[4/?] House of Cards (+18)

Írta: Ayu & Hyo

Taehyung POV

Azt hiszem, az ital hatására bátorodtam fel ennyire, hiszen józanésszel ilyen rövid ismeretségi idő után biztosan nem esek neki ilyen nagy hévvel egy idegennek, aki ráadásul egy fiú. Mégis úgy éreztem, hogy ezt muszáj megtennem. Az ajkai olyan hívogatóak voltak, olyan dúsak és pirosak, mint az eper, melybe kedvem támadt beleharapni, hogy megízlelhessem azt az édes ízét, melyet áraszt magából. Ami a legmeglepőbb volt mégis az egészben, az az, hogy egyáltalán nem ellenkezett. Normál esetben valószínűleg ő is elfordult vagy ellökött volna, de nem így történt. Mintha a fentiek is így akarnák, mintha ez csak így lett volna megírva, hogy így kell történnie, egymásnak estünk. Igen, egymásnak, mert kábán, de kezeit derekamra helyezte és gyengén szorongatott meg néha-néha, mikor erősebben ráharaptam párnáira. Testemmel teljesen nekifeszültem, szinte már odalapítottam levegőt nem hagyva számára a falhoz.

Szívem hevesebbe vert az izgalomtól, hiszen olyan törékenynek tűnt ebben az állapotában. Nem vagyok én rossz ember, de természetesen az első gondolataim között szerepelt az, hogy ezt a pillanatnyi megingását, az alkohol hatását kihasználjam és leteperjem. Nem mintha nem terveztem volna ezt így előre. Egyelőre minden úgy történt, ahogy történnie kellett.
Kénytelenek voltunk elválni egymástól, hiszen itt mindenki előtt alapjáraton nem biztonságos enyelegnünk, hiszen engem ismernek az emberek, már az utcán is nagyon megnéztek, amihez persze hozzá vagyok már szokva, csak épp Chim előtt nem kellene lebuknom a mivoltomat illetően.
- E-ezh... - kezdett édesen sóhajtozva, pironkodó arccal beszélni. – Ez az, ami tetszene?
Széles mosollyal néztem vissza szemeibe, melyek úgy csillogtak, mint az éjszakai égbolton a csillagok az ital hatására.
Az ajtóban a zár ebben a pillanatban döntött úgy, hogy kattan egyet, mellyel feltárta magát nekünk, én pedig karommal mutattam az utat Chimnek, hogy menjen csak előre, hogy megcsodálhassa a szobát is, mielőtt nekiesnék, mert engem különösebben nem érdekel, csak legyen egy kényelmes ágy benne, melyben pillanatok alatt elfektetem, miután magunkra zártam persze az ajtót, benne hagyva a kulcsot a zárban. Biztos, ami biztos.
Így is történt, a tőlem alacsonyabb fiú belépett a helyiségbe és kíváncsian lesett a szoba minden sarkára. Nyomban után léptem, megtettem a szükséges intézkedéseket, majd konstatálva, hogy merre kell vezetnem, hátulról öleltem át, magamhoz húzva éppen annyira, hogy még ne érezhesse, mennyire megkívántam az egész lényét. Nem szerettem volna ezzel idő előtt elriasztani. Először el kell csavarnom a fejét.
- Tetszik? – búgtam fülébe jellegzetes, mély hangomon.
Chim kérdőn pillantott hátra rám szeme sarkából.
- Az attól függ, mire érted – felelte, mire elmosolyodva hajoltam nyakához, így bőrére szuszogva, ahol azonnal libabőrös lett.
- Mindenre.
Mintha csak parancsba adták volna, szembefordult velem és tág pupillákkal, megtéveszthetetlen vágy ittas szemekkel meredt enyéimbe, folyamatosan azt sugallva, hogy megadja magát nekem, minden kérésemnek, csak tegyek vele bármit, ami jól esik.
Ízlelőszervem kidugva nedvesítettem be kiszáradt ajkait, majd egy pillanatra lehunytam szemeim, hogy csak az édes illatának szenteljem figyelmem, majd újból kinyitva őket, az övéibe meredtem, aztán le ajkaira, melyeket abban a pillanatban szólásra nyitott.
- Tetszik – suttogta. – Minden tetszik.
És mintha csak ez lett volna a varázsszó, újból magamhoz rántottam, hogy birtokba vegyem száját.

