök egészen addig, hogy alkarjaimon meg tudjak támaszkodni, s rálátásom nyíljon tökéletesen arra, amit tesz.
Az, ahogy szép, hosszú ujjaival már kőkemény tagomon dolgozik, húzogatja rajta a bőrt, kikészít. A látvány egyszerűen kikészít, főleg az a kéjes arckifejezés, ahogy állja tekintetem, folyamatosan engem szuggerál, ajkait nyalogatja hívogatóan, nekem pedig kezd betelni a pohár. Ha így folytatja, esküszöm, nem fogok kegyelmezni neki és olyan szexben fogom részesíteni, amilyenben még bizonyára soha nem volt része. Viszont, amint oldalra dönti fejét és ajkait résnyire elnyitva sóhajt fel, végignézve rajtam, majd hosszomra tekintve, minél körbenyalja ajkait, végleg elborítja már így is elködösült agyam. Felülök, így váratlanul kerülünk ismét túl csalogató közelségbe, én viszont csípőjére fogok, jobban ölembe húzom, lábaim pedig felhúzom, hogy magamnál tartsam, s kettőnk közé nyúlva, átfogom az ő férfiasságát is, majd az ő keze felett is átveszem az irányítást, így egyszerre kettőnket izgatva úgy, hogy az ő kezét is én irányítom. Végig szemeibe nézek kihívóan, s ő állja pillantásom, de látom rajta, hogy csak nehezen. Szemei már szinte feketék kitágult pupillájától, arca pirospozsgás színe pedig édesebbé formálja, mint egyébként. Aprócska izzadságcseppek is gyöngyöznek homlokán, engem pedig elfog az az érzés, hogy meg kell ott érintenem, végig kell simítanom, valamit tennem kell, de érintetlenül biztosan nem marad. Szabad kezemmel homlokába lógó tincseibe markolok, s úgy húzom hátra azt, végigsimítva így homlokát is, hogy verejtéke tenyeremen maradjon. Hátravezetem egészen a tarkójáig ujjaim, majd egy határozott mozdulattal rántom magamhoz, hogy ajkait újból birtokba vehessem. Nyelvem nyomban átdugom szájába, s vad csatát vívva övével, felveszem a ritmust kezemmel is, hogy úgy kényeztessem meredező tagunkat. Csókunkba sóhajtozik, nyöszörög, én pedig halovány mosollyal szívom be alsó ajkát.
Átvéve türelmetlen fajtáját, visszaborítom hanyatt fekvésbe, majd kimászva lábai közül, éjjeliszekrényemhez mászom, hogy a legalsó fiókot kihúzva kivegyem onnan a síkosítót, a gumit, és valamit, amiről tudom, hogy szenvedni fog, de nem olyan tekintetben, mint szeretném. Komolyabb károkat nem szeretnék okozni neki. Így mászok ismét vissza fölé, az előszedett eszközöket ledobva magunk mellé a párnák közé, amikre ő rá se hederít, csak végig engem pásztáz azokkal a nagy, barna szemeivel. Imponáló, hogy ennyire tetszem neki, hogy ennyire képes vagyok elvenni az eszét, ő pedig készségesen húzza még nagyobb terpeszbe lábait, hogy könnyebben hozzáférhessek. Első dolgom az, hogy a tubusból, amit előszedtem, nyomjak egy keveset ujjaimra, majd azon jól elkenve nemességére fogjak, így azt is bekenve vele, hogy mégse hagyjam fel kényeztetésével. Végül levezetem ujjaim fenekének két partja közé, a kis izomgyűrűjét masszírozgatva, s másik kezemmel ismét fogságba ejtem hosszát, hogy ne egészen arra koncentráljon, ami következni fog. Óvatosan masszírozgatom, hogy ellazítsam, majd egyik ujjammal elkezdek behatolni bejáratába, mire kissé megfeszülnek izmai, de egy kisebb ziháláson kívül nem vált ki belőle különösebb reakciót. Annál jobb, minél könnyebben megszokja, hogy benne járatom ujjam, márpedig nem tűnik éppen olyannak, mint akinek ellenére lenne az érzés. A lepedőt markolászva maga mellett sóhajtozik hangosan, míg én körözgetek benne, hogy minél jobban szokja, s táguljon is, majd amint úgy érzem, elég lesz, s türelmetlen is vagyok már, hiszen szeretnék végre benne lüktetni, a szűk forróságát kiélvezve, bevezetem második ujjam is nyílásába, amit egy hangosabb nyögéssel nyugtáz, de erre sincs különösebb reakciója.
- Édes – kuncogom. – Szóval már volt részed ilyenben, mi? Pedig hogy ellenkeztél az elején! Én meg még azt hittem, hogy kis szűzike vagy. Be kell, valljam, megleptél. – Szavaim hatására csak fülig pirul, de egyáltalán nem próbál meggyőzni az ellenkezőjéről, amivel csak még szélesebb vigyort varázsol arcomra.
Kis ideig elidőzöm már harmadik ujjammal is tágítva, amit szintén egészen hamar megszokik, én pedig hitetlenül, de közben örömtelien kuncogok rajta. El se hiszem, hogy tényleg dugott már egy pasival! Azt hittem, hogy kis szende, hogy maximum nőkkel volt kapcsolata, de ez teljesen meglepett. Bár, gondolhattam volna, hogy volt része hasonlóban, hiszen, amit a szórakozóhelyen lejtett, az a tánc a kis pufi arcú, dús ajkú barátjának, mindent elárult. Viszont nem azzal a személlyel volt már együtt, ebben is biztos vagyok. Az is lehet, hogy épp egy idézőjeles randijuk volt, amit én zavartam meg. Ezért kötözködött velem annyira az a fickó, csak éppen eredménytelenül. Az is lehet, hogy van közöttük valami konfliktus, ezért is egyezett bele ennyire viszonylag könnyedén ez a gyönyörűséges fiú, hogy velem legyen, akinek még a nevét sem tudom.
Már csak azon kapom magam, hogy rutinosan gurítva magamra az óvszert pozícionálóm magam bejáratához, majd szép lassan kezdek elmerülni benne, ő pedig magához húzva, végigmarva apró körmeivel hátamon fogad magába hátravetett fejjel, összeszorított szemekkel, fájdalmasan nyüszítve. Csillogó szemekkel követem figyelemmel minden egyes kis rezdülését, a fájdalomtól eltorzult arcát. Agyam elborítja a köd, ahogy szűk forrósága körbeöleli férfiasságom, s az, hogy láthatom szenvedő arcát is közben, teljesen elvarázsol. Imádom nézni, ahogy kínozhatom a partnereimet, de őt mégse szeretném bántani, neki kijár az élvezet már csak azért is, mert ennyire eszeveszettül gyönyörű. Kettőnk közé nyúlva fogok hosszára, hogy lágyan mozgassam rajta kezem, majd hüvelykujjam makkjára vezetve kezdem masszírozgatni érzékenypontját, ő pedig tágra nyitja szemeit, és a fájdalmas nyöszörgései mellé egy kéjes nyögés is befurakszik, én pedig nyakára cuppanva kezdem ellepni csókjaimmal. Ellenkező irányba dönti fejét, hogy jobban hozzáférhessek, én pedig nyelvem is bevetve nedvesítem be puha bőrét. Célom egészen rövid idő alatt érem el, így könnyeden kezdek mozgásba csípőmmel, s bár először csak óvatosan mozdulok, s lökök párat, amint konstatálom, hogy bírja, nem fáj úgy neki, mint gondolnám, tojva mindenre, megemelkedve, felhúzva lábait, a vállamra téve őket kezdek benne gyors tempót diktálni. Lökéseimmel együteműen nyögdécsel, se én se fogom vissza magam, hátravetett fejjel sóhajtozom, kiélvezve a teste adta forróságot, s kéjt, azt az örömöt, melyet nyújt számomra. Ahogy lepillantok rá, csak közelebbinek és közelebbinek érzem a gyönyört, hiszen a verejtékes homloka, s mellkasa, az, ahogy a feje mellett lévő párnákat markolássza, s a fejét dobálja jobbra-balra összeszorított szemekkel, kéjtől eltorzult arccal, elvarázsol. S ekkor jut eszembe, hogy volna itt még valami, amit igénybe kívánok venni, így kihasználva az alkalmat, hogy nem figyel, hiszen szemeit lehunyva adja át magát nekem, az érzések tömkelegének, változtatok pozíciónkon, így levéve lábait vállamról, óvatosan fordulva, hogy nehogy kicsússzak belőle, fordítom oldalára, hogy így hátulról mozoghassak benne. Így új szögből mozgok benne, s ennek hatására