Jimin POV

Nem ismertem saját magamra. Mintha nem is a saját testem és ekkor már legkevésbé sem józan eszem birtokosa lennék. Ha valaki azt mondta volna a mai nap folyamán, hogy este bizony egy velem azonos nemű édes ajkait érezhetem enyéimen, valószínűleg jót kacagtam volna rajta. Úgy tűnik, tökéletesen igazam volt, mikor azt gondoltam, a mai nap csakis új dolgokba ránt bele. Nem léptem még át Goyohan határai, ma megtettem. Nem lovagoltam még Hwayae útjain, ma mégis. Számhoz nem ért eddig alkohol, egészen máig. Mindezek eljövetele talán várható volt, de legszemérmetlenebb álmaimban sem bukkant volna fel a kép, hogy egy alapjáraton még ismeretlennek számító fiú kedvére csinál velem azt, amit épp kíván. Meglehet, hogy egy porcelánbabává váltam, akit úgy mozgathat egy ember, ahogy szeretné. De kizárólag egy valaki, aki éppen azt is teszi. Ha őszinte akarok lenni, idegességet, meglepettséget és kis izgalmat is érzek, de megbánást egy szemernyit sem. Hatalmas keze volt az alkoholnak ebben az egészben, ebben egészen biztos vagyok, de azt hiszem, szűnni nem akaró kíváncsiságom is lökött előre, hogy csináljam, amit a helyzet megkíván, amit jónak látok.
De mit is kell ilyenkor csinálni? Huszonkét év repült el fejem felett, tudok dolgokat, és volt is már részem egysmásban, na de nővel, és az tiszta számomra is, nem ugyanaz a helyzet állt fel most.
Feltételezem, V-nek nem csak a helyzet magasodik.
Erre a gondolatra hirtelen égni kezdett arcom szégyenemben, melyet V nagy kezei tartottak, meglepetten nézett elsötétült szemeivel enyémbe, miután kicsit elhúzódtam tőle épp annyira, hogy lássam őt. Muszáj voltam egy pillantást vetnem arcára, ami nem mellesleg férfi szemmel is szép volt, karakteres, egyedi. Eltudnék időzni azzal, hogy csak bámulom és nem teszek semmi mást. Azonnal megrendülő elszántságomat muszáj volt a látványának újra megerősítenie, miszerint, igenis akarom, hogy ismét csókoljon, legalább annyi hévvel, mint eddig.
Az ég szerelmére Jimin, mi lelt téged?! Talán be kell mutatkozzak önmagamnak, nem, egyszerűen nem ismerek magamra.
- Valami baj van? - kérdezte hangjából jól kivehető meglepettséggel.
Számat szólásra nyitottam, de hang nem jött ki rajta, ha a fejembe látott volna most, óriási zűrzavar fogadná, a megmaradt és ép agysejtjeim küzdenek, hogy ne veszítsem el a maradék józan eszemet, ugyanis V képes volt arra, hogy megfosszon attól, hogy normálisan tudjak gondolkodni. Hogy ez eddig is így volt-e, nem is tudom. Megeshet, ugyanis olyanokat tettem megismerkedésünk óta, ami mellesleg csak egy elenyésző napocska, amit eddig nem mertem volna nevelésemből adódóan. Visszafeleseltem, ellenkeztem, elszöktem, és ezúttal nem csak a királyi udvart, az országot is magam mögött hagytam, az ezután történtekről nem is beszélve. Jimin herceg kiabált, küzdött azért, hogy ismét Goyohan adja a szilárd talajt lábai alá, míg az egyszerű, paraszt Chim egy cseppet sem ellenkezett a hwayae-i fiú érintéséinek. Azoknak az érintéseknek, amelyek olyan lágyak, figyelmesek és jólesőek voltak. Így még senki nem ért hozzám, ezt bizton állíthatom, annak ellenére, hogy V is csak hol arcomat zárta közre kezeivel vagy épp oldalamat szántotta végig hosszú ujjaival. Mozdulatai kimértek, néha vadabbak, olykor visszafogottak voltak, talán attól félt, hogy megfutamodom?
Oh V, eszem ágában sincs.
Ajkaimon egyik pillanatban kis mosoly díszelgett, a következő pillanatban már ismét a fiú édes párnáival érintkeztek, melyek közül aprócska sóhaj szökkent ki, mikor eddig először, én kezdeményeztem nála a csókot. Ha csak ennyit adna, máris elégedett lennék, érezhetően értette a dolgát, nem most csinálja először. Én sem, mégsem volt akkora jártasságom ebben, vele ellentétben, mint ahogy a mai nap folyamán rengeteg dologra, erre is fél vagyonomat feltenném és állítom, nem veszítenék. Sosem volt rá jellemző, hogy minden velem szemben jövő ellenkező neművel összefeküdjek, nem mintha nem lett volna rá lehetőségem. Erkölcstelennek tartom, ha az egyik fél csakis a testi örömök apropójából megy bele ilyenbe, míg a másik talán többre vágyik egy mozgalmas éjszakánál. Ám mégsem kérdezhetek csak úgy rá, hogy "üdv kisasszony, elég egy éjszaka vagy többet szeretne?" Valószínűleg legtöbbjük nem elégedne meg ennyivel, háremet viszont mégsem tarthatok, nem is akarok.
Nyelveink táncra hívták egymást, szám volt a bálterem, melyben szenvedélyes keringő zajlott. Bár nem tudom, mennyire lehet szenvedélyes egy keringő, a mi csókcsatánk viszont egyértelműen az volt.
Ritkán szakadtunk el egymástól, akkor is csak azért, hogy levegőhöz jussunk.
Nagy keze volt, könnyedén siklott és terítette be fenekem, elérte, hogy erre a cselekedetére meglepettségemben kissé megugorjak. Halk kuncogással nyugtázta és éreztem, hogy el is mosolyodik.
Szinte egyszerre mozdultak lábaink a mögöttem lévő ágy felé, hogy tényleg ezt akartam-e tenni vagy mindezt ösztönösen tettem, képtelen vagyok eldönteni. V-nek viszont sikerült eldöntenie engem a hatalmas ágyon, lassan, gyengéden, mintha egy törékeny kincset tartott volna karjai között. Nem vagyok egy kis nyikhaj, hogy így kelljen velem bánni, de magamnak hazudnék a legjobban, ha azt merném állítani, nem tetszett. Ellenkezőleg, nagyon is. Élveztem, hogy így kezel. Figyelembe vesz, nem csak használ.
- Megbolondítasz, Chim. - lehelte ekkor már kissé megviselt, duzzadt ajkaimra. Tekintetünk összekapcsolódott, a világ összes kincséért sem engedték volna el egymást.