fennakadó szemekkel veti fejét vállamnak, olyan hangosan, s kéjesen nyögve fel, hogy biztos vagyok benne, ezt még az utcán is hallják. Elmosolyodva, hogy megtaláltam gyönyörközpontját, kapom kezembe a kis eszközt, amire szükségem lesz, csak, hogy ne érezze magát ennyire biztonságban, s ne gondolja, hogy ennyire kegyes vagyok vele. Hagytam, hogy élvezze, hogy azt higgye, igazán odaadó tudok lenni, de ez nem tart örökké. Egyik lábát felhúzva, karommal magamhoz húzva nyúlok férfiasságáért, melyet gyengéden kezdek cirógatni ujjaimmal, de közben csípőm lökéseivel sem állok le, így ő semmit sem fog fel abból, hogy mire is készülök, tekintve, hogy még a szemeit se hajlandó kinyitni. Mennyire szexi látványt tud nyújtani, istenem! Szinte sajnálom egy kicsit a saját kis gonoszságom miatt. Ennek ellenére szinte észrevétlenül vándorolnak ujjaim makkjához, s miután ott is megmasszírozom hüvelyujjammal, váratlanul dugom kis nyílásába a hideg fémet, mire nyomban kipattannak szemei és tekintetét az érintett felületre vezeti, de közben végig nyögdécsel lökéseim nyomán. Végigköveti szemeivel, amint elvégzem rajta az utolsó simításokat is, így biztosítva, hogy a helyén maradjon a kis fém, ő pedig hitetlenül fordítja fejét hátra rám egy nagyot nyelve.
- Nem! Ezt te se gondolhatod komo… - Nem hagyom, hogy befejezze mondatát, ugyanis ajkaimmal elkapom övéit, és egy szenvedélyes csókba invitálom, próbálva minél többször eltalálni prosztatáját, s kezemmel élvezettel verve farkát, hogy véletlenül se tudjon odanyúlni, hogy leszedje magáról kedvenc játékom.
- Nyugalom. Olyan orgazmusban lesz részed, mint még soha!
Pozíciónkon ismét változtatok, így ő kerül alám, én pedig fölé, s lábait derekam köré kulcsolva, megemelve csípőjét nyögdécsel tovább alatta, így biztosítva azt a szöget, amely számára a legkedvezőbb. Szinte látom arcán a szenvedést, azt, hogy mennyire élvezi a helyzetet, ahogy mozgatom kezem hosszán, s érzékenypontját is folyamatosan eltalálom. Én viszont képtelen vagyok tovább türtőztetni magam, nyakába borulva, egy hangos nyögéssel élvezek belé, vagyis a gumiba. Az orgazmus olyan elsöprően halad végig testem minden porcikáját, a lábujjam hegyétől az ujjbegyeimig, hogy alig bírva mozogni benne, remegve adom át magam a teljes élvezetnek, a beteljesülés pillanatának. Végül még pár levezető lökés után kihúzódom belőle, így ő is kénytelen elengedni lábaival, majd gyorsan lehúzva magamról az óvszert, görcsöt kötve rá teszem félre. Férfiasságom felváltom ujjaimmal, melyekkel megpróbálom minél hamarabb kitapogatni prosztatáját, amit hamar meg is találok, így ledőlve mellé alkaromon támaszkodva követem figyelemmel, ahogy ficánkol ágyamban a kielégülésért szenvedve.
- Kérlek! Nem bírom! Szedd ki! – dobálja fejét, s harapja be alsóajkát olyannyira, hogy még a vér is kisercen belőle.
- Eszemben sincs! – nevetek fel jóízűen. – Könyörögj jobban!
- Hah, kééérleeeek! – nyújtja el a szót, szinte nem is tudván már gondolkodni az érzések kavalkádjától. – Fel fogok robbanni! Nem lehetsz ennyire szívtelen! Kérlek, engedd, hogy elélvezzek! – ficánkol, jobban ujjaimra nyomva fenekét, amit ajkam harapdálva figyelek végig.
- Ettől sokkal jobban kell könyörögnöd. Mondd szebben, hogy mit szeretnél, hogy mennyire imádod velem a szexet és milyen isteni vagyok, hogy még soha senki nem volt képes ilyen élvezetet nyújtani számodra. Könyörögj, dicsérj!