Taehyung POV

            Az a sötéten csillogó szempár, mely az enyémekbe fúródott, teljesen elvette az eszem. Láttam benne tükröződni saját arcképem, így láttam, ugyanolyan vágy ittasan tekintettem rá, akárcsak ő énrám. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amit keltett bennem, ami azért is furcsa, mert alig ismerem, mégis nemrég a kastélyban már az első találkozás után képes voltam rá gondolva enyelegni egy egész szép nővel. Szegény, pedig semmiről nem tehet. Most viszont itt feküdt alattam és egyáltalán nem mutatta jelét annak, hogy ellenkezne, vagy egyáltalán ellenére lenne bármi. Ezzel szabad utat engedett nekem, hogy bármit tehessek vele, hiszen még ő is élvezné, és akarja is. Határozottan rásegített nagyon sokat az ital, mert kétlem, hogy alaphelyzetben ilyen könnyen megadta volna magát, de nekem csak annál jobb. Az is lehet, hogy egyikünk se fog erre emlékezni reggelre, de akkor se bírom már tartani magam, pedig alig ismerem, ha az időt nézzük.

            Oldalát simogattam szabad kezemmel, másikkal feje mellett kulcsoltam össze ujjainkat, miközben halk cuppanó hangok hagyták el ajkainkat, mikor azok elváltak egymástól. Újabb és újabb nyelvcsatába kezdtünk, melyet képes lettem volna egy örökkévalóságig folytatni, ráadásul akárhányszor áttértem arcára, majd haladtam lentebb nyakára, folyamatosan felém fordította édes arcát, mintha nem akarná, hogy mással foglalkozzak, csak azokkal a puha párnácskáival, melyek a nyálunktól csillogtak.

Mindennek ellenére megemeltem magam és miközben kezem becsúsztattam hanbokja alá, úgy haladtam kulcscsontjára kényeztető csókjaimmal, melyeket sóhajtozásokkal viselt. Ahogy felfelé vezettem ujjaim, cirógatva hófehér bőrét, éreztem, hogy megfeszülnek néha izmai, így kitapinthattam minden egyes kockáját, melyet eddig a ruhája alatt rejtegetett a kíváncsi szemek elől. Szerettem volna én is megnézni, de közben elsietni sem terveztem a dolgokat, hiszen még továbbra is benne volt a pakliban, hogy esetleg megrémül és ellenkezésbe kezd, úgy meg még én se tudnám élvezni. Nem szeretném úgy, hogy ő sem akarja.