Mellkasára hajolva ellepem csókjaimmal, majd mellbimbójához érve szívogatni kezdem azt, hogy még jobban elvegyem az eszét. Élvezem nézni, ahogy szenved a kielégületlenségtől.
- Kérlek! Szépen kérlek! Könyörgöm, engedj elmenni! – sóhajtozza elhaló hangon, mire csak egy erőset szívok bimbóján, ő pedig ismét hátravetett fejjel nyög fel felkaromért kapva egyik kezével, hogy végigkaristolja bőröm. – Ah, igen, még senkivel nem volt ilyen jó, senki nem volt képes ilyen élvezetet nyújtani számomra csak te! Kérlek! Kérlek, engedd! Nem bírom, bele fogok őrülni! – zihálja, én pedig elválok bimbójától, de még nyelvemmel utoljára végignyalok rajta, s ezt a pillanatot választom arra, hogy kihúzzam belőle ujjaim.
- Isteni vagy – sóhajtom, majd ajkaira hajolok, s egy szenvedélyes csókba invitálva fonom ujjaim férfiassága köré és kezdem újból rohamosabb tempóban verni, mire már csókomat nem is bírja követni, én mégis kényszerítem rá. Inkább amiatt, hogy megsajnáltam, de lefejtem hosszáról a kis játékszert, s aprócska nyílásából is kihúzom azt, s félrelökve, elválva ajkaitól mászok gyorsan le hozzá, s egész méretét számba véve, teljesen elnyelve szívok rajta párat. Végül makkjánál megállva, ott körözgetve nyelvemmel, a kibuggyant elő váladékát nyalogatva le róla várom, hogy bekövetkezzem az orgazmus, se nem is kell több, érzem, amint megremeg, így kiengedve számból, kezemmel véve át a terepet, kimasszírozom belőle az összes kis cseppet, így hasára és lepedőmre élvez el hangosan nyögve.
Hangosan zihál, én pedig fáradtan dőlök mellé várva, hogy mindkettőnk pulzusa visszaálljon a normálisba.
- Egyébként mi a neved? – teszem fel a kérdést néhány perc némaság után.
- Taehyung.
- Taehyung – ízlelgetem nevének minden szótagját. – Az a fiú a pasid?
- Mi?
- Akivel a buliban voltál – fordítom felé fejem, így csokoládébarna szemeiben ismét elveszhetek.
- Ó, hogy ő! Nem, vagyis nem igazán. Mindegy, ez bonyolult, és nem állunk olyan kapcsolatban, hogy elmondjak neked bármit is.
Felnevetek.
- Nem szeretnélek zaklatni, nehogy azt hidd! Csak merő kíváncsiságból. Az a fiú mondott egy-két dolgot, ami miatt kíváncsi lennék a te oldaladra is. Legyen szó bármilyen kapcsolatról kettőtök között, ha valami kialakulóban is van, akkor miért jöttél velem?
Megadóan sóhajt fel, majd a plafonra meredve elgondolkozik valamin, én pedig nem akadályozom meg benne. Hadd gondolja csak át a részleteket.
- Ő is ezt tette – böki ki az igazságot. – Tudta jól, hogy mit érzek, és mégis képes volt mással hemperegni, aztán azóta is a bocsánatomért esedezik. Megmondtam neki, hogy én így nem akarok tőle semmit, de nem képes megérteni. Elhívott ebbe a buliba is, hogy kapcsolódjunk ki, és igazából tényleg jól is éreztem magam. Olyan volt, mintha minden problémánk köddé válna, erre…
- Jöttem én – vigyorgom befejezve mondatát, mire duzzogva fújja fel arcát és felém fordulva hozzám bújik, mint egy kiscica. – Láttam, hogy szól neked rólam, aztán állandóan az utamba állt, hogy ne találjalak meg, de nem járt sikerrel. Próbált megóvni tőlem, amit meg is értek, de te miért futottál el?
- Ha látnád magad ittasan egy szórakozóhely vonagló tömegében, amint kiszúrsz magadnak valakit, te is elfutnál attól félve, hogy el fognak rabolni és eladják a szerveidet, miután nem kímélve fájdalomtól dugnak meg. – Magyarázatára hátravetett fejjel nevetek fel, majd karjaimmal átölelve húzom magamhoz közelebb egy csókot nyomva feje búbjára.
- Maradj itt éjszakára. Reggel hazakísérlek. – Egy apró bólintással felel, majd lehunyva szemeit másodpercek alatt nyomja el az álom.