Így folytattam tovább kényeztetését, érzékien simogatva, cirógatva bőrét, lassan megszabadítva őt óvatos, gyengéd, viszonylag józan mozdulatokkal ruháitól, majd a sajtjaimtól is ugyanígy kezdtem megszabadulni, hogy aztán ismét fölé kerekedve birtokba vehessem újból ajkait, melyek olyan hívogatóak, melynek nem lehet ellenállni. Az egész lénye elvarázsolt, túl tökéletes egy olyannak, mint én.

Perverz mosoly ült ki arcomra, mikor már teljes anyaszült meztelenül feküdt alattam, félig lehunyt, csillogó, sötét szemekkel pislogva fel rám.

-        Ah, Chim, szebb vagy, mint a hwayaei nők többsége – csúszott ki a számon a meggondolatlan mondat egy elégedett sóhaj kíséretében.

A fiú azonnal fülig pirult. Vonalát nem is tudtam követni, arca egyik pillanatról a másikra váltott színt, mellyel megmosolyogtatott.

Szerettem volna végig gyengéd lenni vele, hiszen nem olyannak tűnik, mint, aki naponta váltogatja a barátait/barátnőit, arról nem is beszélve, hogy biztosan nem volt része még nemi aktusban egy vele egynemű egyeddel. Bizonyára nagyon szokatlan lehet ez számára. Na, nem mintha nekem férfi téren olyan sok tapasztalatom lenne, igazából rajta keresztül szeretném kipróbálni, milyen is lehet, aztán meg úgyis sokkal több tapasztalatom van, ebben biztos vagyok, szóval megpróbálok a lehető legjobban odafigyelni rá. Valószínűleg nehezebb dolgom lesz, mintha egy egyszerű nőt fektetnék meg, de egye fene! Nem érdekel, csak akarom őt, kívánom minden egyes porcikámmal!

Ezekkel a gondolatokkal folytattam bőre cirógatását ujjaimmal, és apró csókokkal való kényeztetését nyakán, a fülén, haladva ismét a kulcscsontjára, majd mellbimbóját erősebben megszívva, amivel egy kéjes, magasabb hangszínű nyögést sikerült kiváltanom belőle. Alapjáraton érdekes hangja van, egyedi, ami szintén vonzz hozzá. Szinte zene füleimnek, és biztos vagyok benne, hogy mindenki más is így van vele. Túl természetfeletti. Lehet, nem is erről a bolygóról való, hiszen túl tökéletes ahhoz, hogy így legyen, ezért csak meghúzta magát Goyohanban, ahol talán nem veszik észre.

Miután kellően megkínoztam mindkét kis kavicsát, tovább haladtam a kockáira, melyekre végre teljes rálátásom nyílt. Szinte összefutott a nyál a számban, a szívem hevesebben dobogott, hogy egy ilyen férfit tehetek a magamévá.

Szinte masszíroztam szintén izmos lábát, miközben belső combját leptem el csókjaimmal, majd meg is szívogattam és harapdáltam a bőrt rajta. Halkan felsóhajtottam, mikor ezekkel is kiváltottam belőle azokat a gyönyörű hangokat. Legérzékenyebb pontjához érve sem tétlenkedtem, de inkább csak ingerelni akartam, hogy minél jobban kívánjon, csakúgy, mint én őt, hogy könyörögjön a többért. Hallani szerettem volna kérlelő, szenvedő, könyörgő, magas hangját, amik csak nekem szólnak, ezzel növelve az önbecsülésem, miszerint jól végzem a dolgom.

Nyelvemmel nedvesítettem be bejáratát, kellőképpen szenvedtetve, majd végig egész hosszán, makkját ajkaim közé véve és jól megszívva, majd nyelvemmel is ingerelve. A paplant markolászta maga alatt, miközben egyre sűrűbben törtek fel belőle a hangosabbnál hangosabb nyögések. A szoba erotikától volt túlfűtött, a mi lihegésünk forrósította a légkört.

Felmásztam hozzá, majd lágy csókot adtam ajkaira, majd ujjaimmal is megtaláltam nemességét, de nem szenteltem neki nagyobb figyelmet, tovább haladtam a jól benedvesített helyre, ahol körözgettem ujjaimmal, majd lassan egyre mélyebben belé vezettem mutatóujjam, de tényleg ügyelve rá, hogy a legkevésbé érezzen fájdalmat.

Jimin POV

            Mintha testemben vihar dúlt volna, V minden egyes érintésével villámok tömkelege égette fel belsőmet, és minél többször éreztem magamon őt, egyre csak többet akartam. Azt akartam, folytassa, mutasson újat, vigyen el oda, ahol eddig még nem jártam. Tudtam, képes erre, mintha mestere lenne elgyengült testemnek, ami teljesen megadta magát a fiúnak, ki lassan eléri, elveszítsem józan eszem és az a hangyányi önkontrollom is odavesszen egy szempillantás alatt. Az este folyamán magamba kényszerített alkohol már gondoskodott arról, ne legyek képes normálisan gondolkozni, V mint egy apró csillag, fénylett a ködben, belé akartam kapaszkodni, vele tartani, mutassa nekem, mire képes. Nem kellett neki kétszer mondani. Testem minden egyes porcikája perzselődött már hosszú ujjai, nagy kezei érintésétől, melyek játszi könnyedséggel fogták közre az én rövidke ujjaimat.

Hangszer voltam számára, amivel úgy játszhatott, ahogy épp kívánta, úgy szólt, ahogy hallani akarta.

Taehyung POV

            Imádtam hallgatni azt a gyönyörű hangját, melyet eddig élete során biztos nem produkált még, hanem nekem sikerült előcsalogatni belőle. Nekem, és csakis nekem szánja ezeket a hangokat, a magasabb és mélyebb oktávúakat, a dallamosakat, és nem utolsó sorban a teste minden porcikáját.

Mikor már a harmadik ujjammal tágítottam és végül úgy éreztem kellően segítettem rajta, amennyire csak tudtam, folyamatos csókokkal leptem el ajkát és nyakát is, így elvonva a figyelmét a folytatásról. Magamhoz nyúlva végighúztam kezem párszor hosszomon, majd lassan bejáratához helyezkedtem, hogy aztán lassan, óvatos mozdulatokkal hatolhassak belé. Szemei egyre tágabbra nyíltak, ahogy én egyre mélyebben elmerültem benne. Mintha az alkohol is kiszállt volna belőle, száját is elnyitotta, a levegő tüdejébe szorult, nem bírta kifújni a levegőt. Arcára simítottam egyik kezemmel, miközben testünk egymásénak simult, és ajkára lehelve bíztattam.

-        Chim, lélegezz! – mormoltam el a szavakat, mire nagyot nyelt és picit engedve magán, megpróbált mély levegőt venni, de aztán heves tiltakozásba kezdett, ahogy kezeivel hátamra kapott. – Muszáj! Bízz bennem, jobb lesz! – próbálkoztam tovább.

Nagy nehezen, de megfogadta a tanácsom, és mély levegőt vett, majd kifújta azt, majd ezalatt továbbra is csókokkal hintettem fehér, puha, bársonyos bőrét. Lábaihoz vezettem kezeim, megemelkedve róla, hogy azokat kellőképp felhúzzam, hogy könnyebben, kényelmesebben mozoghassak majd benne, és talán így őt is jobban segítve. Automatikusan nyúltam kettőnk közé, hogy ujjaim nemességére fonjam és a bőrt húzogatva rajta kényeztettem. Makkjára is rávezettem hüvelykujjam, így mellkasát kidomborította nekem, teljesen átadva magát, többért könyörögve. Széles mosollyal kezdtem el mozogni benne, folyton ügyelve arra, hogy a legkevésbé fájjon neki, ami úgy ahogy, de sikerült. Egyre tempósabban mozogtam benne, kiélvezve szűk forróságát, mellyel körbeölelt, és az, ahogy az apró körmeivel marta hátamon a bőrt, szintén mennyei volt. Az az aprócska fájdalom csak jól esett, ami elég mazoistán hangozhat, de tényleg rendkívül élveztem, ahogy minden erőteljesebb lökésemnél egy magas hangot hallatott hátravetett fejjel, mellé pedig még a hátamat is kitetoválta. Az én számat is egyre sűrűbben hagyták el nyögések, de fel nem értek Chimével. Imádtam az érzést, ahogy lábaival idővel körbeölelte derekam, hogy könnyebben hozzáférhessek, így érzékenyebb ponton eltalálva, amiért könnyes szemekkel könyörgött nekem, hogy ugyanúgy csináljam, ami sikerült is, így a mennyekbe varázsoltam mindkettőnket.

Jimin POV

            Csillagokat láttam vagy közöttük szálltam?  V láthatatlan lánccal láncolt magához, magával ragadott, vele léptem át a Mennyország kapuját. Hosszú pillanat volt az, amíg azt éreztem, mint még eddig soha, és tudtam, ezt újra át akarom élni százszor ha nem ezerszer. Ma este nem ismertem határokat, mert V minden ajtót kitárt előttem, én pedig készségesen léptem át azokon, visszafordulni eszem ágában sem volt. Megbolondultam talán? Sosem hittem volna, hogy ilyet él át az, aki már nincs józan esze birtokában, a felettem tornyosuló angyal biztosított arról, hogy míg lehet, élvezzem az éjszaka minden pillanatát, hogy bűnbe essek, édes bűnbe, amiért később talán mindent megtennék, hogy újra elkövessem és átéljem.

Csend telepedett le a szobára, amit percekkel ezelőtt nem szégyeltünk megtölteni hangukkal, én biztosan nem, hiszen úgy éreztem, ha nem adok hangot élvezeteimnek, ha visszafogom magam, talán megismételhetetlen alkalmat hagyok ki, hogy mutassam V-nek, uralkodó volt, uralkodott felettem, és megérdemelte, hogy cselekedetei visszhangot kapjanak. Sosem voltam hálátlan ember.

Miután mindketten ismét visszatértünk a jelenbe, lassan nyitottam fel könnyeimmel áztatott pilláimat, tekintetem találkozott V csillogó szempárjával, melyek annyira gyönyörűek voltak, hogy képes lettem volna elveszni látványukban. Eddig is ennyire csodálatos kép tárult elém és csak vakságom megakadályozott abban, hogy tisztán lássam szépségét? Holnap talán már ismét vak leszek, bűntudatba zárva, de az még várhat, messze még az idő, hogy a sokat látott néma Hold helyet adjon a fénylő Napnak, hogy sugaraival rávilágítson a bűnösre, ki most erőtlenül, de rendíthetetlenül élvezi egy angyal látványát.

V szájára apró, elégedett mosoly húzódott, lehunyta hosszú szempilláit és nagyot szusszantott, a kiengedett kis fuvallat arcomat cirógatta. Szinte egyszerre sóhajtottunk fel, mikor kihúzódott belőlem és térdeire ült. Nézett engem, de nem szólt. Éreztem, hogy arcom ismét piros árnyalatot ölt magára, ezúttal pillantásai miatt. Habár talán nem csak a szépségem szégyenítette meg Hwayae nőinek többségét V szerint, hanem nyögéseim és hangoskodásom is, akkor nem érdekelt igazán, most viszont kezdtem kényelmetlenül és szégyelősen érezni magam előtts, így lábaimat összezárva és talpra húzva azokat fordítottam el fejem.

V felkuncogott - Édes vagy - dörmögte a tőle már megszokott mély hangján és az ágy melletti kis komótra nyúlt, hogy az onnan levett kendővel eltüntesse kezéről, majd hasamról élvezetem bizonyítékát.

- Chim - hangzott álnevem édes ajkai közül, mikor a kendőt az ágy mellé ejtve lefeküdt mellém, fejét jobb kezével támasztva. Szendén fordultam irányába, éreztem, hogy lassan kezd úrrá lenni rajtam az álmosság is, nem csak a kimerültség. Fáradt voltam, annak ellenére, hogy én nemigen csináltam bármit is.

- Hm? - a fiú ujjaival gyengéden túrt hajamba kiseperve szememből homlokomra tapadt tincseimet. Neki úgyszint szemébe lógott pár tincse, nyúltam érte, de csuklómat megfogva megállított a mozdulatban. Közel hajolt, ajkai először csak súrolták enyéimet, majd találkoztak egy édes csókban.

Lassan hajolt el, épp csak annyira, hogy beszélni tudjon, de érezzem rózsaszín ajkai közelségét. Szemembe nézett, megragadta íriszeivel enyéimet.

- Minden csoda három napig tart. Én azt akarom, ennek a csodának ne legyen vége.